A gazdaság energia vasút versenyképesség témájú posztok először az antaldaniel.blog.hu hivatalosabb blogon jelennek meg, minden egyéb csak itt. Van facebook és twitter oldal is.

2010. február 27.

A nők munkábaállása: repülőgépgyártás a II. világháborúban.


Women are trained as engine mechanics in thorough Douglas training methods, Douglas Aircraft Company, Long Beach, Calif. (LOC) Propagandafotó a nők gyári munkára buzdítása, illetve ennek elfogadottá tétele érdekében. Az I. és a II. világháború a lehető legnagyobb mértékben hozzájárult a hagyományos nemi szerepek felbomlásához.

2010. február 26.

Roubini Görögországról - magyar áthallással

Nouriel Roubini azzal lett a világ egyik legbefolyásosabb közgazdásza, hogy meglehetősen pontos képet festett a 2008-2009-es világgazdasági válságról - előre. Roubini ma az Egyesült Államok pénzügyminiszterének a főtanácsadója, a Stern School professzora és a világ 410. legtöbbet idézett közgazdász tudósa. A Portugáliára, Spanyolországra, Olaszországra, Írországra és Görögországra vonatkozó javaslatai Magyarországra is jól alkalmazhatók, hiszen a magyar gazdaság az eurózóna alulteljesítő államaihoz hasonló tüneteket produkál.


Roubini javaslatai a magyar közgazdászok kisebbségéhez hasonlóan a fiskális egyensúly helyett a versenyképességet helyezik középpontba. (Jómagam is ezzel a megközelítéssel értek egyet mióta gazdaságpolitikával foglalkozom, így elfogult vagyok).


"Így tehát a versenyképesség helyreállítása, nem csak a fiskális kiigazítás a fenntartható fejlődési pályára való visszatérés szükségszerű feltétele. Egy évtizednyi defláció is megtenné ezt a hatást, de ez stagnáló gazdasággal járna együtt, amelyről Argentína évtized eleji példája bebizonyította, hogy politikailag nem járható út. Ehhez a leértékelésen és az eurózóna elhagyásán át vezetne az út. A ó megoldás a strukturális reformok olyan gyorsítása, ami egyszerre növeli a termelékenységet és tartja féken a magán- és közszféra béreit, de politikailag ez sem könnyen kivitelezhető. [...] A gyengébb euró nem csökkentené a strukturális reformok szükségszerűségét; éppen ellenkezőleg, ennek a fő haszonélvezői az olyan országok volnának mint Németország, amelyek a relatív munkaerőköltséget csökkentő fájdalmas reformok árán állították helyre a versenyképességüket".


Mit jelentene ez Magyarországon? Az állami vállalatoknál dolgozók bérének a csökkentését, a közművek árszabályozásának megszigorítását és a reménytelen vállalatok privatizációját (a Malév államosítása helyett).


Roubini írása (via Social Economy) és egy csomó versenyképességi poszt korábbról és a görög párhuzamok.

Visegrádi energiacsúcs: régi célok, új erő

A kibővített visegrádi csúcstalálkozó, amelyen Ausztria és a balkáni országok is részt vettek (Albánia és Görögország kivételével) egy nagyívűnek látszó nyilatkozattal ért véget, és néhány érdekes folyamatra hívta fel a figyelmet.

A deklarációban egyelőre nem látok egetrengető újdonságot: miközben a délkelet- és közép-európai országok szóban hitet tesznek az EU Nabucco gázvezeték-terve mellett, azért egy lábjegyzetben hozzáteszik, hogy majdnem mindannyian érdekeltek Oroszország Déli Áramlatában. Ausztria külön lábjegyzetet fűz az atomenergiával kapcsolatos közép-európai fellángolással szemben.

A deklaráció tényét egyelőre fontosabbnak tartom a tartalmánál. A deklarációban deklarált célok ugyanis nagyrészt már korábban is deklarálva voltak... újdonságereje talán csak annak van a legtöbb esetben, hogy mondjuk a világgazdasági válság után is mindenki nagyjából úgy gondolja az együttműködést, ahogy eddig. A deklaráció ténye viszont erődemonstráció: a négy visegrádi ország, Romániával, Bulgáriával és Ausztriával együtt szavazva az EU bármelyik nagy országánál jelentősebb politikai erőt képes felmutatni. A deklaráció sajnos egyelőre nem a közös politikaalkotás, hanem az EU költségvetés energiainfrastrukturális részének megszerzését tűzi ki ezen közös cselekvés céljának, de úgy gondolom, hogy Sarkozy elnököt ez is elgondolkodtatja majd.

Nemrég elemeztem a V4 gazdaságok egymáshoz viszonyított helyzetét (az EU strukturális és maastrichti indikátorainak terében), és alapvetően meglehetősen homogénnek tartottam a V4-et, vagyis egy olyan csoportnak, amelynek az érdekei igen könnyen egybeeshetnek gazdasásgi téren. Bár a V4 országok az elmúlt években látványosan eltérő gazdaságpolitikát folytattak, ettől még gazdasági szerkezetük nem vált nagyon különbözővé. Horvátország és a Nyugat-Balkán nagyon szépen belesimulna egy "visegrádi térségbe", akárcsak a három balti EU tagállam - csahogy a volt Jugoszlávia és esetleg Románia gazdasági ereje és növekedési potenciálja sokkal nagyobb a balti országokénál. A V4 aktivizálása és esetleges délkeleti kibővítése nagyon racionális gazdaságpolitikának tűnik, aminek ráadásul még kedvező mellékhatásai lehetnek mondjuk a határon túl élő magyarokra nézve is.

Össszességében az, hogy a V4 csoportérdekét felismerve kezd politizálni, és a volt Jugoszláviával kezd szövetkezni, gazdaságilag és politikailag is nagyon racionális. A volt jugoszláv térség valószínűleg Európa legdinamikusabb térsége lesz, ahol a V4 közelsége és politikai-történelmi kapcsolatai miatt viszonylag sokat kereshet. Véleményem szerint a gazdaságpolitika, vagy akár az energia-szabályozás összehangolása sokkal nagyobb növekedési potenciált rejtene mint az EU-büdzsé összehangolt megtámadása, de a közös fellépés mindenképpen gazdasági haszonnal kecsegetet.

A magyar jogalkotás minősége és a gazdaság versenyképessége

A magyar gazdaság szempontjából korántsem lényegtelen, hogy kik fogják a következő Országgyűlésben a törvényeket alkotni, és a rendeletalkotási joggal felruházott Kormány és tagjai milyen gondossággal fognak eljárni. Nem csak arról van szó, hogy ezekre az emberekre fogjuk bízni a következő évi kerestünk felét (kb. ennyit fognak tőlünk és vállalkozásainktól elvenni azért, hogy "ingyen" építsenek nekünk utakat és befűtsenek a kórházakban). A most távozó Országgyűlés és Kormány jogalkotási tevékenységével is nagyban hozzájárult nehéz gazdasági helyzetünk kialakulásához és Magyarország gazdasági lemaradásához. Magyarországon ugyanis nem csak igazságtalanok a jogszabályok (és azok végrehajtása), hanem a gazdaság szempontjából óriási terhet is jelent. László Gézát idézem (a teljes cikk a Figyelő honlapján olvasható):

Magyarország 2009-ben a World Economic Forum (WEF) globális versenyképességi rangsorában is a mezőny utolsó harmadába került a jogintézményekre vonatkozó legtöbb kérdés alapján, a kormányzati politika és jogszabályalkotás átláthatóságának szempontjából pedig egyenesen a legrosszabbak közé soroltattunk. [..] A listán a 113. helyre sikerült beférnünk [...] A szabályozás költsége ráadásul Magyarországon átlagosan kétszerese az európainak. Nem véletlen, hogy amikor a vállalatokat arról kérdezték a WEF munkatársai, vajon a gazdasági szabályok betartása milyen költségeket rak a vállukra, akkor a válaszokból kirajzolódó kép a katasztrofális 130. helyre pozícionálta hazánkat. [..] Úgy tűnik, jogszabályalkotásunk jogi hátterével is komoly problémák vannak. Az Alkotmánybíróság most semmisítette meg az erről szóló törvényt, és egy évet adott a jogalkotóknak egy újra. A régi ugyanis olyan kérdéseket is szabályozott, olyan kategóriákat is használt, amelyeket nem kellett volna, viszont nem tisztázott olyan pontokat, amelyek fontosak lettek volna az új szabályok kialakításához ...

Egy kicsit másképpen a Szabadlovas Közgazdász Egyesület honlapján írtam erről még 2007-ben (Még meg sem száradt a minta). Magyarországon rossz szokások és normák rögzülnek, és a jogrendszer (már amennyiben összhangban van a társadalmi normarendszerünkkel egyáltalán!) gyakran rossz szokásokon alapul:

Az alapösszefüggés látványos: a világ minden olyan népe gazdagabb nálunk, ahol az emberek elégedettebbek magukkal és a munkájukkal, illetve többet dolgoznak, függetlenül az adórendszertől vagy az állami támogatáspolitikától. A nem intézményesült gazdasági normák olyan mintákon alapulnak, amelyeket az emberek a családban, az iskolában, az értékek szerint szerveződő közösségekben – például vallási intézményekben – sajátítanak el. Éppen ezért az ország hosszú távú versenyképességéről szóló vitát nem sajátíthatják ki a közgazdászok, és nem különíthetik el a nevelési és oktatási rendszer megújításáról szóló vitától. Ezen a téren nincsenek gyors megoldások. Sőt, még diagnózisunk sincs: nem tudjuk, hogy melyek azok a jó szokásaink, amelyek segítségével utólérhetjük Európát. De egy biztos: a versenyképesség visszanyeréséhez nem csak az előttünk nyargalókat kell meglesnünk, hanem néha tükörbe is kell néznünk.
Korábbi versenyképesség és igazságszolgáltatás témájú posztok.

2010. február 22.

A transszibériai expressz virutálisan bejártható lett

A Google.ru térképen, műholdképen, YouTube videón teszi virtuálisan bejárhatóvá a Transszibéria Expressz északi (Moszkva-Vlagyivosztok vonalát). A térképre bökve azonnal láthatjuk és hallhatjuk, mit látnánk a vonatból, ha rajta ülnénk. Talán nem túlzás azt állítani, hogy valaha ez a vasútvonal teremtette meg Oroszország modern egységét és az orosz nemzeti nyilvánosságot. Egyszer talán a Googlere is úgy fogunk emlékezni mint a globális nyilvánosság forradalmasítójára. A sínek kattogása helyett hangoskönyveket is hallgathatunk vagy az orosz rádiót.

Görögország és Magyarország párhuzamai

Ma mindenki arról ír, hogy a görög állam felelőtlen költekezése mekkora veszélyt jelent az eurózonára (amit túlzásnak tartok) és hogy micsoda tehetetlen kormányzata van országnak. Görög kollégámmal, Alexander Katszaitisszel egy éve hívtuk fel a figyelmet Magyarország és Görögország politikai-gazdasági rendszereinek hasonlóságaira.

Görögország 1974-ben megszabadult a jobboldali katonai juntától, majd 1981-ben belépett az Európai Közösségbe. Azóta a külvilág felé pimasz módon korrupt, lassan fejlődő ország képét mutatja. Bár a gazdasági növekedés üteme valamelyest meghaladta az unió átlagát, és a hivatalos munkanélküliség is az elviselhető 8 százalékos szintre csökkent, az eredmények nem eget rengetőek, a szakadék Nyugat-Európa és Görögország közt nem szűkült. A görög állam lusta és korrupt monopóliumait nemhogy felkészítette volna, de még meg is védte az unión belüli versenytől. A rendszert az elmúlt harminc évben az uniós források mellett az állam hitelezői finanszírozták; az európai pénzek végül a nem jövedelemtermelő athéni nyári olimpiában öltöttek testet 2004-ben. Sok a terepjáró, a tengerparti nyaraló és a Louis Vuitton-táska, kevés a működő kisvállalkozás, senki nem fektet az oktatásba, az ország stagnál. A beáramló külföldi pénz lyukas vödörbe, állami munkahelyek laza munkaóráiba, az egy számmal nagyobb, hitelre vett automobilokba ömlött. Az ország a nyolcvanas évek közepétől elképesztő méretű állami bürokráciát épített ki. Ez felszívta ugyan a munkanélküliek tömegét, de szinte lehetetlenné vagy legalábbis idegtépő kalanddá teszi egy villanyszámla befizetését vagy az internet bekötését. Az állam monopóliuma talán az oktatásban vált a legnyomasztóbbá. A nyolcvanas évek végén a fiatalkorúak körében mért munkanélküliség 20 százalék körül ragadt be, erre a kormányzatok megpróbáltak mindenkit begyömöszölni az egyébként zsúfolt és rossz minőségű állami egyetemi oktatásba.

Ismerős? Cseréljük ki gondolatban a görög monopóliumokat a BKV-ra, a MÁV-ra, a Magyar Postára vagy az MVM-re; a nyári olimpiát a kőröshegyi völgyhídjra vagy a négyes metró szellemalagútjára; gondoljunk a magyar lízingcégeknél ezrével álló lefoglalt autókra, a budapesti egyetemek ezerfős előadásaira, a vidéken sebtiben felhúzott felsőfokú oktatási intézmények alibi-szemináriumaira.

Teljes naivitás volna a megoldásra makropénzügyi vagy politikai megoldást keresni, főleg, hogy a görög vagy a magyar politikai rendszer jelenleg nem elég fejlett ahhoz, hogy önmagában belül megoldást találjon.

A tiltakozás változatos formái a görög hétköznapok részévé váltak. A politikai rendszeren belül nincsen megoldás, sőt, már azzal sem tudja magát megvigasztalni senki, ha a bajokat a csúnya "nagy pártokra" keni. Ezzel mindenki tisztában van - ám ezek a pártok millió alkuval kötődnek a polgárokhoz. A sok egyéni érdek pedig nem adja ki a közjót. A képviselők és a hivatalnokok állami állást, EU-támogatást, építési engedélyt bírnak szerezni, esetleg ki tudnak járni egy elviselhető posztot az idegőrlően hosszú sorkatonai szolgálatban. A politikai rendszer - 34 évvel a diktatúra megbuktatása után - egyéni alkuk millióira épül. A status quo megbolygatása ma már beláthatatlan következményekkel járna, ezért az állam lassan a háttérbe vonult, és hagyja a szolgáit boltolni. Mindenki úgy marad a felszínen, ahogy tud.
A világ első demokráciája büszke örököseinek pedig a demokráciából annyi maradt, hogy tüntethetnek a közintézmények, a közművek és a közhatalom ellen. Ahol viszont alacsonyak a bérek, tűrhetetlen a színvonal, és még a rendőrség is rosszul végzi a dolgát. Az állami részvétel túlsúlyossága miatt a magánszférának kevés ráhatása van a politikai rendszerre, de a választókra is. Mivel a szó eredeti értelmében nem maradt a közügyekre kihegyezett politikai rendszerük, a görögök politikai megoldást sem találnak a bajaikra.

A kiút a konstruktív részvétel a politikai életben, a pártok és politikusok következetes elszámoltatása a folytonos kormányváltás helyett, a több munka, a tulajdon felelősségének jobb gyakorlása, a privatizáció és a becsületes magatartási minták meghonosítási az munka és üzlet világában. A teljes cikk itt olvasható magyarul és angolul.

Most vettem észre, hogy a New York Times is erről ír.

2010. február 20.

Értékarányosság: a BKV nemzetközi összehasonlításban

A FIA nemzetközi autósklub évente teszteli az európai nagyvárosok tömegközlekedésének ár-értékarányosságát és minőségét. (A jó autós közlekedésnek feltétele a jó tömegközlekedés, mivel egyszerre nem fér el mindenki az utakon). Magyarul Erhardt Szilárd elemezte ki a FIA adatait.

A BKV nagyon rosszul teljesít a teszten, a 23 európai nagyvárosból csak Ljubljanát és Zágrábot előzi meg és ezzel a 21. helyen végez. Budapest közép-európai versenytársai a ranglista elején végezték: Bécs a 3. helyezett a kiváló minőségű és csak mérsékelten drága tömegközlekedésével, Prága pedig a 4. helyezett a semmiben sem rossz, de nem is jó, viszont nagyon olcsó tömegközlekedésével.

Az adatokat értékelve kiderül, hogy a BKV lemaradása nem a sokat emlegetett eszközhiány és alulfinanszírozottság, hanem a BKV egyszerűen egy rossz vállalat, amit érdemes volna jobb szolgáltatóra cserélni. Budapesten ugyanis a menetidők elfogadhatók és az árak még mindig kedvezőek, ugyanakkor a viszonylag kevés beruházást, ugyanakkor jelentős szakértelmet és szervezést igénylő dolgokban: a járatok összekapcsolásában és az utastájékoztatásban a lehető legrosszabbul teljesít.

A tömegközlekedést sokféle árszinten és minőségben meg lehet valósítani. London például a borzalmasan magas tarifáival esett a 20. helyre, nem a szolgáltatás minőségével, Prága pedig éppen az elfogadható színvonal nagyon kedvező áru megvalósításával került majdnem a dobogóra.

Amiben rossz a BKV: a külvárosi területek és a városközpont közötti kapcsolatok lassabbak a nyugat-európai átlagnál, minden átszálláshoz új jegy kell, nincs lift és túl kevés a mozgólépcső, a gyengénlátók számára kevés a támpont, az állomások gyakran nem átláthatóak, a járatok kevéssé jelzettek, áttekintő tarifainformáció ritkán biztosított, dinamikus (vagyis aktuális információkat tartalmazó) kijelző kevés helyen van, az internetes menetrend nem felhasználóbarát, nagyon kevés kerékpár -tárolóhely. Ezek közü a mozgólépcső és a lift a pénzkérdés, a jelenlegi költségvetés mellett a többi aligha. (Szilárd oldalán olvashatók az erősségek és az eredmények Excelben letölthetők).

A most távozó kormány többször azt állította az EU-nak, hogy nemzeti érdekünk fűződik ahhoz, hogy ne alkalmazzuk a közlekedési közszolgáltatásokról szóló európai jogszabályt, ami azt írja elő, hogy a támogatott áru tömegközlekedés lebonyolítását versenyeztetéssel adják oda annak a cégnek, aki a legjobb ajánlatot teszi (és a nem támogatott árkategóriába engedjék be a magánszektort). Az eredmény: sikerült megóvnunk magunkat attól, hogy ne 3. legrosszabb vállalata szolgálja ki a budapesti tömegközlekedést.

Az abszolút rossz kormányzat és hiperinfláció

Hol van már a pengő világrekordja? Az egyik legrosszabbul működő állam, Zimbabwe százmilliárd dolláros bankjegye az eBay-en pár dollárért megszerezhető. Lehet, hogy a postaköltség a több. Via forintblog.

Piaci anomáliák: Tiger Woods televíziós vallomása

A "globális pénzpiacok" valójában csak olyan, átvitt értelemben vett helyek, ahol emberek adnak-vesznek, alkudoznak. Egy ilyen emberi pillanat volt, amikor az egyik legnagyobb amerikai sportcsillag, Tiger Woods tett töredelmes vallomást kicsapongó és némilképp botrányos szerelmi életéről. Mivel a "piacozók" mind a tévét nézték, a new yorki tőzsde igen furcsán reagált. Ábra és kommentár a BUKSZ blogon.

2010. február 18.

A magyar állam a legdrágább (és az egyik leggyengébb)

Az OECD értékelte a fejlett országok közszolgáltatásainak minőségét és árát (a GDP arányában). Mi, magyarok költjük a nemzeti jövedelmünk legnagyobb arányát az államra és az önkormányzatainkra, de ezért csak a lengyelek kapnak rosszabb szolgáltatást, ők viszont 24 százalékkal olcsóbban. Nem meglepő módon a svédek és a hollandok is sokat költenek az államukra, de aránylag kevesebbet mint mi, és a finnek mellett ők kapják a világ legjobb szolgáltatásait.

Persze, persze, lehet mondani, hogy a korrupicó, de semmilyen alapos összehasonlítás nem mutatja Magyarországot korruptabbnak Szlovákiánál vagy Lengyelországnál, szóval az ok vélhetően mégis inkább a túlfoglalkoztatottságban és a kiemelkedően bőkezű közalkalmazotti és köztisztviselői bérekben keresendő. A közszolgáltatások legnagyobb költségtétele ugyanis általában a bér.

Én szívesen előfizetnék egy cseh csomagra.
via nem a pék jóindulatából

Közép-európai áramtőzsde: merről fúj a szél?

A TGE, EXAA and PXE stratégiai együttműködési megállapodást írt alá közép-kelet-európai áramtőzsde létrehozásáról. Némi ironiával azt mondhatnák, hogy mi leszünk a következők, hiszen ahogy az euróbevezetés ügyében sem tartozunk egy régióba Szlovákiával és Szlovéniával, úgy ebből is kimaradtunk.

A TGE (Towarowa Gielda Energii SA) a lengyel energiatőzsde, amelynek 17 tagja van, közte egy kisebbségi, 23,3%-kal a lengyel állam is, és egyben tulajdonosa az egyetlen lengyel árutőzsdének.

Az EXAA egy Ausztriában és Németországban aktív áram- és szén-dioxid kereskedő platform, amelyben a budapesti áru- értéktőzsdét is felvásárló magában foglaló Bécsi Értéktőzsdének 25.12%-os részesedése van. (A BÉT ugyanakkor Magyarországon nem kereskedik enerigával).

A PXE, vagyis a prágai energiatőzsde Csehország energiatermék-tőzdéje, amelyen relatíve nagy mennyiségben lehet szlovákiai spot és származékos ügyeletet kötni. A PXE-nek van egy apró magyar szekciója is. A PXE a Prágai Értéktőzsde a tulajdonosa, amelynek 93%-os tulajdonosa a Bécsi Értéktőzsde.

Magyarországon is nagy szükség volna áramtőzsdére: ez például a kis- és közepes vállalkozásoknak, vagy a közintézményeknek is lehetővé tenné, hogy akár évekre előre fixálják az áramköltségeiket fedezeti ügylet segítségével. Az áramár kiszámíthatatlansága az ipari termelés egyik legfontosabb költségoldali kockázati tényezője. Magyarország egy nagyon enerigaintenzív iparorientált gazdaságszerkezettel rendelkező ország, ezért lényegében nemzetgazdaságunknak (az állami gazdaságpolittika mellett) az energiaár az egyik legfontosabb reálgazdasági kockázati tényezője.

Legalább négy út áll előttünk. A BÉT áruszekcióját elvileg gyorsan ki lehetne egészíteni egy áramszekcióval, ami a tulajdonosi kapcsolaton keresztül azonnal integrálódhatna a közép-európai piacra. Mindennek akadálya, hogy az állam és vállalati igencsak átláthatatlan viszonyokat és határkeresztező kapacitásokat tartanak fenn, vagyis hiába vehetnénk olcsóbban egy ilyen rendszerben szlovák áramot, nem biztos, hogy haza tudnánk hozni.

Az is lehetséges, hogy a Magyaországon szintén jelen lévő Lipcsei Energiatőzsde próbálja megmenteni a keleti pozícióit azzal, hogy Magyarországot és esetleg a Balkánt elhappolja az osztrák-cseh-lengyel trió elől. Nem lesz könnyű, hiszen a bécsi tőzsde tőlünk délre is jelentős pozíciókat épített ki.

Harmadrészt nem lehetetlen, hogy a magyar rendszerirányító, a MAVIR valamilyen módon összekapcsolja a kereskedési rendszerét akár ezzel, akár azzal az tőzsdével. Negyedrészt a magyar energiakereskedők követheik több ország gyakorlatát, és maguk is létrehozhatják a kereskedési rendszerüket, amivel csatlakozhatnak a lipcsei vagy prágai tőzsdéhez. Úgy gondolom, hogy ma sokaknak kell újraértékelniük a helyzetüket.

Egy biztos: Magyarországon olyan magas az áram ára, hogy az már az ipari munkahelyeket veszélyezteti. Az állam kiszámíthatatlanul viselkedik, lényegében az egész energiaszektorra nagyfokú külföldi függőség jellemző és az áramtőzsde megteremtésével évekkel vagyunk leszakadva a visegrádi országoktól és Ausztriától. Ez pedig hatalmas versenyhátrányt okoz a magyar iparnak, a kis- és közepes vállalkozásoknak és a közintézményeknek, valamint a magyar spekulatív tőkének is.

Villamosenergia: merre áramlik az áram?


Egy téli nap Magyarországon és Közép-európában: az export és import áramlatok a MAVIR napi aktuális adatai alapján Északkelet/Északról Délnyugat/Nyugat felé mutató áramlást mutatnak egy apró import-áramlattal Szerbia felől. Ahogy az erőműveink életkora nő, növekszik a gazdaság energiaigénye és a befektetések sorra elmaradnak, Magyarország egyre inkább rászorul a villamosenergia-importra. Jelenleg az ipari termelőszektor válsága miatt az energiak-külereskedelem szaldója nagyjából egyensúlyban van, de amikor a magyar gyárak a maximális kibocsátással termelnek, akár 30%-ra is nőhet Magyarország villamosenergia-importja.

Szlovákia-IMF: Kölcsanadás kölcsönvétel helyett

Szlovákia 440 millió eurót ad kölcsön az IMF-nek februrár 15-i hatállyal. Az IMF azért kért kölcsön a tagjaitól, mert a pénzügyi válságban bajba jutott országoknak nagyon sok hitelt kellett nyújtani. Például Magyarország számára 12,3 millió eurót.

Magyarországon még mindig vannak, akik nem tartják fontosnak az euró-bevezetést, pedig szerintem Szlovákia (és Szlovénia) példája mutatja, hogy az euró jobb pénz, mint a korona vagy a tolár. Ugyan a miniszterelnökünk szerint ezek az országok nem tartoznak a régiónkhoz, a 2008-2009-es ikerválság egyik részét, nevezeten a pénzügyi válságot, sokkal jobban megúszták, mint mi. Ennek a reálgazdasági válságra is hatása volt: Szlovákia nálunk sokkal olcsóbban tudott kölcsönhöz jutni a reálgazdaság életben tartásához.

Mivel az euró bevezetésének joga az EMU tagsággal jár együtt, nincsen értelme azon vitatkozni, hogy Szlovákia tanult-e a tücsök és a hangya meséjéből, azért áll jobban, vagy az euró miatt, hiszen a válasz az, hogy is-is. Annak ellenére, hogy a görögök meghekkelték az EMU szabályait, azok alapvetően az értelmes és felelős politikát folytató országok privilégiumaként rögzítik az euró bevezetésének jogát.

2010. február 15.

A lengyelek mindent magánkézbe adnak, ami nem műkődik

Miközben mi arról vitatkozunk, hogy az állam az egyik kórházából a másikba utalja-e a betegeket, és ezt milyen képlet alapján fizesse ki a saját zsebéből; évente párszor újraírjuk az energiajogot és nem hagyjuk csődbe menni a csődben lévő tömegközlekedési szolgáltatóinkat, a lengyelek komolyan veszik az aranytojást tojó tyúk legendáját, és eladnak mindent, ami nem hoz hasznot a lengyel államnak. Most is van eladó tömegközlekedési szolgáltató, erőmű bányával és orvosi szanatórium gyógyvízzel. Ha a magyar állam is így tett volna az elmúlt években, valamelyik nagy adónemet meg lehetett volna felezni - és persze nem a vagyonfelelés miatt, hanem azért, mert a magyar állami cégek sokkal kevesebb hasznot hoznak a kincstárnak, mint amennyiért a kincstár hatalmas adósságát finanszírozzuk külföldről és belföldről. És persze Lengyelország volt az egyetlen EU-tagállam, ahol a gazdasági világválság alatt fennmaradt a gazdasági növekedés. Úgy gondolom, hogy egy erős és büszke nemzet így viselkedik a bajban.

Gorilla-család a budapesti Állatkertben

Húsz év után is ugyanaz az érzés fog el, ha a Gorilla-házba látogatok. A legközelebbi rokonaink, nekünk, embereknek, erejük teljében, üvegfal mögött, fajuk utolós néhány száz túlőlőjének néhány egyede. Az első nem emberi faj, amivel (jelbeszéddel) kommunikáltunk.

Nagyon megható és szép látni a budapesti Állatkert gorilláit. Néhány hete újra kisbaba született, akit most már édesanyja kihoz a látogatók közé. Az egyébként nem túl szerencsés képen azt sikerült elkapnom, amikor az apa odabújt a kicsinyét dajkáló anyához. Bár az elmúlt években sokan megkérdőjelezték az állatkertek ökológiai és kutatási szerepét (amivel nem teljesen értek egyet), az állatkertek nevelési szerepe hatalmas. Ha valaki eltölt fél órát ezzel a gorilla-családdal, biztos vagyok benne, hogy át kell értékelje a helyét a természetben.

Bár nagyon sok állat a szűk téli karámjában található (mint ez a zsiráf, a kis pandák éppenséggel elemükben vannak a hóban. A 365 napos bérlet ára négy jegy ára, nagyon megéri, mert egyszerre úgysem éri meg az egész hatalmas gyűjteményt megnézni. Egyre több olyan élettér került kialakításra, amikor majmok, lajhárok vagy madarak közé ülhetünk el, ami sokkal tovább leköti az embert, mint a régi állatkertek unalmas ketrecei.

2010. február 14.

Választási előkészület: összeesküvés-elméletek

Mint minden tömegdemokrácia, a magyar is hemzseg az összeesküvés-elméletektől, elég csak megnézni, hogy egy meglehetősen távoli kapuralövés az illinoisi bíróságon micsoda lelkes zsidózást tud kiváltani a magyar blogoszférában (??? kinek az érdeke). Tegnap ajánlottam immunizáló anyagnak Daniel Pipes némiképpen rosszul szerkesztett, önismétlő, de mindenképpen átfogó és alapos monográfiáját a nyugati demokráciákra jellemző alapvető össze-esküvéselméletekről, nevezetesen a zsidók, a templomosok, a szabadkőművesek és az illuminátusok összeesküvéséről, amelyek már a múlt században összeértek, és Lenin tett még hozzá egy kicsit a gazdagok és imparialisták vonalon. Mint Pipestől tudjuk, az arab és a perzsa világ is ezeket reciklikálja, részben ellenünk, de tőlünk tanulták ők is. Mára Miklós a figyelmembe ajánlotta (kösz!), hogy ezeknek az elméleteknek a magyarításán külön szakmai blog fáradozik, amelyet mindenképpen a Pipes-kötettel együtt ajánlok a választók szíves figyelmébe. A szavaztunk értékes: az áprilisban megválasztandó képviselőkre fogjuk bízni a következő négy évben a jövedelmünk felét, ezért úgy gondolom, hogy nem érdemes ócska atniszemita és leninista összeesküvés-elméletek alapján elpocsékolni a szavazólapunkat.

2010. február 13.

MÁV és Holocaust: mennyiben időszerű a per?

Amikor hosszú idősorokat kerestem a mellékvonalakkal kapcsolatban 2004-ben a MÁV könyvtárában, akkor döbbentett meg a Holocaust előkészítsének és végrehajtásának mindenki által olvasható, pontos dokumentáltsága. Elég a negyvenes évek MÁV értesítőit átolvasgatni, de ha a levéltári anyagokat is hozzávesszük, akkor egy elképesztő kép alakul ki. Megtudhatjuk például, hogyan birkózott meg a vasúti bürokrácia azzal a problémával, hogy a személyszállítási szabályzatába nem fért bele a marhavagonírozás.

Beszégettem erről akkor több, a MÁV tulajdonosi jogait gyakorló minisztériumi tisztviselővel, MÁV vezetővel, sőt, kutatóval is, de sem a vasutat, sem a bürokratákat, sem a Holocaust-kutatókat nem hozta lázba az anyag. Pedig a Holocaust kutatásának az egyik legfontosabb és egyben leghátborzongatóbb része a logisztika - összegyűjtés, szállítás, szortírozás, megsemmesítés.

A legtöbb európai vasúttársaság kénytelen volt szembenézni a felelősségével, és vannak még perek is folyamatban bőven. Számomra a felelősséggel való szembenézés megfelelő módja a független kutatás finanszírozása, majd az eredmények bemutatása, az áldozatok emlékművének fenntartásához való hozzájárulás, és az esetleges, bizonyított túlélők valamifajta kártérítése. Jó példa erre a Deutche Bahn AG esete, amely pont ugyanannyira jogutódja a Deutsche Reichsbahnnak, mint a MÁV-csoport az 1940-es évek MÁV-jának.

Az Index szerint a MÁV ellen indított Holocaust-pert humbug, amivel nem értek egyet. Az Index által megszólított, ámde anonimitását joggal védő jogász véleményem szerint téved, amikor azt nyilatkozza, hogy a MÁV Zrt és az uralma alatt lévő MÁV Start és Trakció Zrt-k nem jogutódjai annak a MÁV-nak, amely anyagi haszonélvezője volt a népirtás lebonyolításának. Ha így volna, akkor nem lettek volna érvényesek a szervezeti átalakulások idején a korábbi menetrendek, a vasút által igényelt menetvonalak és állomáshasználati jogok, a többi vasúttársaasággal kötött együttműködési megállapodások. A MÁV Start és a Trakció ma is végez olyan tevékenységeket, amelyekre több évtizedes szerződések hatalmazzák fel. Azzal a Holocaust-szakértővel sem értek egyet, aki szerint a felperes azért a MÁV-ot pereli, mert az Államot nem perelheti közvetlenül. Ez butaság, hiszen a Magyar Állam már korábban elismerte a felelősségét, a MÁV mint vállalat pedig nem. Sok európai vállalat volt kénytelen már elismerni az ilyen felelősségét, például a német autógyárak.

Egy szó mint száz: szerintem ez a per nem humbug, és lehetőséget ad arra, hogy a magyar történelemtudomány, az állami vasút és a közlekedésirányítás szembe nézzen végre a múltjával. (Nem ez az egyetlen alkalom és hely, sok más kellene nyomja a lelkiismeretüket). Lehet, hogy a keresletlevél pontatlan, de ha lesz per, nyilván lesz bizonyításra is lehetőség, és azt is gondolom, hogy a keresetben megjelölt összeg méltánytalanul nagy, továbbá meghaladja talán a MÁV teljes cégértékét. Nyilván nem annak drukkolok, hogy megítéljék a kártérítést, hanem annak, hogy megkezdődjön a bizonyítás, a végeredmény szempontjából a német megoldást tartanám jónak: emlékvonat és kiállítások a nagy pályaudvarokon.

A legjobban annak a Holocaust-kutatónak a véleménye háborít fel, aki szerint a per alkalmas az antiszemitizmus felkorbácsolására. Úgy gondolom, hogy ez álszentség és bornírtság. Aki antiszemita, az háborogni fog azon, ha valaki ezt az ügyet bolygatja, és kárörömmel fogja a per kudarcát megélni. Aki nem antiszemita, az tudja, hogy azokon a vagonokon nem csak zsidókat hurcoltak el, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy megpróbálja bíróságon kiharcolni az igazát. A baj mindig azokkal van, akik nem a bíróságon vívják a játszmáikat.

Frissítés: legutoljára akkor voltam zsidó, amikor arról írtam, hogy a magyar cigányságnak választott politikai képviseletre van szüksége ahhoz, hogy demokratikus keretek között leheseen a magyar-cigány konfliktust rendezni (nyilván csak egy zsidónak lehet érdeke... ld alap-összeesküvések). Most, hogy kifejtettem azt a véleményemet, hogy a MÁV perbe fogása a Holocaust miatt várható volt, éppen az antiszemiták őrjöngenek. Pedig mi lenne, ha nekik nem volna joguk bírósághoz fordulni? A jogállam az, hogy cigánynak, nácinak, zsidónak, környezetvédőnek is joga van a tisztességes eljáráshoz a bíróság előtt.

Miért van dugó?

Az Autófília blogon keresztül elérhető egy nagyszerű online szimulátor és egy értelmes vita.

Az én véleményem az, hogy a dugók egyik legfontosabb oka a gyorshajtás. Az adott útszakaszra jellemző, hogy mennyi a fel- és lehajtók aránya, mennyi autó hajt át rajta, és ezen paraméterek mellett mekkora sebességnél van az út áteresztőképességének a határa. Például ezért van az, hogy a Bécs és Budapest előtt az autópályán 130-ról 100-ra,majd 70-re csökkentik a maximális sebességet.

Az autók gyorsabban fékeznek mint gyorsítanak, vagyis minden szükségtelen fékezés növeli a dugó valószínűségét. A szükségtelen fékezés valószínűéségét meg legjobban a gyorshatjás növeli.
Nincs semmi meglepő következmény: a dugók ellen legjobban a Kresz betartatásával lehetne küzdeni, a kritikus pontokon nagyon határozott sebességméréssel, illetve a kereszteződésben bentmaradó autók következetes szankcionálásával.

2010. február 10.

Lepkevadászat - magyar blog a hadszintérről

Jászberényi Sándor Lepkevadászat blogja olyan helyről küld magyar nyelvű tudósításoakt első kézből, ahol kis túlzással Almássy gróf óta nem járt hazánkfia.



Elbeszélgettünk Afrikáról, Európáról és nagyjából mindenről. Örült a társaságomnak, ritkán lát errefelé európait, pláne olyat, aki nem a törvény elől menekül. Azok pedig többnyire alacsonyabb rangban szolgálnak, mint ő. Hat éve nem tette ki a lábát Afrikából. Kedves ember volt, figyelmesen végighallgatott, amikor az utazásaimról beszéltem. Ő főleg a helyi élet nehézségeiről mesélt, az egység veszteségeiről, a trópusi betegségekről és hogy Afrika olyan, mint egy nagy billog, bárkire ráteszi a bélyegét, aki megfordul az Egyenlítő körül...



Úgy gondolom, hogy az ilyen kalandor-újságírásnak nagyon fontos szerepe van egy globalizációba bezárkózott, de a globális nyilvánosságtól nagymértékben elzárt országban, hiszen az angol, német vagy francia nyelvű média más egészen más szempontból vizsgálja a háborús zónákat, és más kontextusba is helyezi. A blog a linkajánlóba is bekerült.

2010. február 9.

Van-e a tömegközlekedési rendőrségi ügyeknek haszna?

A napokban sokat kérdeznek arról, hogy várható-e a valamii javulás a BKV-nál és a MÁV-nál azt követően, hogy sok vezetőt gyanusítottként hallgatnak ki, és különféle ügyekben a rendőrség nyomoz, házkutatást tart, illetve, hogy ez egy tisztulási folyamat része-e?

A válaszom mindig ugyanaz, és erről készülök írni egy nagy cikket is: a MÁV és a BKV gazdálkodását nem lehet rendőrségi eszközökkel rendbe rakni, a pályaudvarokat és megállókat meg különösen nem. A rendőrség bűncselekmények után okoz, az ügyészség vádat emel, a büntető igazságszolgáltatás pedig büntet. Ettől nem szűnik meg a célszerűtlen szerződések rendszere, és nem állnak helyre azok a vállalaton belüli és vállalaton kívüli garanciák, folyamatok, amelyek a korrumpált döntéseket megelőznék, a meglévő rossz gyakorlatokat javítanák.

A közlekedési vállalatok esetében egészen biztosan szükség lesz a Magyar Vasúti Hivatal tevékenységének újrakezdésére, hiszen az igazolt és igazolatlan költségek(előzetes) szétválasztása olyan szakértelmet igényel, ami sem a rendőrségnek, sem az ÁSZ-nak nincsen meg, és amit utólag büntetésekkel, utóellenőrzésekkel nem lehet végezni.

Egy kicsit olyan állapotban vannak most ezek a vállalatok, mint a deficites demokráciánk. Azt tudjuk, hogyan kell megbüntetni egy rossz, korrupt kormányt, de azt, hogyan kell egy jót választani, még nem tanultuk meg. Attól, hogy elzavarjuk a kormányt, még nem tudjuk meg, és nem is tudjuk befolyásolni, miként fogjuk az elmúlt tíz év adóssághegyét visszafizetni (amit a külföldi és magyar hitelezők be fognak rajtunk hajtani), nem fogjuk tudni, mitől lesz normális tömegközlekedés vagy egészségügyi ellátás az országban.

Ezzel együtt egy haszna van a mostani BKV-hoz és a MÁV-csoporthoz kapcsolódó ügyeknek: "az emberek" megtanulták, hogy a korrupció valójában nem a minisztériumokban zajlik, ahol alig van pénz, és ahonnan csak nagyon kevés jogcímen lehet azt kivenni, hanem az állami és önkormányzati tulajdonú cégek a fő terepei.

2010. február 7.

A Facebook felfalja a blogoszférát

Pár éve még a sajtó a blogszférával volt tele, és a vállalatok egymással versenyezve vettek fel szakértőket, blogolókat, sőt, még az EU is kiírt blogversenyt. Aztán jött a Facebook és felfalta az egészet. Ahogy a linkelt poszton és a mögöttes linkeken látható, drámaian csökken a "blogoszféra" utánpótlása, mivel nagyon sok fiatal inkább a Facebookon teszi közzé gondolatait. Szerintem ez a hatás nem megfordítható: egy átlagos Facebook használó így 120 ismerősét éri el, a blogoszféra hőskorában az igazán személyes blogoknak 6 olvasója volt.

Bár a média tavaly még a Twitterrel volt tele, és a vállalatoknak és NGO-knak jól jött, hogy publikus sms-ben linkelhetik legújabb közleményeiket, a Facebook, az iWiW iWiWje mindent legyőzött. A sajtó nagyon sokat foglalkozik a Twitterrel, szerintem az átlagos felhasználó mégsem nagyon tud vele mit kezdeni - a Twitter talán leginkább pont a médiában dolgoznak hasznos eszköz.

A Google Trends felül a felhasználók, az internetező "emberek" keresi szokásait, alul a médiahíreket értékeli. A Facebook 2007 harmadik negyedévében előzte meg a média figyelmét a blogokkal szemben (a blogoszféra 2008 végén még egyszer visszavágott) és a 2009 közepi Twitter nyomulást is lenyomta az idei év elején.


Magyaorországon persze minden máshogy van, mivel nekünk van egy meglehetősen korán indult és nagy lefedettségű saját iWiWünk, az iWiW. A Magyarországról induló keresésekben az iWiW 20-szorosan veri a Facebookot, igaz, a zászló itt is a Facebooknak áll.

Őszintén szólva egy kicsit remélem, hogy mindez a blogok világába is hoz egyfajta öntisztulást, hiszen a blogoszféra az ügynökök önreklámozó kommentjeitől kezdett használhatatatlanná válni. Biztos, hogy kevesebb blog lesz, és kevesebben is fogják használni, de talán célszerűbben.

Én ennek reményében tükrözöm ezt a blogot a legnagyobb magyar szolgáltatón, és a magán és nyilvános Facebook oldalamat is elkülönítettem egymástól.

2010. február 6.

Szolgálati közlemény: blog.hu

Ennek a blognak a tágabb közérdeklődésre számot tartó részét átköltöztettem az antaldaniel.blog.hu címre. A lépés egyetlen motivációja az olvasó- és kommentáló közönség szélesítése, az érdekesebb viták lehetősége. Úgy látom, hogy a Facebook és a lanyhadó kommentálási kedv egy kicsit leültette a blogot 2009-ben. Ezt a blogspotot nagyon szeretem, bár a magyar blogoszféra árnyékában van, ezért megmarad, sőt...
  • Az antaldaniel.blogspot.com tovább frissül, és csak itt olvashatók a művészet, film, és egyéb szubjektív bejegyzések, továbbá nincsenek reklámok, leszámítva a lenti kontextualizációs kísérletet. Marad a feed is.
  • Az antaldaniel.blog.hu oldalon a tágabb közönségnek szánt, elsősorban gazdasági, versenyképességi, energia, vasút, korrupció és egypillanat alatt átlátható összefüggések lesznek. Van reklám is, mert így kerülhet ki az index.hu és a blog.hu ajánlóiba, ami a nagyobb közönséget, és az érdekesebb vitát szolgálhatja. Itt a feed.
  • Aki azért szeretne kommentelni, hogy vitatkozhasson, cseveghessen másokkal, jobb, ha az antaldaniel.blog.hu oldalt választja. Aki nekem szeretne üzenni, vagy filmek, klippek, archív fotók között böngészni, az mindenképpen maradjon!
  • Aki reklámkerülő, az maradjon itt.
  • Akit a visegrádi országok befektetési és üzleti lehetőségei érdekelnek, kövesse az új vállalati blogunkat a visegrad-investment.com oldalon.
  • Ha valaki a nyilvános sms-re esküszik, itt a twitter oldalam, de nem vagyok valami rendszeres használó.

2010. február 5.

Szélsőséges időjárás és klímaváltozás Budapesten

Az OMSZ honlapján világosan látható, miként változott Magyarország klímája az elmúlt százhusz évben: az évi középhőmérséklet a világátlagot meghaladó mértékben emelkedett, és az évi csapadék mennyisége jelentősen csökkent. Engem az érdekelt, hogy igaz-e az a vélekedés, miszerint a klímaváltozás szélsőségesebbé tette az időjárásunkat. Ezen a hisztogramon az 1881-2010 között rögzített budapesti hőmérsékleti rekordokat (minden nap legalacsonyabb és legmagasabb értéke) ábrázoltam. Ha a hőmérséklet egyenletesen emelkedett volna, akkor azt várnánk, hogy az 1880-as évek körül van sok rekord (a rekord hidegek) és a 2000-es évek körül sok (a rekord melegek). Ehelyett azt láthatjuk, hogy az utolsó 30 évre esik az összes hőmérsékleti rekord 40 százaléka, az azt megelőző 90 évre pedig csak 60 százaléka. Mindez azt jelenti, hogy a budapesti emberek és az infrastruktúra is sokkal nagyobb téli fűtési és nyári hűtési sokkoknak van kitéve, ami emberéletben és költségben is jelentős kárt okoz.

További egy pillanat alatt áttekinthető összefüggések.

PS: Egyébként számomra nem triviális, hogy milyen eloszlást kellene kövessenek a hőmérsékleti rekordok, és hogyan kellene kinéznie a hisztorgramnak.

2010. február 4.

Zeitgeist - mai origó címlap

Elbújt a nyilvánosság elől Demszky nem ment el nyilvános programjára, így nem tudták kérdezni tanácsadójáról.
Házkutatást tart a rendőrség a MÁV-nál
A gyanú szerint a MÁV Informatika Zrt. vezető- jének döntései jelentős kárt okoztak a MÁV-nak. A rendőrség tanácsadói szerződéseket keres.

Elfogták a BKV szökésben lévő igazgatóját

Veres János elismeri cége APEH-tartozásátEljárás folyik Tállai András és Kapolyi László képviselők cégével szemben is.

Cégébe pumpálta személyes vagyonát Kapolyi