A gazdaság energia vasút versenyképesség témájú posztok először az antaldaniel.blog.hu hivatalosabb blogon jelennek meg, minden egyéb csak itt. Van facebook és twitter oldal is.

2007. március 30.

Boldogság és anyagi jólét

Aki boldog, vagy legalább elégedett az életével, az több értéket tud termelni, és akinek nagyobb az anyagi jóléte, az általában boldogabb és elégedettebb. Vannak nemzetek, akiknek azonban a szegénység sem tudja kedvét szegni, és vannak örök elégedetlenek. Mi magyarok vajon hol vagyunk a térképen?

Az alábbi ábra függőleges tengelye azt mutatja, hogy a férfiak hány százaléka volt boldog vagy elégedett az adott országban a kilencvenes évek közepén, a vizszintes tengely pedig az egy főre jutó nemzeti jövedelmet mutatja. A piros vonaltól balra azok az országok vannak, ahol az egy főre jutó jövedelem kevesebb volt 1995-ben mint Magyarországon, jobbra pedig több. A bal vonal alatt az emberek kisebb hányada volt elégedett az életével, a zöld vonal felett nagyobb aránya, mint Magyarországon. A piros és zöld vonalak metszéspontja Magyarországot mutatja.
Az Északnyugati mezőben, vagyis a zöld vonal felett, és a pirostól balra azok a nemzetek vannak, akiknek fiai nálunk szegényebbek, de boldogabbak nálunk: szlovákok, horvátok, törökök, lengyelek, kínaiak, pakisztániak, brazilok, indiaiak, ghánaiak, dominikaiak, kolumbiaiak, mexikóiak. Közül a szlovákok idén már utól is értek bennünket gazdagság dolgában.

Az alsó fekete vonal azt mutatja meg, hogy kik azok, akik a jövedelmükhöz képest a legkevésbé boldogok: az amerikaiak, osztrákok, nyugat- és kelet-németek, portugálok, szlovének, magyarok, románok, oroszok, fehéroroszok és moldávok. Másképp megfogalmazva: ezek a legmaterialistább társadalommal rendelkező országok. A felső vonal pedig azt mutatja meg, hogy kik azok, akik a jövedelmükhöz képest a legboldogabbak: az izlandiak, hollandok, észak-írek és írek, puerto ricoiak, kolumbiaiak, fülöp-szigetiek, ghánaiak, nigériaiak és bangladeshiek. Ezekben az országokban az adott jövedelemhez képest a lehető legboldogabbak az emberek.

Az adatok forrása: University of Michigian, World Values Survey; az ábrát én egészítettem ki.

Versenyképességi kihívások: hálózati felkészültség

A World Economic Forum közzétette a hálózati társadalomra való felkészültség indexét, ami azt mutatja meg, hogy az egyes államok mennyire képesek az infokommunikációs hálózatokban rejlő előnyök kihasználására, illetve mennyire fejlett ezeknek a hálózatoknak az üzleti környezete. Magyarország ebben a kérdésben nem áll rosszul: miközben nemzetgazdaságunk jövedelem-termelő képessége a 41. helyen áll a világban, ezen a listán a 33. helyen vagyunk. Nagyon fontos, hogy az USA csak a 7. helyen áll, miközben az EU más tekintetben is legversenyképesebb három állama előrébb: Dánia (1), Svédország (2), Hollandia (6). A regionális helyosztó: Ausztria (17), Észtország (20), Szlovénia (30), Magyarország (33), Csehország (34), Szlovákia (41), Románia (55).

A gyorsmérleg: a nyitott gazdaságok számára egy olyan fontos mutatóról van szó, amiben viszonylag jól állunk, de igazi versenyelőnyünk nincs. Kitörési pont?

2007. március 28.

Az ENSZ és az emberi jogok

Vajon mi értelme van egy olyan nemzetközi szervezetnek, ahol a tagok többsége ellenzi a szervezet alapcéljainak megvalósulását? Az ENSZ egyik fő célja az egyetemes emberi jogok védelme, de már régóta úgy látszik, hogy többségbe kerültek azok a tagok, akik ezt nem tekintik prioritásnak. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, amelybe az ilyen tagok önmagukat delegálták, tegnap beszüntette az iráni és az üzbegisztáni emberi jogok ügyében folytatott vizsgálatot. A határozatot Zimbabwe, Bangladesh és Azerbajdzsán mellett Japán, Dél-Korea és Brazília is megszavazta. A Human Rights Watch szerint két olyan országról van szó, ahol az emberi jogok helyzete a világon a legrosszabbak között van. A kérdés persze költői, hiszen minden szervezet előbb-utóbb megtalálja a maga célját. Az Emberi Jogi Tanács eddig összesen nyolcszor hozott elítélő határozatot: mind a nyolc esetben Izraellel szemben.

2007. március 26.

Költs a klímaváltozás megfékezésére!

Habitusomnál fogva mindig többre becsültem azokat, akik saját eszközeikkel tettek a környezetvédelemért ahelyett, hogy küzdöttek volna érte. Szerintem a környezet megóvásának a leghatékonyabb módja a felelősen használt magántulajdon. Régóta nem értem, hogy akik keveslik a kiotói vállalásokat, miért nem vesznek maguk is szén-dioxid kvótákat, és íme, itt egy szervezet, aminek pont ez a célja: co2quota.org. A szervezet egyrészt olyan szén-dioxid szennyezési kvótákat akar venni, amit garantáltan nem fog felhasználni, másrészt vevőként igyekszik a keresleti oldalról felhajtani az árakat, és így is szolgálni a szennyezés csökkentését. Az FP Blog azt írja, hogy ez olyan, mintha valaki százdollárosok elégetésével küzdene az infláció ellen. Lehet, de szerintem egy százdolláros elégetése is jobban szűkíti a monetáris bázist, mint egy infláció-ellenes tüntetés. Vegyetek kvótákat!

2007. március 25.

Nyilatkozat a Római Szerződések aláírásának 50. évfordulója alkalmából

Európa évszázadokon keresztül egy eszmét, a béke és megértés reményét testesítette meg. Ez a remény beteljesült. Európa egyesülése békét és jólétet hozott számunkra. Egyetértést teremtett, és győzedelmeskedett az ellentétek felett. Európa egyesítéséhez, valamint a demokrácia és a jogállamiság megerősítéséhez minden tagállam hozzájárult. A közép- és kelet-európai emberek szabadságszeretetének köszönhetjük, hogy Európa természetellenes kettéosztottsága mára végérvényesen megszűnt. Európa egyesítésével levontuk a tanulságot a véres harcokból és a szenvedéssel teli történelemből. Ma úgy élünk egymás mellett, ahogy arra korábban soha nem nyílt lehetőség. Minket, az Európai Unió polgárait boldogsággal tölt el Európa egyesítése.

I.
Az Európai Unióban közös eszményeinket valósítjuk meg: számunkra az ember áll a középpontban. Az ember, akinek méltósága sérthetetlen és akinek jogai elidegeníthetetlenek. A nők és a férfiak egyenlő jogokat élveznek. Törekszünk a békére és a szabadságra, a demokráciára és a jogállamiságra, a kölcsönös tiszteletre és felelősségvállalásra, a jólétre és a biztonságra, a toleranciára és a részvételre, valamint az igazságosságra és a szolidaritásra. Az Európai Unióban egyedülálló módon élünk és működünk együtt egymással. Ez a tagállamok és az európai intézmények demokratikus együttműködésében fejeződik ki. Az Európai Unió az egyenjogúságon és az egymás iránti szolidaritáson alapul. Ily módon teszi lehetővé a tagállami érdekek közötti igazságos egyensúlyt. Az Európai Unió óvja tagjai egyediségét és sokszínű hagyományait. A nyitott határok, valamint a nyelvek, kultúrák és régiók élénk sokfélesége gazdagabbá tesznek bennünket. Számos olyan cél van, amelyet külön-külön nem, csak közösen érhetünk el. Az Európai Unió, a tagállamok, valamint azok regiói és önkormányzatai megosztják egymás között a feladatokat.

II.
Nagy kihívások előtt állunk, melyek átlépik a nemzeti határokat. Ezen kihívásokra az Európai Unió a válaszunk. Csak együtt őrizhetjük meg a jövőben is az Európai Unió valamennyi polgárának javát szolgáló európai társadalmi modellünket. Ez a társadalmi modell egyesíti a gazdasági eredményességet és a társadalmi felelősséget. A közös piac és az euro erőssé tesz bennünket. Így a gazdaság fokozódó, világméretű összefonódását és a nemzetközi piacokon tapasztalható egyre nagyobb versenyt saját értékeink szerint alakíthatjuk. Európa gazdagsága az emberek tudásában és képességeiben rejlik, ez jelenti a növekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi összetartás kulcsát.

Közösen fogunk küzdeni a terrorizmus, a szervezett bűnözés és az illegális bevándorlás ellen. A szabadságjogokat és a polgári jogokat megvédjük az ezen jogok ellenfeleivel szemben folytatott küzdelemben is. A rasszizmus és az idegengyűlölet soha többé nem nyerhet teret. Mindent megteszünk azért, hogy a világban jelentkező konfliktusok békés úton rendeződjenek, valamint hogy az emberek ne eshessenek háború, terrorizmus vagy erőszak áldozatául. Az Európai Unió az egész világon támogatni kívánja a szabadságot és a fejlődést. Vissza akarjuk szorítani a szegénységet, az éhínséget és a betegségeket. Ezen a területen továbbra is vezető szerepet szándékozunk betölteni. Az éghajlatváltozás világméretű veszélyének elhárítása érdekében az energiapolitika és az éghajlatvédelem területén közösen akarunk fellépni, és együttesen kívánunk hozzájárulást nyújtani.

III.
Az Európai Unió a jövőben is a nyitottságából, valamint tagjainak arra irányuló akaratából táplálkozik, hogy az Európai Unió belső fejlődését közösen szilárdítsák meg. Az Európai Unió továbbra is előmozdítja a határain túli demokráciát, stabilitást és jólétet. Európa egyesülésével az előző generációk álma vált valóra. Történelmünk arra int bennünket, hogy Európa egységét a jövőbeli generációk számára is őrizzük meg. Ennek érdekében, lépést tartva az idővel, folyamatosan meg kell újítanunk Európa politikai kereteit. Ezért ma — 50 évvel a Római Szerződések aláírása után — közös célunk, hogy a 2009. évi európai parlamenti választásokig egy megújított közös alapra helyezzük az Európai Uniót. Hiszen tisztában vagyunk vele, hogy Európa jelenti a közös jövőnket.

Berlin, 2007. március 25.

Dr Angela Merkel, az Európai Tanács elnöke,
Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlamment elnöke,
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke.

Megszületett a Berlini Nyilatkozat

Megszületett az Európai Alkotmányt újraéleszteni hivatott Berlini Nyilatkozat az Unió és elődei alapításának 50. évfordulóján. A rövid szöveg itt olvasható angolul. A számomra legfontosabbnak tűnő részeket gyorsan lefordítottam.

Az emelkedett bevezető szöveg:
Európa évszázadokon át csupán idea volt, a szabadság és megértés reménye. Ez a remény valósággá vált. Az európai egység lehetővé tette számunkra, hogy békében és prosperitásban éljünk. Az egység közösséget teremtett és áthidalta az ellentéteket. Európa egyesítését, a demokrácia és a jogállam megerősítését minden tagja segítette. Köszönet illeti Közép- és Kelet-Európa népeit azért a szabadságszeretetért, ami legyőzte a köztünk lévő természetellenes megosztottságot. Az európai egység bizonyítja, hogy tanultunk a véres konfliktusokból és a fájdalmas történelmünkből. Ma úgy élünk együtt, ami korábban soha nem volt lehetséges. Mi, az Európai Unió polgárai osztozunk a jószerencsében.

A második részben szerepelnek a hosszú távú célok:
Európa gazdaagsága lakóinak tudásában és képességében rejlik. Ez a kulcsa a növekedésnek, a foglalkoztatottságnak és a társadalom összetartásának. Együtt fogjuk felvenni a harcot a terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel szemben. Ellenségeikkel szemben megvédjük szabadságunkat és polgári jogainkat. A rasszizmus és az idegengyűlölet itt nem kaphat még egy esélyt. Azért fogunk fellépni, hogy a világ konfliktusait békésen oldják meg és azért, hogy ne eshessen senki a háború, terrorizmus vagy erőszak áldozatául. Az energiapolitikában és a klíma védelmében együtt akarunk továbblépni és hozzá akarunk járulni a világot fenyegető klímaváltozás leküzdéséhez.

A végén pedig a rövid távú cél:
Folytatnunk kell Európa politikai arculatának megújítását, ezért 50 esztendővel a Római Szerződések aláírását követően ma egyetértésben tűzzük célul, hogy az Európai Unió közös alapjait a 2009-es európai parlamenti választások előtt megújítjuk.

Közben felkerült a német elnökség honlapjára a hivatalos szöveg minden tagállam nyelvén, így magyarul is (pdf letöltés itt).

2007. március 24.

Független zeneforrások

Az igazi zene az élő zene: idehaza az indie.hu koncertnaptára az irányadó. Új hazai zenekarokat az indie.hu myspace oldalán lehet megismerni. Szerintem a magyar indie zsinórmértékét még mindig az Amber Smith jelenti, de az Envoy és az Óriás nagy erődobással eredt a nyomába. Egy kicsit a mi szcénának erősíti a Durgas is.

Aki pedig nem akar a hazai indie színvonalával kompromisszumot kötni, annak ajánlom, hogy iratkozzon fel az Indiefeed podcastra. A naponta egy előadót és számot bemutató indie műsorba meglehetősen jó ízléssel válogatnak a szerkesztők ígéretes és pozitív szellemiségű zenéket. A műsort ipod hiányában az ingyenes iTunes segítségével is lehet hallgatni. Nekem az idei évben a legjobban Barzin, Haley Bonar, Dylan Mondegreen tetszett. Barzint hozzánk legközelebb Londonban lehet elcsípni április 9-én. Haley Bonar egyelőre legfeljebb a keleti partig jut el Minnesotából. Dylan Mondegreen pedig éppen most fejezi be első albumát Oslóban, remélem, hogy az idei szezonban bemutatkozik az európai klubokban is.

Újra vita a kannabiszról

Egyszer vettem részt a parttalan kannabisz-körüli vitában, ahol arról győződtem meg, hogy a két kibékíthetetlenül fundamentalista álláspont között se kompromisszumnak, se új gondolatoknak nincsen nagy fogadókészsége. A Szabadlovas Közgazdász Egyletben zajló, nem alapjogi jellegű vitának se lett szélesebb közönsége, pedig elhangzottak újfajta érvek pró és kontra is. Az elmúlt években aztán nagyon meg is untam ezt a témát. Idén végre valaki követ dobott az állóvízbe: a legalizálását zászlajára tűző brit Independent napilap megváltoztatta az álláspontját és bocsánatot kért az olvasóitól. A szerkesztőséget a legújabb kutatási eredmények arról győzték meg, hogy a kannabisz hatóanyaga, a THC különféle mentális betegségeket okoz, és az elmúlt tíz évben a szer legalább negyedmillió skizofréniás betegséget okozott. Ma egyre többen veszélyesebbnek tartják az LSD-nél és az ecstasynál. A hírt itthon a Hírszerző vette át, majd a Jégbüfén olvastam róla újra, aztán hozta az Inforádió is. 2003-ban amellett érveltem, hogy a dekriminalizáció csak aláássa a büntetőjogi rendszert, a legalizációnak pedig nincsen meg a többsége, a jelenlegi büntetési gyakorlat pedig értelmetlen. Cikkem rekriminalizációt, a dekriminalizáció helyett másfajta büntetést szorgalmazott. A magyar társadalom általában nem tud mit kezdeni a kannabisz-fogyasztókkal, akik jelentős terhet róhatnak családjukra, munkatársaikra. Azt hiszem, nem vagyok egyedül, aki soha nem volt meggyőződve a kannabisz ártalmatlanságától, aki ne látott volna embereket függővé válni, ne látott embereket kiszolgáltatottá válni, munkájukban, tanulmányaikban elmaradni. Az ilyen emberek persze leginkább maguknak ártanak, de gyakran nagy terhet tesznek családjukra, barátaikra is. Ezt pedig jobb megelőzni.

2007. március 22.

A bencések mentik meg az európai alkotmányt?

Az európai alkotmánytervezet vitájában az egyik leghevesebb érzelmeket kiváltó kérdés a preambulum közös európai örökségére vonatkozó rész volt, pontosabban az, hogy az alkotmány preambuluma hivatkozzon-e Európa keresztény örökségére. Egyes EU tagok esetében a kereszténység államvallás, mások viszont alkotmányosan elkötelezettek az állam és az egyház szétválasztása mellett. A kérdés a magyar politikusokat is megosztotta. A keresztény örökség mellett leginkább Lengyelország állt ki tagállamként, ellene a szekuláris Franciaország foglalt állást. Ennek fényében igencsak érdekes félfordulat tanui lehettünk a héten.

A francia kultusztárca felmérést készítetett abból az alkalomból, hogy a tárca háromnapos szemináriumot rendezett Párizsban az európai örökség témakörében. Összesen 5023 embert kérdeztek meg az Európai Unió alapító tagállamai közé tartozó Franciaországban, Németországban és Olaszországban, valamint az 1995-ben csatlakozott Finnországban és a 2004-ben taggá vált Magyarországon arról, hogy miként gondolkodnak az európai kulturális örökségről. A felmérésben részt vevők 63 százaléka gondolja úgy, hogy az EU "nem jelent veszélyt országuk identitásának megőrzésére", a magyaroknak az átlagnál valamivel kisebb hányada, 59 százaléka vélekedett így. Hatvan százalékot tett ki azoknak az aránya, akik szemében az európai kulturális örökség létének ténye erősíti az EU-hoz tartozás érzését. Ugyanennek a szemináriumnak az apropóján a francia kultuszminiszter felavatta a magyar és spanyol kollégájával közösen kezdeményezett európai kulturális örökségi jegyzékbe tartozó első számú örökség emléktábláját. És vajon mi lett az egyes számú európai örökség: a cluny apátság!

Ha van az összeurópai keresztény örökségnek szimbóluma, akkor az Cluny. A cluny reformok a kereszténység egyik legfontosabb reformmozgalma volt, még abban az időben, amikor az egész európai kereszténység egységes volt, és Európa összes állama kereszténynek tekintette magát. A cluny apátságból indult a bencés rend, amely Európa kulturális és politikai történelmében is nagyon jelentős szerepet játszott.

Ha optimisták akarunk lenni, azt hihetjük, hogy néhány nappal a berlini nyilatkozat előtt Franciaország is tett egy fontos gesztust az európai alkotmány megmentéséért. (Kép: Wikipédia)

2007. március 21.

Versenyképesség az űrben is

Egy újabb állami monopólium van megszűnőben: egyre több magánvállalkozás ostromolja a világűrt. Az X Prize Alapítvány a légiközlekedés hőskorát idéző díjat tűzött ki annak, aki először készít olyan űrrepülőt, ami két héten belül kétszer legalább három embert visz az űrbe. A díjat 2004. október 4-én nyerte el a Mojave Aerospace Ventures. A vállalkozás, amelyet a Microsoft-társalapító Paul Allen magánvagyonából finanszírozott, szimbolikus korszakhatárt jelentett. Idén már majdnem az üzleti alkalmazásoknál tartunk: tegnap a SpaceX nevű új űrvállalkozás hajtott végre részben sikeres rakétakísérletet. A vállalkozás célja az űrbejutás állami monopóliumának és költségeinek letörése. A Falcon-1 rakétával a cél egy hasznos fellövés megoldása 7 millió dollárból. Lehet Európa vagy Magyarország versenyképességéről beszélni, de jobb nem elfelejteni, hogy az igazi gazdasági verseny mégiscsak a magánszférában zajlik.

Európai és magyar versenyképesség

Az Európai Unió 2000-ben azt a célt fogalmazta meg, hogy a globális világgazdaság legversenyképesebb régiójává válik 2010-re. Az ún. lisszaboni célok kitűzését sokan egy olyan ambíciózus tervnek tekintették, mint az európai egységes piac megteremtését vagy az euró megalkotását, mások elve kudarcra ítélt túlvállalásnak gondolták, amihez ráadásul az Európai Uniónak nincsenek meg az eszközei. A magam részéről ezt nem tartom egy konstruktív szembeállításnak: bizonyos, hogy az Európai Unió versenyképességét növelni kell, és a lisszaboni célok részleges megvalósulása is nagy mértékben szolgáná a jólétünket és anyagi biztonságunkat.

A lisszaboni célokat még az EU 15 tagállama fogalmazta meg, vagyis a célok kitűzésében Magyarország nem vett részt. A célok meglehetősen széles körű gazdaságpolitikai konszenzust öveznek, és számunkra akkor sem megkerülhetők, ha azt gondoljuk, hogy a tíz új tagállam sajátosságai miatt további sajátos céljaik is lehetnek.

A Centre for European Reform hat éve értékeli az egyes EU tagállamok nemzetgazdsági teljesítményét a lisszaboni célok szempontjából. A félhivatalos értékelést az Európai Bizottság elnöke személyes kiállásával erősíti. Amikor elkezdünk Magyarország versenyképességéről vitatkozni, a lisszaboni eredményeinket és azok értékelését aligha kerülhetjük meg. A lisszaboni célok az innováció, a liberalizáció, a foglalkoztatás és a fenntartható fejlődés köré csoportosíthatók. Engem különösen a liberalizáció, vagyis az egykori távközlési, postai, vasúti, energetikai monopóliumok lebontása, az egységes európai pénzügyi, biztosítási, szállítási, hírközési és energetikai piac megteremtése érdekel.

A jelenlegi Európai Bizottság fő feladatának tekinti a lisszaboni célok megvalósítását, és tavaly először elég komoly eredmények látszottak. Az Európai Unió növekedése a célok kitűzése óta a legmagasabb, 2,9%-os volt, a munkanélküliség pedig a célok kitűzése óta a legalacsonyabb, 7,5% volt. 2006-ban úgy nézett ki, hogy az USA előnye az EU-val szemben hosszú idő óta először egy hajszálnyit minden tekintetben csökkent. Magyarország az Uniónál gyorsabban növekedett, a munkanélkülisége pont ekkora volt, és lassan felzárkózóban van az Unióhoz. Sajnos lassan.

Magyarország a lisszaboni versenyképességi célok szempontjából a 27 EU tagállam közül a 19. helyen található, két éve a 14., tavaly a 15. helyen álltunk. A legújabb bővítés minket még nem érintett, mivel Románia és Bulgária utánunk rajtolt a rangsorban. Helyzetünket jelenleg nem szabad túldramatizálni – a velünk együtt csatlakozott országok zömét megelőzzük – de az új tagokkal szembeni versenyelőnyünk gyorsan fogy. Aggasztó, hogy a régi tagokkal szemben pedig versenyhátrányban vagyunk, ami nem ad elég stabil alapot a hosszú távú felzárkózáshoz.

Magyarország megítélése nem szélsőséges: egyetlen célcsoportban sem tartoztunk az elmúlt években sem az éllovasok, sem a sereghajtók közé. Az abszolút sereghajtók listáját Csehország és Lengyelország már megjárta. A közép-európai tagok közül megelőz bennünket Csehország (10), Észtország (15), Szlovénia (12) és Lettország (18). Szomszédaink közül Ausztria több szempontból példaértékű lisszaboni stratégiát követ, az abszolút élenjárok azonban Dánia és Hollandia.

A következő hónapokban sokat fogok a versenyképességgel foglalkozni. A versenyképesség fogalma túlzottan elvont és összetett fogalom, és a legtöbb ember számára idegenül hat. Ha sikerül akár itt, akár a Magyarország Holnap oldalára olyan szövegeket készíteni, ami érhetővé teszi a fogalmat és összefüggését a jólétünkkel, anyagi biztonságunkkal és szabadságunkkal, akkor talán minden ember számára kézzel fogható haszna is lesz az erről induló szakmai párbeszédnek.

2007. március 19.

Magyarország holnap, versenyképesség kerekasztal

A héten megalakulnak a Magyarország holnap közpolitikai fórum szakértői munkacsoportjai. A portfolio.hu azt emeli ki, hogy egyfajta állami Wikipédia fog keletkezni, a Hírszerző pedig minden tagban az ősfideszest keresi. Jómagam a gazdasági versenyképesség munkacsoportban fogok dolgozni, ami talán annak az elismerése is, amit az elmúlt évbekben a kollégáimmal a tragikusan versenyképtelennek indult vasút versenyképessé tételéért tettünk. Alakuló ülés csütörtökön, azt hiszem, nyitok egy versenyképesség cimkét is. (Örvendetes keddi hír: az ellenzéki vezetésű parlamenti bizottságok mégis delegálnak tagokat).

2007. március 15.

Hogyan írnám le újra a tizenkét pontot?

Pest város közössége nevében az alulírottaknak arról van szerencséjük értesíteni a hivatalosan a magyar nemzetet, hogy azt a reformot, aminek kivívása más országokban a polgárok vérébe került, Budapesten 24 óra alatt békés és törvényes úton, törvénytisztelő egyetértésben sikerült kivívni. Amikor a városi önkormányzat értesült arról, hogy a város polgárai és más lakosai nyílt ülésen szeretnék megvitatni napjaink komoly politikai fejleményeit, a tanácstermek évszázadok óta bezárt ajtait 1848. március 15-én három órakor a nép előtt megnyitotta. Miután aaz önkormányzat tagjai megértették a nép azon törvényes kívánságait, amelyet már korábban is nagyobb részt maguk is hazafiasan képviseltek, azokat egy szívvel és közös akarattal magáévá tette. Sőt, azt a tizenkét pontot, aminek nagyrészét a nemzet már az 1790-es Országgyűlés óta is annyiszor sürgetett, a jelenlegi országgyűléshez intézett petíció formájában aláírta.

A nemzet a következőket óhajtja:

1. Sajtószabadság, a cenzúra eltörlése.
2. Felelős kormány Budapesten.
3. Évenként összeülő Országgyűlés Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőség származásra és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.
5. Honvédség.
6. Közteherviselés.
7. Az úrbéri, feudális függelmi viszonyok megszüntetése.
8. A bíróságokon és a választásokon mindenki legyen egyenlő.
9. Legyen Nemzeti Bankunk.
10. A katonaság esküdjön föl az Alkotmányra. A magyar katonákat ne lehessen külföldön bevetni, az itt állomásozó külföldieket vigyék el tőlünk.
11. Engedjék szabadon a politikai meggyőződésük miatt bebörtönzötteket.
12. Egyesüljünk Erdéllyel.

Ezt követően az önkormányzat két határozatot hozott. Először is arról döntöttek, hogy Pest város küldöttei a fenti, közkívánatra elfogadott követeléseket terjessze az Országgyűlés elé, őfelségét, a hódolva szeretett uralkodót pedig kérjék meg, hogy az Országgyűlés székhelyét minél előbb tegye át Pestre. Másrészt a közgyűlés az alulírott választmány tagjait azzal bízta meg, hogy intézkedjen célszerűen a rend fenntartásáról, és a közgyűlés határozatainak szerezzen érvényt.

Az eredeti szöveget itt lehet megtekinteni.

Biztosan sok átirat lehetséges, amíg ezt fogalmaztam, engem nagyon elgondolkodtatott a szöveg, és azt hiszem, a prímán meg is ünnepeltem március 15-ét.

2007. március 13.

Szirom

Virágszirom szállott lebegve
ott a fagallyról? Tévedés.
Egy tarka lepke.

Szerző: Arakida Moritake (1473-1549)
Fordította: Kosztolányi Dezső (1885-1936)

2007. március 12.

Bojtár B. Endre Pulitzer-emlékdíjas

Véletlen egybeesés, hogy pár napja emlegettem fel Bojtár B. Endre egyik nagyszerű publicisztikáját, ami lent a kedvencek között is megtalálható, és ma kiderült, hogy övé az ez évi egyik magyar Pulitzer-emlékdíj a publicisztikáiért. A három díjazott mű regisztrálás után olvasható online a Magyar Narancs oldalán. Gratulálok!

Emlékjelvény - a Srebrenicát "védő" holland katonák kitüntetéséről. "Ha valakinek Srebrenica felelősei közül meg lehet bocsátani, úgy bizonyára a Dutchbat lenne az első. De ahhoz bocsánatot kell kérni. Folyton-folyvást. Nincs az a kitüntetés, az az apró emlékjelvény, ami ne az áldozatok semmibevételének, a felelősség elkenésének, az önfelmentésnek lenne a jelképe".

A tökéletes bűntény - Lamperth Mónika miniszter asszony elejtett megjegyzéséről az Uniós pénzek elosztása kapcsán. "A pályázati pénzek körül bábáskodók e virtuális tőke segítségével komplett alvállalkozói mikrokozmoszt építhetnek ki, amelyben az anyagi és helyi, kispolitikai természetű szívességek röppályája végképp ellenőrizhetetlenné válik. Abban a pillanatban, amikor ez lesz a forráselosztás leitmotívuma, az egészet már meg is ette a fene".

Ki kellett mennem - arról, hogy a parlamenti ellenzék nagyobbik pártja az üléstermen kívül dolgozik. "Fideszes parlamenti képviselő vagyok, állok a folyosón és dohányzom. Vagy dohányoznék. Mindig dohányoznék, ha a folyosón állok, mert nincs jobb dolgom és elég hülyén érzem magam. Mondjuk nem rossz így ácsorogni, dumcsizunk, röhigcsélünk, addig se kell bent lenni. Ácsorogni viszont kell, kell, hogy mutogassák a tévében, úgyhogy ez az ácsorgás maga a parlamenti munka".

2007. március 10.

Kik szennyezik leginkább a földet?

Meglehetősen ellentmondásosan végződött az EU csúcstalálkozója. A világ legkonstruktívabb hatalma el is kötelezte, meg nem is magát a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése mellett - ezzel pedig sajnos még mindig megelőzi a többi gazdasági nagyhatalmat. A kötelező érvényű csökkentés egyik legfőbb ellenzője Magyarország volt, noha sokak szerint az EU-ban senkit nem érint negatívabban a klímaváltozás mint minket.

A fenti új Worldmapper kartogrammon az látható, hogy melyik ország milyen súllyal vett részt 2000-ben a szén-dioxid kibocsátásában. (Mivel a szén-dioxid kibocsátás nagyon lassan változik, többé-kevésbé ma is ez a helyzet). Érdemes kikeresni hazánkat a térképen. A lenti térképen viszont az látszik, hogy a háztartási hulladék visszagyűjtésében az USA és az EU az élenjáró. Ha úgy tetszik, mi már legalább teszünk valamit a környezetért, ha úgy tetszik, ezek a területek kezdenek belefulladni a szemétbe. (Az összes Worldmapper szennyezési kartogramm itt kattintható végig).

Korábban: Egy főre jutó szén-dioxid kibocsátás, szállítás és szén-dioxid, és egyéb egypercesek.

2007. március 7.

Európa a világ legkonstruktívabb hatalma

A BBC World Service 33 országban végzett közvéleménykutatása arra a kérdésre kereste a választ, hogy melyik országoknak (politikai alakulatoknak) van a legpozitívabb hatása a világ ügyeire, és melyeknek a legrosszabb.

Akiknek pozitív hatása van a világra:
  • Európa
  • Japán
  • Franciaország
Akiknek a legrosszabb hatása van a világra:
  • Irán
  • Amerikai Egyesült Államok
  • Oroszország
Nekem úgy látszik, hogy a világ közvéleménye leginkább a békét tekinti értéknek.

Meggyőződésem, hogy az elmúlt ötven év európai föderalista hagyománya, az európai érdekegyeztetés békés és tárgyalásos, a nemzetközi jogon alapuló rendszere az egész világ számára példaértékű, a megbízhatóságot és a konstruktivitást sugallja. Ugyan Európának nincsen hatékony külpolitikája még, de gazdasági és katonai erejét meghaladó befolyása van a világ alakulására. Japán pacifizmusa, gazdasági dinamizmusa és diplomáciája szintén vonzó a világ számára.

A legaggasztóbb feszültségforrások Európa külkapcsolatai szempontjából: az európaiak egyre kevésbé bíznak az Egyesült Államokban, a törökök pedig az európaiakban. Európa hitele Dél-Koreában és Indiában nőtt, és elég magas az amerikaiak körében. Az európai közvélemény viszont meglehetősen megosztott India dolgában - pedig nem is rossz ötlet a legnépesebb demokráciával javítani a kapcsolatokat.

Személyes véleményem: nagyon szomorú, hogy Irán az egész nemzetközi közösség páriájává kezd vállni. Aligha lehet felmenteni a jelenlegi iráni kormányzatot ennek ódiuma alól, de szívből kívánom, hogy Európa mégis békésen és konstruktívan politizáljon Iránnal. A perzsa kultúra egy igazi rejtett kincs, és nagyon elképzelhetőnek tartom hosszú távon a szövetségét Európával.



2007. március 4.

Mit szintetizált Keynes?

Köszönhetően egykori szakkollégiumomnak, a Társadalomelméleti Kollégiumnak, megtaláltam életem első publikációját. A Fordulat 1997. évi nyári számában Andor Lászlóval vitatkoztam arról, hogy Mit szintetizált Keynes (pdf letöltés)? A dologban van valami érdekes az önértékén túl is!

Szóval, a cikk jóval azelőtt írodott, hogy Bojtár B. Endrétől megtanultam írni, de kísértetiesen emlékeztet az ő hat évvel későbbi vitájára Andorral. Bojtár B. Endre a jobb oldalt lent található kiváló cikkek gyűjteményében is jegyzett Bosznia-klasszikusa, Az állóháborúban a tényekkel azzal vádolja Andor Lászlót, hogy politikai céljai érdekében meghamisítja forrásait A közelmúlt megerőszakolása című cikkében.
Foglaljuk össze.

Mit állít a francia parlament: ki diktálta az ENSZ BT-ben a biztonsági övezetek politikáját? A francia kormány. Miért tette ezt? Mert el akarta hárítani a bosnyákok elleni fegyverembargó feloldására és a szerbek elleni légicsapásokra irányuló amerikai kezdeményezést. Ki állítja ezt? A francia parlament.

Mit állít az ENSZ: helyes volt-e a fegyverembargó fenntartása? Azt állítja, nem volt helyes. Hát a biztonsági övezetek politikája? Az sem volt helyes. Mi állítja ezt? Az ENSZ-jelentés.

Minek nevezzük esetünkben az ENSZ és a francia parlament jelentését? Forrásnak. Minek nevezzük azt, ha valaki a forrásoknak ellentmondva - saját ideológiai komfortérzetének ápolgatása céljából - elferdíti a tényeket? Történelemhamisításnak.
Andor a válaszában terel. Nos, 1997-ben valami hasonlóval vádoltam én is Andort, és a koreográfia kísértetiesen hasonlított a hat évvel későbbi vitára. A cikket ugyan megkérdezésem nélkül publikálták újra, de tíz év után is vállalhatónak tartom. A gondolatmenet nagyon tömörítve így néz ki:
A TEK-ben működő politikai gazdaságtani iskola dialektikus elméletének része, hogy a két háború közötti problémák történelmi kihívására adott válasz Keynes elmélete volna, ami megteremti a hatékonyságot előnyben részesítő hagyományos liberális gazdaságpolitika (tézis) és a bolsevik népgazdasági tervezés (antitézis) között a szintézist.

[A] módszer a (középiskolában is tanított marxi felfogású) történelemmel való magyarázás. Ez a történelem persze így inkább Történelem. Érveléskor a történelmi kontextusba való helyezés, különféle - szerintem nagyon is megkérdőjelezhető - történelmi összefüggések "feltárása" sugallja, hogy az állítás logikailag belátható.

Az első módszer kézenfekvő: Keynes bőségesen rendelkezésre álló publikációi között olyan szöveget kell keresni, ami igazolja a gondolatot. A másik lehetőség, hogy találjunk olyan hiteles pszichoanalitikusi véleményt, amiből arra következtethetünk, hogy Keynes tudattalanjában voltak olyan leninista darabok a Szovjetunióban tett látogatás után, amelyek reflektálatlanul feltörtek a nagyszerű Általános Elmélet írása közben. Sajnos ilyen forrás nem áll rendelkezésre. A harmadik lehetőség Keynes teljes elméleti munkásságának nagyon precíz, tudományos analízise, összehasonlítva például Alfred Marshall és Lenin műveinek hasonló elemzésével.

Az Általános elmélet, vagyis Keynes főműve sehol nem tartalmaz utalást a Szovjetunióra, Lenin vagy Marx műveire. Úgy érzem, több mint kétséges a szintézisteória. Keynes a marxi és a lenini gondolatokat végzetesnek és használhatatlannak ítélte, a szovjet gazdasági tervezést pedig olyan rendszernek, amely csak az emberek mentális átprogramozásától sikeres, nem pedig önmagától fogva. Ezt az állításomat úgy lehet megcáfolni, hogy mutatni kell olyan írásokat Keynestől, amelyekben gyökeresen újraértékeli az itt ismertetett nézeteit.
A fent hivatkozott szkennelt pdf fájlban megtalálható Andor László válasza is. Terelt.

Tíz éve az alábbi Keynes-szöveget találtam a kommunista közgazdaságtanról: "A közgazdasági oldalról az orosz kommunizmust nem tudom úgy felfogni, hogy az bármiféle intellektuális érdeklődésre alapozva vagy tudományos értékkel hozzájárulhatna a mi gazdasági problémáink megoldásához. Nem hiszem hogy tartalmazna, vagy valószínűleg tartalmazna olyan közgazdasági technikát, amit, ha esetleg így választanánk, hasonló vagy talán nagyobb sikerrel ne alkalmazhatnánk egy olyan társadalomban, amely megőrzi, ha nem is mondjuk a tizenkilencedik századi individualista kapitalizmus, de legalább a brit polgár ideáljának a jegyeit is".

Az ügy számomra lezártnak tekinthető.

PS. Sajnos a szkennelésnél néhány karakterhiba került az anyagba, egyszer majd felrakom szöveghűen a honlapomra. A képek forrása a Wikipédia. Kapcsolódó anyag: Búvárnapló.

2007. március 3.

Megtörtént-e a rendszerváltás?

Kornai János nagyon érdekes cikket írt az eheti Élet és Irodalomban (Kornai János: Mit jelent a "rendszerváltás") arról, hogy megtörtént-e a rendszerváltás. Állítása szerint tudományosan igazolható, hogy Magyarországon rendszerváltás történt, legfeljebb egyesek nem ilyen rendszert akartak. Cikkében a szocialista rendszerrel a kapitalizmust állítja.

Kornai professzor úr a szocialista rendszer talán legnagyobb teoretikusa, a kapitalizmus dolgában azonban én inkább Milton Friedmant ajánlanám. A részletek iránt érdeklődő olvasó kénytelen végigolvasni Kornaitól A szocialista rendszert (Kornai János: A szocialista rendszer: Kritikai politikai gazdaságtan, HVG, 1993), Friedmantől A szabad választást (Milton Fridman: A szabad választás [Free to choose], több fordítás és kiadás), a két rendszernek talán ezek a legalapvetőbb összefoglalói. A lényeget Kornai Jánoshoz képest egy kicsit rövidebben és másképp fogalmaznám meg.

A szocialista gazdasági rendszer Kornai után szabadon a köztulajdonra épülő rendszer, ahol a gazdasági kapcsolatokat a kormányzati bürokrácia határozza meg. A kapitalista gazdasági rendszer Friedman után szabadon a magántulajdonra épülő gazdasági rendszer, amelyben nem korlátozzák a szerződés szabadságát. Magyarországon ilyen értelemben biztosan gazdasági rendszerváltás történt, és nehéz volna amellett érvelni, hogy 1989-ben nem ezt akartuk: az akkor átmenetinek szánt új köztársasági alkotmány gazdasági rendszerünket szociális piacgazdaságként határozza meg. Kornai professzor egyszerű, világos tényeket mutat be annak igazolására, hogy Magyarországon működő piacgazdaság van.

Kornai amellett érvel, hogy a szocialista gazdasági rendszer feltételezi a marxista-leninista alapon álló párt hatalmi monopóliumát, Friedman pedig amellett, hogy a kapitalista rendszer feltételezi a liberális demokráciát. Ezek az érvek némileg gyengébb lábakon állnak: Kornai is arra utal mostani cikkében, hogy az iszlám országokban kommunista párt nélkül is van a szocializmusra hasonlító gazdasági rendszer. Kapitalizmusból is láttunk már olyat, ami mögött autoriter politikai rendszer állt. Véleményem szerint az 1989-es alkotmány ebben a kérdésben is világos választást tükröz: annak kimondása, hogy Magyarországon vannak nem korlátozható alapjogok, vannak szabad választások és államunk jogállam, önmagában hordozza a liberális demokrácia minden elemét. Kornai professzor úr cikke semmit nem szól arról, hogy a liberális demokrácia intézményei mennyire működnek Magyarországon.

Egy szó mint száz: a gazdasági rendszerváltás megtörténte tény. Azt is nehéz volna állítani, hogy nem történt politikai rendszerváltás, de nekem úgy tűnik, hogy a jelenlegi politikai rendszerrel kevesebben elégedettek, mint a gazdaságival.

Kapcsolódó anyagok: a magyar gazdaság szabadságfoka, illetve felzárkózása az Unióhoz.

Budapesti dugók és hiánygazdaság

A Centrum Parkoló Kft megoldásaNagyszerű vita kezd kibontakozni Erhard Szilárd Népszabadságban is megjelent cikkéről (Itt a hiánygazdaság) az Ingyenebéden. A cikk arról szól, hogy addig nem lehet közlekedni Budapesten, amíg a közterületeket ingyen bocsátják az autósok rendelkezésére, mert kevesebb köztér van, mint autó. A téma népszerű, a képen látható fizetős megoldást viszont kevésbé. Mik az alternatívák?

Svájci invázió Lichtensteinben

A hét egyik szórakoztató külpolitikai csemegéje, hogy a svájci hadsereg egyik gyalogsági egysége tévedésből megszállta a szomszédos Liechtensteint. Svájc nem akart újabb kantont magához csatolni, és a jóhírű bankrendszerét az egyre rosszabb hírű szomszédos adóparadicsomtól sem így próbálta megvédeni. A Guardian cikke szerint a 170 fős felvegyverzett egység egyszerűen eltévedt, és egyszer csak észrevette, hogy a szomszéd állam területén van. A svájciak azonnal visszavonulót fújtak, a liechtensteini fővárosban nyugalom van.