Kényelmes és kényelmetlen részigazságok

Al Gore Kényelmetlen igazsága mintájára megszületett a kényelmes igazság is –intellektuálisan elegáns olvasmány, kevesebb szenzációval és jóval kevésbé átfogó gondolatokkal. A Globalization Institute a Positive Environmentalism – A Convenient Truth (Pozitív környezetvédelem – a kényelmes igazság) című vitairatának két üzenete van: az egyik az, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem túlzottan nagy és bonyolult probléma ahhoz, hogy az inkompetens kormányok és a tehetetlen nemzetközi intézményekre bízzuk a megoldást. A másik az, hogy egy ilyen nagy problémával szemben olyan anyagi erőforrásokra van szükség, amit csak egy korlátozás nélkül növekvő gazdaság tud megteremteni.

Mindkét észrevételben van valami, még akkor is, ha a kényelmetlen igazság híveihez képest obstrukciósnak tűnik a javaslat, mert semmi kézzel foghatót nem ad a kezünkbe azon kívül, hogy higgyünk a szabad piac és a szabad tudományos kutatás erejében.

Az első felvetés szerint nem érdemes ostorozni azokat az országokat, amelyek nem vesznek részt az ENSZ Kiotói Egyezményének és más hasonló nemzetközi intézmények működésében, mivel ezek alkalmatlanok a probléma megoldására. Az ENSZ kormányközi klímaváltozási konferenciájának (IPCC) konszenzusa szerint 1990 és 2100 között 1.4°C - 5.8 °C átlaghőmérséklet-növekedések várhatók a Földön – eközben ha az ENSZ Kiotói Egyezményét végrehajtanák, a növekedési ütem 2050-ig 0.02 °C - 0.28 °C lehetne csökkenteni. De még ezzel is túl sokat várnánk az ENSZ-től, ugyanis a Kiotói Egyezményt még a leglekesebb aláírók, vagyis az EU és Kanada sem fogják végrehajtani. Kína úgy keres az egészen, hogy fejlődőként nem kötik korlátozó intézkedéseknek, miközben a világ legnagyobb szén-dioxid kibocsátójává vált. Az Egyesült Államok meg kimaradt, de annyira támogatja a megújuló energia-forrásokba való befektetést, hogy az Ernst&Young rendszeresen publikált alternatív energiatermelési beruházási index szerint a világon itt éri meg legjobban nem szennyező energiát termelni – jobban, mint bármelyik Kiotói résztvevőnél. Jogos, de nem konstruktív kritika: ebből nem következik az, hogy azok a nemzetközi intézmények, amelyek ennél jóval kisebb problémákkal sem nagyon tudnak megbírkózni, élükön az ENSZ-szel, egyáltalán ne foglalkozzanak a témával. A nemzetközi intézmények nem nagyon csökkentik a kibocsátást, de nem is növelik, és olyan országokat is beavatnak a témába, ahol a közvéleményt ez az egész kérdés nem érdekli. Ha magunkba nézünk, az EU nélkül Magyarország se kezdett volna klímaváltozási stratégia-gyártásba.

Abban viszont igaza van a GI-nek, hogy a kormányok nem fognak létrehozni zöld energia-forrásokat és környezetkímélő gyártási technológiákat, az ilyen innovációkat csak egy szabad piacgazdaság képes ösztönözni és megvalósítani. A kényelmetlen igazság hívei sok olyan ösztönzőt ajánlanak részmegoldásonként, amelyekről empirikusan belátható, hogy nem megfelelő mértékben, vagy kifejezetten rossz irányba hatnak: ilyen például a helyi élelmiszer-ipar támogatása és a szállítási útvonalak rövidítése. Belátható, hogy az agyontámogatott európai mezőgazdaság a kedvezőtlen klimatikus viszonyok és a földhiány miatt nagyon energia-intenzív, és kisebb kibocsátással jár Új-Zélandban élelmiszert termelni és az EU-ba szállítani, mint az üvegházakat fűteni, a traktorokat tankolni, az állami készleteket hűteni-fűteni. Az ilyen üzenetek nem csak kritikusak, de konstruktívak is.

A környezetvédelemért küzdő radikálisok mögött ugyanúgy megjelennek az opportunista gazdasági érdekcsoportok – például az európai mezőgazdasági vállalkozók – mint a piacbarát környezetvédők mögött az energiaipar. A klímaváltozás egy olyan bonyolult folyamat, amire jelenleg se a civil, se az üzleti, se a kormányzati szférának nincsen megfelelő helyi és nemzetközi válasza. Minden jó szándékú, és az üvegházhatású gázok szintjét nem növelő megoldásnak szabad utat kell engedjünk, akár a kormányok, akár a nemzetközi diplomácia, akár a piaci innovációk, vagy a saját lelkiismeret-furdalásunk a kezdeményezők. A kényelmes és kényelmetlen igazságok vitája pedig azért hasznos, hogy ne veszítsük el a józan eszünket és az alkalmazkodóképességhez szükséges nyitottságunkat.