A Közműtanács és a fogyasztóvédelem

A Lánchíd Rádió FM 100.3 ma délutáni Szaldó című adásában (ismétlés ma este 22.05) a felállítani javasolt Közműtanács és a fogyasztóvédelem kapcsolatáról vitatkoztunk Dietz Gusztávnéval (elnök – OFE), Perger Andrással (szakértő – Energia Klub) és Dr. Papp Máriával (főtitkár – Magyar Vízközmű Szövetség) Kovács Anita műsorában, a Szaldóban. Vajon a monopolárakat szabályozó hatóságnak kell-e fogyasztóvédelmi kérdésekkel foglalkoznia?

Ha valaki meghallgatja az adást, kiderülnek a fő vitapontok. Biztos, hogy valamilyen módon meg kell oldani a fogyasztóvédelem és az árszabályozás jobb kapcsolatát, még akkor is, ha nem értek egyet az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület azon javaslatával, hogy a Közműtanácsnak fogyasztóvédelmi hatásköre legyen. Az Energia Klub magával a Közműtanács felállításával sem ért egyet, miközben a Magyar Vízközmű Szövetség támogatja a gondolatot.

Véleményem szerint egy árhatóság kizárólagos feladata annak meghatározása, hogy egy monopólium csak a szükséges és indokolt működési- és beruházási költségeket építi be az áraiba. Ehhez elemző közgazdászokra, könyvvizsgálókra, statisztikusokra, és az alvállalkozói szerződésláncot értékelni képes jogászokra van szükség. Meg kell vizsgálni, hogy ténylegesen mi épült be az árak alapjául szolgáló költségbázisba, az nemzetközi és belföldi összehasonlításban is takarékos-e, a beruházási tervek hosszú távon fenntartható technológiai és infrastrukturális megoldásokat tartalmaznak-e. Így alakulhat ki a monopóliumok ára.  Véleményem szerint teljesen más szakismereteket és hivatali rendet igényel annak eldöntése, hogy ténylegesen helyesen mérték-e meg a villany- vagy vízfogyasztást, tisztességes szerződéseket kötöttek-e a fogyasztókkal, és azok alapján megfelelő számlát állítottak-e ki. Ez sokkal inkább jogi és műszaki ismereteket igénylő feladat. Európa-szerte a fogyasztóvédelemnek és az árszabályozásnak elkülönülő apparátusa van, hiszen a problémákat jobb értelmezhető egységekbe bontva megoldani, mint mindet besöpörni egy varázslat alá. A Közműtanács és a mögötte létrejövő hatóság biztosan nem tud minden problémát megoldani, és a fogyasztóvédelemnek igen tekintélyes létszámű hatóságai vannak már most is.

Nagyon érdekesnek tartom a vitát, hiszen akárhogy is lesz, ha megalakul a Közműtanács és a közműhatóság, akkor folyamatos és érdemi munkakapcsolatot kell ápolnia a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal, és ennek számos szervezeti és szakmai megoldása lehetséges.

Minden kommentnek nagyon örülök!

Gazdasági és társadalmi témák eredeti megjelenése és vitája: antaldaniel.blog.hu

Az eladósodottság Afrikából Kelet-Európába vándorol

Az alábbi ábrán 1970-2008. között követhetjük nyomon az egyes országok adósságszolgálatát - az egykori gyarmatok induló kölcsöneit, amit képtelenek voltak visszafizetni, Latin-Amerika teherlerázását, az argentín csődöt aztán Közép- és Délkelet-Európa elképesztő mértékű eladósodását.

A Világbanknak ez a fejlődési adatsora azt mutatja meg, hogy az adott ország a külföldről szerzett jövedelmének (exportált áruk, szolgáltatások és kapott hazautalások, segélyek) mekkora részét fordítja adósságtörlesztésre. A kék lufi általában kezelhető. A zöld kezd veszélyessé válni, a sárgánál általában jön az államcsőd, a piros meg kezelhetetlen. Nagyon sok kelet-európai ország helyzete fog romlani, hiszen ezt a válságot (is) hitelből vészelték át, ugyanakkor az a jövedelmi bázisuk, amiből törleszthetnek, a GDP-nél is sokkal nagyobb mértékben csökkent. A kivétel Lengyelország, amely a világválság alatt is növekedett, eladott veszteséges állami és önkormányzati cégeket, és a bevételből csökkentette adósságait.

Gazdasági és társadalmi témák eredeti megjelenése és vitája: antaldaniel.blog.hu

A vasútreform folytatása: vissza az origóhoz

Egyelőre még nem tudom megmondani, hogy hány százmilliárd forint folyt le a Dunán, mire a MÁV csoport visszatérni tervezi szervezeti átalakítását ahhoz a ponthoz, amit 2005-ben előírtunk neki. A PM és a MÁV szerint az volna a jó, ami ellen eddig minden törvényes és a törvényen túlmutató eszközzel küzdtek. De hol a pénzünk, hol a vasutunk?

Kapitány Szabó Attila tegnapi cikke szerint

Kormányzati szakértők szerint a MÁV-csoport jelenlegi struktúrájának megtartása mellett nem időszerű a több tízmilliárd forintos tulajdonosi beavatkozás. Ehelyett javasolják, hogy a MÁV a következő hónapokban éljen meg saját bevételeiből, köztük a pályahasználati díjakból, és vesse bele magát egy az egész cégcsoport működését új alapokra helyező reorganizációs terv kidolgozásába. [...] A korábbi közlések alapján azonban valószínűnek látszik, hogy az átalakulás után a MÁV-Start irányítása az anyavállalatától végleg a szolgáltatásait felügyelő közlekedési tárcához kerül majd. Ezzel párhuzamosan a személyszállító cég magába olvaszthatja a vasúti vontatási feladatokat ellátó MÁV Trakció Zrt.-t és a járművek karbantartásával, javításával foglalkozó MÁV Gépészet Zrt.-t. Maga a MÁV Zrt. pedig a megmaradó vasúti vagyon hasznosítását végezheti majd. Az átalakulás mellett szól, hogy végrehajtása az új pénzügyi kormányzat számára is nagyobb mozgásteret biztosíthat.

Érdekes módon ezt elő is írta 2005-ben egy kormányhatározat, amelyet az átalakulás felügyeletével megbízott Magyar Vasúti Hivatallal együtt húztak ki a határozatok tárából. A MÁV Trakció Zrt. kiválását és a MÁV Start-tól való szétválasztását a Magyar Vasúti Hivatal 2007. végén azért tiltotta meg, mert azon túl, hogy jogszabályba ütközött, lehetetlenné tette a közpénzek és a köztulajdon útjának ellenőrizhetőségét, valamint a közszolgáltatás megvalósításának garanciátálását. Ugyanis olyan vasúttársaság nincs, amelyik nem tudja garantálni, hogy a vonatait el tudja vontatni az egyik állomásról a másikra.

Ahogy az általam aláírt határozat fogalmaz,

A MÁV Magyar Államvasutak Zrt-nek mint többségi tulajdonosnak a MÁV Trakció Zrt üzleti működésére vonatkozó csatolt döntései, továbbá a MÁV-TRAKCIÓ Zrt tervei éppen ezen eszközök és kompetenciák egy részét vonnák el a MÁV Magyar Államvasutak Zrt-től, közvetetten pedig a MÁV Start Zrt rendelkezéséből, így a MÁV Start Zrt további működését veszélyeztetnék. Megállapítható, hogy a MÁV-TRAKCIÓ Zrt személyszállítási tevékenységre vonatkozó üzleti terve a MÁV Start Zrt működésétől függetlenül nem vizsgálható. A MÁV Magyar Államvasutak Zrt-nek és a MÁV-TRAKCIÓ Zrt-nek a kérelemben bemutatott, végrehajtott illetve tervezett üzleti lépései ugyan a MÁV Start Zrt engedélyezett tevékenységének folytatását érintik közvetlenül negatívan, de az üzleti tervben szereplőteljes körű anyagi egymásra utaltság miatt ugyanezek a kockázatok a MÁV-TRAKCIÓ Zrt tervezett üzleti tevékenységét is azonos módon veszélyezteti. [...]

A határozat jogerőre emelkedett, és ekkor kaptam a MÁV egyik magas rangú vezetőjétől az első fenyegetést, hogy törekedni fognak az őket ellenőrző hatóság felszámolására. A későbbiekben egy miniszter és egy államtitkár gyakorolt nyomást a hatóságra, hogy engedélyezze azt a konstrukciót, ami lehetetlenné teszi a közpénzek nyomon követését és az államadósság valamint a vasútvállalati adósság korrekt megítélését. A jogerős határozatot soha nem tartották be, hogy kik, az a cégiratokból kiderül. A nevek között átfedés van az ellenőrző szerv megszüntetését elővezető nevek között.

Egyfajta szakmai sikerként is meg lehetne élni, hogy jelenleg a MÁV törekszik egy olyan helyzet visszaállítására, amely szerinte és a PM szerint is feltétele az átláthatóbb és takarékosabb gazdálkodásnak, és amelyet öt éve a kormány, három éve a vasúti regulátor is előírt neki. A kérdés most már csak azt, hogy ha ezt az állam tudta három évvel ezelőtt, akkor miért kellett pont fordítva csinálni? Miért kellett az állam ellenőrző szervezetét megszüntetni? És mennyibe került a téves forduló? Vajon mennyi tanácsadói díjat kellett kifizetni ahhoz, hogy megkapják azt a végeredményt, amit 2007-ben köztisztviselők munkaköri kötelességük teljesítése közben amúgy is megmondtak?

Az eredeti poszt és a vita az antaldaniel.blog.hu címen található (a gazdasággal, közügyekkel kapcsolatos posztok általában ott jelennek meg először, a filmek, könyvek, kiállítások, fotók itt).

Pártprogramok összehasonlítása - segít-e a mitigernek.hu?

Néhány közpolitikai szakember érdekes kezdeményezést indított az év elején - azt ígérték, hogy közpolitikai szempontból értékelik a pártok programjait és forintosítva is értékelik az ígéreteiket. Úgy gondolom, hogy az előremutató kezdeményezés néhány hibája és több előre nem látható esemény miatt kevés eredményt és érdekességet hozott a felszínre a kampányban.

Ami talán kevéssé volt előrelátható, hogy a pártok ebben a kampányban lényegében nem tettek közpolitikai ígéreteket, az értékelés Megalapozottság és Számonkérhetőség mutatója meglehetősen kevés információt hordozott. Véleményem szerint a Fidesz-KDNP fő ígérete politikai volt: a kormány leváltása és az elmúlt évtized közállapotaiért a felelősségre vonás, a Jobbiké pedig az elit fenéken billentése. Ezek alapvetően politikai célok, amelyek számonkérhetők, de nem feltétlenül következnek belőlük közpolitikai programok. Az MSZP biztos vesztesként indult neki a választásnak, és ezért a számonkérhetőség aligha okozott fejfájást a programalkotóinak.

A mitigernek.hu módszere több olyan gyermekbetegséget is mutat, ami a közpolitikai ígéretek értékeléséből is sokat levon. Az alkalmazott módszer egy szakértői panel kollektív bölcsességére épített volna, és a közpolitikai elemeket a panel tagjai súlyozták saját szubjektív megítélésük alapján. A panel azonban meglehetősen kicsi és homogén lett, ezért fordulhatott elő, hogy amíg a közoktatás minősége 27 szempontból a legnagyobb súlyt kapta, az energiafüggőség a 20-at, az öregedés és népességfogyás csak a 24-et, az anómia és a pesszimizmus pedig a 27-et. Szerintem igencsak vitatható, hogy miért jelentéktelen közpolitikai probléma az elöregedés és ehhez képes miért olyan fontos a közoktatás minősége, de az is, hogy az anómia és pesszimizmus mint politikai tényező miért került a szakpolitikai tényezők közé - noha egy demokratikus választáson megkérdőjelezhetetlen fontos szempont, hiszen ki szeretne egy reménytelen és normaszegő társadalomban élni?

A szakértői panel érdeklődési köre véleményem szerint kis mértékben befolyásolta az értékelés eredményét is. Nyilvánvaló, hogy azok a pártok, amelyek a közoktatással többet foglalkoztak mint a népességfogyassal vagy az energiafüggőséggel, leszerepeltek. A panel szerencsétlen összetétele talán abban nyilvánult meg leginkább, hogy a panel végül is "hivatalosan" nem értékelte az LMP programját (amelynek kidolgozását a panel több tagja segítette), ugyanakkor az LMP a "nem hivatalos" értékelés alapján magának vindikálja a legjobb program címét.

A szakértői panel hitelességét és jószándékát semmiképpen sem szeretném megkérdőjelezni, ugyanakkor egy ügyetlenséget fontosnak tartok kihangsúlyozni: a panelnek vannak megnevezett és anonim tagjai. Ez a mitigernek.hu értékelésének vitatását teszi nehézzé - például ha valaki egyetért az értékeléssel, mindjárt kezdheti annak a magyarázatával, hogy nem ő-e az egyik anonim szakértő. Aki meg nem ért egyet, az jöhet azzal, hogy ő megsértődött-e azon, hogy nem kérték fel a panelbe. Én például nem vagyok anonim szakértő, nem hívtak a panelbe, és nem is szerettem volna benne részt venni, de a mitigernek.hu alapján ezt vajon hogyan tudnám igazolni?

A közpolitika (szakpolitika) - politika kissé ügyetlenül megoldott szembeállítása aránytalanul rossz színben mutatta be a két legnagyobb társadalmi beágyazottságú pártot. Míg a kis pártok arra törekednek, hogy a többség által elhanyagolt ügyeket, csoportokat és érdekeket karoljanak fel - és ezt lehetőleg szakszerűen, és mindenképpen célzottan és számonkérhetően tegyék -, addig a nagypártok joggal gondolhatják azt, hogy a választók tudják, hogy ők milyen érdekeket és értékeket képviselnek, ezért elsősorban politikai céljaikat hangsúlyozzák.

A mitigernek.hu egyik fontos célja az volt, hogy megpróbálja a pártok javaslatait árazni. Számomra ez a leginkább félresiklott kezdeményezés. A Jobbik, amelyik nem készül (komolyan) kormányra, nyilván hatalmas összegű javaslatokkal állt elő. Az MDF, amelynek politikai krédója a gazdasági racionalitásra épül, igen takarékos ötletekkel állt elő. A Fidesz és az MSZP, akik között már a kampány előtt eldőlt a verseny, egyáltalán nem forszírozták konkrét ígéretek megfogalmazását.

Az árazási résznek nem csak a hasznossága, hanem az módszertana is roppant vitatható.A mitigernek.hu szerint

Nem magától értetődő, hogy a pártoktól olyan pontosságú ígéreteket várjunk, amelyek hatását forint fillérre ki lehet számolni - de vannak olyan országok, ahol ez a gyakorlat. A legjobb példa talán Hollandia, ahol a kormánytól független tervhivatal (CPB) kérésre a választások előtt értékeli a pártprogramok makrogazdasági hatásait. A legutóbbi, 2006-os választások előtt például nyolc párt programját vizsgálták.

Igen ám, csakhogy a CPB egy olyan állami szerv, ami egyébként a politika normál működése kapcsán (vagyis nem a választási kampányban, hanem a parlament ülésein) felmerülő javaslatokat rendszeresen, az állam információs adatbázisaival, és szakképzett, állandó stábbal értékeli. Egy CPB szerű szervezet esetén könnyebb elhinni, hogy meg tudja mondani, hogy 8 milliárd forintból felszámolhatók a (cigány)telepek vagy sem. Nekem az érzésem egyébként az, hogy nem, vagy ha formálisan igen, azok újra létre fognak jönni, hiszen az ilyen telepek kialakulásának számtalan olyan oka van, amit talán pénzzel nem is lehet megoldani.

Van-e tehát értelme a mitigernek.hu kezdeményezésnek? Egyrészt azt gondolom, hogy igen. Egy olyan országban, ahol a sajtó nem teremti meg azt a nyilvánosságot, ahol alaposan, tényszerűen és összehasonlíthatóan megismerhetők volnának a politikai szereplők programjai, céljai és az ezekkel összefüggő más célok (például az árak), egy ilyen kezdeményezés hiánypótló. Az is tény, hogy a magyar szakpolitikai gondolkodás műhelyei gyengék és hiányosak, és minden szakmai összefogás javíthat ezen a helyzeten. Természetesen sokat segítene, ha a kezdeményezés fennmaradna, és fejlődne.

Számomra a legfontosabb az volna, hogy a politikai-szakpolitika naiv szembeállítása helyett egy jobb elkülönítést alkalmaznának. A mostani kampányban ezt egy nehezebb, nagyobb szakmai hitelt igénylő feladat elvégzésével, Mennyibe kerül kérdés megfordításával - A hogyan lehet megoldani? kérdésre adott válaszok bemutatásával lehetett volna jól elvégezni. Például be lehetett volna mutatni, hogy az egyes pártok politikai célkitűzéseinek hol, milyen hatása volt, illetve ahol hasonló célokat követtek, ahhoz milyen eszközöket választottak? Hol voltak sikeres, politikusokkal szemben lefolytatott büntetőeljárások? Ez mennyiben veszélyeztette a politikai pluralizmus fennmaradását? Mibe került - és így tovább.

A mitigernek.hu készítőinek gratulálok, mert egy nagyon fontos civil kezdeményezést indítottak el, amelybe láthatóan rengeteg munkát és gondolatot fordítottak. Annak, aki ma még nem szavazott azonban nem ajánlom, hogy vakon rábízza magát a fenti táblázatokra.

Egy igazi népi kezdeményezés: számoljanak el a képviselők is!

Azt hiszem, hogy a magyar demokrácia önkorreckiós képességének újabb bizonyítéka Seres Mária népszavazási kezdeményezése. A népszavazás intézményével sokan próbáltak visszaélni az elmúlt években, és úgy is tűnhetett, hogy a blőd népszavazási kezdeményezések százai után az intémény teljesen lejáratódik. De a végén a demokrácia robosztus tulajdonsága, hogy nagyon sok ember csak nem tévedhet mindenben, újra bebizonyosodott: Seres Mária 591748 aláírást adott át az Országos Választási Bizottságnak, hogy tartsanak népszavazást a képviselők költségtérítéséről.

A magyar Országgyűlés képviselői, miután kis hííján államcsődbe vitték a köztársaságot, képtelenek voltak engedni a közfelháborodásnak, és úgy viselkedni, mint minden ember: számlát kérni a költségeikről. Az elmúlt négy évben ötmilliárd forintot vettek fel bemondásra, miközben egyes években kétszer is változtatták az emberekre kivetett adókat.
Seres Mária egy nagyon egyszerű kérdést akar feltenni a magyar választóknak: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés?"

Unger Anna ezt írja a kezdeményezésről:

Márpedig Seres kétségkívül tabutémára tapintott, s egyelőre úgy tűnik, hogy kritikusai ezt képtelenek fölfogni. A tabu, melyet kezdeményezése ledönteni szándékozik, immár húszéves, s lényege a következő: a politikus más, mint az átlagember. Seres Mária honlapja a politikai osztály, a "politikuskaszt" kiváltságait s ezek "átlagemberi" értékelését, elítélését közvetíti. Noha kezdeményezése szöveg szerint a költségtérítés számlához kötöttségéről szól, kezdeményezésének és kampányának üzenete nem az, hogy a bt.-beltagokhoz hasonlóan márpedig a képviselő hölgyek és urak is gyűjtsék a számlákat, hanem az, hogy a politikus sem lehet kiváltságos. S ez nemcsak a honlapon található hozzászólásokból olvasható ki, de a személyes beszélgetések is mindig oda torkollnak, hogy a képviselőnek miért nem kell, amikor mindenki másnak igen. Rá miért nem vonatkoznak ugyanazok a szabályok?

Az egészről egy másik intézmény sikeres alkalmazása jutott eszembe. A népi kezdeményezés azt jelenti, hogy a választók egy nagy csoportja kikényszeríti, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt valamiről, amivel nem akar foglalkozni, de a nép fontosnak tartja. Magyarországon így született meg az állatok kínzása elleni törvény. Egyszerű, nehezen relativizálható és nagyon nehéz lett volna ellene szavazni. Csak el kellett indítani a kezdeményezést.

Vélemények a Költségvetési Tanácsról

A komment.hu oldalán lehet vitatkozni a Költségvetési Tanáccsal kapcsolatos véleményemről, amit a mai szakbiztotssági meghallgatás után írtma. Sokan szerettek volna a tanács helyett fiskális hatóságot - ezt 2006-ban és azóta is elleneztem -, most viszont egy furcsa "magyar gyártmány" van alakulóban. Szóljatok hozzá!

A magyar piramis építői is ingyen dolgoztak

A magyar hídépítés páratlan rekordokra képes, és egy cseppet sem lep meg, hogy a mégsem-Colbert-híd építői nem kapták meg a fizetésüket. Végül is a hídnak építési engedélye se volt, és egyelőre tulajdonképpen nem is vezet sehova. A díszkivilágítás és a miniszteri megnyitó azért megvolt. CC fotó: lgyarmati.

A kapzsi befektető és a tébé

Az alábbi karikatúrát Gary Varvel amerikai karikaturista készítette és a Making Things Happen blogon találtam rá. (Madoff történetét itt olvashatjátok).

Madoffot a kihallgatása előtt nyolcszor vizsgálta az erre felhatalmazott amerikai hatóság.

Belül tágasabb: az IMF, az EU és Világbank mentőöve

Magyarország 25,1 milliárd dolláros gazdasági mentőövet kap - egyezett meg helyi idő szerint kedden a washingtoni székhelyű Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank és az Európai Unió. Az IMF közlése szerint a mentőcsomag célja, hogy segítsenek Magyarországnak kezelni a pénzügyi válság hatásait. A Valutaalap bejelentette: 15,7 milliárd dolláros hitelkeretről állapodott meg Magyarországgal. Az EU további 8,1 milliárd dolláros, a Világbank 1,3 milliárd dolláros segítséget kész nyújtani.

Szégyen és szerencse: Magyarországon 1982-ben azért lépett be az IMF-be, hogy a Kádár-kormány által felhalmozott adóssághegyet menedzselni tudja. 2008-ban, négy éve az EU tagjaként, de még mindig kívül az Gazdasági és Monetáris Unió előszobáján lényegében az EU-tagságunknak köszönhetjük, hogy Ukrajnánál és Szerbiánál több, hatásosabb és gyorsabb mentőövet kapunk. Ne legyenek illúzióink: ez nem érdem, hanem annak szól, hogy senkinek nem érdeke, ha egy teljes jogú EU és NATO tagállam szétzüllik, ne adj' Isten az oroszoktól kap egy elutasíthatatlan ajánlatot. Ma szárnyal a forintpiac, szárnyalnak a tőkepiacaink, de erre ne legyünk büszkék: a 256 forintos euróárfolyam valóban megnyugtató a 286 után, de nyáron még 240-ért is vehettünk európai pénzt. A magyar tőzsdei vállalatok értéke a felére olvadt.

Azok az országok, amelyek az IMF segítségére szorulnak (Magyarország esetében sorozatosan), átlagosan 25 százalékkal kevesebb működőtőkét vonzanak, mint amelyek nem. Az IMF ugyanis azokon segít, akiktől a piac már elfordult, ahol a makrogazdasági környezet és a közpénzügyek már elűzték a befektetőket a helyi tőkepiacról.

Legyen ez az utolsó IMF-hitelünk, és fejezzük be az EU csatlakozásunkat a lehető leghamarabb. Belül tágasabb, de lassan ki fognak bennünket nézni. Az EU még soha nem került olyan helyzetbe, hogy így helytálljon egy olyan tagjárét, ami ellen kötelezettségszegési eljárást folytat.

Az IMF segítséget nyújtana Magyarországnak

Az IMF vezérigazgatójának, Dominique Strauss-Kahnnak a mai közleménye szerint az IMF kész Magyarország számára pénzügyi és szakmai segítséget nyújtani. Az EU ebben támogatná az IMF akcióját, amennyiben az összhangban van az EU gazdaságpolitikájával. Magyarországot különösen erősen érinti a globális válság, mivel a makrogazdasági egyensúlytalanság, az eladósodottság és a külpiacokra utaltság miatt az egyik legkiszolgáltatottabb országgá váltunk. Magyaország régóta nem vesz teljeskörűen részt az EU gazdaságpolitikájában: a felelőltlen költségvetésünk miatt régóta eljárást folytat velünk szemben, és az eurózónába sem léphettünk be. Arra azonban még nem volt példa, hogy az EU egy tagját az IMF-nek kelljen kihúznia a vízből.

Miközben a kormány szerint kivédtük a nemzetközi pénzpiacok támadását, a válságintézkedésekbe becsúszott egy érdekes kakukktojás: eltörölték a nyugdíjalapok állampapír-tartási megkötéseit. Bár elsőre jól hangzik a dolog, ezzel a lépéssel akár kvázi-államosítani is lehet a magánnyugdíj-rendszert: nem csak az állami felosztó-kirovó, hanem a jövőbeli tőkefedezeti nyugdíj is a mostani adófizetők készpénzére fog épülni. Egyszerűbben fogalmazva: a tőkefedezeti nyugdíjpillérünk hozamát, illetve annak kamatelemeit adófizetőként fizethetjük be a saját pénztárunkba, ha a pénztárunk főleg magyar állampapírt tart. De legalább ezzel a kör bezárul.

Áfacsökkentés az Unióban?

Magyarországon sokan azt gondolják, hogy adócsökkentéssel (vagy átalakítással) növelni lehet az ország versenyképességét, és sok adótervezetről, köztük áfaemelésről hallottunk. Az Európai Unióban azonban másról van szó: az áfacsökkentést mint potenciális (fehér)munkaösztönző tényezőt, nem pedig versenyképességi tényezőt veszik számba. Egyfajta Uniós kompromisszumként olyan direktíva készül, amelyek a közös piaci forgalomba nem kerülő szolgáltatások (fodrászat, lakásfelújítás, étterem, kozmetika) áfájának csökkentését visszaadja nemzeti hatáskörbe. Azt hiszem, hogy mondjuk a lakásfelújítások áfájának csökkentése nem sok hatással lenne Magyaországra, hiszen szinte kizárólag a feketegazdaság és a háztartás saját, nem adóköteles termelése nyújt ilyen szolgáltatást. Érdekes viszont látni, hogy az EU-ban máshogy gondolkodnak az adókról mint nálunk.

A magyar antipiramis

A kőröshegyi völgyhidat Muraközy Balázs szellemesen hasonlította a piramisokhoz: az űrből is látszik, nem lehet tudni, hogy miért, de hatalmas energiával és drágán megépítettük a semmi közepén. Az ügy részleteit egy hosszú, száraz, de az utókor kutatói számára nagyon tanulságos Állami Számvevőszéki jelentés foglalja össze, amelynek ma nyilvánossá vált a párja: 259 milliárd rendelkezésre álló, részben az EU által ajándékba adott forintból miért nem épült vasút Magyarországon.

A vasúttársaságok 2002-2007 között a tervezett 636 milliárd forinttal szemben 377 milliárd forint (59,3 százaléknyi) fejlesztési forrást használtak fel. A források 24,9 százaléka (93,8 milliárd forint ) uniós támogatásból, 18,6 százaléka (70 milliárd forint) saját kockázatú, 19,8 százaléka (74,8 milliárd forint) állami kezességvállalás mellett felvett hitelből, 16,5 százaléka (62,3 milliárd forint) költségvetési forrásból (elsősorban tőkerendezésből), 10,3 százaléka (38,8 milliárd forint) egyéb forrásból, (például keretátvételből, vagyonhasznosításból) és 9,8 százaléka (37,3 milliárd forint) működési bevételből származott.

A völgyhíd 41,5 milliárd forintba került (kiegészítő infrastruktúrával 76 milliárd). Ha ennyire taksáljuk egy piramis mai árát, akkor az államvasutak hat darabot nem építettek fel. (A saját, szubjektív összegzésem itt olvasható el a vasúti reformokról). Íme a hvg.hu a képviselőknek írt figyelemfelhívó levélen alapuló gyors összefoglalója az újabb számvevői jelentésről, ami se nem kevésbé száraz, se nem kevésbé tanulság nélküli, mint az autópályákról szóló.

Letöltések: Jelentés a vasúti közlekedés korszerűsítésének ellenőrzéséről (pdf)
Figyelemfelhívó levél az országgyűlési képviselőknek (pdf)

Összegzés: vasút

Több mint egy hónap telt el azóta, hogy megtudtam, alkotmányosan és racionálisan megkérdőjelezhető okokból megszüntették az általam létrehozott és vezetett Magyar Vasúti Hivatalt. Úgy gondolom, hogy eltelt annyi idő a döntés meghozatala óta - mégha a személyes kálváriám még nem is ért véget -, hogy az ezzel töltött éveket röviden összegezzem. A mai Vasutas Napra egy ilyen cikkem jelent meg a Népszabadságban. Amikor kész volt a szöveg, nem volt cím-ötletem és nem szerettem volna sokat gondolkodni, de azt hiszem, a szerkesztő figyelemfelhívó címet adott az írásnak: Kiesik a zsebünkből a pénztárcánk.

A néhány vasúttal kapcsolatos bejegyzésem és régebbi cikkeim.

Frissítés: Az Állami Számvevőszék jelentése a magyar vasút átalakításáról (pdf) illetve az országgyűlési képviselőknek írt felhívás (pdf) és egy rövid összefoglaló a hvg.hu oldaláról.

Frissítés: Mihályi Péter vitatkozik a cikkemmel a Népszabadságban.

Híd a semmi fölött

Végre megvan a független pénzügyi jelentés Közép-Európa legnagyobb völgyhídjának megépítéséről. A 41,5 milliárdból épült völgyhíd megépítésére vonatkozó döntés műszaki, gazdaságossági, természetvédelmi és településrendezési megalapozottsága nem igazolt – állapítják meg a számvevők. (A híd és az ezek szerint értelmetlen helyre épített autópályaszakasz összköltsége 76 milliárd forint). A híd építési költsége egyébként is megdöntötte az országos rekordot.

"Magyarország épül-szépül. Hazánk tájain az űrből is remekül látható új létesítmények emelkednek. A köröshegyi völgyhíd, Közép-Európa legnagyobb völgyhídja (Közép-Európa leglaposabb országában) például büszkén hirdeti az ismeretlen magyar adófizető nagyvonalúságát. És történetében minden benne foglaltatik, amire Mikszáth regényeinek elszegényedett, ám nemes hősei is büszkék lennének." (Muraközy Balázs: Összeér!)

Video a mű alkotásáról.

Az Állami Számvevőszék jelentése egyébként száraz, de roppant tanulságos olvasmány. Másra nemigen hagyatkozhatunk, mivel a 2006-ban és 2007-ben a törvényben előírt kormánybeszámolók nem készültek el, az Országgyűlés nem kapott tájékoztatást a gyorsforgalmi úthálózat építésére fordított pénzeszközök felhasználásáról, a folyamatban lévő fejlesztésekről. A nagyvonalú építést alkalmazott művészek dokumentálták, amelyet a kivitelező cég Hídregény címen adott ki.

Link: Jelentés a 2007-ben befejeződő autópálya beruházások ellenőrzéséről (pdf).
Irodalom: Szebeni András - Csaplár Vilmos: Hídregény, Hídépítő Zrt, 2007. ISBN 9789630631679
Frissítés: Lehet, hogy mégis kellett a völgyhíd, de ez volt a legdrágább megoldás.
A magyar antipiramis: amit a vasútépítők nem építettek meg.

Mit gondolnak a magyarok a magyar és szlovák jólétről?

A Népszabadság megbízásából a Szonda-Ipsos arról kérdezett meg 1500 magyarországi lakost, hogy szerinte hogyan aránylanak a magyarországi és szlovákiai bérek, jóléti juttatások és megélhetési költségek? A roppant tanulságos közvélemény-kutatás szerint a magyarok jelentősen alulbecslik a hazai jövedelmeket és a szlovákiai megélhetési költségeket, és túlbecslik a szlovákiai jóléti juttatásokat. A helyzet az, hogy Szlovákiában magasabbak a nettó jövedelmek, alacsonyabbak az adók, és ebből következően lényegesen alacsonyabbak a szociális juttatások és a nyugdíjak is. Az árak lényegében kiegyenlítettek.

A kétezermilliárdos kérdés

Muraközy Balázs a Narancsban és kommentelhető formában az ingyenebed.hu-n tette fel az ezermilliárdos kérdést. Az ingyenebed.hu olyan közgazdászok honlapja, akik nem hisznek az ingyenebéd csábításának.

"A miniszterelnök adócsökkentési javaslatai előtt és után számos, gyakran kritikus cikk jelent meg az adóreformmal és általában az üzleti környezettel kapcsolatban. Ezek közül a legnagyobb hatású talán Bojár Gábor radikális adóegyszerűsítést és -csökkentést, valamint Bokros Lajos alapvető közteher-viselési reformot javasló cikke, de sok más elemző is megszólalt. Általában csalódásuknak adtak hangot. [...] A másik legfőbb ellenállítás szerint az adócsökkentés mértéke nem elégséges ahhoz, hogy valóban érdemi változás történjen az ország versenyképességében vagy növekedési ütemében. 200 vagy 300 milliárd adókönnyítés semmi, az adóreform 1000 milliárd megmozgatásánál kezdődik"

Csak akkor szabad ennél nagyobb mértékű adócsökkentést sürgetni, ha világossá tesszük, milyen kiadásokról mondjon le a költségvetés cserébe – egyébként veszélybe kerül a konvergenciaprogram és a költségvetés stabilitása. Lássuk, milyen lehetőségek közül választhatunk, ha nemcsak á-t, de b-t is kellene mondanunk. (Érdekes módon a bírálók e ponton rendszerint már nem oly lelkesek.) [...] A kérdés megválaszolásához érdemes a költségvetési tételeket ugyanerre a mértékegységre átszámolnunk. Szerencsére nem az elrémisztő 80 oldalas költségvetésből kell kiindulnunk, hanem egy sokkal barátságosabb változatából, amely az államháztartás által nyújtott szolgáltatások szerint bontja meg a költségvetési kiadásokat, és csupán egy oldal hosszú. Ezt nevezik a költségvetés konszolidált funkcionális mérlegének, és minden évben kiszámolja a Pénzügyminisztérium, majd csatolja a költségvetéshez, annak általános indoklása mellékletéül. [...] Halljuk, ki mit áldozna be?".

Nos, az ezermilliárdos kérdés megválaszolatlan maradt, mert a gazdaságpolitikusok és a vita résztvevői 19-re lapot húzva áttérte a 2000 milliárdos, majd a 2500 milliárdos kérdésre. Eddig még senki nem vállalatba be a tizenharmadik havi köztisztviselői illetmény, közalkalmazotti bér és nyugdíj eltörlését, a gázár- és tömegközlekedésti támogatás megszüntetését, a vasút vagy az autópályák privatizációját. Egyedül Bokros professzornak volt vér a pucájában: a kieső vizitdíj helyett havi tízezer forintos egészégbiztosítási díjat javasolt.

Én továbbra sem vagyok meggyőződve arról, hogy ezek az újraelosztási kérdések az ország versenyképességével összefüggnek, de a közpénzügyekről is ideje vitatkozni. Remélem, valaki elkezdi sorolni a válaszokat Balázs kérdéseire. Lásd még: A Magyar mess.

Hídinfláció Magyaroszágon

Új közpénzügyi rekord született: a kőröshegyi völgyhíd építése 74 milliárd forintba kerül. A párkányi Duna-híd felújítása helyett egy új híd építését 2001-ben 7 milliárd forintra becsülték (514 méter). A Szent László-híd 2003-ban már 23 milliárd forintot kóstált (920 méter). A Dunaújvárosi-híd építése idén fejeződik be, és 54 milliárd lesz a számla (1654 forint), a kőröshegyi völgyhíd viszont már 74 milliárdba (1872 méter) fog kerülni. A hidak ára igen gyorsan emelkedik Magyarországon: méterenként 25 millió forintról négy év alatt 39,5 milió forintra ment fel az áruk.

A gyors tanulság: egyre hosszabb és szebb hidakat építünk egyre drágábban. Jól gondoljuk meg, hogy kivel, hova építetjük a következőt!

Még többet a jelenségről - Muraközy Balázs: Összér! és Tóta W. Árpád: Híd a semmi ágán (jó sok hozzászólóval).

Elkészült a Számvevőszék 2006. évi jelentése

Az éves jelentés - a szervezet működésének, gazdálkodásának, fejlesztésének bemutatása mellett - lehetőséget ad az ellenőrzési tapasztalatok értékelésére, a javaslatok alapján kibontakozó intézkedések és azok befolyásoló tényezőinek áttekintésére. Az ÁSZ 2006-ban összesen 621 jelentést tett közzé, ezekben 1134 javaslatot tett. Az 1,9 megás pdf fájl letölthető a magyarorszag.hu cikkéről kapcsolódó anyagként. (Közben ma az Országgyűlés költségvetési bizottsága általános vitára alkalmasnak találta a beszámolót).

Az állam kára az autópályakartellben

Egyelőre úgy látszik, hogy az autópályaépítők tízmilliárdokkal rövidítették meg a közös kasszát, a GVH megbüntette őket (Vj-27/2003), de kártérítési per még nem indult ellenük. Valaha jómagam is írtam erről egy publicisztikát. Nagy Zoltán, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke többek között erről az ügyről, meg a villamosenergia és patikaliberalizációról beszélt a Népszabadságnak adott interjúban.