A gazdaság energia vasút versenyképesség témájú posztok először az antaldaniel.blog.hu hivatalosabb blogon jelennek meg, minden egyéb csak itt. Van facebook és twitter oldal is.

2009. április 27.

Helyreigazítási kérelem: Vészforgatókönyvek a vasút leépítéséről

Az Önök lapján és online kiadásában, vagyis a Magyar Hírlapban „Vészforgatókönyvek a vasút leépítéséről” Rompay Csilla tollából egy olyan írás jelent meg, amely a nevemet hamis összefüggésekben mutatja be, és amely hamis tényközlést is tartalmaz, ezért sajtóhelyreigazítási kérelemmel fordulok Önökhöz.

Nem felel meg a valóságnak, hogy „a Reformszövetség, illetve Antal Dániel javaslata szerint az állami költségtérítés lefaragásával és az alkalmazotti kedvezmények megnyirbálásával érhetne el megtakarítást, illetve többletbevételt a vasút”.

Nem felel meg a valóságnak, hogy a „Antal a Magyar Nemzetnek adott interjúban kijelentette, hogy a MÁV kiadásainak legalább tíz százaléka "korrupciós csatornákon folyik ki".

Nem felel meg a valóságnak az, hogy „Antal Dániel azt állítja, hogy elképzeléseit a szolgáltatás színvonalának romlása nélkül lehetne megvalósítani. A VDSZSZ ezt úgy kommentálta: igaz, a megmaradó – feleennyi – vonat nem lenne koszosabb, mint amilyen most”. A Reformszövetség számára készített, egyébként nyilvánosan elérhető tanulmány ezzel szemben a 2006-ban megszüntetett mellékvonali járatokról, és az ezzel párhuzamosan a fővonalakon közel húsz százalékkal megemelt járatszámról szól kritikusan.

Mindezek alapján a következő szövegű helyreigazítás közzétételét kérem, amelyet kifejezetten kérek az online kiadásukban a cikk elérhetőségével azonos helyen (url alatt) elérhetővé tenni:
2009. április 21-én Vészforgatókönyvek a vasút leépítéséről című cikkünkben tévesen állítottuk, hogy a Reformszövetség, illetve szakértője, a Magyar Vasúti Hivatal egykori elnöke olyan javaslatot készített volna, amely alapján az állami költségtérítés lefaragásával és az alkalmazotti kedvezmények megnyirbálásával érhetne el megtakarítást, illetve többletbevételt a vasút. Az sem felelt meg a valóságnak, hogy írásunk szerint Antal Dániel a Magyar Nemzetnek adott interjújában azt jelentette ki, hogy a MÁV kiadásainak legalább tíz százaléka korrupciós csatornákon folyik ki.
Cikkük egyébként tévesen hasonlítja össze az osztrák és a magyar személyszállításban dolgozók számát, mivel a magyar személyszállításban dolgozók a MÁV-csoport több vállalatánál, így a MÁV Zrt-nél, a MÁV Start Zrt-nél és a MÁV Trakció Zrt-nél dolgoznak, így a MÁV Start Zrt-nél dolgozók számának összevetése egy személyszállító vasúti társasággal helytelen következtetések levonására alkalmas.

Úgy gondolom, hogy a helyreigazítási kérelem mellett az Önök olvasói megérdemelnék azt is, hogy az igazságot is megismerhessék, ezért javaslom, hogy a helyreigazítás mellett olvasói levélként közöljék levelem teljes tartalmát is.

Frissítés: A Magyar Hírlap részben helyt adott a kérelemnek. Amint megérkezik, meglátjuk, mi legyen a folytatás.

2009. április 25.

Civilek, közintézmények és nácik

A második világháború győztes antifasiszta államférfújának, Winston Churchillnek a szobrát gyalázták meg néhány hete antiszemita vandálok. A Budapest Galéria 60 ezer forintra és kapacitás-hiányra hivatkozva nem volt képes visszaadni a köztársaság becsületét, ezért, ahogy a Népszabadság írja, két állampolgárunk, Gray István számítógépes szakember, postai alkalmazott és Horváth Péter, péksütemény- és pogácsakereskedő fogták magukat, és saját költségükön, két órás munkával megtisztították a szobrot. A közterületi szobrokért felelős közszerv, a Budapest Galéria illetékes osztályvezetője a szabadkozáson és hálálkozáson túl elmondta, hogy amikor kiderült, hogy hatvanezer forinton múlik a dolog (bár a két civil polgár kétórás munkával és ezer forint anyagköltséggel megoldotta), egy másik állampolgárunk felajánlotta az összeget adományként. És akkor a feketeleves: az indexnek a hírről beszámoló cikke alatti kommentmezőkben oldalakon át jön fel a szenny azoktól a polgártársainktól, akik az antiszemita / náci vandálokkal értenek egyet. Fotó (c) Bárkay Tamás.

2009. április 24.

A cigányság politikai képviselete

Bevallom, meglehetősen keveset tudok az MCF Roma Összefogás Pártról, és az sem tetszik nagyon, hogy egy közjogi intézményt, nevezetesen az Országos Cigány Önkormányzatot használnak a kampányukra. A szervezet vezetői gyakran kerültek kínos nyilvános szitációkba. És mégis: szenvedélyesen hiszek abban, hogy Magyarországon legalább annyira kívánatos a cigányság önálló politikai képviselete, mint amennyire Szlovákiában és Romániában vagy a Vajdaságban a magyaroké. Arcpirítónak találom, hogy tizenhat éve sérti meg a magyar Országgyűlés a saját törvényét és az alkotmány azzal, hogy nem biztosít a nemzeti kisebbségeknek képviseletet a parlamentben.

Meglehet, hogy a cigány politikusok mostani generációja nem a legtehetségesebb, vagy legkiválóbb politikusokból áll; ennek az egyik oka az, hogy a cigányság politikai képviselete olyan távoli volt, hogy nem volt tétje a cigányság belső politikai rétegződésének. A 2006-os választásokon már az is meglepetés volt, hogy a roma párt országos listát tudott állítani. Ha a cigányság képviselői a valódi hatalomba kerülnek, ugyanazt a mindennapi próbát kell kiállják, mint a többség képviselőinek.

Egy szó mint száz: ahhoz, hogy valódi, választói felhatalmazást bíró emberek kezdjék meg a magyar-cigány párbeszédet, illetve a cigányok roma integrációját a romák képviselőivel lehessen megbeszélni, oda kell őket engedni az asztalhoz. Ehhez az első lépés az, ami az OCÖ nyitólapján olvasható.
[H]ívunk és kérünk minden tenni akaró roma és nem roma embert, hogy ajánlószelvényével és majdan szavazatával segítse önálló kezdeményezésünket. Ajánlószelvényeiket várjuk személyesen és postán (1074 Budapest, Dohány u. 76.). Ha 0620-568-15-33-as telefonszámon jelentkezik, önkénteseink, megyei és helyi szervezőink felkeresik Önt.

A legtöbb magyar választópolgár az Európai Parlamenti választásoknak nem tulajdonít nagy jelentőséget, az eredményről nem érzi úgy, hogy a mindennapi életét befolyásolja. Talán ez a megfelelő alkalom arra, hogy tegyen egy kockázatos próbát.

2009. április 20.

Revolver-újságírás 2005-2009.

Majdnem négy éve, hogy egy bulvárlap különféle, teljesen hazug rágalmakkal illetett, és azt a hamis látszatot keltette, hogy nem voltam hajlandó válaszolni a kérdéseikre: valójában a feltett kérdésekre se levélben, se faxon, se e-mailben nem fogadtak választ. Ellenben amikor valakit meggyanusítottam azzal, hogy fizet a lejárató cikkekért, az illető (aki ma már nem közszereplő) mindezt nem tagadta. Az egész csak arról jutott eszembe, hogy ma ugyanez a bulvárlap telefonon megkeresett, a kérdéseit pedig állítólag mindkét e-mail címemre elküldték. Ez persze nem igaz, hiszen a kérdéseket nem soha nem érkeztek meg. De valami azt súgja, hogy holnap, holnapután meg fog jelenni egy cikk, hogy nehéz kérdésekkel szembesítettek, amelyekre nem volt válaszom. Az ál-újságíró a Blikket és a Figyelőt is belekeveri a történetbe, de nem ezekről a lapokról van szó. Az ál-újságíró hazugságaiban egy közös hivatkozási alap köti össze a négy évvel ezelőtti esettel: a MÁV.

2009. április 19.

Történelmi emlékezet a boldogságról

A GfK Hungária Piackutató Intézet 2008. évi felmérésében arra a kérdésre válaszoltak a különböző korcsoportokba tartozó magyarországi laosok, hogy "Az elmúlt évtizedekre visszagondolva véleményük szerint Magyarországon az emberek mikor voltak a legboldogabbak?" Az adatok tanúsága szerint az életkor előrehaladtával szépülnek az emlékek az 1989 előtti évekről. Erre utal, hogy az 50 éves és idősebb korosztályban a válaszadók 80 százaléka a rendszerváltás előtti időket tekinti boldogabbnak. A 40-49 évesek csaknem háromnegyede, a rendszerváltást iskolásként és fiatal felnőttként átélők 55 százaléka ért ezzel egyet. A legfiatalabb korosztály (a 15-29 évesek) körében ez az arány már csak 24 százalék. Forrás: Népszabadság.

2009. április 16.

A rossz pénz nem fér meg a jó pénzzel

A múlt héten egy második cikkem is megjelent a komment.hu oldalán egy számomra igen kedves témában, a pénzelméletben.
Greshem klasszikus törvénye akkor működik, ha az uralkodó kényszeríteni tudja az embereket, hogy a rossz pénzt használják. A rossz pénzt az emberek költik, amilyen gyorsan tudják, mielőtt az állam tovább rontja az értékét, a jót, mondjuk az aranyat, a dollárt vagy az eurót pedig felhalmozzák. A pénzrontáson tetemes inflációs adó - régi kifejezéssel, a kamara haszna - keletkezik azzal, hogy az államtól a rossz pénzt is mindenkinek el kell fogadnia. A kilencvenes években a szabad árrendszert nem alkalmazó egykori kommunista tervgazdaságok összeomlása bebizonyította, hogy állami kényszer nélkül a törvényszerűség megfordul. A jó pénz ugyanis nem csak értékőrző, hanem általánosan elfogadott csere- és fizetőeszköz, hozama hosszú távon kiszámítható, mások is abban számolnak, és mindent lehet érte kapni: autót, lakást, hitelt, élelmiszert. Egy szabad gazdaságban az emberek olyan pénzt kezdenek használni, ami jól működik. Mondjuk a dollárt vagy az eurót.
A pénzelmélet volt az egyik olyan közgazdasági téma, amivel behatóan foglalkoztam a Láthatatlan Kollégiumban folytatott tanulmányaim során. A pénzelmélet a pénz fogalmán keresztül összeköti a pénzügy, a mikroökonómia és a makroökonómia tételeit, így közgazdászok számára különösen hálás kutatási terület. A cikkem mégsem nem tudományos jellegű, hanem arról szól, hogy véleményem szerint miért kerülhetetlen el az euró gyors bevezetése, akár azon az áron is, hogy egy időre csak másodosztályú tagjai leszünk az eurózónának. Itt lehet kommentálni.

2009. április 14.

A német, az orosz és a magyar államvasút a válságban

A szombati Népszabadságban ennek a három anyagnak a kontextusában szerepelt a nevem:
Egészséges, jó erőben lévő céget veszek át elődömtől, aki mindig is példaképem volt - hangoztatta Grube, aki a tavaly 33,5 milliárd eurós árbevételt és közel 2,5 milliárd eurós adózás előtti nyereséget produkáló társaság bizonytalan időre elhalasztott privatizációjával kapcsolatban annyit mondott: [a Deutsche Bahn] tőzsdei bevezetéséről csak a pénzpiacok lenyugvása után lehet beszélni. Váltás a szimpatikus vasút felé
Az orosz államvasút a válság miatt mintegy 250 ezer alkalmazottját (minden ötödik dolgozót) fizetés nélküli kényszerszabadságra küldi. A vállalat az idén először lesz veszteséges, több mint egymilliárd eurós deficitet vár, és az év végére adóssága akár 7,2 milliárd euróra nőhet. Oroszország legnagyobb munkaadójaként az orosz államvasút 1,2 millió alkalmazottat foglalkoztat, és 450 ezer számára már rövidített munkaidőt jelentettek be. A szokásos létszámcsökkenés (nyugdíjba vonulás, elvándorlás) miatt megüresedő 54 ezer álláshelyet az idén nem is akarják betöltetni. (MTI) A VDSzSz elutasítja Bajnai MÁV-programját.
A szakszervezet azt állítja, hogy a Reformszövetség égisze alatt a megszüntetett Magyar Vasúti Hivatal volt elnöke, Antal Dániel által készített dokumentum egyebek között a MÁV-bérek 5 százalékos csökkentését és a vasutasok részmunkaidőben történő foglalkoztatását sürgeti. Ezzel 86 milliárd forintot vonnának el a vasúttól, továbbá Bajnai tervei között szerepel az is, hogy csökkentené a közösségi közlekedés támogatását. A VDSzSz elutasítja Bajnai MÁV-programját.
No comment.

2009. április 12.

Sakura-ünnep a Füvészkertben

Az ELTE Füvészkert az elmúlt évekhez hasonlóan 2009. április 4-19. idén is megrendezi a Sakura-ünnepet, azaz a Cseresznyevirágzás-ünnepet, amely kapcsolódik a Japán Nagykövetség Magyarország-Japán Jubileumi Év 2009 eseménysorozathoz. Füvészkertbe látogatók is japán módra ünnepelhetik a tavasz beköszöntét: letelepedhetnek a fűre, vagy a padokra, és piknikezés közben gyönyörködhetnek a virágzó cseresznyefákban. Akinek megtetszik, vásárolhat vagy örökbefogadhat egy fiatal fát. Az ünnepi hétre haiku-versenyt is hirdettek. Nekem személyesen a győztesek nem nagyon tetszettek a pályázaton, de a beküldött versek között volt, ami megérintett. (Köszönöm, Bogi!)
Bomló szirmok közt
vadvirág óvja méhét:
teremt az éhség.
(Branyiczky Rita)
Kis mag mily erő
Tartja életben lelked,
Tanítsd meg nekem!
(Tóth Erika Katalin)


2009. április 6.

Az új magyar atomerőművek finanszírozása

A komment.hu oldalán olvasható új cikkem a parlament által elvileg jóváhagyott új atomerőmű-építés finanszírozással Biankó billiók címmel. Jó lenne, ha beleszólnátok a vitába!

2009. április 4.

Mit lehet tenni egy méltatlanná vált ombudsmannal?

Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, egyik közlekedési balesetből a másikba közjogiba keveredik. Az alkotmány őreként kihúzná az alkotmány alapján kinevezett kollégái alól a szőnyeget, a közérthetőség nevében kicsit csökkenti a hivatala által az éves jelentésben szerepő tényadatokat, elkezd teli szájjal cigányozni. (Végül is nem rejtette soha véka alá, hogy a cigány származású kisebbségi ombudsman posztját megszüntetné - ebben történetesen egyet is értünk, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy én előbb adnék a cigányoknak parlamenti képviseletet, hogy ne legyen szükségük biztosra, hanem a maguk hangján beszéljenek az ország házában).

Szabó Mátét a köztársasági elnök, szokásához híven, úgy neveztette ki a parlamenttel, mintha köztársasági elnöki biztos, és nem országgyűlési biztos volna. Senkivel nem konzultált a legjobb jelöltről, és addig szavaztatta a parlamentet, amíg valakit le nem nyomott a képviselők torkán. Úgy gondolom, hogy amennyiben Szabó Máté nem veszi a kalapját, itt az ideje, hogy az elnök úr tartson egy felszólító jellegű beszédet.