Ukrajna és az EU

Legnagyobb szomszédunk, Ukrajna és Magyarország kapcsolataiban központi szerepet tölt be a tíz év alatt újraépített vereckei emlékmű, amelynek avatásán végül nem vett részt a két ország államfője, továbbá a helyi magyar pártok is külön-külön ünnepeltek. Ukrajna eközben a még nagyobb szomszédjával, az Európai Unióval lejáró szerződésének megújítására, és az Uniós tagjelölti státusz megszerzésével volt elfoglalva, úgy tűnik, több-kevesebb sikerrel.

Az Európai Unió és Ukrajna számára is az egyik legfontosabb stratégiai kérdéssé kezd válni az egymással kialakítandó viszony. A viszonylag rövid állami és modern nemzeti múlttal rendelkező Ukrajna identiásának kialakításában egyformán fontos szerepet kap az Európával és az Oroszországgal kialakítandó viszony.

Európai blogomon eddig a legérdekesebb és legnagyobb vita éppen erről alakult ki: mi az európai érdek Ukrajnával kapcsolatban, és akarnak-e az ukránok csatlakozni az EU-hoz. Szomszédként nekünk is megérné ezzel a kérdéssel többet foglalkoznunk.

CC kép: Stuck in Custom

Piaci válaszok a magas üzemanyagárakra

Greg Mankiw blogja a kereslet kereszt-árrugalmassága sorozatban a magas üzemanyagárakra adott piaci válaszokat veszi sorra. A harvardi professzor szellemes sorozata szórakoztató olvasmány a piacbarát zöldeknek. Lássuk csak, kinek is jók a magas üzemanyagárak? (In English here)

Egyrészt, ahogyan mindig is gondoltuk, jól jár a tömegközlekedés; a magas üzemanyagárak miatt

• nő a vasúti személyszállítás forgalma,
• nő a vasútállomáshoz közeli lakások ára,
• nő a tömegközlekedési eszközök kihasználtsága.

Másrészt az egyéni közlekedésben teret nyernek az energiatakarékos formák, úgymint

• városi közlekedésre kezdik használni a golf-kocsikat,
• a használt autók piacán nő a kisebb kocsik értéke, és ugyanez a helyzet az új autók piacán,
• növekszik a robogók kereslete, nem is beszélve a biciklikről és a biciklijavításról.
  

A szegényebb vidékeken újra felfedezik a haszonállatokat

• újra kezdik használni a tevéket,
• és ismét felfedezik az öszvérek kiváló tulajdonságait.

És végül vannak, akik otthon maradnak:

• a diákok preferálják az online kurzusokat,
• ezt már én teszem hozzá: és a japán halászok sem tudják annyira túlhalászni a tonhal-állományt.

Kép: niznoz (cc).

Obama berlini beszéde vizuálisan

Az európaiak kedvenc amerikai elnökjelöltjének nagy beszédének kulcsszavait így lehet szépen megjeleníteni:A random gombra klikkelve még több gyönyörű cimkefelhő jön föl a Wordle nagyszerű alkalmazásában. Néhány gondolat a beszédről és fogadtatásáról az európai blogomon.

Környezetvédelem 2008.

Több mint egy éve készítettem utoljára összefoglalót a környezetvédelmi és klímaváltozási témájú bejegyzésekből. Továbbra is különösen érdekelnek a piacbarát környezetvédelmi ötletek és felvetések, például annak a különös esete, hogy az európai védővám miért tartja életben az energiafaló hagyományos izzókat.

• A szén-dioxid-kibocsátás az EU-ban, az egész világon, az utazással, a tömegközlekedéssel és az áruszállítással kapcsolatban, egy főre jutó szén-dioxid kibocsátás a Földön és egy gondolat az olaj áráról és egy olajvezeték megcsapolásáról.
• Kényelmes és kényelmetlen részigazságok, illetve magánrezervátum Argentínában., valamint piaci megoldások a magas üzemanyagárakra.
  
• Társadalmi célú hirdetés az energiatakarékosság és a klímavédelem jegyében illetve bármikor le lehet kapcsolni öt percre az áramot és bárki vehet szén-dioxid kvótát, ha költeni is akar a csökkentésre (és hisz a kvótákban). Dugódíj.
  
• Néhány fontos tény: kik szennyezik leginkább a Földet (kartogramm), az és a szén-dioxid kibocsátás kapcsolata.
  
• Változik a világpolitika is: Bush elnök is kezdeményez., van már halvány EU nélküli kezdeményezés is.
• A környezetvédelem etitkai kérdéseinek katolikus megfogalmazási kísérlete és egy konkrét vatikáni kezdeményezés Magyarországon.
• Volt-nincs: jangcei folyami delfin és mégis van törpeviziló, angol göndör disznó és királyharkály.
  
• Linkgyűjtemények: környezetvédelem, environment, pollution, klímaváltozás, climate.

Tematikus linkgyűjtemények: klímaváltozás, környezetvédelem, szennyezés, climate, ecology, recycling.

Kőrösi Csoma Sándor kolostorának megmentése

A Kitchen Budapest és az Angkor Alapítvány az ELTE és a Tan Kapuja Főiskola bevonásával akciót indított Kőrösi Csoma Sándor tibeti kolostorának megmentése érdekében. Az adományokat az interneten gyűjtik 10, 20 és 50 ezer forintos nagyságokban. A projekt további részletei a csomasroom.org oldalon érhetők el.

Csoma Sándor aztán egy nap ott állt végre a Himalája sziklabástyái között a magányos zanglai kolostorerőd tetején. Nézelődött, forgolódott, látszott onnan az egész világ. Azért ment föl oda, hogy meglássa a magyarok maradékát.

Mielőtt azonban továbbállt volna úgy gondolta rászán egy kis időt, hogy kiolvassa a tibetiek könyvtárát. Megkérte hát a szerzeteseket, hogy nyissák ki neki a könyvtárat. Amikor kinyitották, Csoma Sándor bement, s egy ültő helyében elolvasott tízezer tibeti könyvet. Olyan figyelmesen olvasott, hogy minden szót megjegyzett ami a könyvekben volt. Végül már annyi szót ismert, hogy elhatározta, lejegyzi őket, mielőtt békességgel továbbáll.

Kőrösi Csoma 1819-ben gyalogosan, kevés pénzzel indult útnak, hogy a Himalája vonulatai mögött rejtőzködő feltételezett magyar őshazát felkutassa. Gigászi küzdelmei ellenére sem jutott el az őshazába, de az útközben rövid pihenő erejéig felvállalt tibeti nyelv és irodalomkutatásával, az első tudományos igényű tibeti-angol szótár megírásával beírta a nevét a világ legnagyobb kutatóinak a sorába.

Linkek:

• Kőrösi Csoma Sándor hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában
• Az élet vendége - Csoma legendárium - Szemző Tibor díjnyertes filmje.
• Kőrösi Csoma Sándor a magyar Wikipédiában.

Slow

Mennyit ér egy amerikai élete?

Az Egyesült Államokban jelentős hagyománya van a jogszabályok gazdasági hatáselemzésének. Ennek keretében többek között kiszámítják egy várható haláleset megelőzésének költségét is. Ez azt jelenti, hogy egy környezetvédelmi vagy közlekedésbiztonsági szigorítás iparági költségeit a várhatóan elmaradó halálesetek számával vetik össze. Például, ha egy új előírás bevezetése 690 millió dollárba kerül évente, és ezzel száz ember életét lehet évente átlagosan megmenteni, akkor egy élet megmentésének statisztikai értéke 6,9 millió dollár. Ma pontosan ezt az értéket közli az amerikai környezetvédelmi hatóság. Az amerikai közlekedési tárcánál ez az érték 6 millió dollár.

A magyar antipiramis

A kőröshegyi völgyhidat Muraközy Balázs szellemesen hasonlította a piramisokhoz: az űrből is látszik, nem lehet tudni, hogy miért, de hatalmas energiával és drágán megépítettük a semmi közepén. Az ügy részleteit egy hosszú, száraz, de az utókor kutatói számára nagyon tanulságos Állami Számvevőszéki jelentés foglalja össze, amelynek ma nyilvánossá vált a párja: 259 milliárd rendelkezésre álló, részben az EU által ajándékba adott forintból miért nem épült vasút Magyarországon.

A vasúttársaságok 2002-2007 között a tervezett 636 milliárd forinttal szemben 377 milliárd forint (59,3 százaléknyi) fejlesztési forrást használtak fel. A források 24,9 százaléka (93,8 milliárd forint ) uniós támogatásból, 18,6 százaléka (70 milliárd forint) saját kockázatú, 19,8 százaléka (74,8 milliárd forint) állami kezességvállalás mellett felvett hitelből, 16,5 százaléka (62,3 milliárd forint) költségvetési forrásból (elsősorban tőkerendezésből), 10,3 százaléka (38,8 milliárd forint) egyéb forrásból, (például keretátvételből, vagyonhasznosításból) és 9,8 százaléka (37,3 milliárd forint) működési bevételből származott.

A völgyhíd 41,5 milliárd forintba került (kiegészítő infrastruktúrával 76 milliárd). Ha ennyire taksáljuk egy piramis mai árát, akkor az államvasutak hat darabot nem építettek fel. (A saját, szubjektív összegzésem itt olvasható el a vasúti reformokról). Íme a hvg.hu a képviselőknek írt figyelemfelhívó levélen alapuló gyors összefoglalója az újabb számvevői jelentésről, ami se nem kevésbé száraz, se nem kevésbé tanulság nélküli, mint az autópályákról szóló.

Letöltések: Jelentés a vasúti közlekedés korszerűsítésének ellenőrzéséről (pdf)
Figyelemfelhívó levél az országgyűlési képviselőknek (pdf)

Összegzés: vasút

Több mint egy hónap telt el azóta, hogy megtudtam, alkotmányosan és racionálisan megkérdőjelezhető okokból megszüntették az általam létrehozott és vezetett Magyar Vasúti Hivatalt. Úgy gondolom, hogy eltelt annyi idő a döntés meghozatala óta - mégha a személyes kálváriám még nem is ért véget -, hogy az ezzel töltött éveket röviden összegezzem. A mai Vasutas Napra egy ilyen cikkem jelent meg a Népszabadságban. Amikor kész volt a szöveg, nem volt cím-ötletem és nem szerettem volna sokat gondolkodni, de azt hiszem, a szerkesztő figyelemfelhívó címet adott az írásnak: Kiesik a zsebünkből a pénztárcánk.

A néhány vasúttal kapcsolatos bejegyzésem és régebbi cikkeim.

Frissítés: Az Állami Számvevőszék jelentése a magyar vasút átalakításáról (pdf) illetve az országgyűlési képviselőknek írt felhívás (pdf) és egy rövid összefoglaló a hvg.hu oldaláról.

Frissítés: Mihályi Péter vitatkozik a cikkemmel a Népszabadságban.

Civilek és politika

Ahogy a pártok társadalmi megítélése rohamosan romlik, a politizáló civil szervezetek is komolyabb terepet kapnak a nyilvánosság tereiben. A politika és a közügyek eddigi, szerintem kissé abszurd elkülönítése furcsa nyomáspróba alá került.

A Védegyletet sokan tekintették a pártoktól független, politizáló civil szervezetnek, és afféle nem hivatalos elnöki pártnak is. Úgy látszik, hogy nyomás alatt a szervezet megmutatja igazi arcát. Vida Gábor akadémikus a melegekkel, leszbikusokkal és más nem heteroszexuális orientációjú személyekkel vállalt szolidaritás miatt lépett a távozás útjára néhány más társával együtt.

„Ha nem egyeztetnek egy olyan kérdésben, amelyben azonos véleményen vagyok, semmi probléma nem lett volna” – magyarázza Vida Gábor akadémikus, miért döntött úgy, hogy kilép a Védegyletből, amelynek a tanácsadó testületében vállalt szerepet. Vida Gábornak nemcsak azzal van gondja, hogy a sajtónyilatkozat nyilvánosságra hozatala előtt nem kérték ki a véleményét, hanem magával a homoszexualitással is. „Undorodom” – fogalmazott az akadémikus a Közelről című műsorban, hozzátéve, hogy a genetikával és az evolúcióval régóta foglalkozó szakemberként természetellenesnek, „genetikai zsákutcának” tartja a homoszexualitást. Arra a felvetésre, hogy a mostani vita nem a másságról, hanem a mind erőteljesebben megnyilvánuló verbális és fizikai erőszakról szól, Vida Gábor azt mondja, szerinte ezt nem lehet különválasztani.

Nem sokkal korábban Schiffer Andrásnak kellett mennie egy másik civil szervezetből, a Társaság a Szabadságjogokértból, mivel a Védegylet oszlopos tagjaként egy alternatív zöldpárttá szervezésének dilemmáiról adott interjút az Indexnek.

A nagy kérdés: tényleg Lehet más a politika, lehet politikai pártok nélkül negyedik köztársaság? Ajánlott böngészni valók: köztársaság, republic, res publica.

Híd a semmi fölött

Végre megvan a független pénzügyi jelentés Közép-Európa legnagyobb völgyhídjának megépítéséről. A 41,5 milliárdból épült völgyhíd megépítésére vonatkozó döntés műszaki, gazdaságossági, természetvédelmi és településrendezési megalapozottsága nem igazolt – állapítják meg a számvevők. (A híd és az ezek szerint értelmetlen helyre épített autópályaszakasz összköltsége 76 milliárd forint). A híd építési költsége egyébként is megdöntötte az országos rekordot.

"Magyarország épül-szépül. Hazánk tájain az űrből is remekül látható új létesítmények emelkednek. A köröshegyi völgyhíd, Közép-Európa legnagyobb völgyhídja (Közép-Európa leglaposabb országában) például büszkén hirdeti az ismeretlen magyar adófizető nagyvonalúságát. És történetében minden benne foglaltatik, amire Mikszáth regényeinek elszegényedett, ám nemes hősei is büszkék lennének." (Muraközy Balázs: Összeér!)

Video a mű alkotásáról.

Az Állami Számvevőszék jelentése egyébként száraz, de roppant tanulságos olvasmány. Másra nemigen hagyatkozhatunk, mivel a 2006-ban és 2007-ben a törvényben előírt kormánybeszámolók nem készültek el, az Országgyűlés nem kapott tájékoztatást a gyorsforgalmi úthálózat építésére fordított pénzeszközök felhasználásáról, a folyamatban lévő fejlesztésekről. A nagyvonalú építést alkalmazott művészek dokumentálták, amelyet a kivitelező cég Hídregény címen adott ki.

Link: Jelentés a 2007-ben befejeződő autópálya beruházások ellenőrzéséről (pdf).
Irodalom: Szebeni András - Csaplár Vilmos: Hídregény, Hídépítő Zrt, 2007. ISBN 9789630631679
Frissítés: Lehet, hogy mégis kellett a völgyhíd, de ez volt a legdrágább megoldás.
A magyar antipiramis: amit a vasútépítők nem építettek meg.

Az elátkozott szivárvány - hét évvel később

A 2008-as meleg büszkeségi felvonulást homofób és más szélsőséges csoportok akarják ma megzavarni. A rendőrség határozott védelmet ígér a vonulóknak, civilek széles köre fogadja meg, hogy beáll a menetbe, és együttérez a felvonulókkal.

Hét évvel ezelőtt ilyenkor a III. kerület egykori polgármestere és a Sziget Kft. okoztak orszáog botrányt azzal, hogy aláírtak egy megállapodást a melegek kitiltásáról Magyarország legnagyobb zenei és szórakoztató fesztiváljáról. Az ügy a nyilvánosság számára kirobbantott egy lappangó és szégyenletes problémát: azt, hogy Magyarországon a melegek, leszbikusok, buzik, biszexuálisok, transzvesztiták és más nem heteroszexuális orientációjú emberek nem élhetnek teljes és nyugodt életet.

Az elfojtás mértéke megdöbbentő volt. A máskor a nyilvánosságot megragadni igyekvő pártok szégyenteljesen hallgattak. Gusztos Péter volt az a tiszteletreméltó kivétel, aki politikusként a civil tiltakozás mellé állt. A média a botrányról beszámolt, de a melegeket és szempontjaikat száműzni próbálta. Emlékszem, hogy Bombera Krisztina hogyan rejtegette a vasárnap esti főműsoridőbe rejtegetett anyagát az utolsó pillanatig azért, hogy a szerkesztők le nem tilthassák. A civil tiltakozó akcióban végig részt vevőként jómagam egy hétig küzdöttem azért, hogy naplómat közölje a Népszabadság. A hétnapos botrányról szóló beszámolómról hat napig folyt a szerkesztőkkel, ügyvédekkel, politikusokkal az alkudozást: nem akarták, hogy máshova vigyem, kontrollt akartak a tartalom felett. Órákig folyó vita folyt az elfogadható címen. Végül a Népszabadság Online akkori szerkesztői kirakták az ötödik napi anyagot a netre, és a következő hétfőn megjelent Az elátkozott szivárvány című cikkem.

A dolog ma meglepően hat, és mutatja, hogy milyen fontos dolog történt 2001-ben. Azzal, hogy leomlott egy tabu a közbeszédben, a nem heteroszexuális orientációjú emberekről való beszéd sokkal könnyebb lett, és ahogy az emberek kinyitották a szemüket, és látták, hogy nem árt nekik, életüknek az, hogy mások másként élnek, a homofóbia minden közvélemény-kutatás szerint jelentősen csökkent az országban.

Szetey Gábor, a homoszexualitását először válló egykori magyar kormánytag a tegnapi Népszabadságban nagyon bölcsen nyilatkozik erről a folyamatról:

A gondolatok fontosak, de a tettek fontosabbak. És ennek a kiállásnak lett egy megfogható végeredménye, egy, az európai normáknak megfelelő élettársi törvény. A törvény életbe lép, aztán eltelik 2-3 év, és azok, akik ellene voltak, azt látják, hogy ettől nekik nem lett rosszabb, de mások boldogabbak lettek. Így változhat a társadalom, így változott Spanyolországban is, ahol most élek. [...] Ez egy folyamat. Mi a társadalmi fejlődés egy más pontján állunk jelenleg, de ez nem tragikus. Nem szabad az embereket akaratuk ellenére meggyőzni. A regisztrált élettársi kapcsolat óriási lépés volt, tudjunk ennek örülni. Amikor Spanyolországban elfogadták a melegházasságról szóló törvényt, csak az emberek 36 százaléka támogatta. Most 56 százalék.

A homoszexualitásról 2001. előtt alig lehetett beszélni Magyarországon. Mára nagyon kevesen vannak, akik azt hiszik, hogy ez egy bűn vagy egy betegség. Remélem, hogy a mai napon a rendőrök teljes mellszélességgel védik meg azokat, akik nem akarnak tovább bújkálva élni közöttünk. És ha Szeteynek igaza van, akkor néhány év múlva Magyarországon sokkal több boldog ember lesz, mint amennyi most van.

Frissítés: Erőszak a meleg büszkeség menete ellen. Szerintem ez nem arról szól, hogy Magyarország egy különlegesen homofób ország, hanem arról, amiről a Kegyeletsértés, hullagyalázás, szoborlopás kapcsán írtam.

A szabad piac nagyjai

Az idei FreedomFest a szabadpiaci gondolkodású közgazdászok legnagyobb seregszemléjének tartja magát. A Free Market Hall of Fame a világ egykori és mai legnagyobb szabadpiaci gondolkodóit, publicistáit, műhelyeit, üzletembereit, politikusait választja meg internetes szavazással.

Amikor ma szavaztam, a régi nagyok közül Ludwig von Mises és Milton Friedman vezettek fej-fej mellett, Adam Smith és Friedrich von Hayek pedig a bronzért küzdenek. Hát nem hihetetlen, hogy egy amerikai indítású versenyen még mindig két osztrák van a legjobb ötben? Bár Friedmant is sokra tartom, a szavazatom természetesen Hayeké. Napjaink közgazdászainak versenyét számomra némileg meglepő módon Walter Willams vezeti.

A múlt legnagyobb vállalkozóinaklistáját nem meglepő módon a nagyszerű Benjamin Franklin, a kapitalizmus egyik legnagyobb hőse vezeti, behozhatatlanul, az én szavazatommal is. Az amerikai túlsúlyt jelzi, hogy napjaink vállalkozója Steve Forbes, aki azért nem hiszem, hogy Európából olyan sok szavazatot szerezne. Úgy tűnik, hogy itt a legkiegyenlítettebb a verseny, a magam részéről a kiállhatatlan Michael O'Learyt írtam be a Ryanairtól, aki tényleg nagy bunkó tud lenni, de egy egész iparágban honosította meg a versenyt kontinensünkön, és idén indul Amerikába.

A múlt politikusai között Ronald Reagen meglepő módon csak a második helyen áll Thomas Jefferson mögött, ami a szavazók amerikai libertariánus gyökereire utal. (Számomra Jefferson az amerikai baloldallal való romanticizált szembenállást, nem a szabad piacot jelenti, de mindegy). Ugyancsak jellemző, hogy Ron Paul vezet Margaret Thatcher mögött, pedig hát kettőjük teljesítménye között van egy pár nagyságrendi különbség. Itt van szégyenlista is, Roosvelt és George W. Bush viszik a pálmát. Azért ez is meglehetősen napi politikai indíttatásúnak tűnnik: én a biztonság kedvéért beírtam Sztálint.

A korrupció kínálati oldala

A Napi Gazdaság és az Index egy olyan tanulmánykötetet idéz, amelyek a korrupciónak a nagyvállalati, kínálati oldalát mutatják be.

A vállalatvezetők - akik korrumpálóként szerves részei a kialakult rendszernek - leggyakrabban az önkormányzati szférában, a közbeszerzéseknél és az uniós támogatások szétosztásánál szembesültek korrupcióval vagy annak igényével. Leggyakrabban az alulfizetett köztisztviselőket és csak másodsorban politikusokat említettek a válaszadók a megvesztegetendők listáján. A politikai elit e képviselői részben saját zsebbe, másrészt a pártjuk számára "gyűjtögettek". Persze a cégek sem ártatlanok, hiszen bizonyos ágakban - példaként említik a nagy áruházak termékbeszerzőit - mindennapos a korrumpálás, de például a bank- és biztosítási szektorban ismeretlen jelenség.

Nem kell a Coase-tételig jutnia az intézményi közgazdaságtanban annak, aki szeretne szembesülnie azzal, hogy a korrupicó kétirányú utca, kétoldalú jelenség, csakúgy, mint a prostitúció. Elég a Marshall-keresztet tanulmányoznia: kereslete és kínálata van az ügyek etikai és jogi normákat figyelmen kívül hagyó, helytelen intézésének. A korrupció elleni küzdelemben ezért mindenki részt vehet: minél kevesebben adnak, annál jobban csökken a kenőpénz egyensúlyi értéke, és ahol megszűnik a kereslet, eltűnik a pénzért végzett korrupció. Persze a szívességek, rokoni előnyök, erotikus vonzalmak és a helytelen döntéshozatal kapcsolata ettől még megmarad, de az nem is része ennek a tanulmánynak.

Mit gondolnak a magyarok a magyar és szlovák jólétről?

A Népszabadság megbízásából a Szonda-Ipsos arról kérdezett meg 1500 magyarországi lakost, hogy szerinte hogyan aránylanak a magyarországi és szlovákiai bérek, jóléti juttatások és megélhetési költségek? A roppant tanulságos közvélemény-kutatás szerint a magyarok jelentősen alulbecslik a hazai jövedelmeket és a szlovákiai megélhetési költségeket, és túlbecslik a szlovákiai jóléti juttatásokat. A helyzet az, hogy Szlovákiában magasabbak a nettó jövedelmek, alacsonyabbak az adók, és ebből következően lényegesen alacsonyabbak a szociális juttatások és a nyugdíjak is. Az árak lényegében kiegyenlítettek.