Híd a semmi fölött

Végre megvan a független pénzügyi jelentés Közép-Európa legnagyobb völgyhídjának megépítéséről. A 41,5 milliárdból épült völgyhíd megépítésére vonatkozó döntés műszaki, gazdaságossági, természetvédelmi és településrendezési megalapozottsága nem igazolt – állapítják meg a számvevők. (A híd és az ezek szerint értelmetlen helyre épített autópályaszakasz összköltsége 76 milliárd forint). A híd építési költsége egyébként is megdöntötte az országos rekordot.

"Magyarország épül-szépül. Hazánk tájain az űrből is remekül látható új létesítmények emelkednek. A köröshegyi völgyhíd, Közép-Európa legnagyobb völgyhídja (Közép-Európa leglaposabb országában) például büszkén hirdeti az ismeretlen magyar adófizető nagyvonalúságát. És történetében minden benne foglaltatik, amire Mikszáth regényeinek elszegényedett, ám nemes hősei is büszkék lennének." (Muraközy Balázs: Összeér!)

Video a mű alkotásáról.

Az Állami Számvevőszék jelentése egyébként száraz, de roppant tanulságos olvasmány. Másra nemigen hagyatkozhatunk, mivel a 2006-ban és 2007-ben a törvényben előírt kormánybeszámolók nem készültek el, az Országgyűlés nem kapott tájékoztatást a gyorsforgalmi úthálózat építésére fordított pénzeszközök felhasználásáról, a folyamatban lévő fejlesztésekről. A nagyvonalú építést alkalmazott művészek dokumentálták, amelyet a kivitelező cég Hídregény címen adott ki.

Link: Jelentés a 2007-ben befejeződő autópálya beruházások ellenőrzéséről (pdf).
Irodalom: Szebeni András - Csaplár Vilmos: Hídregény, Hídépítő Zrt, 2007. ISBN 9789630631679
Frissítés: Lehet, hogy mégis kellett a völgyhíd, de ez volt a legdrágább megoldás.
A magyar antipiramis: amit a vasútépítők nem építettek meg.

Felhőkarcolók Kolozsvárott

Azt hiszem, ehhez a hírhez nem kell kommentár: 14 felhőkarcoló épül Kolozsvárott. "Ha a jelenlegi fejlődési trend megmarad, a városnak minden esélye megvan rá, hogy Románia és Kelet-Európa legjelentősen banki, üzleti, egyetemi és IT központjává váljon". Nem csoda, hogy megindult a visszavándorlás!

Térkép, statisztika: MOKK Atlasz, Gapminder, Many Eyes

Egy régebbi poszt alapján szóba került a térinformációs rendszerek használhatósága. Ennek kapcsán kaptam a MOKK Atlasz béta-verziós rendszerre mutató linket, számtalan gyermekbetegséggel. Hálás köszönet a kommentelőknek, most két külföldi eszközzel összevetve próbálom ezeket a problémákat értelmezni, javítsatok ki, ha tévedek!
Az ábrán Magyarország vándorlási különbözetei láthatók választókörzetenként (csak erre a területi egységre tudtam a népszámlálási adatokat rávetíteni). A sárga területeken érdemi vándorlási többlet, vagy egyensúlyközeli helyzet van, a halvány területeken egyensúly van. A kék, bordó, narancs területekről sokan jöttek el. Ennyi jelentést másfél óra alatt sikerült a térképre varázsoljak, ugyanis a legtöbb adat semmit nem jelent a rendszer területi egységeire vetítve, a színezés megtévesztő. Az adatok felosztására végtelen lehetőség van, de statisztikai képzettséggel is nehéz jól megalkotni.

Vessük ezt a térképet először össze a korábban ezen a blogon posztolt egyszerű Gapminder térképes statisztikával. A Gapminder egyetlen, de nagyon könnyen értelmezhető (és csalásra nehezen használható) vizualizációs eszközt használ: egy közvetlenül értelmezhető mennyiséget az országhoz rendelt kör területével arányosít. Kicsiben, nagyban is látszik, hogy hol mekkora mértékben járulunk hozzá a légkör szén-dioxiddal való feldúsításához. Az egyszerű eszköz megkerüli a szinezés problémáját, illetve a kvantálás nehézségeit. Ahol idősorok állnak rendelkezésre, évről-évre nézhetjük a körök méretének változását. (A Gapmindernek egyébként van egy másik nagyszerű elemző eszköze is).

Az IBM szintén béta verziós Many Eyes applikációja számtalan dolgot egyszerűbben és jobban old meg mint a magyar Atlasz. Az egyik nagy erénye, hogy a felhasználók maguk tölthetnek fel adatsorokat elemzésre. (Ennek pozitív externália az egyébként szellemi tulajdonjog által nem védett statisztikai adatok szabadságának fokozása). A területi egységek értelmesek, a színezés nagyon egyszerű, de mindig jelentéssel bír: a fehér és a teljes narancs között a kvantáláshoz arányosan igazodva mindig értelmes, bár monokróm hőtérképet ad. A képen a külföldön született amerikaiak aránya látható a lakosság egészéhez képest. A térképet egészen kicsiben nézve is értjük.

Összefoglalva a MOKK Atlaszban a nyitottság egyelőre a robosztusság kárára megy. Elég volna két vagy három területi egységet használnia, politikai folyamatokra a választókörzetit, társadalmira a kistérségit, illetve ezek közös nevezőjeként, illetve az esetleges kistérségi adathiányra tekintettel megyeit. A színezésben vagy a felhasználó döntsön, vagy legyen értelmes, de monokróm. A rendszerbe olyan adatok kellenek, amelyek térhez és térképhez kötve valóban értelmezhetők. És persze nagyszerű volna, ha bárki feltölthetné a saját adatait.

Google vs Quaero

A német kormány december 21-én valószínűleg végleg kihúzta a dugót a Quaero-projektből. A szuperkeresőmotor az önmaga helyét kereső EU-motornak adott volna pótfeladatot: 2005. áprilisában Jacques Chirac és Gerhard Schröder jelentette be, hogy a két EU-tagállam adófizetői és kedvenc (fél)állami vállalatai kesztyűt dobnak az amerikai kulturális hegemóniát jelképező Googlenek. Az európaiak kedvenc sztereotípiái szerint az európai kereső soknyelvű, intelligensebb, és persze kezdetben veszteségesebb lett volna az amerikai, piaci riválisánál, és mindössze 1-2 milliárd állami euróból indult volna el - később szóba jöhetett volna a közösségi alapok megcsapolása is. Mindkét országban sok kritikusa volt a projektnek, Németországban sokan a kerék újrafelfedezésére irányuló erőfeszítésnek ítélték a dolgot, a Google pedig beindította francia nyelvű szolgáltatását. Az International Herald Tribune hosszú cikke itt olvasható el.

Térinformáció és népszámlálás

Az információ megfelelő sűrítése számtalan matematikai kutatás tárgya. Az egyik legegyszerűbben értelmezhető sűrített adat maga a térkép. Ha a térképen nem a domborzat hiányzó harmadik dimenzióját sűrítjük, hanem mondjuk a lakóházak életkorát, vagy a népsűrűséget, a közpolitikai tervezésben nagyszerűen használható eszközt kapunk. A Columbia University Earth Institute kutatói pontosan ezt csinálják az USA népszámlálási adataival. A felső térkép azt mutatja, hogy a lakóházak mekkora része épült 1970 előtt, az alsó pedig azt, hogy mekkora része épült 1970 után. Ez az érdekes statisztika pedig nagyon sokat elmond arról, hova tevődik át az USA súlypontja, hol várhatók az épületek (és lakóik) elöregedéséből szociális problémák, hol nő és csökken a népesség. A U.S. Census Grid segítségével nagyon sok mindent megtudhatunk az Amerikai Egyesült Államokról. Magyarország ennél sokkal kisebb ország, ki tudja, talán érdemes volna megpróbálkozni ezzel a módszerrel.