Helikopterről szórni a pénzt

Az Index a kormányfő mai, a megmaradt állami vállalatok egy részének kedvezményes, lakossági részvényeladását bejelentő beszédét egy nevenincs közgazdásszal értékeltette.

"Lehetne ezt egyszerűbben is csinálni: pakoljanak meg egy repülőt pénzkötegekkel, majd a magasból szórják szét a nép közé - ez volt az első reakciója a lapunk által megkérdezett, neve elhallgatását kérő közgazdásznak Gyurcsány Ferenc ötletére".

Továbbra sem fogok nyilvános belpolitikai vitákba keveredni, de a közgazdász-öntudat nem hagy nyugodni. A helikopterről (nem repülőről!) szórt pénz gondolata ugyanis egyik kedvenc közgazdászomtól, a Nobel-díjas Milton Friedmantől származik. A rendszerváltás után, vagy Nyugaton végzett közgazdászok makroökonómiai bevezető tárgyakon, esetleg elmélettörténet órán (a rendszerváltás előtt: a polgári közgazdaságtan története) hallhattak erről a klasszikus monetarista tézisről, amelynek semmi köze nincsen a kormányfő mai beszédéhez, és az egyébként nem értelmetlen receptet egyáltalán nem lehetne a mai magyar gazdaságban alkalmazni.

A pénzt helikopterről akkor célszerű szórni a kormánytól független jegybanknak, ha a gazdaság a likviditási csapdában van, vagyis a növekedési lehetőségek korlátozottak, a gazdaság nem nő, és egyúttal a nominális kamatszint nulla körül jár. Ez azt jelenti, hogy a pénznek nincsen időértéke, nem éri meg kölcsönadni, illetve kölcsönvenni sem, mert nincsenek új üzleti lehetőségek. Egy ilyen, igen ritka helyzetben jó és olcsó gazdaságpolitika lehet a pénzkínálatot növelni, a lehető legváratlanabb formában és transzmissziós mechanizmus útján, nehogy érdekcsoportok ki tudják használni, illetve a pénzkínálat növekedése nehogy azonnal infláció formáját öltse. A pénz helikopterről szórása annak a metaforája, hogy a pénznek váratlanul, és a végső fogyasztókhoz kell eljutnia.

A magyar gazdaság egyáltalán nincsen likviditási csapdában (liquidity trap), ráadásul ezt a fajta gazdaságpolitikai eszközt a kormány nem, csak a jegybank tudja alkalmazni. Legutoljára ehhez hasonló beavatkozásra Japánban volt példa, ahol az árak folyamatosan csökkentek, és a dezinfláció miatt a vállalatoknak nemhogy beruházni, de még a készleteiket tartani sem érte meg. A likviditási csapdában lévő gazdaságban a kamatszint nulla, mégsem akar senki beruházni, a gazdaság pedig stagnál. Sem a magyar gazdaság helyzete, sem a kormányfő által javasolt gazdaságpolitikai eszközöknek ehhez semmi köze nincs.

Jó volna, ha Milton Friedman nagyszerű, és a közgazdasági oktatásban általánosan használt metaforáját nem harcolná le a magyar belpolitika újságírás.