A magyar antipiramis

A kőröshegyi völgyhidat Muraközy Balázs szellemesen hasonlította a piramisokhoz: az űrből is látszik, nem lehet tudni, hogy miért, de hatalmas energiával és drágán megépítettük a semmi közepén. Az ügy részleteit egy hosszú, száraz, de az utókor kutatói számára nagyon tanulságos Állami Számvevőszéki jelentés foglalja össze, amelynek ma nyilvánossá vált a párja: 259 milliárd rendelkezésre álló, részben az EU által ajándékba adott forintból miért nem épült vasút Magyarországon.

A vasúttársaságok 2002-2007 között a tervezett 636 milliárd forinttal szemben 377 milliárd forint (59,3 százaléknyi) fejlesztési forrást használtak fel. A források 24,9 százaléka (93,8 milliárd forint ) uniós támogatásból, 18,6 százaléka (70 milliárd forint) saját kockázatú, 19,8 százaléka (74,8 milliárd forint) állami kezességvállalás mellett felvett hitelből, 16,5 százaléka (62,3 milliárd forint) költségvetési forrásból (elsősorban tőkerendezésből), 10,3 százaléka (38,8 milliárd forint) egyéb forrásból, (például keretátvételből, vagyonhasznosításból) és 9,8 százaléka (37,3 milliárd forint) működési bevételből származott.

A völgyhíd 41,5 milliárd forintba került (kiegészítő infrastruktúrával 76 milliárd). Ha ennyire taksáljuk egy piramis mai árát, akkor az államvasutak hat darabot nem építettek fel. (A saját, szubjektív összegzésem itt olvasható el a vasúti reformokról). Íme a hvg.hu a képviselőknek írt figyelemfelhívó levélen alapuló gyors összefoglalója az újabb számvevői jelentésről, ami se nem kevésbé száraz, se nem kevésbé tanulság nélküli, mint az autópályákról szóló.

Letöltések: Jelentés a vasúti közlekedés korszerűsítésének ellenőrzéséről (pdf)
Figyelemfelhívó levél az országgyűlési képviselőknek (pdf)