A nyitott archívumok haszna: "Előnyös volt a Rákóczi úti villamos megszüntetése?"

Néhány gondolat az alábbi két nagyszerű videóhoz:

1. Minden állami archívumot az Internetre, hogy könnyen, gyorsan tanulhassunk a múlt hibáiból, és ezeket megoszthassuk polgártársainkkal.
2. Kezdjük meg a közlekedésszervezés, a közlekedésmérnöki képzés és a közlekedésgazdaságtan 20-10-es ismeretanyagának importját.
3. Ne az autók vagy buszok ellen harcoljunk, hanem a közlekedési eszközk ésszerű használatáért. Ki tudja, hogy a jövőben milyen terv okoz majd hasonló problémákat?
   

Úgy gondolom, hogy a városi közlekedés túlzottan komplex ahhoz, hogy emberi terv eredményeként jól működjön. Az indikatív tervezés, a magán- és közületi használók versenye, és a térhasználat alternatív módjai (utcai sétálás és kávézás) eredőjeként alakulhat csak ki az új rend.

Köszönet: spag

Creative Commons: amerikai protokoll-fotók

Az index cikkéből derült az derült ki, hogy a spanyol kormányfő hiába tarotta távol a sajtófotósokat a gyermekeitől, mire szólt volna, azok már elérhetők voltak az Obamáéknál tett látogatás kapcsán a Flickren, ahova egyébként az amerikai külügy minden jelentős eseményről szabadon felhasználható, CC képeket rak fel. A szeptember 25-i képen az amerikai és a kínai elnök látható. Úgy gondolom, hogy ez a szolgáltatás a kínos baki ellenére fantasztikusan hozzájárul a blogoszféra és a nyilvánosság működéséhez. A blogoszféráról eddig a jogtiszta képek hiányoztak a legjobban. Nálunk ilyen mikor lesz?

Revolver-újságírás,adatvédelmi önbíráskodás vagy tényfeltáró újságírás?

Tenczer Gábor és ismeretlen tettestársai a mai Index címlapjára tették a BKV felügyelőbizottsági ülésének azt az anyagát, amely 96 BKV elbocsátott BKV vezető nevét, munkaidejének kezdő és végső napját, elbocsátásának jogcímét, végkielégítésének összegét és egyéb adatokat tartalmaz. Vajon kinek lehetett érdeke, hogy a BKV felügyelőbizottsága előtt olvashassa ország-világ az anyagot? És vajon jogunk van-e az összes ott szereplő adatot, nevet megismerni, terjeszteni?
A Büntető törvénykönyv így rendelkezik:

177/A. § (1) Aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével jogtalan haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva
a) jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel,
b) az adatok biztonságát szolgáló intézkedést elmulasztja,
vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével az érintett tájékoztatására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel más vagy mások érdekeit jelentősen sérti.
(3) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha a személyes adattal visszaélést különleges személyes adatra követik el.
(4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha személyes adattal visszaélést hivatalos személyként vagy közmegbízatás felhasználásával követik el.

Szerintem jobban is meg lehetett volna írni azt a cikket, de engem inkább ezek a kérdések kezdtek igazgatni: Vajon kinek lehetett a BKV humánpolitikai osztályán, vagy a felügyelő bizottságában olyan érdeke, ami miatt az Indexhez fordult? Az Index pedig revolverezni akart valakit, önbíráskodott, vagy újságot írt? És kinek kellene erre a kérdésre választ adnia?

Helyreigazítási kérelem: Vészforgatókönyvek a vasút leépítéséről

Az Önök lapján és online kiadásában, vagyis a Magyar Hírlapban „Vészforgatókönyvek a vasút leépítéséről” Rompay Csilla tollából egy olyan írás jelent meg, amely a nevemet hamis összefüggésekben mutatja be, és amely hamis tényközlést is tartalmaz, ezért sajtóhelyreigazítási kérelemmel fordulok Önökhöz.

Nem felel meg a valóságnak, hogy „a Reformszövetség, illetve Antal Dániel javaslata szerint az állami költségtérítés lefaragásával és az alkalmazotti kedvezmények megnyirbálásával érhetne el megtakarítást, illetve többletbevételt a vasút”.

Nem felel meg a valóságnak, hogy a „Antal a Magyar Nemzetnek adott interjúban kijelentette, hogy a MÁV kiadásainak legalább tíz százaléka "korrupciós csatornákon folyik ki".

Nem felel meg a valóságnak az, hogy „Antal Dániel azt állítja, hogy elképzeléseit a szolgáltatás színvonalának romlása nélkül lehetne megvalósítani. A VDSZSZ ezt úgy kommentálta: igaz, a megmaradó – feleennyi – vonat nem lenne koszosabb, mint amilyen most”. A Reformszövetség számára készített, egyébként nyilvánosan elérhető tanulmány ezzel szemben a 2006-ban megszüntetett mellékvonali járatokról, és az ezzel párhuzamosan a fővonalakon közel húsz százalékkal megemelt járatszámról szól kritikusan.

Mindezek alapján a következő szövegű helyreigazítás közzétételét kérem, amelyet kifejezetten kérek az online kiadásukban a cikk elérhetőségével azonos helyen (url alatt) elérhetővé tenni:

2009. április 21-én Vészforgatókönyvek a vasút leépítéséről című cikkünkben tévesen állítottuk, hogy a Reformszövetség, illetve szakértője, a Magyar Vasúti Hivatal egykori elnöke olyan javaslatot készített volna, amely alapján az állami költségtérítés lefaragásával és az alkalmazotti kedvezmények megnyirbálásával érhetne el megtakarítást, illetve többletbevételt a vasút. Az sem felelt meg a valóságnak, hogy írásunk szerint Antal Dániel a Magyar Nemzetnek adott interjújában azt jelentette ki, hogy a MÁV kiadásainak legalább tíz százaléka korrupciós csatornákon folyik ki.

Cikkük egyébként tévesen hasonlítja össze az osztrák és a magyar személyszállításban dolgozók számát, mivel a magyar személyszállításban dolgozók a MÁV-csoport több vállalatánál, így a MÁV Zrt-nél, a MÁV Start Zrt-nél és a MÁV Trakció Zrt-nél dolgoznak, így a MÁV Start Zrt-nél dolgozók számának összevetése egy személyszállító vasúti társasággal helytelen következtetések levonására alkalmas.

Úgy gondolom, hogy a helyreigazítási kérelem mellett az Önök olvasói megérdemelnék azt is, hogy az igazságot is megismerhessék, ezért javaslom, hogy a helyreigazítás mellett olvasói levélként közöljék levelem teljes tartalmát is.

Frissítés: A Magyar Hírlap részben helyt adott a kérelemnek. Amint megérkezik, meglátjuk, mi legyen a folytatás.

Revolver-újságírás 2005-2009.

Majdnem négy éve, hogy egy bulvárlap különféle, teljesen hazug rágalmakkal illetett, és azt a hamis látszatot keltette, hogy nem voltam hajlandó válaszolni a kérdéseikre: valójában a feltett kérdésekre se levélben, se faxon, se e-mailben nem fogadtak választ. Ellenben amikor valakit meggyanusítottam azzal, hogy fizet a lejárató cikkekért, az illető (aki ma már nem közszereplő) mindezt nem tagadta. Az egész csak arról jutott eszembe, hogy ma ugyanez a bulvárlap telefonon megkeresett, a kérdéseit pedig állítólag mindkét e-mail címemre elküldték. Ez persze nem igaz, hiszen a kérdéseket nem soha nem érkeztek meg. De valami azt súgja, hogy holnap, holnapután meg fog jelenni egy cikk, hogy nehéz kérdésekkel szembesítettek, amelyekre nem volt válaszom. Az ál-újságíró a Blikket és a Figyelőt is belekeveri a történetbe, de nem ezekről a lapokról van szó. Az ál-újságíró hazugságaiban egy közös hivatkozási alap köti össze a négy évvel ezelőtti esettel: a MÁV.

Bloggerunió

Ha egy kicsit lefelé szkrolloztok és találtok egy jótékonysági hirdetést, az azért van, mert csatlakoztam a bloggerunióhoz - egy nagyon egyszerű és számomra kedves kezdeményezéshez, amelynek pontosan ennyi a lényege. Blogok helyezik el jótékonysági szervezetek hirdetéseit ingyen az oldalaikon. Íme, itt egy rövid leírás a kezdeményezésről és a csatlakozási feltételek.

Flickr Commons: Munkásnők a repülőgépgyárban

Ez a fantasztikus kép sok ezer másikhoz archív fotóhoz hasonlóan a fotóamatőrök és művészek által is használt Flickr szolgáltatón keresztül érhető el. Az amerikai közgyűjtemények versenyeznek, hogy közkinccsé tegyék archívumukat. A képeket bárki szabadon kommentálhatja, letöltheti, nyomtathatja és módosíthatja. (A mai újdonság az Oregoni Állami Egyetem archívumának gyűjteménye az állam alapításának 150. évfordulója alkalmából). Micsoda kontrasztban áll ez a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívumával! A FSZEK archívuma közpénzből, a Budapest Főváros Közgyűlésének Kulturális Bizottsága, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatásával került fel a netre, és képesek "szerzői" jogokat fenntartani olyan több mint százéves fotók esetében, amelynek a szerzőjét sem ismerik, illetve a már biztosan lejárt szerzői jogú képekkel kapcsolatban is különös kikötésekkel élnek.

És térjünk vissza Magyarországra...

... ahol az egyszerű internetező nép eképpen kommentálja Obama elnök történelmi beszédét

Az origón

lollol #2 Csak azt felejtitek el,h a fehér szenátus nélkül csak 1 darab szar a fehérház gyepén

Kultura #3 29 perce
Hat arra szolithatja oket ami nincs.

krychek #4 50 perce
"Ne azt kérdezd, mit tehet érted az országod, azt kérdezd, hogy TE mit tehetsz az országodért!"

a nagy lebowski #5 56 perce
csak nézzétek végig, milyen beállítottságú emberek akik helyből mocsármélyen kezdik a hszt.hehe

Kisrobert #6 60 perce
"munkára szólította" - hát így a többi néger közt nem lesz túl népszerű...

bozzio #7 1 órája 7 perce
Válasz erre: Geryco #2
orbánnak majdnem olyan szine van már.akkor ő tudja,hogy mit hogyan kell?:):):)

EURO #8 1 órája 11 perce
orbán, filip és elvtársaik most legalább látnak egy valódi kétmilliós tömeget. nem úgy, mint ami a kossuth téren vizionáltak egykor...he,he.

Geryco #9 1 órája 14 perce
Ha a "mi Ferinknek" is olyan színe lesz a napon mint Obamának Ő is tudni fogja hogyan kell ezt csinálni.

pontszem #10 1 órája 26 perce
Halljátok Mo.-i pártok?Közösen!

Dohányzási tilalom Magyarországon

Magyarországon is elkezdett működni a YouGov, egy önkéntes mintán alapuló online nemzetközi közvéleménykutató. Az önkéntes minták ugyan nem reprezentativak, de kellő méret esetén a torzítás a reprezentatív mintákéhoz hasonló szintre (vagy nagyon nagy méret esetén az alá) is szorítható.

A YouGov egyik rövid kérdőíve az éttermi dohányzási tilalomról szól. Az 535 szavazt között jelentős többségben vannak a támogatók (50% támogatja és nem dohányzik, 17% támogatja és dohányzik, 8% nem dohányzik és mégsem támogatja, 20% dohánzyik és ellenzi és 4%-nak mindegy).

Míg az előrejelzési piacokon a játék öröme, az önkéntes mintákban a más emberek véleményével való összehasonlítás lehetősége és nyeremények adják az ösztönzést a részvételre. Bár a hagyományos közvélemény-kutatási módszerekhez szokott embereknek furcsa lehet mindkét módszer, valójában a nagy számok törvénye meglepően pontos előrejelzést és véleményfeltárást tesz lehetővé.

Az elátkozott szivárvány - hét évvel később

A 2008-as meleg büszkeségi felvonulást homofób és más szélsőséges csoportok akarják ma megzavarni. A rendőrség határozott védelmet ígér a vonulóknak, civilek széles köre fogadja meg, hogy beáll a menetbe, és együttérez a felvonulókkal.

Hét évvel ezelőtt ilyenkor a III. kerület egykori polgármestere és a Sziget Kft. okoztak orszáog botrányt azzal, hogy aláírtak egy megállapodást a melegek kitiltásáról Magyarország legnagyobb zenei és szórakoztató fesztiváljáról. Az ügy a nyilvánosság számára kirobbantott egy lappangó és szégyenletes problémát: azt, hogy Magyarországon a melegek, leszbikusok, buzik, biszexuálisok, transzvesztiták és más nem heteroszexuális orientációjú emberek nem élhetnek teljes és nyugodt életet.

Az elfojtás mértéke megdöbbentő volt. A máskor a nyilvánosságot megragadni igyekvő pártok szégyenteljesen hallgattak. Gusztos Péter volt az a tiszteletreméltó kivétel, aki politikusként a civil tiltakozás mellé állt. A média a botrányról beszámolt, de a melegeket és szempontjaikat száműzni próbálta. Emlékszem, hogy Bombera Krisztina hogyan rejtegette a vasárnap esti főműsoridőbe rejtegetett anyagát az utolsó pillanatig azért, hogy a szerkesztők le nem tilthassák. A civil tiltakozó akcióban végig részt vevőként jómagam egy hétig küzdöttem azért, hogy naplómat közölje a Népszabadság. A hétnapos botrányról szóló beszámolómról hat napig folyt a szerkesztőkkel, ügyvédekkel, politikusokkal az alkudozást: nem akarták, hogy máshova vigyem, kontrollt akartak a tartalom felett. Órákig folyó vita folyt az elfogadható címen. Végül a Népszabadság Online akkori szerkesztői kirakták az ötödik napi anyagot a netre, és a következő hétfőn megjelent Az elátkozott szivárvány című cikkem.

A dolog ma meglepően hat, és mutatja, hogy milyen fontos dolog történt 2001-ben. Azzal, hogy leomlott egy tabu a közbeszédben, a nem heteroszexuális orientációjú emberekről való beszéd sokkal könnyebb lett, és ahogy az emberek kinyitották a szemüket, és látták, hogy nem árt nekik, életüknek az, hogy mások másként élnek, a homofóbia minden közvélemény-kutatás szerint jelentősen csökkent az országban.

Szetey Gábor, a homoszexualitását először válló egykori magyar kormánytag a tegnapi Népszabadságban nagyon bölcsen nyilatkozik erről a folyamatról:

A gondolatok fontosak, de a tettek fontosabbak. És ennek a kiállásnak lett egy megfogható végeredménye, egy, az európai normáknak megfelelő élettársi törvény. A törvény életbe lép, aztán eltelik 2-3 év, és azok, akik ellene voltak, azt látják, hogy ettől nekik nem lett rosszabb, de mások boldogabbak lettek. Így változhat a társadalom, így változott Spanyolországban is, ahol most élek. [...] Ez egy folyamat. Mi a társadalmi fejlődés egy más pontján állunk jelenleg, de ez nem tragikus. Nem szabad az embereket akaratuk ellenére meggyőzni. A regisztrált élettársi kapcsolat óriási lépés volt, tudjunk ennek örülni. Amikor Spanyolországban elfogadták a melegházasságról szóló törvényt, csak az emberek 36 százaléka támogatta. Most 56 százalék.

A homoszexualitásról 2001. előtt alig lehetett beszélni Magyarországon. Mára nagyon kevesen vannak, akik azt hiszik, hogy ez egy bűn vagy egy betegség. Remélem, hogy a mai napon a rendőrök teljes mellszélességgel védik meg azokat, akik nem akarnak tovább bújkálva élni közöttünk. És ha Szeteynek igaza van, akkor néhány év múlva Magyarországon sokkal több boldog ember lesz, mint amennyi most van.

Frissítés: Erőszak a meleg büszkeség menete ellen. Szerintem ez nem arról szól, hogy Magyarország egy különlegesen homofób ország, hanem arról, amiről a Kegyeletsértés, hullagyalázás, szoborlopás kapcsán írtam.

Ügynökök és közszereplők

A könnyűzene, a szórakozás pártállami kontrollja a közelmúlt diktatúrájának egy relatíve jól feltárt része. Az állami ellenőrzés és támogatás politikája napjainking folyamatos formában él, vagy újra felbukkan. Az ügy kapcsán egy meglehetősen nagy horderejű persorozat bontakozott ki a nyolcvanas évek egyik ismert diszkós lemezlovasa körül.

A Blikk 2005 márciusában közölt írásokat az ismert lemezlovas múltjáról. A cikk állításait igazoló dokumentumokat [a lemezlovas] egyik megfigyeltje, Danyi Attila kérte ki az Állambiztonsági Szolgálat Történeti Levéltárából. Amikor a Blikk a történtekről megkérdezte [a lemezlovast], ő azt mondta: "ebben az ügyben mindenki azt mond, amit akar", nem foglakozik vele. Ám amikor megjelentek a róla szóló írások, feljelentette a cikk szerzőjét meg Danyit, és 400-400 ezer forint nem vagyoni kártérítésért pert is indított ellenük.
Bűncselekmény hiányában az ügyészség azonban megszüntette a büntetőeljárást, és [a lemezlovas] a személyiségi jogi pert első és másodfokon is elveszítette. [A lemezlovas] tagadja, hogy jelentéseket tett volna az állambiztonságnak. Csak annyit ismert el, hogy a nagyobb rendezvényeken olykor találkozott a belső elhárítás embereivel, beszélgetett is velük.

Az ügynek a diktatúra működéséhez kevés újdonsággal szolgál, hiszen Szőnyei Tamás kiváló kötetéhez sok év kell, amíg valaki hozzá tud tenni. Van azonban két érdekes tanusága. A Kádár-rendszerben a pozitív ügynöki, vagy hálózati, vagy a rendszer átal megbízhatónak tartott személytől szóló egyéb jelentés nem kárt, hanem hasznot hozott annak, akiről írták. A másik a Legfelsőbb Bíróság közszereplő-felfogásának változása: eszerint "a lemezlovas közszereplőnek minősül. A 80-as években koncertszervezőként meghatározó személyisége volt a magyar könnyűzenei életnek, a fiatalságra, a zenei életre gyakorolt politikai befolyása a KISZ-rendezvényeken való közreműködése által is közismert volt. Akkori közéleti szerepvállalásai révén jelenleg is ismert személyiség." Vagyis az LB szerint aki egyszer a nagyközönség elé lép, annak élete végéig többet kell elviselnie a magánszférájában, mint aki nem. Bár ismerni kellene az ítélet teljes szövegét, számomra az internet korában ez az ítélet igen baljóslatú. Egy olyan világban, ahol 15 percre bárki lehet híres, vajon mindenki élete végéig közszereplő marad? Vagy azután is?

Úgy gondolom, ha van egyáltalán megoldása az ügynökkérdésnek, akkor azt a törvényhozásban kell keresni. Az egyes ügyekben születő bírósági ítéletek még a legnagyobb konzisztencia mellett sem fogják átfogóan és egyenlő mércével megoldani ezt a helyzetet.

PS: Itt egy ellenvélemény, illetve Martonyi János egy másik ügynökös perben nyert.

Cenzor-szenzor: mit olvashatnak a kínai neten?

Az FP Blog bemutatot egy nagyon érdekes honlapot. A Great Firewall of China oldalon bárki letesztelheti, hogy a honlapját a kínai cenzúra engedi-e olvasni a 125 millió ottani nethasználónak. Ezt a blogot egyelőre Kínában is lehet olvasni (és a statisztikák szerint ez néha elő is fordul), a rendszer által eddig tesztelt 4819 oldalból 2035 nem ment át a kínai tűzfalon.

Az FP tesztje szerint a Wikipedia és a FreeTibet blokkolva van, a YouTube és a Google néha van blokkolva, a New York Timest viszont zavartalanul olvahatják a kínai állampolgárok. A magyarorszag.hu is átment a teszten, úgyhogy nagy baj még nincs!