A Közműtanács és a fogyasztóvédelem

A Lánchíd Rádió FM 100.3 ma délutáni Szaldó című adásában (ismétlés ma este 22.05) a felállítani javasolt Közműtanács és a fogyasztóvédelem kapcsolatáról vitatkoztunk Dietz Gusztávnéval (elnök – OFE), Perger Andrással (szakértő – Energia Klub) és Dr. Papp Máriával (főtitkár – Magyar Vízközmű Szövetség) Kovács Anita műsorában, a Szaldóban. Vajon a monopolárakat szabályozó hatóságnak kell-e fogyasztóvédelmi kérdésekkel foglalkoznia?

Ha valaki meghallgatja az adást, kiderülnek a fő vitapontok. Biztos, hogy valamilyen módon meg kell oldani a fogyasztóvédelem és az árszabályozás jobb kapcsolatát, még akkor is, ha nem értek egyet az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület azon javaslatával, hogy a Közműtanácsnak fogyasztóvédelmi hatásköre legyen. Az Energia Klub magával a Közműtanács felállításával sem ért egyet, miközben a Magyar Vízközmű Szövetség támogatja a gondolatot.

Véleményem szerint egy árhatóság kizárólagos feladata annak meghatározása, hogy egy monopólium csak a szükséges és indokolt működési- és beruházási költségeket építi be az áraiba. Ehhez elemző közgazdászokra, könyvvizsgálókra, statisztikusokra, és az alvállalkozói szerződésláncot értékelni képes jogászokra van szükség. Meg kell vizsgálni, hogy ténylegesen mi épült be az árak alapjául szolgáló költségbázisba, az nemzetközi és belföldi összehasonlításban is takarékos-e, a beruházási tervek hosszú távon fenntartható technológiai és infrastrukturális megoldásokat tartalmaznak-e. Így alakulhat ki a monopóliumok ára.  Véleményem szerint teljesen más szakismereteket és hivatali rendet igényel annak eldöntése, hogy ténylegesen helyesen mérték-e meg a villany- vagy vízfogyasztást, tisztességes szerződéseket kötöttek-e a fogyasztókkal, és azok alapján megfelelő számlát állítottak-e ki. Ez sokkal inkább jogi és műszaki ismereteket igénylő feladat. Európa-szerte a fogyasztóvédelemnek és az árszabályozásnak elkülönülő apparátusa van, hiszen a problémákat jobb értelmezhető egységekbe bontva megoldani, mint mindet besöpörni egy varázslat alá. A Közműtanács és a mögötte létrejövő hatóság biztosan nem tud minden problémát megoldani, és a fogyasztóvédelemnek igen tekintélyes létszámű hatóságai vannak már most is.

Nagyon érdekesnek tartom a vitát, hiszen akárhogy is lesz, ha megalakul a Közműtanács és a közműhatóság, akkor folyamatos és érdemi munkakapcsolatot kell ápolnia a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal, és ennek számos szervezeti és szakmai megoldása lehetséges.

Minden kommentnek nagyon örülök!

Gazdasági és társadalmi témák eredeti megjelenése és vitája: antaldaniel.blog.hu

Lesz Magyar Közműtanács?

A mai Magyar Nemzet hosszú írást közöl Dékány Lóránt tollából Megoldás a közműszámlák féken tartására címmel. Az írás az újságban olvasható, ami jövő héten kerül fel az mno.hu archívumában az internetre. Folyamatosan frissülő sajtószemle.

Három ábra a Közműtanács felállítása mellett

A Portfolio.hu kiváló összeállítása szerint Magyarországon 2006-2010. között a vonatkozó európai és magyar törvényi előírásokkal szemben nem az inflációnál kisebb, hanem nagyobb mértékben emelkedtek a közművek árai. A jelenséget nem magyarázza a privatizáció: az állami és a magántulajdonban lévő közművek is megkérdőjelezhető mértékben emeltek, és egyben váltak az infláció fontos gerjesztőivé. Vajon mi a jelenség oka, ki hibázott és hogyan lehet ennek gátat vetni?

A vonatkozó európai és magyar jogszabályok - az amerikaiakhoz hasonlóan - a szabad árképzést csak a szabad piacon teszik lehetővé, vagyis ott, ahol elég sok szállító versenyez a vevők kegyeiért. A közművek esetében szinte soha nem ez a helyzet, ezért a közművek áremelkedéseit világszerte erre feljogosított, a bíróihoz hasonló függetlenséget élvező szervek, az úgynevezett szabályozó hatóságok hagyják jóvá. A jelenlegi magyar hatóságok - a Magyar Energia Hivatal, a Nemzeti Hírközlési Hatóság, a Nemzeti Közlekedési Hatóság, valamint az önkormányzati árhatóságok - pedig szinte minden költség áthárítását indokoltnak látták, így az árak elszabadultak.

Vajon milyen esetben engedhető meg az árak ilyen mértékű elszabadulása? Az indokolt költségnövekedés sokféle lehet - a magyar nemzeti piacon kívüli árak emelkedése (pl. üzemanyaghordozók, nyersanyagok) -, a környezetvédelmi szabályok szigorodása (pl. a vízbázis jobb védelme), korábban előre nem látott beruházási szükségszerűség hitel vagy előfinanszírozási költségeinek elismerése (pl. új csatornát kell építeni, megsemmisült vasútvonalat kell pótolni). A legtöbb közmű esetében voltak is, meg nem is ilyen események. Például a MÁV-nak volt olyan mellékvonala, amit elsodort az árvíz, és nem volt biztosítva - értelemszerűen újra kellett építeni, bár ez a költségnövekedés ezrelékeit magyarázza csak. A buszok üzemanyaga igen drága volt 2008-ban - ellenben sokkal olcsóbb 2009-ben. És így tovább.

Ahogy a Portfolió.hu ábráin látható, a közművek árai válogatás nélkül nőttek, és ugyan hiába csökkentek a világpiaci árak 2009-ben, és hiába csökkent a munkaerőpiaci nyomás (aligha igazolható, hogy a recesszió közepén csak béremelkedéssel lehet megtartani a dolgozókat), minden egyes közműnél a hatóságok az inflációt két-háromszorosan is meghaladó költségnövekedést ismertek el.

Feltehetjük a kérdést, hogy ezek a cégek akkor most úsznak az extraprofitban? A magántulajdonban lévő cégek részvényesei vagdossák az osztalékszelvényeket? Nem: a közművi cégek egy része veszteséges, a másik részének nem nőtt kiugróan a profija. Például a magyar energetikai szektorkban szinte senki nem keres semmit - papíron.

A trükk nyilván a költségek áthárítása, amit a Portfolio.hu harmadik ábrája nyomán egy kis fantáziával értelmezhetünk tovább. Szembeötlő, hogy egyetlen szabályozott díjtétel, a távhő ára csökkent drámaian. Igaz, 2009-ben  nagyon estek a gázárak, ami a távfűtőművek egyik költségtényezője, de ugyanez elmondható az elektromos áramtermelésről is (ott is költségtényező a gáz), márpedig ott az árak igencsak nőttek. Nekem úgy tűnik, hogy a távhő árát politikai célzattal csökkentették (a panellakók voksolási szokásaira bazírozva), a többinél viszont az ún. szabályozó hatóságok (szinte) minden költségemelést elfogadtak. 

Úgy gondolom, hogy butaság emiatt a privatizációt, vagy a magántulajdont hibáztatni, hiszen az állami, önkormányzati és magántulajdonú közművek áthárított költségbázisa is folyamatosan, bámulatos mértékben nőtt. Valójában szerintem az történt, hogy a közművi cégek egyre több és egyre magasabb számlát nyelhettek be a hatóságok tudtával. (Volt olyan hatóság és hatóságvezető, aki tiltakozott, de ezek nem sokáig maradtak közszolgálatban). Így azonban jövedelmi feszültségek alakultak ki a közművek vezetői, középvezetői, aztán dolgozói között is, hiszen sokkal jobban jövedelmezett beszámlázni a közműnek, mint ott dolgozni. Így aztán a hatóságok szemet húnytak a bértömeg emelése felett. (A referencia-időszakban a vasutas átlagbér például 52,8 százalékkal miközben a versenyszféráé csak 38,4 százalékkal - négy év alatt mindkét mérték jócskán meghaladta az inflációt, ami mögött nem volt többletteljesítmény).

Van olyan eset, amikor egy hatóságnak kötelessége a nagymértékű költségnövekedést elfogadnia. Ez tipikusan az olyan eset, amikor az Országgyűlés előírja a közszolgáltatás mértékének a növelését. Ez történt egyébként 2006/2007-ben, amikor a kedvezménnyel igénybe vehető vonatok száma vagy 20 százalékkal nőtt - igaz, pénzt nem tudott hozzá teremteni a kormánytöbbség. Ugyanilyen indok lehet az, hogy szabálytalan módon egyes állagmegóvó beruházások költségét nem terhelték rá a korábbi időszaki számlákra - például már régen ki kellett volna egy víznyomócsövet cserélni, de az önkormányzati árhatóság ennek költségét nem engedte a lakókra hárítani. Az ilyen rendkívüli intézkedésekről azonban a hatóságoknak alaposan számot kellene adniuk.

Véleményem szerint a szabályozó hatóságok nem látták el megfelelően a munkájukat, és ezért "mindenki jól járt", kivéve persze a lakossági, a közületi és az egyébként munkaadóként is funkcionáló ipari fogyasztókat. Ezért gondolom azt, hogy a gazdaság rendbetételét az ilyen szabályozó hatóságok rendbetételével, és egy erős, szakszerű, felkészült Közműtanács alá rendelésével kell kezdeni.

Javaslat a Magyar Közműtanács felállítására

Elindult a kozmutanacs.hu, ahol nyomon lehet követni, sőt részt lehet venni a Magyar Közműtanács felállítására vonatkozó szakpolitikai javaslat elkészítésében.A javaslatnak nincsen intézményi háttere, olyan szakemberek vesznek az elkészítésében részt, akik szeretnék megreformálni a magyar árszabályozás rendszerét annak érdekében, hogy Magyarországon is alacsonyabbak legyenek a közműárak, és csak értelmes megtérülő valósuljanak meg.

Egyelőre egy részletes szakirodalomjegyzék, körülbelül száz közműtanács webcíme és egy sajtószemle található az oldalon, hamarosan következik az elvi alapvetés, a jogi, közgazdasági és intézményi kifejtés. Az anyag vitájában minden szakember teljes névvel vehet részt. Az oldal a http://kozmutanacs.hu/ oldalon érhető el.

Újraközölve a gazdasági fókuszú antaldaniel.blog.hu oldalról.

Befektetői javaslat a magyar energiapolitika átalakítására

A vezetésemmel készült az AmCham befektetői kamara (amelynek ma már számos magyar és nyugat-európai vállalat is tagja) energetikai és környezetvédelmi bizottságában a nemzetgazdaság versenyképességét középpontba állító energiapolitikai állásfoglalás. Véleményünk szerint egy növekedés-orientált, munkahelyeket teremtő, a világpiacon sikeres magyar gazdaságpolitikának ilyen energiapolitikát kellene folytatnia.

Az AmCham négy témában javasol együttműködés a kormányzati szervekkel, a többi kamarával és a vállalkozásokkal:

• ténylegesen független közműszabályozás megteremtése, amelynek célja az árak rövid és hosszú távú növekedését korlátozó, költség-alapú, az energiaközművek működési és beruházási költségeit optimalizáló árhatóság megteremtése, lehetőség szerint a Magyar Közműtanács, vagy egy erősebb energiahivatal formájában;
• az energiahatékonyság növelése az ipari, mezőgazdasági, lakossági és közszférában is, elsősorban a magánberuházások - többek között a lakosság saját energiaszámláját csökkentő beruházásai - előtt álló akadályok megszüntetésével és a kiszámítható beruházási környezettel;
• a magyar gazdaásg energiafüggőségét, a magyar gyáripar és a mezőgazdaság számára új termékértékesítési lehetőséget kínáló zöld energia elfogadása, hatásos beruházásösztönző rendszer és nem jobban célzott támogatások segítségével;
• a ténylegesen energiahtékonyságot, költségeket és szennyezést csökkentő bányászati, energiatermelő, energiaszállító beruházások előtt álló adminisztratív, szabályozási és pénzügyi akadályok csökkentését, a mainál jóval kedvezőbb befektetési környezet megteremtését.

Az AmCham egy olyan befektetői kamara, amelynek amerikai, magyar és nyugat-európai vállalkozások a tagjai. Tagjaink közé tudjuk Magyarország legnagyobb energiafogyasztóit, és az energiatermelő-, kereskedő és elosztó vállalkozások jelentős részét, valamint az energetikai technológiát gyártó elektronikai gyáripar majdnem egészét.

Az AmCham célja a tagjai, a magyarországi vállalkozások és a kormányzat támogatása abban, hogy a vállalatok, a hazai iparágak és az egész nemzetgazdaság versenyképesen, egyre több jövedelmet hazahozva vegyen részt a világpiaci versenyben. Ennek érdekében az AmCham eddig nyolc szakpolitikai állásfoglalást adott ki. Ebben az évben az energiapolitika témáját emeltük ki. Az energiapolitikának azért kell a nemzeti versenyképesség alappillérévé válnia, mert jelenleg az energia mind a háztartások, mind a termelő vállalkozások egyik legnagyobb anyagi tehertétele.

A magyar gazdaság több és drágább energiát használ egy euró nemzeti jövedelem megtermeléséhez, mint európai versenytársai. A magyar energiarendszer jelenlegi állapota olyan drágán, kockázatosan és öregedő technológiával szolgálja ki Magyarországot, amin versenyképességünk visszanyeréséhez változtatni kell. A változtatásokhoz nagyon sok új beruházásra, befektetésre és jó energiapolitikára van szükség. Az AmCham abban szeretne partnere lenni a magyar kormányzatnak, önkormányzatoknak és a vállalkozói szférának, hogy ezek a beruházások minél hamarabb megvalósuljanak és megtérüljenek. Úgy gondoljuk, hogy a mostani energiapazarló állapotból Magyarország csak nagy mennyiségű, és ténylegesen high-tech beruházással lábalhat ki. Az AmCham és tagvállalatai, Magyarország legnagyobb energia fogyasztó, termelő, és néhány jelentős energia-elosztó és kereskedő cége ennek érdekében javasol új párbeszédet a kormányzattal, a civil szervezetekkel és a többi vállalkozással.

Letölhető anyagok: Az energiapolitika mint a nemzeti versenyképesség alappillére (pdf), sajtóanyag (pdf)

A sajtóvisszhangot és a letölthető anyagokat folyamatosan linkelem, ahogy elérhetők lesznek.

2010. március 29: AmCham: közműtanáccsal olcsóbbá válhatnak az energiaárak, ugyanerről az origo.hu beszámolója, AmCham: közműtanács, vagy erősebb energiahivatal kéne (Menedzsment Fórum), A közműtanácsnak kellene levernie az energiaárakat (Hír TV), Nem eléggé szigorú? Erősebb energiahivatalra lenne szükség (Magyar Nemzet Online)

Lásd még: kozmutanacs.hu

Újraközölve a gazdasági fókuszú antaldaniel.blog.hu oldalról.

A Magyar Közműtanácsnak kell levernie az árakat

Az MSZP rossz irányba csapkod, amikor a Magyarország területén kívül meghatározott gázárakkal harcol: más fejlett piacgazdaságú országokhoz hasonlóan egy jól szervezett, depolitizált, megingathatatlan Közműtanácsnak kell letörnie a közművi árakat - idehaza.

Tényleg a fejünkre nőttek a monpóliumok: elviselhetetlünk drága az energia Magyarországon, meg a vasút is (az adófizetőknek), borzasztó rossz a vízközművek kihasználtsága és így működési költsége is, és a távfűtés terén is talán a legrosszabb helyen fogtuk meg a problémát. Úgy gondolom, hogy mielőtt valami újabb fából vaskarikával próbálkoznánk, időszerű a bevált német, amerikai (szlovák) gyakorlatot átvenni.

Az a tény, hogy a magán- és állami monopóliumok szabadon háríthatják ránk a költségeiket, bármikor "szanáltathatják magukat" az adófizetők pénzén, a presztízsberuházásait beépíthetik az áraikba, nem a piacgazdaság normális működésének a velejárója. A modern piacgazdaságokban a szabad ármeghatározás joga csak az egymással ténylegesen versenyző vállalkozásokat illeti meg. Azoknak a vállalatoknak az árképzését, amelyeknek nincsen érdemi versenytársa közérdekből korlátozzák a világ minden fejlett gazdaságában - a közhiedelemmel ellentétben az Egyesült Államok több mint kétszázéves történetében sem élhetek a közművek és közcikkek gyártói a szabad ármeghatározás jogával. Az Egyesült Államokban ma úgynevezett közműtanácsok határozzák meg az energia, távközlés és a tömegközlekedés árait. Az EU országaiban gazdasági szabályozó hatóságoknak nevezik az ehhez hasonló intézményeket. Magyarország kormánya és néhány önkormányzata a parlamenti többség segítségével 2002 óta szisztematikusa szétverte az árszabályozás intézményeit, ezért az új kormánynak az egyik első feladata kell legyen a Magyar Közműtanács felállítása.

Az ezzel kapcsolatos részletes program hamarosan vitatható lesz a neten, egy rövid bevezető itt található a Magyar Közműtanács felállításáról a komment.hu oldalán (vita ott).

Az index is címlapra tette az elégséges szolgáltatás elégtelenségét

Eddig két sztrájk kapcsán szerepelt az origó címlapján az a véleményem, amely szerint a Sztrájktörvény rossz - és egyre inkább úgy vélem, hogy szándékosan rossz - és lehetőséget nyit a közművekben a retorzió nélküli törvénytelen sztrájkra is. Bár sajnos a két cikk nincsen összelinkelve, de ma az Index címlapján is felbukkant egy teljsen hasonló gondolatmenetet, és a jelenlegi ellentmondásos jogértelmezés történetét bemutató cikk Haász Jánostól. Ahogy ez a cikk a munkajogászt idézi,

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kiadott egy ajánlást, ami szerint az elégséges szolgáltatás megállapításánál nem a munkaadó vagy a munkavállalók, hanem a szolgáltatást igénybe vevők érdekeit kell figyelembe venni – mondta korábbi cikkünkben Iványi Judit, az ELTE munkajogi tanszékének oktatója.

Ehhez én annyit tettem hozzá, hogy mivel a közművek különleges jogokat és kötelezettségeket biztosítanak (az állam köteles az indokolt veszteséget megtéríteni, vagy megtérítettni, ugyanakkor tilos a korlátlan sztrájk), a közműveket szabályozó szakhatóságokra, esetleg a munkaügyi bíróságokra kellene bízni az elégséges szolgáltatási szint meghatározását.

A most távozó Országgyűlés tétlenségének és rossz döntéseinek az árát jelenleg a Budapesten közlekedőkkel a főváros cégének munkaadói és munkavállalói fizettetik meg. A parlamenti pártokat közvetlenül nem csak abban a kérdésben terheli felelősség, hogy az előző tömeges, jogsértő sztrájk óta sem egészítették ki a hiányos törvényt, hanem abban is, hogy a közműveknél a vonatkozó európai jog, illetve korábbi magyar jog eróziójával lehetővé tették az értelmetlen sztrájkhelyzetek kialakulását.

Mindez a veszélyes üzemekben fokozza az utasok balesetveszélynek való kitettségét, illetve jelentős anyagi károkat okoz az utasoknak és externáliákon keresztül szinte az egész magyar gazdaságnak és társadalomnak. Ideje változtatni.

Egy város lerombolásának második leghatásosabb módja

New York Cityben az ingatlanbérleti szerződéseket hosszú távra kötik, illetve sok amerikai városhoz hasonlóan a bérleti díjakat egyfajta stabilizációs célú árszabályozásnak vetik alá, ami elvileg jót tesz az üzleti stabilitásnak és a szegények lakhatásának. A szabályozott időszak lejártakor azonban piaci alapon tárgyalják újra a bérleti díjat, és ilyenkor sok minden, amit adottnak veszünk, megszűnik. Ilyen az egyik kedvenc könyvesboltom, a Strand Fulton Streeten lévő üzlete, ahol szeptember utolsó napjaiban nagyszerű új és használt könyveket lehet várásolni 1-2 dollárért (a nagy Strand megmarad, de úgy látszik, nem éri meg átszállítani, újrarendezni és árazni az itt lévő könyveket).

Greg Mankiw Assar Lindbecket idézi: az ingatlanbérleti díjak szabályzása "egy város lerombolásának a legjobb módja a bombázást nem számítva". A tulajdonosok ugyanis a feltételekben kompenzálják azt, hogy nem reagálhatnak sem a piacra, sem az inflációra, és amikor a szabályozott időszak lejár, akkor az ársokk akkora, hogy az üzletek és a szegények mégsem tudnak mással, mint a lábukkal válaszolni. Az elmúlt hetek másik hasonló története a hatvanas években az Apollo-programot idézően felépített fantasztikus óceánparti vidámpark, az Astroland bezárása, amelynek tavaly járt le a bérleti szerződése, de sikerült egy év haladékot nyernie. Én egy nappal a zárás után jártam ott fényképezni.

Mennyit ér egy amerikai élete?

Az Egyesült Államokban jelentős hagyománya van a jogszabályok gazdasági hatáselemzésének. Ennek keretében többek között kiszámítják egy várható haláleset megelőzésének költségét is. Ez azt jelenti, hogy egy környezetvédelmi vagy közlekedésbiztonsági szigorítás iparági költségeit a várhatóan elmaradó halálesetek számával vetik össze. Például, ha egy új előírás bevezetése 690 millió dollárba kerül évente, és ezzel száz ember életét lehet évente átlagosan megmenteni, akkor egy élet megmentésének statisztikai értéke 6,9 millió dollár. Ma pontosan ezt az értéket közli az amerikai környezetvédelmi hatóság. Az amerikai közlekedési tárcánál ez az érték 6 millió dollár.

Vasútszabályozásért felelős miniszteri biztos lettem

A gazdasági és közlekedési miniszter kinevezett vasútszabályozásért felelős miniszteri biztosnak. Megbízólevelem szerint két feladatom van: a vasútliberalizációs jogszabályok előkészítése és a MÁV egyes szervezeti egységeire építve a Magyar Vasúti Hivatal felállítása. A munkát február 1-én kezdem meg.

A mellékvonalak lehetőségei az új európai szabályozási környezetben

Megjelent "A mellékvonalak lehetőségei az új európai szabályozási környezetben" című cikkem a Közlekedéstudományi Szemle LIV/11. számában, ugyanitt egy nagyon érdekes cikk olvasható Dr. Farkas Gyula tollából a vasúti pályadíjmeghatározás módszereiről. December 1-én az egykori Közgázon, a Budapesti Corvinus Egyetem állami szabályozás kurzusán tartok szemináriumot a vasútszabályozás kérdéseiről, amelynek handoutja és ajánlott irodalomjegyzéke a vasutas anyagok között lesz elérhető.

Kézirat a vasútreform politikai és gazdasági kérdéseiről

Letölthető kéziratom a vasútreform politikai és gazdasági kérdéseiről. A cikk a Közlekedéstudományi Szemlében ősszel megjelenő, a vasútszabályozás mellékvonalak számára kedvező reformjának kérdéseit taglaló szakpublikáció politikai kiegészítése. A lenti e-mail címén minden hozzászólást örömmel veszek (pdf letöltése»»»).