Vita: Megérné-e lecserélni a magyar erőműveket?

Magyarországi villamoserőművi parkjának megújításának időszerűsége szinte a rendszerváltás óta állandó polémiák tárgya, az atomerőmű megújításán és bővítésén kívül mégis kevés konkrétumot hallunk róla. Mennyit nyernénk ezzel? Vajon ténylegesen megérné-e megújítani az erőműveinket? Ki szeretne vitatkozni?

(Műfaji kísérlet: a Facebook oldalamon is lehet vitatkozni Note formátumban)

Az erőművek viszonylag egyszerű termelő üzemek, mivel általában két fontos inputból, tüzelőanyagból és munkából állítanak elő egy terméket, áramot. Ugyan az áram értékesítési lehetőségei majdnem percenként változnak, a termelési szerkezet mégis viszonylag egyszerűnek tekinthető. Az erőművi egységeket néhány világcég szállítja mindenhova, ezért a világban most épülő erőművek beruházási adatai irányadónak tekinthetők Magyarországra is. A várható tüzelőanyagköltségek ha nehezen is modellezhetők, de összevethetők más országokkal, hiszen a legtöbb tüzelőanyagnak globális (urán), kontinentális szinten regionális (olaj, kisebb mértékben feketekőszén és gáz) piaca van. A megújuló energiahordozók rendelkezésre állása (napsütéses órák, szeles órák) többé-kevésbé előrejelezhetők.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) által 1984. óta szisztematikusan gyűjtött és modellezett beruházási és működtetési költség adatokból elég nagy pontossággal meghatározható, hogy mibe kerülne Magyarország erőművi parkját lecserélni. Ha a számításaim nem csalnak, Magyarországon az IEA szemléletével összevethető villamosenergia-termelői árak hat év átlagában 22,2 forintra jöttek ki egy kWh piacra vitt áramra. Ez az érték persze az urán és a gáz árának igen nagy fluktuációja miatt, illetve az amortizáció számításának módszerei miatt nem teljesen vethető össze a hazai gyakorlatban számított önköltséggel vagy a nagykereskedelmi árakkal, de egy jó becslésnek adható. (Tavaly természetesen ennél jóval olcsóbban termelték az áramot). A legnagyobb termelői, a Paksi Atomerőmű 8-10 forintos önköltséget számol el. Kritikusok a szememre vethetik, hogy a Mátrai Erőmű vélhetően komolyabb szén-dioxid költségekkel, az Paksi Atomerőmű pedig a mostani amortizációt meghaladó pótlási költségekkel kellene hogy számoljon, ezért szintén az IEA adatait beírva az elmúlt 6 év historikus adatai helyére az jönne ki, hogy a szén-dioxid kibocsátást jobban büntető, és az előrelátóbb tartalékképzés mellett 26,7 forintra emelkedne az áram önköltségi ára (ami nem mellesleg a fogyasztói árakat legalább tíz forinttal megemelné).

Mit nyernénk egy teljesen új erőművi parkkal? Ha minden erőművet nagyjából azonos kapacitású és fűtőanyagot használó, de teljesen modern erőműre cserélnénk, és élveznénk a technológiai haladásból fakadó nagyobb erőművi hatásfokot (és elszenvednék a nagyobb létszámhatékonyságból fakadó pótlólagos munkanélküliséget), akkor az önköltségi szint mintegy 18,2 forintra volna csökkenthető. Nem teljesen egyértelmű, hogy más fűtőanyagok használatával ezen sokat lehetne faragni: az atomenergia önköltségi ára is körülbelül 18 forintra jön ki. A teljes erőműparki cserével (ami természetesen sem pénzügyileg, sem technikailag nem kivitelezhető egyik napról a másikra), 3,6 billió forint azonnali költségünk merülne fel, amit az építkezések tényleges elhúzódása miatti 1 billió áthidaló költség növelne. A gigaberuházások összességében mintegy évi 132 milliárddal csökkentenék a hazai termelésű energia előállítási ára.

Ha ez igaz volna, akkor aligha érné meg Magyarországon erőművekre nagyobb léptékben költeni. Ezek a számok természetesen sok szempontból elnagyoltak, és bemutathatók ennél rózsaszínűbb keretben is. Ha azt gondoljuk, hogy a szén-dioxid kibocsátás és az atomerőmű élettartamának problémáját csak prolongáljuk, aminek a költsége most vonal alatti, a beszámolókban meg nem jelenő tétel, akkor az erőművi park cseréjének költségelőnye körülbelül a duplájára ugrik. A megújítás költségei jelentősen csökkennének, ha Magyarország az euróövezetben volna, és nem forintkamatokkal kellene számolni. (Ezekről talán majd később).

Veszélyben van-e a hazai ellátás biztonsága? Aligha. A probléma inkább az, hogy Magyarország rossz versenyképessége jórészt okozója a magyar energiaszektor rossz versenyképességének is. A magas országkockázat, a jogszabályi környezet bizonytalansága, a szektorra kivetett magas (külön)adók mind-mind a modernizáció ellen ható tényezők, ugyanakkor EU tagságunk lehetővé teszi, hogy versenyképesebb országokból, például Szlovákiából importáljunk áramot. A kérdés tehát nem úgy merül fel, hogy lesz-e áramunk, h a bentmaradunk az Unióban, hanem úgy, hogy az hazai termelésű lesz-e? A hazai termelés természetesen munkahelyeket, adóbázist és itthoni környezetszennyezést jelent. Az import lehet, hogy tartósan olcsóbb megoldás lesz, csak kérdés, hogy hazai adóbevételek és munkahelyek hiányában ki fogja megfizetni. Szerintem ez a versenyképeségi kérdés egyik tétje.

(Minden kommentet örömmel fogadok. Érdeklődés esetén szívesen megosztok még több számot is, de elsőre talán ez is sok...)

Feloldható a bioüzemanyag-élelmiszer konfliktus?

Ha egy mezőgazdasági terménynek, amiből csak élelmiszer készült, hirtelen ipari vásárlói is lesznek, fel fog menni az ára. A bioüzemanyagok megjelenése valóban magasabb terményárakhoz és élelmiszerárakhoz fog vezetni? Milyen a tökéletes bioüzemanyag?

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy akár az igen, akár a nem mellett meggyőző érvek merültek volna fel. Igen, a kereslet-kínálat törvénye szerint ha többen veszik a kukoricát, akkor drágább lesz. Csakhogy az EU-ban és az USA-ban a legtöbb évben hegyekben áll az eladhatatlan termény, és az adónk jelentős részét ennek a felvásárlására és raktározására költjük, nehogy tönkremenjenek a mezőgazdasági termelők - ami aztán végleg felhajtaná az árakat. Szóval a bioüzemanyagok támasztotta keresletnek van egy kerestlet-diverzifikáló, és keresletet stabilizáló hatása.

Más a helyzet azokban a fejlődő országokban, ahol robbanásszerűen nő a népesség, és eleve élelmiszerhiány van. Az ilyen országokban a termények ipari felhasználása tovább erősíti a hiányt. Ugyanakkor a hatás sokkal közvetettebb, mint a mérsékelt égövi kukorica esetén, hiszen többnyire a problémát az jelenti, hogy élelmiszernek nem alkalmas növényeket termesztenek bioüzemanyag-gyártásra.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a bioüzemanyag-gyártók nem teljes mértékben használják el a terményt, például az etanolgyártásra használt kukorica nagy részéből állati takarmány készül melléktermékként.

A konfliktus feloldását két irányba keresik. Az egyik megoldási irány az Egyesült Államokban hosszabb, az EU-ban rövidebb ideje, hogy kifejezetten a mezőgazdasági hulladék begyűjtését és felhasználását szervezik meg és ösztönzik, ha nem is bioüzemanyag-gyártásra, de legalább biomassza tüzelőanyagként. (A bioüzemanyagot közvetlen energiahordozóként használjuk, a szilárd biomasszából hőt vagy áramt nyerünk ki, és másodlagosan használjuk).

A másik kutatási irány az úgynevezett harmadik és negyedik generációs bioüzemanyagok kutatása. A bioüzemanyagok szent grálja olyan volna, ami nem vesz el termőterületet az élelmiszer-terményektől, lehetőleg a begyűjtése és a feldolgozása kevesebb energiát igényel, mint amit ki lehet belőle nyerni, és ezen kívül a természetes élőhelyeket sem bolygatja. Valószínűleg tökéletes nafta nem lesz, de egyelőre erős versenyezők az algák, amit a senkiföldjének tekinthető tengeren lehet termelni, és talán még növekedés közben is nyelnek el egy csomó szén-dioxidot. Az algakutatásban Magyaroszág is vannak vállalkozások, van, aki hidrogént, van aki más anyagokat állítanak elő ezekből az egyszerű fotoszintetizáló élőlényekből.

Az a gyanum, hogy erről is ki fog derülni egy csomó olyan mellékhatás, mint mondjuk a szélkerekek madárzavaró hatása, de egyelőre a tenger egy csendes kompromisszumnak tűnik a termőföldhasználat helyett. Kár, hogy nekünk nincsen tengerünk.

Renexpo - konferencia a hidrogéngazdaságról

A megújuló energia szakváráson a mai napon zajlik a Hidrogén- és Tüzelőanyagcella Nemzeti Platform konferenciája. Néhány ígéretes magyar kutatási irány és fejlesztés mutatkozott be, és újabb ötleteket gyűjtünk a Hidrogén- és Tüzelőanyag Cella nemzeti Stratégiai Kutatási Tervéhez. A cél, hogy olyan kutatásokat gyűjtsünk össze, amelyekbe állami támogatás vagy kockázati tőke annak reményében csatornázható be, hogy a 3-4 év múlva várható tömeges piacralépéskor magyar gyártók, vagy legalább magyar beszállítók legyenek - például a villanyautók gyártásában. A fenti linken elolvasható és még egy hétig kommentálható, bővíthető az anyag.

A saját diáim itt nézhetők meg (de nincsen rajtuk szöveg, írni majd később fogok). Akit érdekel a megújuló energia, nagyon ajánlom, hogy jöjjön el ma vagy holnap a Hungexpora, a szakmai programok is érdekesek, de bámulatos dolgokat lehet megnézni, kézbevenni, kipróbálni.

Felkészülés az EU-elnökségre: az energiabiztonság ára

Az International Centre for Democratic Transition Energy Security 2011 – Challenges of the Hungarian EU Presidency című konferenciájának felkért előadója voltam május 7-én. Mivel a nemzetközi tapasztalataim a vasúti ügyekre korlátozódnak, elsősorban közgazdászéknt (és pályaelhagyó aktuáriusként) beszéltem az energiabiztonságról.

A nyitóbeszédek és az első panel számomra rengeteg újdonságot hordozott (12 oldalt jegyezteltem). Noha nem beszélhetek a lengyelek nevében, nekem úgy tűnik, hogy Magyarországnak igencsak fel kell kötnie a gatyáját, ha bármit is el akar érni jövőre az energia-területen: a felmerülő témák egy része olyan, ahol a magyar állam képviselője gyakran még szakértői, nemhogy miniszteri szinten nem képviseltették magukat. Számomra érdekes volt, hogy micsoda egyetértés volt a külpolitikai szakértők között abban, hogy az energiabiztonság és a biztonságpolitika kérdését el kell egymástól választani.

Az én előadásom egy autó biztosításának analógiájával a kockázatmenedzsment és a kockázatok árazásának, illetve fedezésének eszközeiről szólt, bemutatva, hogy a kockázatkezelés eszközei a nemzeti energiaellátás szempontjából is értelmezhetők.

Energy security in Hungary on Prezi Várjon amíg az animáció betöltődik, és nyomja meg a lejátszás gombot. Az előre-hátra nyilakkal lehet navigálni, a kör alakú gombbal az egész prezentációt egyben lehet áttekinteni.

Noha a prezi önmagában nem sokat jelent, elmondhatom, hogy sokkal nagyobb volt az egyetértés abban a tekintetben, hogy az energiabiztonság túlhangsúlyozása elviselhetetlen költségekkel jár mint gondoltam volna. Talán mindenki egyetértett abban, hogy az energiabiztonság ellátásbiztonsági része túl nagy hangsúlyt kapott az elmúlt évben, és ennek a versenyképességre gyakorolt hatása túlzottan nagy, ezért ideje értelmes párbeszédet kezdeni az ellátásbiztonság megfizethető szintjéről - nem költhetjük minden pénzünket tartalék erőművi kapacitásokra és tárolókban álló tüzelőanyag-készletekre.

Ettől függetlenül nekem az a véleményem, hogy az energiabiztonság másik vetületére, a túlzottan ingadozó vagy magas árakra is vannak megfelelő kockázatfedezési eszközök, amelyekkel az európai tagállamoknak, így Magyarországnak is élnie kellene - ezt sem nagyon vitatta senki.

Gazdasági és társadalmi témák eredeti megjelenése és vitája: antaldaniel.blog.hu

AmCham befektetői javaslatok: energiahatékonyság

Nagy várakozással láttuk vendégül a kijelöltnek gondolt energetikai szakállamtitkárt (aki azonban mégis más tisztségben foglalkozik energiapolitikával a jövőben) az AmCham Energiapolitika mint a nemzeti versenyképesség tartópillére állásfoglalásának második, energiahatékonyságról szóló vitáján. Úgy tűnik, hogy ezen a területen igen könnyű lesz a befektetők barátságát elnyerni: a vita nem a diagnózisról és a beavatkozási területekről szólt.

Ahogy más hiradásokból is kiderült, Bencsik János szakított elődei villamos-energiaközpontú politikájával, és elsősorban a hőenergiára és a lakossági szektorra szeretne fókuszálni. Mindez reményt ad arra, hogy a hő- és villamosenergiapiacot összekötő, és rengeteg visszaélésszerű anomáliát okozó KÁT-rendszer valamiféle ésszerű átalakításon megy keresztül. Az AmCham vendégei, Ámon Ada az Energia Klub vezetője, és Varró László, a MOL Nyrt stratégiai igazgatója szintén igen hasonlóan ítélték meg az ország energiahatékonysági problémáit.

Magyarországon elsősorban azokon a területeken vannak óriási energiahatékonysági problémák, ahol az elmúlt évek piacról jövő ösztönzői (az egyre növekvő és volatilissé váló) energia- és tüzelőanyagárak nem tudnak hatni, mert nincsen működő piac. Ilyennek azonosítottuk a piachiányos ágazatokat, többek között magát a villamosenergia-szektor egy részét, a tömegközlekedési szektort (amelyek a növekvő energiaárakat eddig gond nélkül hárították tovább, például erőmű-matuzsálámek életben tartásával a villanytarifákon keresztül, vagy ésszerűtlen energiabeszerzéseken keresztül, amit az adófizetők álltak a tömegközlekedés területén). Ugyancsak piaci probléma merül fel a lakossági és KKV épület- és eszközpark finanszírozásában, ahol rengeteg szinte azonnal megtérülő beruházást nem tudnak a hitelképtelen személyek és cégek finanszírozni. A közszférában pedig a gazdálkodási rendszer anomáliái (pl. a működési és beruházási költségek elkülönítése) nem teszi lehetővé a technológiaváltást.Az energiahatékonysági panel résztvevői nem kérdőjelezték azt meg, hogy Magyarország relatíve magas energiaintenzitása egy olyan jelenség, amelynek pozitív és negatív oldala is van. Magyarország részben azért fogyaszt nagyon sok energiát, mert nagyon energiaigényesek a nemzetközileg is versenyképes termelő egységei (autógyárak, gyártóipar, vegyipar). Ezeknak az iparágaknak azonban nemzetközi összehasonlításban nem rossz az energiahatékonyságok, és ha nem telepedtek volna meg Magyarországon, ma még kisebb jövedelmünk, még kevesebb munkahelyünk volna. A lakossági fogyasztás dinamikája is jól illeszkedik az európai trendekbe, csak a jelenlegi lakossági jövedelmekből - figyelembev véve a klímánk állapotát - ez nem folytatható.

(A vitáról emlékeztetőt nem készítünk, de a konszenzus pontokat, illetve a nyilvánvalóan ütköző nézeteket minden alkalommal közzétesszük honlapunkon).

Gazdasági és társadalmi témák eredeti megjelenése és vitája: antaldaniel.blog.hu

Energiahasználat és a népesség várható élettartama

Egy érdekes blogra találtam, ahol egy táblázat érdekes kérdést vet fel: van-e összefüggés az emberek várható élettartama és az általuk felhasznált energia mennyisége között? Ahogy korábban láttuk, a nemzeti jövedelem és az energiafelhasználás szintje, valamint a nemzeti jövedelem és a boldogság szintje között van. Vajon hogyan függ ez össze a civilizációs vívmányainkat mozgató energiával?

Úgy gondolom, hogy túl sok hatás érvényesül mindkét változóban ahhoz, hogy értelmesen lehessen őket közvetlenül elemezni. Az energihasználat nagyon jelentősen függ a klímától, a nemzeti jövedelemtől. A szegények kevesebb energiát használnak, de ráadásul gyakran rosszabb hatásfokkal is: Ázsiában és Afrikában még mindig az egyik fő probléma, hogy a modernitás előtti hatásfokkal működő tűzhelyekben égetik a fát. Adatforrás: http://energy-ecology.blogspot.com/2010/04/life-expectancy-and-energy-use.html

Gazdasági és társadalmi témák eredeti megjelenése és vitája: antaldaniel.blog.hu.

Viták az AmCham energetikai rövid állásfoglalásról

A múlt hét pénteken megkezdődött a Pallas Páholyban az AmCham Az energiapolitika mint a nemzeti versenyképesség tartópillére című állásfoglalásról rendezett vitafórum-sorozat, amely a szabályozási és a diplomáciai kérdéseket tűzte napirendjére. Ezzel egyidőben a Napi Gazdaság készített hosszú interjút az állásfoglalásunkról velem. (A zsurnalisztikus túlzás a címben nem tőlem származik, de tényleg nagyon árt a magyar gazdaságnak a drága energia).

A végső cél, a versenyképesség növeléséhez három kritikus beavatkozási területet jelöl meg az állásfoglalás: független, költségalapú közműszabályozás; a beruházásokat fékező - elsősorban a jogszabályok szövegének és értelmezésének állandó változása miatti bizonytalanságban testet öltő - akadályok csökkentése; a gazdaság energiahatékonyságának növelése, más szóval az energiafüggőség csökkentése. [...] Az AmChamnél szeretnék elérni, hogy belátható időn belül Magyarországon az energia ára a regionális versenytársak szintjére ereszkedjen. Ennek érdekében nem elsősorban az árrendszeren belüli átcsoportosításra van szükség, hanem az energiaimport rugalmasabbá tételére; arra, hogy a zöldenergia-támogatás ne legyen olyan irracionális mint most; valamint kezdődjenek el azok az erőművi vagy szállítási infrastrukturális beruházások, amelyek jelenleg a bizonytalanság miatt állnak. Négy-öt éven belül komoly konkrét eredményeket, alacsonyabb árakat akarunk látni.

Az első vitán igen erősen megmutatkozott az energiaipar egyes vertikumánban érintettek és az ipari nagyfogyasztók közötti érdekellentét. Az energia értékesítésében érintettek közül van, aki egyenesen kimondta: bele kellene törődni, hogy a hazai energiaárak az európai felső harmadban fognak beleragadni, és autó- és gépgyártás helyett svácji órát kellene gyártani. Nyilvánvaló, hogy az AmChamban igen jelentős számban részt vevő gyárosok meglehetősen össszevont szemöldökkel fogadták a vitának ezt a részét.

Bizonyos kérdésekben viszont úgy látom, hogy megteremthető a nemzeti konszenzus. Egyértelműnek látszik, hogy az energetikai területén hatalmas deregulációs potenciál van; szükséges lehet az állami feladatok újraosztása; felértékelődtek Magyarország ásványkincseei, és meg kell szüntetni a nem-konvencionális bányászati technológiák behozatala előtti akadályokat; Magyaország nemzetközi infrastrukturába való beilleszkedéséről értelmes vita indulhat, és talán teljes a konszenzus abban, hogy a Portfolio által is múlt héten napirendre tűzőtt KÁT-rendszer ebben a formában nem maradhat fenn.

Bár a vitasorozat még csak most kezdődött, úgy gondolom, hogy hasonlóan konstruktív lesz, mint a hasonló témájú egészséggazdasági sorozatunk, ahol nagyon sok szakpolitikai kérdésben sikerült az eltérő politikai oldalhoz tartozó szakpolitikusok, állami intézményvezetők és a magánbefektetők között konszenzust találnunk.

További energia témájú bejegyzések.

Bulgária kiszállt a közép-európai nukleáris versenyből

Az elmúlt két évben a közép-európai államok sora jelentette be, hogy atomerőművet akar építeni. Sokan nem értették, hogy miből, és ma megvan az első áldozat: Bulgária belátta, hogy nincsen négymilliárd eurója a némileg bizonytalan megtérülésű projektre.

Az atomerőműépítés egy kicsit olyan, mint a metróépítés: általában közpénzből finanszírozzák, a számlán a milliárd a kerekítési tétel, és ha egyszer elkezdik önteni a betont, nincs megállás. Mivel az atomerőmű mint projekt több ezer éves (az erőmű 10 évig épül, 60 évig termel, és pár ezer évig kell őrizni a veszélyes hulladékot), állami szerepvállalás nélkül nem építhető meg. Éppen ezért olyan fontos, hogy a beruházási döntés előtt megalapoztt pénzügyi tervek álljanak rendelkezésre.

A bolgár kormány azért állította le a saját atomerőmű-építését, mert nincsen négymilliárd eurója, vagy ha volna, azt inkább az euró-övezetbe való belépésre költené, és az orosz államtól kapott finanszírozási javaslatot nem találta a bolgár nemzeti érdekkel összeegyeztethetőnek. Azért az atomerőmű-pártolók nem kell keseregjenek: a bolgár miniszterelnök szerint az építést lehet folytatni, ha jelentkezik rá stratégiai magánbefektető, akinek van pénze.

Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy mire kiderült, hogy Bulgáriának nincsen pénze, már egymilliárd eurót (úgy 270 milliárd forintot) már elköltöttek rá.

Újraközölve a gazdasági fókuszú antaldaniel.blog.hu oldalról.

Befektetői javaslat a magyar energiapolitika átalakítására

A vezetésemmel készült az AmCham befektetői kamara (amelynek ma már számos magyar és nyugat-európai vállalat is tagja) energetikai és környezetvédelmi bizottságában a nemzetgazdaság versenyképességét középpontba állító energiapolitikai állásfoglalás. Véleményünk szerint egy növekedés-orientált, munkahelyeket teremtő, a világpiacon sikeres magyar gazdaságpolitikának ilyen energiapolitikát kellene folytatnia.

Az AmCham négy témában javasol együttműködés a kormányzati szervekkel, a többi kamarával és a vállalkozásokkal:

• ténylegesen független közműszabályozás megteremtése, amelynek célja az árak rövid és hosszú távú növekedését korlátozó, költség-alapú, az energiaközművek működési és beruházási költségeit optimalizáló árhatóság megteremtése, lehetőség szerint a Magyar Közműtanács, vagy egy erősebb energiahivatal formájában;
• az energiahatékonyság növelése az ipari, mezőgazdasági, lakossági és közszférában is, elsősorban a magánberuházások - többek között a lakosság saját energiaszámláját csökkentő beruházásai - előtt álló akadályok megszüntetésével és a kiszámítható beruházási környezettel;
• a magyar gazdaásg energiafüggőségét, a magyar gyáripar és a mezőgazdaság számára új termékértékesítési lehetőséget kínáló zöld energia elfogadása, hatásos beruházásösztönző rendszer és nem jobban célzott támogatások segítségével;
• a ténylegesen energiahtékonyságot, költségeket és szennyezést csökkentő bányászati, energiatermelő, energiaszállító beruházások előtt álló adminisztratív, szabályozási és pénzügyi akadályok csökkentését, a mainál jóval kedvezőbb befektetési környezet megteremtését.

Az AmCham egy olyan befektetői kamara, amelynek amerikai, magyar és nyugat-európai vállalkozások a tagjai. Tagjaink közé tudjuk Magyarország legnagyobb energiafogyasztóit, és az energiatermelő-, kereskedő és elosztó vállalkozások jelentős részét, valamint az energetikai technológiát gyártó elektronikai gyáripar majdnem egészét.

Az AmCham célja a tagjai, a magyarországi vállalkozások és a kormányzat támogatása abban, hogy a vállalatok, a hazai iparágak és az egész nemzetgazdaság versenyképesen, egyre több jövedelmet hazahozva vegyen részt a világpiaci versenyben. Ennek érdekében az AmCham eddig nyolc szakpolitikai állásfoglalást adott ki. Ebben az évben az energiapolitika témáját emeltük ki. Az energiapolitikának azért kell a nemzeti versenyképesség alappillérévé válnia, mert jelenleg az energia mind a háztartások, mind a termelő vállalkozások egyik legnagyobb anyagi tehertétele.

A magyar gazdaság több és drágább energiát használ egy euró nemzeti jövedelem megtermeléséhez, mint európai versenytársai. A magyar energiarendszer jelenlegi állapota olyan drágán, kockázatosan és öregedő technológiával szolgálja ki Magyarországot, amin versenyképességünk visszanyeréséhez változtatni kell. A változtatásokhoz nagyon sok új beruházásra, befektetésre és jó energiapolitikára van szükség. Az AmCham abban szeretne partnere lenni a magyar kormányzatnak, önkormányzatoknak és a vállalkozói szférának, hogy ezek a beruházások minél hamarabb megvalósuljanak és megtérüljenek. Úgy gondoljuk, hogy a mostani energiapazarló állapotból Magyarország csak nagy mennyiségű, és ténylegesen high-tech beruházással lábalhat ki. Az AmCham és tagvállalatai, Magyarország legnagyobb energia fogyasztó, termelő, és néhány jelentős energia-elosztó és kereskedő cége ennek érdekében javasol új párbeszédet a kormányzattal, a civil szervezetekkel és a többi vállalkozással.

Letölhető anyagok: Az energiapolitika mint a nemzeti versenyképesség alappillére (pdf), sajtóanyag (pdf)

A sajtóvisszhangot és a letölthető anyagokat folyamatosan linkelem, ahogy elérhetők lesznek.

2010. március 29: AmCham: közműtanáccsal olcsóbbá válhatnak az energiaárak, ugyanerről az origo.hu beszámolója, AmCham: közműtanács, vagy erősebb energiahivatal kéne (Menedzsment Fórum), A közműtanácsnak kellene levernie az energiaárakat (Hír TV), Nem eléggé szigorú? Erősebb energiahivatalra lenne szükség (Magyar Nemzet Online)

Lásd még: kozmutanacs.hu

Újraközölve a gazdasági fókuszú antaldaniel.blog.hu oldalról.

Mennyi energia kell a magyar gazdaságnak?

Egy gazdaság energiaintenzitása azt mutatja meg, hogy mennyi energiára van szüksége ahhoz, hogy elássa feladatait - péládul, hogy jövedelmet termeljen, vagy lakást, mobilitást biztosítson a gazdasághoz tartozó népességnek. Magyarország energiaintenzitása nagyon magas, vagyis borzaszóan sok energiát használjunk ahhoz képest, hogy mennyi jövedelmet állítunk elő. Most azt nézzük meg, hogy merre tartunk - a nagy fűtési és mobilitási igényű Izlandot és Kanadát, vagy Németország múltbeli útját, esetleg Japánét követjük?

Korábban: Európai energiaintenzitás, Magyarország energiafüggősége , a villamosenergia-fogyasztás növekedése időben.Újraközölve a gazdasági fókuszú antaldaniel.blog.hu oldalról.

A Magyar Közműtanácsnak kell levernie az árakat

Az MSZP rossz irányba csapkod, amikor a Magyarország területén kívül meghatározott gázárakkal harcol: más fejlett piacgazdaságú országokhoz hasonlóan egy jól szervezett, depolitizált, megingathatatlan Közműtanácsnak kell letörnie a közművi árakat - idehaza.

Tényleg a fejünkre nőttek a monpóliumok: elviselhetetlünk drága az energia Magyarországon, meg a vasút is (az adófizetőknek), borzasztó rossz a vízközművek kihasználtsága és így működési költsége is, és a távfűtés terén is talán a legrosszabb helyen fogtuk meg a problémát. Úgy gondolom, hogy mielőtt valami újabb fából vaskarikával próbálkoznánk, időszerű a bevált német, amerikai (szlovák) gyakorlatot átvenni.

Az a tény, hogy a magán- és állami monopóliumok szabadon háríthatják ránk a költségeiket, bármikor "szanáltathatják magukat" az adófizetők pénzén, a presztízsberuházásait beépíthetik az áraikba, nem a piacgazdaság normális működésének a velejárója. A modern piacgazdaságokban a szabad ármeghatározás joga csak az egymással ténylegesen versenyző vállalkozásokat illeti meg. Azoknak a vállalatoknak az árképzését, amelyeknek nincsen érdemi versenytársa közérdekből korlátozzák a világ minden fejlett gazdaságában - a közhiedelemmel ellentétben az Egyesült Államok több mint kétszázéves történetében sem élhetek a közművek és közcikkek gyártói a szabad ármeghatározás jogával. Az Egyesült Államokban ma úgynevezett közműtanácsok határozzák meg az energia, távközlés és a tömegközlekedés árait. Az EU országaiban gazdasági szabályozó hatóságoknak nevezik az ehhez hasonló intézményeket. Magyarország kormánya és néhány önkormányzata a parlamenti többség segítségével 2002 óta szisztematikusa szétverte az árszabályozás intézményeit, ezért az új kormánynak az egyik első feladata kell legyen a Magyar Közműtanács felállítása.

Az ezzel kapcsolatos részletes program hamarosan vitatható lesz a neten, egy rövid bevezető itt található a Magyar Közműtanács felállításáról a komment.hu oldalán (vita ott).

Komment.hu vitacikkeim 2008-2010.

Az [origo] 2008. decemberében indította el Komment.hu nevű véleményszájtját, amely olyan cikkeket közöl, amelyek "közelebb viszik az országot ahhoz, hogy babonák, népbutítás és alantas ösztönök helyett tiszta, végiggondolt gondolatok irányítsák". |me, a a komment.hu oldalán eddig megjelent gazdaság - vasút - energia - versenyképesség témájú írások. A komment.hu oldalán több száz emberrel lehet vitatkozni ezekben a kérdésekben.

Energia

A parlamenti képviselők szokatlan egységben támogatták az elképzelést: bővíteni kell az atomerőművet Pakson. Vajon miért felejtettek el arról beszélni, hogy az ehhez szükséges hatmilliárd eurót kinek kell majd állnia? Biankó billiók

Bank, euró és pénzügy

Magyarország 2004-ben nem csak az Európai Unió, hanem feltételesen a Gazdasági és Monetáris Unió, a gazdag eurózóna tagságát is elnyerte. Egyelőre azonban nincs eurónk, a zóna határa pedig elválasztja egymástól a régi és új tagokat, ami felesleges belső energiákat von el a gazdasági válságkezeléstől. Mi a teendő Magyarország soros európai elnökségéig? Nyissuk ki az eurózóna kapuját!

Greshem klasszikus törvénye akkor működik, ha az uralkodó kényszeríteni tudja az embereket, hogy a rossz pénzt használják. A rossz pénzt az emberek költik, amilyen gyorsan tudják, mielőtt az állam tovább rontja az értékét, a jót, mondjuk az aranyat, a dollárt vagy az eurót pedig felhalmozzák. A pénzrontáson tetemes inflációs adó - régi kifejezéssel, a kamara haszna - keletkezik azzal, hogy az államtól a rossz pénzt is mindenkinek el kell fogadnia. A kilencvenes években a szabad árrendszert nem alkalmazó egykori kommunista tervgazdaságok összeomlása bebizonyította, hogy állami kényszer nélkül a törvényszerűség megfordul. Egy szabad gazdaságban az emberek olyan pénzt kezdenek használni, ami jól működik. Mondjuk a dollárt vagy az eurót. A rossz pénz nem fér meg a jó pénzzel

A 2008-as magyar pénzügyi válság nyomán a lakosság és a kisvállalkozók érdekében hozott törvény az egyoldalú szerződésmódosítások korlátozásáról szinte biztosan a legjobban pont azoknak a lakossági és kisvállalati hitelfelvevőknek fog fájni, akik még nehezebben és drágábban fognak hitelhez jutni, a bankok figyelmét pedig szükségtelenül eltereli a magyar pénzügyi rendszer tényleges problémáiról. Egyoldalúan nem megy

Gazdaság

Nem sokkal Európa dics?séges politikai és gazdasági újraegyesítése után az unió a válságcsúcson keleti és nyugati blokkra szakadt. Van-e esély az unió egységének megteremtésére? Ha van, vajon milyen szerepet játszhat benne Magyarország? Meghasonlott ház: az EU, Magyarország és a világgazdasági válság

Most, hogy a lejáró államadósságunkat a külföldi hitelezők nem hajlandók megújítani és 300 forintot kell adnunk egy euróért, az Országgyűlés szokatlan és nagy egyetértéssel létrehozta a Költségvetési Tanácsot önmaga kordában tartására. A mögöttes feltételrendszer azonban kibeszéletlen kompromisszumoktól terhelt, a helyzet mégsem reménytelen. Mit várhatunk a testülett?l, és hogyan segíthetünk neki? Fiskális alkoholizmus és furcsa kompromisszumok

A globális kapitalizmus korában a nemzetközi felmérés szerint azokban az országokban, ahol a kisebbségi tulajdont jobban védik, mint Magyarországon, átlagosan 16 350 dollár az évente egy főre jutó nemzeti jövedelem, ahol nálunk is kevésbé, ott 10 790 dollár. Ha a többségi és a szellemi tulajdonjogokat is figyelembe vesszük, akkor a magyar államnál tulajdontisztelőbb helyeken átlagosan 44 208 dollár jut egy főre, a kevésbé tulajdontisztelő helyeken pedig csak 7105 dollár. Az egy főre jutó nemzeti jövedelmünk ma évente valahol 15 ezer dollár körül áll. Az, hogy mennyire tiszteljük az egyéni, kisebbségi és többségi tulajdonjogokat, nagymértékben meg fogja határozni, hogy a 10 ezer vagy a 40 ezer dolláros kategória felé fogunk továbblépni. A gazdasági erő és a tulajdon hatalma: hova álljunk?

Vasút

A vasútnál a munkaadó és a munkavállaló úgy szegheti meg a sztrájkra vonatkozó jogszabályokat, hogy annak egyikükre nézve sincsen következménye. Vasutassztrájk korlátok nélkül

Verseny és versenyképesség

Az EU-csatlakozás volt az utolsó nagy közös nemzeti ügyünk, de a leggazdagabbak klubjában mintha elengedtük volna magunkat, és szegény rokonként viselkednénk. A gazdagság az erős nemzetek kiváltsága, nagyobb felel?sséggel jár, több nagyvonalúságot és önbizalmat kíván, mint ami a mai közügyeinkre jellemző. Gazdag-e vagy szegény nemzet a magyar?

A kormány által felállítani tervezett Közérdekvédelmi Hivatal - függetlenül a közérdeket védő rendőrségtől, az ügyészségektől, az Állami Számvevőszéktől, a Közbeszerzések Döntőbizottságától, a Gazdasági Versenyhivataltól, az Egészségbiztosítási Felügyelettől, a még megmaradt árszabályozó hatóságoktól, a Kormányzati Ellenőrzési Hivataltól, az önkormányzatok és állami vállalatok belső ellenőreitől - vizsgál, szankcionál, ellenőriz. Eljárása azonban nem szolgál arra, hogy a korrumpált folyamatot az érintett közhivatalban, vállalatnál vagy intézménynél kijavítsák, illetve a megfelelő szankciókat az erre feljogosított szervek kiszabják: hogy a bíróság érvénytelenítsen egy csalárd szerződést; az árszabályozó hatóságok húzzák ki az indokolatlan árdrágító elemeket a villany-, gáz-, postai vagy vasúti számláról; hogy a Döntőbizottság újra lefolytathassa a közbeszerzéseket. Aligha fogja a közérdekvédelmisek eljárása segíteni azt, hogy a rendőrség, az ügyészség és a bíróság hatékonyan szankcionálja a büntetőjogilag is megítélhető korrupciót. Mire jó egy Közérdekvédelmi Hivatal?

"A sztrájkjoggal való visszaélés tilos" - mondja ki a törvény, bő egy éven belül mégis másodszor történik meg egy adóból finanszírozott vállalatnál. A közművekre különleges szabályok vonatkoznak, felelőtlen sztrájkjuknak pedig a társadalom és a gazdaság a legnagyobb károsultja. Miért alakulhatott ki megint ez a kínos helyzet? A BKV-sztrájk költségeit is mi fizetjük

Nem véletlen, hogy a nemzetközi példák az egyszerűen beszedhető fogyasztási adók terjedését mutatják. A vagyonadót csak a legvagyonosabb országokban alkalmazzák (és ott is módjával, igaz, sikeresen) - ez az adónem ugyanis igen rossz hatékonyságú, drágán bevezethető és népszerűtlen adófajta. A távozó kormány is tisztában volt ezzel: az ÁFÁ-ból mintegy 47-szer nagyobb adóbevétel remélt, ezért a fő tétjét az ÁFA emelésére tette, amelynek a hatása, azon túl, hogy tovább mélyítette a recessziót, névlegesen több mint 460 milliárd forinttal javította a költségvetés egyenlegét. Sarcolni nehéz: vagyonadó és versenyképesség

A helyzet az, hogy a magyarok valamivel több időt töltenek a munkahelyükön, mint szlovák társaik, és talán napi egy-két órával többet, mint a nyugat-európai dolgozók, de egy-egy óra alatt csak fele annyi értéket hoznak létre, fele annyi embert szolgálnak ki, fele annyi árut termelnek mint a nyugatiak. Kiút a válságból: többet kellene dolgozni

[A] magyar gazdaság rossz teljesítményének [jelentős] mértékben okozói a rossz magántulajdonosok is. Ezeket a rossz tulajdonosokat arra buzdítom, hogy váljanak meg cégüktől. A köztulajdonú vállalatok között is van számos olyan, amelynek az eladása vélhetően nagyon gyorsan javítana az ország anyagi helyzetén. Kiút a válságból: tualjdonosváltás és privatizáció

A Kiút a válságból sorozat, amely a gazdasági válság leküzdésének egyéni szintú stratégiáival foglalkozik, még két részből fog állni.

Mennyi energiát fogyaszt Közép-Európa?

Az egy főre jutó teljes energiakínálat egy olyan OECD adat, amelyet gyakran használunk egy ország energiafelhasználásának a jellemzésére. A számok minden energiafajtát tartalmaznak, amelyek toe (tonna olaj ekvivalens) értékben vannak kifejezve.

Ez a szám persze csak első áttekintésként érdekes, nem veszi figyelembe például egy adott nemzetgazdaság mértékét. Például Németország egy főre vetítve valamivel több energiát fogyaszt mint Magyarország, de sokkal több és értékesebb terméket hoz belőle létre. Valójában egy euró előállításához Németország fele annyi energiát használ,ahogy azt már korábban láttuk. Az sem látszik ezen az ábrán, hogy milyen nagy Magyarország energiafüggősége.

Visegrádi energiacsúcs: régi célok, új erő

A kibővített visegrádi csúcstalálkozó, amelyen Ausztria és a balkáni országok is részt vettek (Albánia és Görögország kivételével) egy nagyívűnek látszó nyilatkozattal ért véget, és néhány érdekes folyamatra hívta fel a figyelmet.

A deklarációban egyelőre nem látok egetrengető újdonságot: miközben a délkelet- és közép-európai országok szóban hitet tesznek az EU Nabucco gázvezeték-terve mellett, azért egy lábjegyzetben hozzáteszik, hogy majdnem mindannyian érdekeltek Oroszország Déli Áramlatában. Ausztria külön lábjegyzetet fűz az atomenergiával kapcsolatos közép-európai fellángolással szemben.

A deklaráció tényét egyelőre fontosabbnak tartom a tartalmánál. A deklarációban deklarált célok ugyanis nagyrészt már korábban is deklarálva voltak... újdonságereje talán csak annak van a legtöbb esetben, hogy mondjuk a világgazdasági válság után is mindenki nagyjából úgy gondolja az együttműködést, ahogy eddig. A deklaráció ténye viszont erődemonstráció: a négy visegrádi ország, Romániával, Bulgáriával és Ausztriával együtt szavazva az EU bármelyik nagy országánál jelentősebb politikai erőt képes felmutatni. A deklaráció sajnos egyelőre nem a közös politikaalkotás, hanem az EU költségvetés energiainfrastrukturális részének megszerzését tűzi ki ezen közös cselekvés céljának, de úgy gondolom, hogy Sarkozy elnököt ez is elgondolkodtatja majd.

Nemrég elemeztem a V4 gazdaságok egymáshoz viszonyított helyzetét (az EU strukturális és maastrichti indikátorainak terében), és alapvetően meglehetősen homogénnek tartottam a V4-et, vagyis egy olyan csoportnak, amelynek az érdekei igen könnyen egybeeshetnek gazdasásgi téren. Bár a V4 országok az elmúlt években látványosan eltérő gazdaságpolitikát folytattak, ettől még gazdasági szerkezetük nem vált nagyon különbözővé. Horvátország és a Nyugat-Balkán nagyon szépen belesimulna egy "visegrádi térségbe", akárcsak a három balti EU tagállam - csahogy a volt Jugoszlávia és esetleg Románia gazdasági ereje és növekedési potenciálja sokkal nagyobb a balti országokénál. A V4 aktivizálása és esetleges délkeleti kibővítése nagyon racionális gazdaságpolitikának tűnik, aminek ráadásul még kedvező mellékhatásai lehetnek mondjuk a határon túl élő magyarokra nézve is.

Össszességében az, hogy a V4 csoportérdekét felismerve kezd politizálni, és a volt Jugoszláviával kezd szövetkezni, gazdaságilag és politikailag is nagyon racionális. A volt jugoszláv térség valószínűleg Európa legdinamikusabb térsége lesz, ahol a V4 közelsége és politikai-történelmi kapcsolatai miatt viszonylag sokat kereshet. Véleményem szerint a gazdaságpolitika, vagy akár az energia-szabályozás összehangolása sokkal nagyobb növekedési potenciált rejtene mint az EU-büdzsé összehangolt megtámadása, de a közös fellépés mindenképpen gazdasági haszonnal kecsegetet.

Közép-európai áramtőzsde: merről fúj a szél?

A TGE, EXAA and PXE stratégiai együttműködési megállapodást írt alá közép-kelet-európai áramtőzsde létrehozásáról. Némi ironiával azt mondhatnák, hogy mi leszünk a következők, hiszen ahogy az euróbevezetés ügyében sem tartozunk egy régióba Szlovákiával és Szlovéniával, úgy ebből is kimaradtunk.

A TGE (Towarowa Gielda Energii SA) a lengyel energiatőzsde, amelynek 17 tagja van, közte egy kisebbségi, 23,3%-kal a lengyel állam is, és egyben tulajdonosa az egyetlen lengyel árutőzsdének.

Az EXAA egy Ausztriában és Németországban aktív áram- és szén-dioxid kereskedő platform, amelyben a budapesti áru- értéktőzsdét is felvásárló magában foglaló Bécsi Értéktőzsdének 25.12%-os részesedése van. (A BÉT ugyanakkor Magyarországon nem kereskedik enerigával).

A PXE, vagyis a prágai energiatőzsde Csehország energiatermék-tőzdéje, amelyen relatíve nagy mennyiségben lehet szlovákiai spot és származékos ügyeletet kötni. A PXE-nek van egy apró magyar szekciója is. A PXE a Prágai Értéktőzsde a tulajdonosa, amelynek 93%-os tulajdonosa a Bécsi Értéktőzsde.

Magyarországon is nagy szükség volna áramtőzsdére: ez például a kis- és közepes vállalkozásoknak, vagy a közintézményeknek is lehetővé tenné, hogy akár évekre előre fixálják az áramköltségeiket fedezeti ügylet segítségével. Az áramár kiszámíthatatlansága az ipari termelés egyik legfontosabb költségoldali kockázati tényezője. Magyarország egy nagyon enerigaintenzív iparorientált gazdaságszerkezettel rendelkező ország, ezért lényegében nemzetgazdaságunknak (az állami gazdaságpolittika mellett) az energiaár az egyik legfontosabb reálgazdasági kockázati tényezője.

Legalább négy út áll előttünk. A BÉT áruszekcióját elvileg gyorsan ki lehetne egészíteni egy áramszekcióval, ami a tulajdonosi kapcsolaton keresztül azonnal integrálódhatna a közép-európai piacra. Mindennek akadálya, hogy az állam és vállalati igencsak átláthatatlan viszonyokat és határkeresztező kapacitásokat tartanak fenn, vagyis hiába vehetnénk olcsóbban egy ilyen rendszerben szlovák áramot, nem biztos, hogy haza tudnánk hozni.

Az is lehetséges, hogy a Magyaországon szintén jelen lévő Lipcsei Energiatőzsde próbálja megmenteni a keleti pozícióit azzal, hogy Magyarországot és esetleg a Balkánt elhappolja az osztrák-cseh-lengyel trió elől. Nem lesz könnyű, hiszen a bécsi tőzsde tőlünk délre is jelentős pozíciókat épített ki.

Harmadrészt nem lehetetlen, hogy a magyar rendszerirányító, a MAVIR valamilyen módon összekapcsolja a kereskedési rendszerét akár ezzel, akár azzal az tőzsdével. Negyedrészt a magyar energiakereskedők követheik több ország gyakorlatát, és maguk is létrehozhatják a kereskedési rendszerüket, amivel csatlakozhatnak a lipcsei vagy prágai tőzsdéhez. Úgy gondolom, hogy ma sokaknak kell újraértékelniük a helyzetüket.

Egy biztos: Magyarországon olyan magas az áram ára, hogy az már az ipari munkahelyeket veszélyezteti. Az állam kiszámíthatatlanul viselkedik, lényegében az egész energiaszektorra nagyfokú külföldi függőség jellemző és az áramtőzsde megteremtésével évekkel vagyunk leszakadva a visegrádi országoktól és Ausztriától. Ez pedig hatalmas versenyhátrányt okoz a magyar iparnak, a kis- és közepes vállalkozásoknak és a közintézményeknek, valamint a magyar spekulatív tőkének is.

Villamosenergia: merre áramlik az áram?

Egy téli nap Magyarországon és Közép-európában: az export és import áramlatok a MAVIR napi aktuális adatai alapján Északkelet/Északról Délnyugat/Nyugat felé mutató áramlást mutatnak egy apró import-áramlattal Szerbia felől. Ahogy az erőműveink életkora nő, növekszik a gazdaság energiaigénye és a befektetések sorra elmaradnak, Magyarország egyre inkább rászorul a villamosenergia-importra. Jelenleg az ipari termelőszektor válsága miatt az energiak-külereskedelem szaldója nagyjából egyensúlyban van, de amikor a magyar gyárak a maximális kibocsátással termelnek, akár 30%-ra is nőhet Magyarország villamosenergia-importja.

A lengyelek mindent magánkézbe adnak, ami nem műkődik

Miközben mi arról vitatkozunk, hogy az állam az egyik kórházából a másikba utalja-e a betegeket, és ezt milyen képlet alapján fizesse ki a saját zsebéből; évente párszor újraírjuk az energiajogot és nem hagyjuk csődbe menni a csődben lévő tömegközlekedési szolgáltatóinkat, a lengyelek komolyan veszik az aranytojást tojó tyúk legendáját, és eladnak mindent, ami nem hoz hasznot a lengyel államnak. Most is van eladó tömegközlekedési szolgáltató, erőmű bányával és orvosi szanatórium gyógyvízzel. Ha a magyar állam is így tett volna az elmúlt években, valamelyik nagy adónemet meg lehetett volna felezni - és persze nem a vagyonfelelés miatt, hanem azért, mert a magyar állami cégek sokkal kevesebb hasznot hoznak a kincstárnak, mint amennyiért a kincstár hatalmas adósságát finanszírozzuk külföldről és belföldről. És persze Lengyelország volt az egyetlen EU-tagállam, ahol a gazdasági világválság alatt fennmaradt a gazdasági növekedés. Úgy gondolom, hogy egy erős és büszke nemzet így viselkedik a bajban.

A brit kormány felgyorsítja a nukleáris erőművek engedélyezését

A munkáspárti brit kormány úgy döntött, hogy maga keresi meg azokat a lehetséges helyszíneket, ahova befektetők építhetnek új atomerőműveket, és az esetleges jelentkezők számára felgyorsítja az engedélyezési eljárást. Nagy-Britanniában - Magyarországhoz hasonlóan - öt év múlva jelentős energiahiány alakulhat ki, amit csak részben lehetne orosz földgázimporttal ellensúlyozni. A brit kormány maga viszont nem akar erőművet építeni, mert nincsen rá pénze.

A Google megújuló energiát keres

Eric Schmidt, a Google vezérigazgatója arról beszél, hogyan kellene megoldani az Egyesült Államok energiaválságát, és arról, hogy milyen üzleti lehetőségeket találtak a megújuló energiaforrások használatában.

(A videó egy órás, az elején egy rövid reklám van.)

Az új magyar atomerőművek finanszírozása

A komment.hu oldalán olvasható új cikkem a parlament által elvileg jóváhagyott új atomerőmű-építés finanszírozással Biankó billiók címmel. Jó lenne, ha beleszólnátok a vitába!