Daniel Antal Was Here

Daniel Antal Was Here (AMS:BUD:RTM)

Új blogom a Daniel Antal Was Here, amelynek egyetlen posztját sem én írtam, hanem az IFTTT segítségével összeállított kis programkódok alkotják az általam kedvelt fényképek, idézetek, linkek, videók segítségével. Az új blogon kevés szöveges tartalom található, vegyes nyelven, vagyis azt remélem, hogy a világ minden részén élvezhető lesz. Mivel a blogot távollétemben a gép alkotja, jómagam is inkább olvasója mint írója leszek. Úgy néz ki, hogy 2013-ban most ez van.

Indie film készül a VW mikrobuszról

A Kickstarer egy olyan oldal, ahol alkotó emberek gyűjtenek támogatókat egy tervük valóra váltására. Damon Ristau 25,000 dollárt gyűjtött A buszcímű dokumentfilmje elkészítésére.

Ha valakinek van archív anyaga VW mikrobuszokról, és viszont szeretné látni a filmben, itt jelentkezzen.

Múzeumok őszi éjszakája 2009

Úgy látszik, hogy a budapesti tömegek szeretnek elmenni éjszaka olyan múzeumokba, ahova nappal nem, és még jobban szeretnek éjszaka sorba állni a Hősök terén mint nappal. Idén ezért immár másodszor rendezték meg a múzeumok éjszakáját, ami egy nagyszerű dolog - az állami szolgáltató szektor kivételesen olyankor is nyitva tart, amikor a nem állami szektorban dolgozók is ráérnek.

Az Andrássy út mentén három kiállítóhelyet lehetett megtekintenti - természetesen ezek vasárnaptól ugyanúgy látogathatók nappl, mint ma éjjel (voltak). A Mai Manóban Kálvin születésének 500. évfordulója alkalmából a hazai református életről láthatunk kiállítást. Kár, hogy nem volt jó kurátora és nem bíztak meg igazán jó művészeket napjaink bemutatásával. Művészi értékű kép kevés van kiállítva, a kiállítás inkább történeti és dokumentarista szemléletű, de a téma érdekessége miatt érdemes megnézni. A George Eastman teremben ellenben Orisaku Mineko japán művésznő kiállítása nagyon érdektelen.

Pár házzal arrébb az Ernst Múzeumban bepillantást nyerhetünk a rossz magyar kortárs képzőművészet esszenciájába. "KissPál Szabolcs egyéni kiállítása pályaközépi áttekintés, mely eddigi munkásságának fő irányvonalaira helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor láttatni kívánja azokat a tartalmakat és lehetőségeket, melyek művészetét jelenleg jellemzik". Nekem erről az a rossz humorista jut eszembe, akinek kedd reggel semmi nem jut eszébe, de küzd családja megélhetéséért. Politikai témák feldobva, amelyek nincsenek feldolgozva a művészet eszközével; művek, amelyek egy valamit jelentenek, de az is érdektelen. Nem csodálom, hogy nem volt kitéve sem a kurátor neve, sem a vendégkönyv - gyorsan tovább.
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kellemes csalódás. Ha a shop nem is az igazi, a büfések kedvesek, a Nyitás... Plakátok a szocializmusban pedig pont azt kínálja a hely lehetőségeihez mérten jó kivitelben, amit ígér. Ami viszont igazán kellemes meglepetés, az a Design Hét Budapest 2009 egyik eseménye, Anders Alvarsson citromfacsaró-gyűjteményének kiállítása. Nem írtam sajnos fel a fotós és a stylist nevét, és sem a múzeum honlapja, sem a Design hét katalógusa nem tünteti fel (?!), de egy nagyszerűen összerakott kiállításról van szó, november 23-ig érdemes megnézni.

Kis magyar pornográfia - képek

A kiállításról itt írtam.

Kis magyar pornográfia: nem jött be

Két hete a Messiásokat, ma a Kis magyar pornográfia megjelenésének 25. évfordulójára rendezett kortárs magyar képzőművészeti seregszemlét néztem meg a Modemben: egyik sem volt jó kiállítás.
A Messiások azért kellemes élmény: sok középszerű és nagyszerű mű együtt; a nagyszerűek egy része az elmúlt években látható volt. Ha elmondhatnánk, hogy de most jó együtt látni, akkor jó kiállítás volna, így csak összehordott jó (és nem jó) művekről beszélhetünk. Az erőltetett, túlzó kurátori ambíció, a megváltás története nem fűzi össze Munkácsy Mihályt Munkácsi Mártonnal. Fele ennyi alkotás és nagyzolás jobban működött volna. A Messiások a Műcsarnok ládafia-kiállításaival versenyképes szórakozást nyújt.
A Messiásokkal szemben a Kis magyar pornográfiának lett volna súlya. Akiállítás koncepciója szerint az azonos című 1984-es Eszterházy-mű ragadja meg a Kádár-rendszer lényegét, és a kiállítás arra reflektál, hogy mi történt azóta. Egy szóval, ez a kiállítás nem kevesebbet állít, mint hogy a rendszerváltásról szól. Ha ez így van, akkor ez a kiállítás bukásnak tekinthető. Ahogy a Kis magyar pornográfia, vagy számomra a Termelési regény, a Megáll az idő, A tanú, vagy az A.E. Bizottság két lemeze a Kádár-rendszer lényegét ragadja meg, úgy még nem születetett meg az a kép, alkotás, könyv, film, ami a rendszerváltással tenné ugyanezt. A kiállítás kétségkívül legnagyobb dobása Gerhes Gábor Kósa-portréja, amely az egész kiállítást életre keltette, és tökéletesen működött. A szikra azonban nem fog tüzet. Koronczi Endre Csendőrpertuja inkább kíméletlen, mint kiváló, és nem csak a rendszerváltásról, hanem a kiállításról is szól, ahogy a művész a saját arcképét köpdösi a tükörben. Bukta Imre két új műve szerintem nem lesz az életmű fő darabja, de festészete nem a rendszerváltás, hanem az új rendszer egyik első maradandó értéke. Lakner Antal Honfoglalása dekoratív: a Lánchídon láthatjuk a Rákosi-címert Kádár-címerré majd letakart címerré alakulni. Azt hiszem, ez mindannyiunknak megvan. Köves Éva Kis magyar pornográfiája nagyon szép, de lehetne a címe pl. Budapest is. A többiekről inkább semmit, azt leszámítva, hogy Wahorn András, aki azzal a kocsmai poénnal jött, hogy a kiállításra kapott keretéből vett magának 5 köbméter épületfát, és rárakott egy post-it nőt, illetve mellé írta, hogy ő ezt az adófizetők pénzét a Nők a tetőnre igényelte, de inkább hazavinnné az ellenértéket, egy komplett életművet tett kockára. Most arról ne beszéljünk, hogy egyébént a világítástechnika az ottlétem alatt kb. 5 percig működik, és félig kivilágítva vagy esti szürkületben kellett nézni a képeket.
A Modem olyan, mint a Loki: a magyar bajnokságban nehezen leggyőzhető, de a nemzetközi mezőnyben gyenge. A Modembe ugyanannyit kell vonatozni Budapestről, mint a MuseumQuartierbe. Egyrészt nagyszerű dolog, hogy végre érdemes Magyarországon belül is utazni kiállításokért, másrészt önálltatás volna azt hinni, hogy a Modem Bécsben elfogadható színvonalat képviselne. A Modem szép és értelmes épület, de eddig nem láttam olyan kiállítást, ahol valamilyen technológiai hiba ne lett volna azonnal észrevethető. Azért a Lokinak és a Modemnek is érdemes drukkolni!

Képek itt.

Reflexből - Kósa Lajos betiltja saját képmását

Gerhes Gábor a debreceni MODEM tárlatra készült alkotása arra kérdésre kereste a választ, hogy

„A kultúra és a politika egymásra utalt viszonyából adódóan a diktatúrák jellemző szokása volt, hogy élő politikusokról készült alkotások jelentek meg kiállítótermekben és galériákban. Munkám kísérlet és tanulmány arra vonatkozóan, hogy ez a mechanizmus egyáltalán működhet-e napjainkban, és ha igen, milyen módon tenné azt.”

Kósa Lajos zavarában először betiltotta, majd engedélyezte a művet, nyilván senki számára sem világosan, mint a kiállítóteret fenntartó város polgármester, vagy az arcmáshoz fűződő jog mögötti személyiség. Úgy gondolom, Gerhes Gábor sikeresen idézte meg a kétezer-tizes évek Magyarországát a debreceni Modemben. Gratula!(Fotó: Koronczi Endre - respect!)

Fourth Plinth: Válj a saját emlékműveddé

A forgalmas londoni Trafalgar-téren négy nagy oszlop áll, amelyre azonban csak három hősi szobor került. Az évek óta tartó Fourth Plinth sorozatban művészek rövidebb időre különböző saját szobrokkal, koncepciókkal jelentkezhettek. A korábbi szobrok között szerepelt súlyos testi fogyatékkal szereplő nő, egy galambház a teret elözönlő madaraknak, és most Antony Gormley jóvoltából mindenki maga is szoborrá válhat egy órára a hősöknek fenntartott oszlopon. A képen egy londoni szikh férfi repülőgépet indít a különleges pozícióból.

One & Other, by Antony Gormley: Sikh man launches paper aeroplane from the Fourth Plinth
Trafalgar Square, London
Originally uploaded by chrisjohnbeckett

Via Flickr-blog, más képek a Foruth Plinthről.

Richard Schilling

Kertek, táj és művészet. Richard Schilling alighanem ma lett világhíres a Flickr blognak köszönhetően, méltán. Nagyon érdemes követni az alkotásait: felemelő és inspiráló.

Assisi Szent Ferenc galambokat etet Budapesten

Nemrég találtam meg a régebbi fotóim között az eddigi kedvenc köztéri alkotásomról készült képeket. Vándor Csaba madáreleségből alkotta meg Assisi Szent Ferenc szobrát a Ferenciek terére, amit a a pont:itt:most keretében állítottak ki a templom elé. A galambok lassan szétcsipegették. Még ma is gyakran eszembe jut - nagyon szép! Link: Videó az alkotás készítéséről a művész blogján.

Az év legjobb kiállítása 2008-ban

Az idei év, akár csak a zenében, nagyszerű magyarországi produkciókat hozott. Bár megfordultam New Yorkban, Berlin és Bécsben is, amit Magyarországon láttam, az nem volt kevesbé izgalmas. Az év legjobb kiállítása szerintem (a 2007-ben nyílt) Bukta Imre retrospektív volt a debreceni Modemben. Bukta szerintem legalább akkora magyar különlegesség, mint Csontvári volt, a Modem pedig valóban nemzetközi szívonalon mutatta be gazdag életművét. Bukta Imre nagyszerű alkotóművész, és megdöbbentő, hogy milyen későn kezdett el festeni, és mekkora tehetséggel. A kiállításban külön tetszett maga a Modem - azt gondolom, hogy egy európai kisváros művészeti központjának pont így kell kinéznie 2008-ban. Talán még izgalmasabb volt a Térerő - a Műcsarnokot, ezt az igazán nem jó szellemiségű kiállítóteret végre funkcionálisan sikerült használni. Itt pont nem Bukta Imre volt az igazi szenzáció - az első portrésorozata nekem nem annyira tetszett, és az egyetlen nem portré volt igazán nagy alkotás -, nekem Nádler István és Duliskovich Bazil alkotásai tetszettek jobban. A kiállítás tulajdonképpen vendég volt a Műcsarnokban mint befogadó intézményben és inkább az A38-at dicséri. Megnyugtató volt újra látni az International Center of Photographyt New Yorkban: ez egy olyan hely, ahol a világszínvonal minden évben, minden szezonban garantált. A Heavy Lights természetesen hozta azt, amit ezen a helyen el lehetett várni. A berlini Museum für Fotographie sokat sztárolt paparazzi-kiállítása viszont teljes csalódás volt.

Koronczi Endre: Öleld meg!

Öleld meg/Hug it! - a művész honlapján. A régebbi művészeti bejegyzések katalógusa itt.

Hosszú idősorok vizualizációja

Zach Beane egy nagyszerű vizualizációs technikát dolgozott ki hosszú idősorok látványos szemléltetésére. A két ábra egy-egy kinagyított részlete az amerikai mozipiac bevételeinek, filmenként.


A felső ábra a logaritmizált, az alsón az abszolút értékek szerepelnek. Az interaktív ábrára klikkelve látszanak a dollárban mért bevételek és a film címei. Meg lehet nézni, mit tett az Oscar a No Country for Old Mennel.
A vizualizációt Lee Byron és Martin Wattenberg egy hasonló vizualizcáiós módszere ihlette.

Tom Ballhatchet - két új videó

Tom Ballhatchet még végzős hallgató volt 2007-ben, amikor a fantasztikus Hamster Shredder (Aktadaráló mókuskerék) befuttatta. A YouTubeon két rövid filmje is megtalálható, az egyik az általa tervezett tévéállvány használatba vételéről szóló kedves rövidfilm, a Moving in the TV Packaging Stand, a másik egy szerelmes videoklip, a Death Of A Bowling Champion (Tea For Two). Érdemes tovább követni a pályafutását.

Obama és McCain jelölti beszédei

A Wordle nagyszerű szövegvizualizációs eszközével egy szempillantás alatt össze lehet hasonlítani Barack Obama és John McCain hivatalos elnökjelöltséget elfogadó beszédét. Íme a kihívó demokraták jelöltjének leggyakoribb szavai:
És a hagyományoknak megfelelően a jelenlegi elnököt adó republikánusok jelöltjének később elhangzott szavai:
Szerintem a két legjobb jelölt küzd meg egymással, nagy meccs lesz.

További egy pillanat alatt áttekinthető összefüggések.

Telemegaphone Dale

A Telemegaphone egy olyan köztéri alkotás volt, ami a megadott telefonszámra érkező hívásokat egy szélenergiával hajtott megafonon keresztül kihangosítja a Dalsfjord vizén át a nyugat-norvégiai Dale falunak. A (47) 90369389 számon keresztül a világon bárki szóban vagy dalban hallathatta a hangját egy norvégiai fjord partján.

Heavy Light

Kedvenc kiállítóhelyem, az ICP ismét kitett magáért: a kortárs japán fotókat és videókat felvonultató Heavy Light ismét egy tökéletes kiállítás, nagyszerű művészekkel, kurátorokkal, és szépen összerakva. Természetesen nem a legjobb képek kerültek fel a netre, ezzel együtt érdemes végigkattintani egy pár alkotást. Hiroh Kitaki egy templom előtt állít meg hosszú ideje járókelőket, portréi átütőek. Yukio Nakagawa lényegében mindent felülírt számomra arról, amit az ikebana szóról gondoltam. Naoya Hatakeyama Tokió anyagát, a felszín alatti sötét részeket fényképezi, a mészkőtől a csatornáig, szép, mély, alapos. Kenji Yanobe képeskönyvéből készült mesevideó, The Adventures of Torayan pedig annyira felemelő, mint az évekkel ezelőtt ugyanitt bemutatott Trip to Mount Ziqualla Theo Eshetutól. Aki New Yorkban jár, ne hagyja ki a helyet, itt csak nagyon jó kiállíátst lehet kifogni.

Háztartási gépek szétszerelve

Brittny Badger a Hartford Art Schoolon idén végzett fotóművész, akinek a szétszerelt háztartási gépekről készült sorozata felkerült a BoingBoingra is. A képen egy goffrisütő látható, de gyönyörű a vasaló, a konzervnyitó, a gyümölcsfacsaró és a többi háztartási gép is. Van egy szép Polaroid-sorozata ólomüvegekről, és a white objects is szép.

Obama berlini beszéde vizuálisan

Az európaiak kedvenc amerikai elnökjelöltjének nagy beszédének kulcsszavait így lehet szépen megjeleníteni:A random gombra klikkelve még több gyönyörű cimkefelhő jön föl a Wordle nagyszerű alkalmazásában. Néhány gondolat a beszédről és fogadtatásáról az európai blogomon.

Használjuk vasárnap délután funkcionálisan a Műcsarnokot!

A budapesti Műcsarnokban ma délután lehet utoljára megtekinteni a K. Petrys Ház és a T-Mobil által létrehozott kortárs festészeti kiállítást, a Térerőt. Ez azt jelenti, hogy a koldusszegény, adományokból nyugat-európai ládafiát bemutató befogadó intézmény még egy napig azt csinálja, amire alapították: magyar festők műveinek ősbemutatóját. Az anyagot a K. Petrys hozta össze sok-sok szakmai segítővel és munkával. A T-Mobil, annak a nagy magyarországi cégnek a mobiltelefon-üzletága, amely a távközlés és az internet elterjesztésével a legtöbbet tett Magyarország globalizálásáért pedig olyan mecenatúrát végzett, ami hazánkban lényegében ismeretlen: érzékeny, gondolkodó embereket reklámüzenetek nélkül hagyott erre a változó világra reflektálni. A dolog szépségét emeli, hogy a festőművészet maradandó, de nagyon nehezen szponzorálható művészeti ág.

A minőségi kultúra támogatójaként a T-Mobile a K. Petrys Házzal közösen különleges képzőművészeti kezdeményezést indított el. A TérErő című projekt keretében 12 kortárs művész a kommunikáció szabadségéról alkotott véleményét, gondolatait 12 festmény, összesen tehát 144 műalkotáson keresztül tárja a közönség elé.

Az alkotásokat a június 2-án a Műcsarnokban nyíló, egyhetesre tervezett TérErő, kortárs alkotók gondolatai és művei a jövőről című kiállítás keretében tekinthetik meg az érdeklődők. Itt találkozhatnak majd Bernát András, Bukta Imre, Chilf Mária, Csurka Eszter, dr. Máriás, Swierkiewicz Róbert és Szűcs Attila festmémyeivel.

A T-Mobile támogatását élvező TérErő projekt olyan gondolatébresztő alkotássorozat, amely részeként a művészek motivációikról, felvetéseikről, gondolatvilágukról a műalkotáson túl interjúk, portréfilmek formájában is számot adnak.A Pálos György rendező, Winkler Nóra és Erdélyi Zsolt Superman közreműködésével készülő beszélgetések írott változatát és a festményeket, valamint Spiró György előszavát, illetve Petrányi Zsolt esszéit felvonultató album révén a kommunikáció és a művészet témakörét felölelő, képekben és szavakban egyaránt kifejeződő alkotói gyüjteményt is kézbe vehetnek majd az olvasók.

A jelenlegi TérErő projekt a 2002-es JövőKép kiállítássorozat és album folytatása, melynek szintén a T-Mobile volt a mecénása.Az alkotásokból készült JövőKép album Szép Magyar Könyv díjat nyert a 2003-as Ünnepi Könyvhéten, a kiállítás pedig összesen 9 magyarországi és 7 külföldi galériában került bemutatásra.

Üröm az örömben, hogy az egész kiállítás összesen hét napig volt látható a Műcsarnokban, így kevesen használhatták az intézményt eredeti funkciójának megfelelően. A könyv azonban nagyon szép, kiváló ajándék is, és remélhetőleg vidéken és külföldön is sokan láthatják majd ezt a páratlan képanyagot.

Az alkotások egyedisége és a kartellező művészek

Az igazi remekművek egyediek, megismételhetetlenek, nem helyettesíthetők, és ezért alkotójuk igazi monopolista. A kevésbé remek művek és alkotójuk az állam hatalmát segítségül hívva igyekszik önmagának monopóliumot teremteni, hogy annak járadékából megéljen - a szellemi tulajdonjogokról szóló minden vita és erőlködés ebből fakad. Aztán vannak olyan művészek is, akik kifejezetten törvénytelen módon próbálják az egyediségük hiányát a helyettesíthetőség hiányával pótolni. A Magyar Tervezőgrafikusok Egyesülete (MTE), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (MKISZ) kartelljének ügyében a Fővárosi Ítélőtábla a napokban mondta ki jogerősen a jogsértés tényét. Úgy látszik, hogy a jogsértő művészekkel a bíróság mégis kesztyűs kézzel bánt: meglehetősen szokatlan módon tizedére-huszadára csökkentette a rájuk kiszabott bírásg mértékét. Lásd még: Írók a kasszánál.