EU és magyar évadnyitó: alkotmányos reformok

Európában megkezdődött a politikai szezon az első State of the Union beszéddel, idehaza pedig a kormányfő száznapos beszédeivel. Az Unióban a tét az európai piaci reformok és liberalizáció továbbvitele, a gazdasági unió kiszélesítése. Idehaza a gazdaságpolitikában máshonnan fúj a szél, és a politikai alkotmány a tét. A gazdaság és a politikai élet kereteit érintő, ezért nehezen konkretizálható, de éppen ezért akár nagyon nagy széles körű változások indulnak jövőre.

A héten írtam egy keveset Barroso és Orbán évadnyitó beszédeiről a komment.hu oldalán, de ugyanúgy kötelességből, ahogy a beszédek elhangzottak. Mindkét beszéd olyan súlyos dolgokkal foglalkozik, amelyekre oda kell figyelni, de egyik beszéd sem olyan, ami alapján könnyű elképzelni a jövőt, vagy amire könnyű visszaemlékezni - úgy látszik, hogy a nagy elhatározásokon már túl vagyunk, a nagy változásoknak azonban legfeljebb a körvonalai látszanak. Nem hiszem, hogy bármelyik beszéd fordulatai szállóigévé válnának, pedig igencsak meg fog változni a világunk, ha Barroso vagy Orbán valóra váltja a szavait.

A monetáris uniót gazdasági unióval fogjuk kiegészíteni. [...] A belső piac Európa leghatékonyabb eszköze, mégsem használjuk ki eléggé. Sürgősen ki kell szélesítenünk hatókörét. Európa 20 millió kkv-jának csupán 8%-a folytat határokon átnyúló kereskedelmet, még ennél is kevesebben ruháznak be külföldön. Az internet kínálta lehetőségek ellenére a fogyasztók több mint harmada bizalmatlan a határokon átnyúló vásárlással szemben. Felkérésemre Mario Monti szakértői jelentést állított össze, amelyben 150 hiányzó összeköttetést és szűk keresztmetszetet tárt fel a belső piacon. Jövő hónapban bemutatjuk, hogy az egységes piacról szóló átfogó és ambiciózus jogszabály keretében miként mélyíthetjük el az egységes piacot. (José Manuel Durão Barroso)

Az EU célja igen ambíciózus: a Delors-bizottság által elkezdett, és a kilencvenes évek elejére valóra váltott gazasági és monetáris unió gazdasági lábának teljes megújítása Spaak, Thatcher és Delors szellemének megidézésével. Mostanában sokat foglalkoztam ennek az időszaknak a közlekeédsi reformjai újragondolásával, és megdöbbentő, hogy Nyugat-Európa milyen mélyreható változásokon ment át, illetve indult el akkor, amikor mi a saját rendszerváltásunkkal voltunk elfoglalva. Alig tizenöt év alatt eltünt a márka, a gulden, a schilling, megjelentek a valóban európai bankok, enerigacégek, tömegközlekedési szolgáltatók. Vajon hova lehet ezt továbbvinnni? Közös pénzünk, elvileg közös piacunk van, rengeteg nemzeti protekcionista különalkuval, minden nemzeti sarokban valami speciális érdekkel. Akárhogy is csomagolják, szerintem a közös piacnak ezek az árnyékos sarkai állnak a "nagy reform" célkeresztjében - márpedig ezeket igencsak jól védték a nemzeti kormányok és nemztei bajnokaik.

Az európai uniós reformok szerintem nem fognak akkora változásokat hozni az életünkben, mint a nyolcvanas években meghozott döntések. Nincsenek is olyan kézzelfogható céljai, mint például az euró volt. Ezzel együtt visszatekintve arra a korra az is látható, hogy a nyolcvanas évek (nyugat-)európai polgára számára a változás a mindennapi életre nagyrészt beláthatatlan volt, mi, a vasfüggönynek ezen az oldalán meg nem is tudtuk elképzelni azokat. Vagyis a Barroso-által beharangozott változások

A rendszerváltoztatást követően - ha ez a szó egyáltalán még jelent valamit - az elmúlt húsz év vitái után, 2011-ben végre sor kerülhet a Magyar Köztársaság új alkotmányának megalkotására és elfogadására. Ez azt jelenti, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az új alkotmány megalkotására 2011-ben, szándékaink szerint 2011-ben kerülhet sor. (Orbán Viktor)

A rendszerváltás utáni Magyarország új alkotmányának a megalkotása talán még fontosabb számunkra, még akkor is, ha az alkotmányozás irányának világos ismerete nélkül annál is sokkal nehezebb megérteni, miként fogja megváltoztatni az életünket, mint az uniós reformok. Magyarország jelenlegi alkotmánya akkor történt, amikor az EU nagy liberalizációs hulláma zajlott, azokban az években, amikor a liberális demokrácia győzelme átütőnek tűnt. Szerintem ezt a szabadságot nem sikerült kitöltenünk értékes tartalommal, ezért szinte biztosnak gondolom, hogy az új alkotmányunk új határait a legtöbben nem fogják közvetlenül érzékelni. Az új alkotmányról keveset, az alkotmányozás procedurájáról egyre többet tudunk: nem választott alkotmányozó gyűlés fogja végezni (ahogy 1989-ben sem), viszonylag szűk kör fogja az új alkotmányt elkészíteni (talán 1989-nél is szűkebb, de annál talán színesebb és szélesebb körrel konzultálva) és igen gyorsan (hasonlóan 1989-hez).

Természetes, hogy minden generáció egyszer visszatér azokhoz a nagy politikai, gazdasági kérdésekhez, amivel az előző is foglalkozott már egyszer. Az idei évben az Uniót és az országot is megrázó nagy gazdasági és politikai válság után a nyolcvanas években kialakított keretek megváltoztatása a cél. Az új kereteken belül a gazdasági és társadalmi intézmények pedig igen nagyot képesek változni - de arra talán egy emberi elme sem képes, hogy ezeket a változásokat megjósolja.

Közép-európai áramtőzsde: merről fúj a szél?

A TGE, EXAA and PXE stratégiai együttműködési megállapodást írt alá közép-kelet-európai áramtőzsde létrehozásáról. Némi ironiával azt mondhatnák, hogy mi leszünk a következők, hiszen ahogy az euróbevezetés ügyében sem tartozunk egy régióba Szlovákiával és Szlovéniával, úgy ebből is kimaradtunk.

A TGE (Towarowa Gielda Energii SA) a lengyel energiatőzsde, amelynek 17 tagja van, közte egy kisebbségi, 23,3%-kal a lengyel állam is, és egyben tulajdonosa az egyetlen lengyel árutőzsdének.

Az EXAA egy Ausztriában és Németországban aktív áram- és szén-dioxid kereskedő platform, amelyben a budapesti áru- értéktőzsdét is felvásárló magában foglaló Bécsi Értéktőzsdének 25.12%-os részesedése van. (A BÉT ugyanakkor Magyarországon nem kereskedik enerigával).

A PXE, vagyis a prágai energiatőzsde Csehország energiatermék-tőzdéje, amelyen relatíve nagy mennyiségben lehet szlovákiai spot és származékos ügyeletet kötni. A PXE-nek van egy apró magyar szekciója is. A PXE a Prágai Értéktőzsde a tulajdonosa, amelynek 93%-os tulajdonosa a Bécsi Értéktőzsde.

Magyarországon is nagy szükség volna áramtőzsdére: ez például a kis- és közepes vállalkozásoknak, vagy a közintézményeknek is lehetővé tenné, hogy akár évekre előre fixálják az áramköltségeiket fedezeti ügylet segítségével. Az áramár kiszámíthatatlansága az ipari termelés egyik legfontosabb költségoldali kockázati tényezője. Magyarország egy nagyon enerigaintenzív iparorientált gazdaságszerkezettel rendelkező ország, ezért lényegében nemzetgazdaságunknak (az állami gazdaságpolittika mellett) az energiaár az egyik legfontosabb reálgazdasági kockázati tényezője.

Legalább négy út áll előttünk. A BÉT áruszekcióját elvileg gyorsan ki lehetne egészíteni egy áramszekcióval, ami a tulajdonosi kapcsolaton keresztül azonnal integrálódhatna a közép-európai piacra. Mindennek akadálya, hogy az állam és vállalati igencsak átláthatatlan viszonyokat és határkeresztező kapacitásokat tartanak fenn, vagyis hiába vehetnénk olcsóbban egy ilyen rendszerben szlovák áramot, nem biztos, hogy haza tudnánk hozni.

Az is lehetséges, hogy a Magyaországon szintén jelen lévő Lipcsei Energiatőzsde próbálja megmenteni a keleti pozícióit azzal, hogy Magyarországot és esetleg a Balkánt elhappolja az osztrák-cseh-lengyel trió elől. Nem lesz könnyű, hiszen a bécsi tőzsde tőlünk délre is jelentős pozíciókat épített ki.

Harmadrészt nem lehetetlen, hogy a magyar rendszerirányító, a MAVIR valamilyen módon összekapcsolja a kereskedési rendszerét akár ezzel, akár azzal az tőzsdével. Negyedrészt a magyar energiakereskedők követheik több ország gyakorlatát, és maguk is létrehozhatják a kereskedési rendszerüket, amivel csatlakozhatnak a lipcsei vagy prágai tőzsdéhez. Úgy gondolom, hogy ma sokaknak kell újraértékelniük a helyzetüket.

Egy biztos: Magyarországon olyan magas az áram ára, hogy az már az ipari munkahelyeket veszélyezteti. Az állam kiszámíthatatlanul viselkedik, lényegében az egész energiaszektorra nagyfokú külföldi függőség jellemző és az áramtőzsde megteremtésével évekkel vagyunk leszakadva a visegrádi országoktól és Ausztriától. Ez pedig hatalmas versenyhátrányt okoz a magyar iparnak, a kis- és közepes vállalkozásoknak és a közintézményeknek, valamint a magyar spekulatív tőkének is.

Cserépszavazási kísérlet a TEDx Danubián

A TED célja, hogy a határokon minden értelemben átívelően, az élet legkülönfélébb területeiről és a világ minden tájáról összegyűjtse a legérdekesebb, legtartalmasabb, leginnovatívabb és leginspiratívabb gondolkodókat és „csinálókat”. Évente kétszer a globális TED konferencián (Kaliforniában és Oxfordban) a világ vezető gondolkodói gyűlnek össze, de a www.ted.com weboldalon az élet- és világformáló gondolatok jelentős része ingyenesen elérhető az érdeklődők számára. A TEDx rendezvények elvileg a TED-hez kötődő, a két TED konferencia mintájára szervezett helyi események. Elvileg non-profit jellegűek, Magyarországon a (profitorientáltan gazdálkodó) HVG Kiadó a szervezőjük.

A 2010. január 27-i TEDx némi izgalommal került be a blogszférára, amikor január 6-án az egyébként kiváló Critical Biomass blog hírül adta, hogy 14 magyar természettudós és természettudományi végzettségű tanár, művelő a TEDx egyik felkért előadóját, az áltudományossággal vádolt, védikus kreácionista Tasi István visszaléptetését követelte. A blog arról adott hírt, hogy "közben a szervezők visszaírtak, hogy Tasi, közös megegyezéssel mégsem szerepel".

Néhány nappal később már azt olvashattuk, hogy a HVG Könyvek kiadóvezetője (aki egyben a TEDx Danubia egyik szervezője), megkereste a tiltakozó természettudósokat, és közölte, hogy Tasi végül elő fog adni a TEDx-en, a "vallások közös etikai alapelveiről". Ne tévesszen meg senkit a látszólagos egybeesés, a témaváltás nem a levelünk miatt van, sőt nincs is szó témaváltásról, hiszen eredetileg is ez lett volna az előadás témája, csak a szervezők ragadtak ki szerencsétlenül egy mondatot a Tasival készült öt perces interjúból a hvg-videóhoz.

A megoldással annyiban egyetértek, hogy igen kínos lenne, ha valakit vallási meggyőződése miatt ki lehetne szavazni egy konferenciáról, bár azt csak a konferencián fogjuk megtudni, hogy valójában Tasi István gondolatai tényleg olyan világmegváltóak-e, mint amilyennek a TEDx reklámcsapata beállítja. Én ugyanezzel a figurával keveredtem levelezésbe, de csak azért, mert a fenti jelentkezési lapon szereplő összeg (amit a "non-profit rendezvényhez hozzájárulásként meg kell fizetni") miért nem elegendő ahhoz, hogy részt vehessen a jelentkező a konferencián.

Verseny a magyar mobilipiacért: új cégek

Ugyan a magyar mobilpiac három szereplője évekig lobbizott azért, hogy ne kapjanak új versenytársat, a Nemzeti Hírközlési Hatóság mégis két új frekvencia-csomagot hirdetett meg. A jelenlegi oligopólium vezetői mondtak mindent - hogy nem lesz érdeklődő, hogy az ügyfeleknek az volna az érdeke, ha inkább a maradék frekvenciákon is ez a hármas versenyezne - végül 14 érdeklődő vette meg a tenderdokumentációt. Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel hamarosan megjelenik egy negyedik telefontársaság és egy, az ős-Westel 450 frekvenciát újrahasznosító internetszolgáltató a piacon. Az oligopóliumok nem sokkal jobbak a monopóliumnál. Ha annyira lesz igaza a mostani három piaci szereplőnek a tenderézst illetően, mint eddig, akkor két év múlva kevesebbet fizethetünk a mobiltelefonálásért és a széles sávú internetért is.

Piaci válaszok a magas üzemanyagárakra

Greg Mankiw blogja a kereslet kereszt-árrugalmassága sorozatban a magas üzemanyagárakra adott piaci válaszokat veszi sorra. A harvardi professzor szellemes sorozata szórakoztató olvasmány a piacbarát zöldeknek. Lássuk csak, kinek is jók a magas üzemanyagárak? (In English here)

Egyrészt, ahogyan mindig is gondoltuk, jól jár a tömegközlekedés; a magas üzemanyagárak miatt

• nő a vasúti személyszállítás forgalma,
• nő a vasútállomáshoz közeli lakások ára,
• nő a tömegközlekedési eszközök kihasználtsága.

Másrészt az egyéni közlekedésben teret nyernek az energiatakarékos formák, úgymint

• városi közlekedésre kezdik használni a golf-kocsikat,
• a használt autók piacán nő a kisebb kocsik értéke, és ugyanez a helyzet az új autók piacán,
• növekszik a robogók kereslete, nem is beszélve a biciklikről és a biciklijavításról.
  

A szegényebb vidékeken újra felfedezik a haszonállatokat

• újra kezdik használni a tevéket,
• és ismét felfedezik az öszvérek kiváló tulajdonságait.

És végül vannak, akik otthon maradnak:

• a diákok preferálják az online kurzusokat,
• ezt már én teszem hozzá: és a japán halászok sem tudják annyira túlhalászni a tonhal-állományt.

Kép: niznoz (cc).

A Kormány megszüntette a Magyar Vasúti Hivatalt

A Kormány 156/2008 (VI.6.) rendeletével megszüntette a 2006. január 1. az Országgyűlés törvényi rendelkezése alapján létrehozott Magyar Vasúti Hivatalt, és egyúttal felmentte Antal Dánielt, a miniszterelnök Hivatal 2/2006 (I.13.) ME határozata alapján hat évre kinevezett elnökét. A Hivatal szervezeti jogutódja 2008. július 1-től a műszaki, biztonsági kérdésekkel foglalkozó Nemzeti Közlekedési Hatóság.

A Hivatal missziója az volt, hogy a több szereplős európai piac minden vasúttársasága számára biztosítsa a környezetbarát vasúti infrastruktúrához való hozzáférés azonos feltételeit. Az üzleti életet szabályozó ár- és engedélyező hatóságként azért dolgozunk, hogy a magyarországi pályahálózatokat használó vasúttársaságok versenyképes áron, szerződéses kötelezettségeiket pontosan betartva, az adófizetők hosszú távú érdekeit figyelembe véve fejlesszék szolgáltatásaikat.

Az elmúlt hat évben ezen dolgoztam.

Az olajár és a tömegközlekedés

Egy ideje azok közé tartozom, akinek meggyőződése, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése szükséges, és ennek egyetlen lehetséges eszköze a szén-dioxid termeléssel járó fogyasztás magas adóztatása. A közlekedés az egyik leggyorsabban növekvő szén-dioxid termelő (és Magyarországon fizetési mérleg rontó tényező) a notórius olajégetéssel, és ebben Európa csak azért marad el az Egyesült Államok mögött, mert nálunk nagyon magas az üzemanyagok adója. Szerencsére ahogy nőnek az olajárak, eljön a pont, amikor a fogyasztás visszaesik, és ilyenkor jön el a tömegközlekedés, és különösen a vonatok és villamosok új virágkora. Ahogy 2004. óta Nagy-Britanniában folyamatosan rekordokat dönt a vasúti személyközlekedés használata, úgy 2007-ben végre az Egyesült Államokban is fordult a kocka: 50 éves csúcsot ért a tömegközlekedés forgalma az autós társadalomban. Az elővárosi vasutak forgalma pedig tíz százalékot növekedett.

Kenneth Rogoff, az IMF korábbi vezető közgazdász, a Harvard professzora adott erről egy interjút januárban. Egy kicsit több a másik blogomon: Evidence on carbon tax from high fuel prices.

Privatizáció Európában

Az európai gazdasági növekedés az elmúlt években általában a világ minden régiójánál lassabb volt. Az európai magángazdaság a világ legversenyképesebb vállalati szegmenseiben található, az állami vállalatok vagyonkezelése és hatékonysága azonban szinte mindenhol kritika tárgya. Úgy tűnik, hogy a kilencvenes évek után újabb nagy privatizációs hullám következhet. Tőzsdére készül a világ egyik legnagyobb állami vállalata, a Deutsche Bahn vasúttársaság. A lengyel polgári jobbközép koalíció egyik fő gazdaságpolitikai célkitűzése a nagymértékű privatizáció. Az olasz választási kampány egyik fő kérdése a privatizáció, a kampány közben zajlik a csődbe ment állami Alitalia légitársaság eladása. Görögországban kikötő-privatizáció zajlik. A gyakran korrupciótól fertőzőtt államosított közlekedési szektor az új magánosítási hullám egyik legfontosabb terepe.
Az olasz állami vagyonkezelő alapítványa, a Fonadazione IRI illetve a Fondazione Eni Enrico Mattei az egész EU-ra kiterjedő Privatizációs Barométert működtet. A honlapon érdemes elolvasni, ők hogyan látják a magyar privatizáció történetét, és a szöveg melletti térképen utána tanulságos végigklikkelni a szomszédainkat is.

Dugódíj-portál

Van egy közös tulajdonunk, a fővárosi úthálózat, amit egyes ingyen, mások csak súlyos összegekért használhatnak gépkocsijaik tárolására és közlekedésére. Közös kudarcunk, hogy emiatt nem lehet közlekedni a városban, egészségtelen levegőt szívunk, és Budapest az egyik legnagyobb forrása a klímaváltozás egyik előidőzjének, a szén-dioxid kibocsátásának. A dugodij.hu szakmai portál azért jött létre, hogy a közterek használatát beárazza, és az autósoknak a saját időnk, pénzünk és egészségünkből adott nem önkéntes, de ingyenes juttatásból valamit behajtson. Szerintem az élhető Budapest egyik legfontosabb lépése a dugódíj bevezetése lesz - mindenképpen érdemes böngészni.

Atomenergia és hálapénz

A liberalizáció az árampiacon nem üdvözít - nyilatkozza az atomenergetikus-akadémikus annak kapcsán, hogy cégcsoportja túl drágán adja a villamosenergiát az országban, és ezért más szereplőket is be szeretne engedni az ország összes gazdaságpolitikával foglalkozó intézménye. Sokan biztosan elmennek az ilyen nyilatkozatok mellett - amíg Aszódi nem szólhat bele a gazdaságpolitikába, én is távoltartom magam a paksi fűtőelemektől -, de a BME Nukleáris Technikai Intézetének vezetője kifejezetten állítólagos közgazdasági tanulmányokkal "cáfolja" a téma összes magyar szakértőjének, az Energia Hivatalnak, a Regionális Energia Kutató Központnak, a Gazdasági Versenyhivatalnak és a Magyar Nemezeti Banknak a téziseit. Aszódi az áramot 15-20%-kal túlárazó MVM csoporthoz tartozó Paksi Atomerőmű fő szakértője, a paksi üzemzavar-elhárítás egykori miniszteri biztosa. Egész egyetemi intézete a Paksi Atomerőmű kiszolgálására jött létre. Hát persze, az "ellátásbiztonság" ugyanúgy nem piaci kérdés, mint az egészségügyi, egészen addig, amíg az árról szemérmesen hallgatunk. Az Aszódiék által benyújtott tetemes monopoljáradék viszont sajnos nem kerül személyes összefüggésbe a nyilatkozó akadémikussal.

Egy éve liberalizálták a DJ-piacot

Egy éve liberalizálta a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a lemezlovas-tevékenységet. 2006. októberéig ugyanis csak szakképzett lemezlovasok szórakoztathattak bennünket, a kontároktól állami bizottsági és hatósági közegek sora védett. A tavalyi esztendőig a táncoslábú magyar publikumot egy olyan bizottság védte az olyan lemezlovastól, aki képtelen volt elméleti vizsgán bizonyítani, hogy a zenei, technikai és nyelvi ismeretei megfelelőek, jártas a fontosabb irányzatok, az aktuális slágereket, és az előadók nevének helyes kiejtésében, továbbá a számok címének helyes fordításában. Ezt követően a hivatal értékelte a vizsgázórátermettségét, tehetségét, felkészültségét és gyakorlatát, zenei érzékét, stílusát, ötletességég és humorát. 2007-ben azonban már a vizsgával nem rendelkező lemezlovasok is szolgáltathatnak szórakoztató műsorokat. Ugyan ennek a liberalizációs lépésnek kisebb volt a visszhangja, mint annak, ami megengedi, hogy a benzinkútnál is vehessünk lázcsillapítót, nem lényegtelen ebben az esetben sem megkérdezni: ki járt rosszul? És jól? Kép: DJ Rolin (akinek soha nem volt OSZK-vizsgája).

Versenyképesség az űrben is

Egy újabb állami monopólium van megszűnőben: egyre több magánvállalkozás ostromolja a világűrt. Az X Prize Alapítvány a légiközlekedés hőskorát idéző díjat tűzött ki annak, aki először készít olyan űrrepülőt, ami két héten belül kétszer legalább három embert visz az űrbe. A díjat 2004. október 4-én nyerte el a Mojave Aerospace Ventures. A vállalkozás, amelyet a Microsoft-társalapító Paul Allen magánvagyonából finanszírozott, szimbolikus korszakhatárt jelentett. Idén már majdnem az üzleti alkalmazásoknál tartunk: tegnap a SpaceX nevű új űrvállalkozás hajtott végre részben sikeres rakétakísérletet. A vállalkozás célja az űrbejutás állami monopóliumának és költségeinek letörése. A Falcon-1 rakétával a cél egy hasznos fellövés megoldása 7 millió dollárból. Lehet Európa vagy Magyarország versenyképességéről beszélni, de jobb nem elfelejteni, hogy az igazi gazdasági verseny mégiscsak a magánszférában zajlik.

Megtörtént-e a rendszerváltás?

Kornai János nagyon érdekes cikket írt az eheti Élet és Irodalomban (Kornai János: Mit jelent a "rendszerváltás") arról, hogy megtörtént-e a rendszerváltás. Állítása szerint tudományosan igazolható, hogy Magyarországon rendszerváltás történt, legfeljebb egyesek nem ilyen rendszert akartak. Cikkében a szocialista rendszerrel a kapitalizmust állítja.

Kornai professzor úr a szocialista rendszer talán legnagyobb teoretikusa, a kapitalizmus dolgában azonban én inkább Milton Friedmant ajánlanám. A részletek iránt érdeklődő olvasó kénytelen végigolvasni Kornaitól A szocialista rendszert (Kornai János: A szocialista rendszer: Kritikai politikai gazdaságtan, HVG, 1993), Friedmantől A szabad választást (Milton Fridman: A szabad választás [Free to choose], több fordítás és kiadás), a két rendszernek talán ezek a legalapvetőbb összefoglalói. A lényeget Kornai Jánoshoz képest egy kicsit rövidebben és másképp fogalmaznám meg.

A szocialista gazdasági rendszer Kornai után szabadon a köztulajdonra épülő rendszer, ahol a gazdasági kapcsolatokat a kormányzati bürokrácia határozza meg. A kapitalista gazdasági rendszer Friedman után szabadon a magántulajdonra épülő gazdasági rendszer, amelyben nem korlátozzák a szerződés szabadságát. Magyarországon ilyen értelemben biztosan gazdasági rendszerváltás történt, és nehéz volna amellett érvelni, hogy 1989-ben nem ezt akartuk: az akkor átmenetinek szánt új köztársasági alkotmány gazdasági rendszerünket szociális piacgazdaságként határozza meg. Kornai professzor egyszerű, világos tényeket mutat be annak igazolására, hogy Magyarországon működő piacgazdaság van.

Kornai amellett érvel, hogy a szocialista gazdasági rendszer feltételezi a marxista-leninista alapon álló párt hatalmi monopóliumát, Friedman pedig amellett, hogy a kapitalista rendszer feltételezi a liberális demokráciát. Ezek az érvek némileg gyengébb lábakon állnak: Kornai is arra utal mostani cikkében, hogy az iszlám országokban kommunista párt nélkül is van a szocializmusra hasonlító gazdasági rendszer. Kapitalizmusból is láttunk már olyat, ami mögött autoriter politikai rendszer állt. Véleményem szerint az 1989-es alkotmány ebben a kérdésben is világos választást tükröz: annak kimondása, hogy Magyarországon vannak nem korlátozható alapjogok, vannak szabad választások és államunk jogállam, önmagában hordozza a liberális demokrácia minden elemét. Kornai professzor úr cikke semmit nem szól arról, hogy a liberális demokrácia intézményei mennyire működnek Magyarországon.

Egy szó mint száz: a gazdasági rendszerváltás megtörténte tény. Azt is nehéz volna állítani, hogy nem történt politikai rendszerváltás, de nekem úgy tűnik, hogy a jelenlegi politikai rendszerrel kevesebben elégedettek, mint a gazdaságival.

Kapcsolódó anyagok: a magyar gazdaság szabadságfoka, illetve felzárkózása az Unióhoz.

Magánrezervátum Argentínában

Douglas Tompkinscalls hisz a magántulajdonban és a környezetvédelemben is. Elkezdte felvásárolni Argentína veszélyeztett Ibera lápvidékét, a még megműveletlen területek ilyenképpen a magántulajdon védelme alá helyezve. Tompkinscalls a tulajdonába került 310 ezer hektáron ökológiai rezervátumot hozott létre, amivel kiváltotta az argentín baloldal haragját. A perónisták imperalistának bélyegezték és államosíttatni akarják földjeit. A Guardian cikke.

Google vs Quaero

A német kormány december 21-én valószínűleg végleg kihúzta a dugót a Quaero-projektből. A szuperkeresőmotor az önmaga helyét kereső EU-motornak adott volna pótfeladatot: 2005. áprilisában Jacques Chirac és Gerhard Schröder jelentette be, hogy a két EU-tagállam adófizetői és kedvenc (fél)állami vállalatai kesztyűt dobnak az amerikai kulturális hegemóniát jelképező Googlenek. Az európaiak kedvenc sztereotípiái szerint az európai kereső soknyelvű, intelligensebb, és persze kezdetben veszteségesebb lett volna az amerikai, piaci riválisánál, és mindössze 1-2 milliárd állami euróból indult volna el - később szóba jöhetett volna a közösségi alapok megcsapolása is. Mindkét országban sok kritikusa volt a projektnek, Németországban sokan a kerék újrafelfedezésére irányuló erőfeszítésnek ítélték a dolgot, a Google pedig beindította francia nyelvű szolgáltatását. Az International Herald Tribune hosszú cikke itt olvasható el.