Vége a lakossági gázmonopóliumnak

Egy újabb monopóliumnak lett vége Magyarországon: februárban lép a lakossági piacra az első alternatív gázszolgáltató, amely a jelenlegi közüzemi tarifánál 8 százalékkal alacsonyabb árat kínál. A gázmonopólium megtörésére különösen kevés esélyt adtak az elemzők - meglátjuk, az első fecske csinál-e nyarat. Szerintem volna még mit tenni a piaci környezet javításáért, de önmagában a piacra lépés ténye is nagy pszichológiai fegyvertény. Akárcsak a vasútnál itt sem sokan látják még a piacot, nemhogy a versenyt. Korábban: Holt terhek - hogyan törhetők meg a monopóliumok? Kép: Thomas Hawk. További szép gázmérők itt.

Frissítés: Ukrán hátszéllel szabadulhat fel a magyar földgázpiac; Fapados szolgáltató kínál olcsó lakossági gázt; a szolgáltató honlapja gas.hu.

Amerika a Nagy Válság éveiben

Az amerikai Kongresszusi Könyvtár fantasztikus digitalizált közkinccsel rendelkezik, amelyeket elkezdett gyűjteményenként a flickr oldalain is megosztani. Ezt a nagyszerű képet, Russel Lee alkotását a 1930s-40s in Color - Amerika a Nagy Válság éveiben című színes fényképgyűjteményből töltöttem le. Ezt az időszakot számomra legjobban a Coen testvérek szürreális komédiája, az Odüsszeusz feldolgozásából született Oh Brother Where Art Thou? idézi meg, ahol a filmkészítők ugyanezt az elfelejtett színvilágot is igyekeztek megidézni. (Közgazdászok számára más okból is kötelező ismerni az időszakot). Az amerikai közkönyvtár nem kér pénzt a képekért, nem butítja le a felbontását, nem korlátozza a felhasználását, hiszen egy közcélú gyűjteménynek azért van, hogy a közös kultúrkincset eljuttassa az emberekhez. Remélem, egyszer idehaza is lesznek ilyenek!

Frissítés: A Múlt-kor is beszámol a kezdeményezésről

Sarkozy és a vallás

Lehetett sejteni, hogy Sarkozy sok mindenben Blair utódja lesz az európai politikában, de hogy a vallás legyen politikájának egyik központi kérdése, arra biztos kevesen fogadtak volna. Az index arról számol be, hogy a laikus francia elitnek kezd betelni a pohár. Magyarul eddig a legjobb beszámolókat a ügyről Horváth Réka EU-blogján találtam, aki beszámolt Sarkozy címzetes kanonoki címének átvételéről és a lateráni beszédéről is. A címzetes lateráni kanonok cím minden francia államfőnek jár IV. Henrik óta, de az ötödik köztársaság elnökei közül csak a jobboldaliak "mentek el érte", nem lényegtelen módon az a Valéry Giscard d’Estaing is, aki az EU alkotmányozó konventjét vezette, és így nagyrészt szellemi atyja a Lisszaboni Szerződésnek is.

Sokan írták az elmúlt években, hogy a 21. század a vallás évszázada lesz, és ezt talán azért nem vettük komolyan, mert Magyarországon igen gyengék az egyházak, és Európa talán az egyetlen civilizáció, ahol ez a hatás még nem nagyon érvényesül. Sokszor ismétlem, mert nagyon fontosnak tartom, az európai kulturális örökség jegyzékébe elsőként a Cluny apátságot jegyezték be, még az előző francia kormány kulturális miniszterének kezdeményezésére. Szerintem Sarkozy lépései ezen a téren váratlanok, de egyáltalán nem meglepők egy olyan embertől, aki elnökként először az Egyesült Államokba utazik nyaralni, és a Bush családdal ebédel. Mindenesetre szép európai történet, hogy egy magyar és görög zsidó szülőktől származó francia polgár köztársasági elnök és lateráni címzetes kanonok lesz egyszerre.

Kiegészítés: Sarko gets religion (FP Blog)

Első világháborús blog

Sok hasonló blogot lehet találni a neten, de talán Magyarországon még senki nem csinálta: valaki elkezdte felrakni a nagypapája első világháborús naplóját a blogterre. Az I. világháború olyan történet, amit túl hamar elfelejtettünk, magyar részről az okokat számba se vettük, és az eredményeket sem értékeltük higgadtan. Alig várom a folytatást. (A képen hadifogságba esett osztrák-magyar katonák láthatók).

Harry Lamin's letters from the first World War
Múlt-kor: Divatba jöttek a történelmi blogok

A magyar-zsidó társadalmi szerződésről

Amikor a magyarországi zsidóság reprezentatív (önmagát reprezentatívnak tartó) szervezete, a Mazsihisz nem fogadta el a magyar nemzet egységét megtestesítő köztársasági elnök ebédmeghívását, valakinek szöget kellett volna üssön a fejébe, hogy itt valami nagy baj van. Rengetegféleképpen lehet ezt a problémát forgatni: aki nem fogad el egy ebédmeghívást, azt illendő-e másodszor meghívni? Mi van akkor, ha a köztársasági elnök nem fogadja el legközelebb a Mazsihisz meghívását?

És lám, a civil társadalom valahol csak működik, ugyanis a judapestnek eszébe jutott, hogy bizony ez így nincsen rendben! A judapest közösség nevében shadai elutasítota azt a tételt, hogy a Mazsihisz az egész magyar zsidóságot képviselné, és engesztelőleg fordult a köztársasági elnökhöz, hitet téve a párbeszéd és a pluralizmus szükségességéről, és a rossz szájizet adó ebédhez egy díszcsomagolású flódnit küldött desszernek. (A flódni-ügy sajtója). Shadai akciója tulajdonképpen 2007. legszebb civil akciója volt, amire ráadásul a Köztársasági Elnöki Hivatal is pozitívan reagált.

Az egészet csak bevezetőnek szántam shadai újabb akciójához, a magyar-zsidó társadalmi szerződésről szóló okfejtéshez, ami a Konzervatórium jobboldali közönségének dobott egy labdát. A vitát 407 komment után be kellett rekeszteni, illetve az egész ügy átkerült judapestre. Látszik, hogy van miről beszélni, és őszinte tiszteletem az alternatív zsidó portálnak, hogy nekiment ennek a vitának. Érdemes benézni.

A féltudású elit vitája

Idén sem marad el a féltudású elit tézisének kritikai elemzése, hiszen sem a problémafelvetés lényegéig, sem a kínált diagnózis elemzéséig nem jutottunk el. Az első cikkben a beszédes írói álnév és az anonimitás volt a téma, a másodikban a használt elit-fogalom problematikussága. Most némi frissítésként lássuk, hogy a neten kibontakozott vitában milyen pró és kontra érvek hangzottak el Publius Hungaricus cikke kapcsán.

Kritikus hangvételű írások: Tallián Miklós az elefánt feljegyzéseiben jól beolvas Publius Hungaricusnak, egyrészt az írói álnév-választás nagyképűsége miatt, másrészt azért, amiért elválasztja az elitet a társadalomtól. Vuosi Suomessa Publius Hungaricus Finnországgal való példálózását kérdőjelezi meg. A Kerthelyi Agrárium az elitellenes diskurzus problémájára hívja fel a figyelmet. A kultplay a polgári körökhöz hasonlítja az írást és gúnyolódik rajta. Bereznay András alaposan nekiveselkedik, kijelenti, hogy szerinte Publius Hungaricus a politikai elitről nyert benyomásait általánosítja az egész elitre, és azt állítja, hogy a szerzőnek inkább a kontraszelekciót okozó gyenge demokráciát mint a szaktudás hiányát kellene felrónia. Lényegében Tóta W. Áprád is ezt az érvet képviseli, amikor a demokratikus verseny élesebbé tételében látja a (politikai) elit kontraszelekciójának ellenszerét. Fido igen szellemes humorral fordítja meg az elitellenes gondolatmenetet, és ugyanazért vádolja a választópolgárokat, amiért Publius Hungaricus az elitet - lényegében ezzel ugyanazt sugallja, mint Bereznay András. Bizony ez már a reductio ad absurdum kategória.

Egyetértő írások: Bratwurst alapvetően egyetért a cikkel, de egyrészt megjegyzi, hogy olyan nincs, hogy egy társadalomnak csak az elitje változik, másrészt hozzáfogna a magyar állam visszabontásához. Homo Politicus egy új generáció új nyelvét üdvözli az írásban. "Esti Kornéll" a virtus.hu oldalán egyetért, és úgy fűzi tovább a gondolatmenetet, hogy az elit tagjait politikai, büntetőjogi és gazdasági értelemben is meg kell büntetni. A Tangó Blog az argentín hasonlat okán (amit egyébként Bokros Lajos vezetett be a magyar gazdaságról való gondolkodásba) jelzi, hogy a magyar táncművészet terén is hasonló folyamatok figyelhetők meg.

Egyéb: Kapecz Zsuzsa azt állítja, hogy Bartha Attila mindezt már megírta a Beszélőben, és ezt különféle liberális tézisekkel veti össze. A Népszabadság publicistája a változásmenedzsmentről ír a cikk kapcsán. Kitalátor nem tartja elég alaposnak Publius Hungaricus elitkritikáját, hiányolja belőle az elit nemzetellenességét taglaló elemeket. Prágai Tamás alapvetően gúnyolódik Publius Hungaricus első cikkén a Magyar Hírlapban, felidézve, hogy a tudás-hatalom gondolat szerinte lejáratódott. Zuango a cikk kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy a jogokhoz kötelességek is járnak, és egyetértőleg idézi a cikket. Új Péter a magyar polgárok monopóliumokkal szembeni tűröképességét idézi a cikkből. A Tirpákbokrétás Publius Hungaricus munkásságát Tisza Katának a miniszterelnökhöz fűződő ismeretségét sejtető bennfentes látleteihez hasonlítja a féltudású elit cikket. A Reakción elég jól elszórakoznak a cikken. Íme az Index kapcsolódó fóruma is.

Szegény Bereznay András radikális Publius-kritikája jól elvérzett a Konzervatóriumon.

Újratöltve: A féltudású elit vitája folytatódik!

Újévi médiaszereplések

Úgy látszik, félévente vége szakad a csendes munkának, és valami felkelti az érdeklődést a hivatali munkám iránt. Január 2. óta újra az érdeklődés középpontjába került az államvasutak működése, úgyhogy a médiában rengeteg helyen találkozhattatok velem. Akit érdekel, hogy mivel töltöm a munkanapjaimat, most különösen széles képet kaphat róla: egy órás beszélgetést készített velem a Gazdasági Rádió, interjút közölt velem a Magyar Nemzet, röviden szerepeltetett az M1 Híradója, illetve az eheti Magyar Narancsban van egy hosszú interjú a bankkoszolidáció, és a Postabank és a MÁV analógiáiról. A blogomon azonban továbbra is tartózkodom a hivatali teendőim taglalásától, és a hivatali tevékenységemmel kapcsolatos kritikákat is inkább a Magyar Vasúti Hivatal honlapján keresztül küldjétek el.

A Narancs-interjú közben felkerült Tevan Imre Kötött pálya blogjára, ahol érdekes vita alakult ki róla. Szóval ott is hozzá lehet szólni!

Totál új érzelemhalál - Bada Tibor kiállítása

Január 18-ig még látható a K. Petrys Ház galériában Bada Dada Totál új érzelemhalál című kiállítása. A tavaly tragikus halált halt vajdasági magyar művész, Bada Tibor életműve ma még nem áttekinthető. Gimnazista koromban rám is felszabadítóan hatottak képregényei és nagyszerű antislágere, az Apa kocsit hajt. Azóta tudom, hogy legkiválóbb kortárs művészeink is így voltak ezzel a kezelhetetlen zsenivel. A kiállítások a művész néhány kiváló festménye, rajza mellett olyan relikviák is láthatók, mint a már idézett dal kézirata, vagy a napjainkban fantasztikus aktualitást kapott, még a nyolcvanas években készült Terror-metró című képverse. Bada Dada az élet és a halál dolgait kendőzetlenül, a biológiai folyamatokat is dokumentálva, a kimondva túlzottan is elcsépelt szavak képi ábrázolásával sokkolóan tárgyalja - kell némi bátorság a kiállítás végignézéséhez, de nagyon megéri.

Tudósok Bada Dadával - Apa kocsit hajt

"Közszolgáltatási időgép és élménypark"

Állandóan visszatérő témán, és egyben hivatásom is a mesterséges gazdasági monopóliumok lebontása, illetve a nemzeti vagyon széthordásának intézményi korlátozása. Ebben a témában rendszeresen jelennek meg cikkeim, amelyek egy szakköztisztviselőhöz mérten igyekeznek komolyan bemutatni közös dilemmáinkat. Új Péter nálam sokkal szórakoztatobban mutatja be a mesterséges magyar állami monopóliumok, a posta és a vasúti közszolgáltatás problémáját. (Kép: Swamibu, CC)

Itten az egészségügyi szkanderozásban szokott előjönni, hogy hát micsoda egy ostoba neolib globalista profitérd antiszoc kapitál burzs dogma, hogy csak az működőképes, ami magántulajdonban van, hogy a köz, a KÖZ, igenis, a KÖZ is képes működtetni mindenféle dolgokat a saját hasznára, szépen, jól, hatékonyan, profit meg mindenféle gusztustalanságok nélkül. Aha. Lehet. De abban biztos vagyok, hogy ha a postát eladtuk volna Csányinak, a MÁV-ot Demjánnak, a BKV-t meg, mittudomén, Leisztingernek, akkor most nem volna sorban állás, anyázás, levélkeresgélés, motorról leszállni képtelen kézbesítő, indokolatlan hópánik. Profithajhászás volna, haszonelv, pénzéhes kaparás. És szolgáltatás. Undorító volna, tényleg, undorító.

Új Péter nagyon szellemes postai és tömegközlekedési helyzetképe után a privatizációt javasolja, ami Magyarországon sajnos politikai kérdés, így arról köztisztviselőként nem nyilatkozhatom. De a mesterséges monopóliumok lebontása, a posta, a vasút és más tömegközlekedési szolgáltatók versenyeztetésének megteremtése valódi szakpolitikai lehetőség.

Cikkeim: Hogyan törhetők meg a monopóliumok? (többi cikk), szakpolitikai olvasmányok: (monopol)szabályozás, regulation, posta, post.

A határok után, alulnézetben

Az angol blogomon indítottam egy sorozatot arról, hogy az EU csatlakozás és különösen a 2007. december 21-i schengeni övezethez való csatlakozás hogyan változtatja meg a szomszédainkkal való kapcsolatot, vagyis a határnyitásról alulnézetben. A sorozat azért angol nyelvű, hogy a szomszédok is hozzá tudjanak szólni és én is értsem a válaszukat. Az első rész a szlovák-magyar határ eltűnésének három epizódjáról szól: a közlekedési táblákkal helyreállított határról, a határállomás feltételezett szétlopásáról, és a határmenti vasútállomásról elszállított dinamitról. Első rész: Szlovákia. Kép: Antennae (CC).

Közkincs 2008-ban: József Attila

A tavalyi évben kedvenc magyar költőm, Kosztolányi Dezső műveinek közkinccsé válásáról emlékeztem meg (két nappal korábban a kelleténél). 2008. január 1-én a magyar irodalom újabb nagy művei válttak közkinccsé, vagyis az örökösök engedélye nélkül szabadon felhasználhatóvá, sokszorosíthatóvá, kiadhatóvá. Idén Somlyó Zoltán, Juhász Gyula, és persze a sokak kedvencének számító József Attila rajongói örülhetnek, nekik ugyanis a szerzői jogi oltalom utolsó két évében is meggyűlt a bajuk az örökösökkel, akik a rajongók által begépelt verseket vetették ki a nemzeti gyűjteményünkből, a Magyar Elektronikus Könyvtárból.

Ugyancsak jelentős festmények váltak szabadon reprodukálhatóvá, hiszen közkinccsé vált Vaszary János, Nagy István, Pólya Tibor, életműve. A bal oldali képen Nagy István 1920-ból származó, szabadon reprodukálható önarcképe látható. A szerzői jogok furcsaságáról, és a szabadalmakhoz képest közgazdaságilag meglehetősen káros szabályozásáról főleg 2006-ban vitatkoztunk sokat - a téma sajnos még sokáig aktuális lesz.

Nem lehet abbahagyni

Dávid blogja nagyszerű Petri-idézetettel kezdi az évet.

Kilátástalan, de nem lehet abbahagyni
Magyarországot. Csinálni kell tovább.
Együtt ezzel a sok hülyével (melyek egyike, lehet, éppen én vagyok).
Ígérgetések földje.

Nem a visszapingelés szándékával, de tényleg időtlen sorok, mert ma is időszerűek.

Drága az olaj és nagyon meleg van

2008. január 2-án az olaj ára átlépte a szimbolikus határt: az év első kereskedési napján az észak-amerikai könnyűolaj ára átlépte a száz dollárt. A meg nem nevezett árutőzsdei kereskedő 15 másodperc után veszteséggel, még két számjegyű összegért adta el a rekordösszegért vett olaj-pozíciót. Az időzítés tökéletes a lélektani szempontból jelentős a nominális rekord szempontjából, és aligha érdekel sokakat, hogy reálértékben a hetvenes évek végi olajválság idején volt már drágább az olaj: 1979-ben mai értéken számolva 101,4 dollár volt egy hordó olaj.

Ugyancsak jól elvitatkoztak a klímaváltozást relativizáló szkeptikusok azon, hogy 2007. nem az abszolút legmelegebb év volt. Hát persze, például 2005-ben átlagosan melegebb volt, csak éppen "amióta globális átlaghőmérsékletet mérnek a Földön, a hat legmelegebb évet mind 1998 után, a tizenöt legmelegebbet pedig 1988 után regisztrálták". Magyarországon pedig tavaly 11,7 Celsius-fok volt az országos középhőmérséklet, ami egy tizeddel több az eddigi rekordnál, a 2000-ben mért 11,6 Celsius-foknál. "A 20. század utolsó évtizedétől az átlagot jóval meghaladóan meleg éveink voltak. Tavaly rendkívül forró nyarunk volt, de már 2006 őszétől kezdődött egy olyan, egy évig tartó periódus, amelynek során végig átlag felett alakult a középhőmérséklet." És ez általában így is ment az északi félteke nagy részén, meg Ausztráliában is. Magyarországon külön probléma, hogy nagymértékben csökkent a csapadék mennyisége is és az egész Kárpát-medence vízháztartása felborult. Ugyan ma még mindig nem lehet száz százalékos biztonsággal megállapítani, hogy az olaj égetése okozza a meleget, de azt senki sem tagadja, hogy az olaj égetése megváltoztatja a légkör összetételét, és a légkör összetétele meglehetősen összefügg a légkör hőmérsékletével.

A magyar külkereskedelmi mérleg egyik legnagyobb problémája éppen az energia és az energia-hordozók magas ára - a magyar embereké meg a szélsőséges időjárásunk: télen fűteni kell, nyáron pedig hűtés nélkül pokoli a hőmérséklet, és újabban mindig aszály van. Szerintem 2008 témája az energiaellátás, energiatakarékosság és a klímaváltozás lesz ezen a blogon is.

Magyarország az átlagosnál nagyobb mértékben van kitéve az időjárásnak és az energiahordozók árának is, vagyis jobb lesz, ha nem dugjuk a fejünket a homokba. Mindkét téma személyesen is érint bennünket: költhetünk kevesebbet energiára, személyesen is költhetünk a klímaváltozás megfékezésére, megszabadulhatunk a hagyományos izzótól. Nagy jövőt jósolok a hőszigetelő anyagoknak, a napenergiának és a vasútnak.

Linkgyűjtemények: energia, energy, klímaváltozás, climate.

Líbia az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöke

Csak a rend kedvéért: Líbia vette át az ENSZ BT elnöki tisztét Olaszországtól. A Tanács választott, nem állandó tagjai jelenleg Líbián kívüli Vietnam, Burkina Faso, Costa Rica és Horvátország. A régiónkat legjobban érintő aktuális kérdés Koszovó státusza. Líbia újabban törekszik a nyugati világgal rendezni a kapcsolatait - ezért sem vétózta meg az Egyesült Államok Líbia eddigi legnagyobb diplomáciai sikerét harmadszor - és remélhetőleg jobban teljesít majd, mint Zimbabwe a fenntartható fejlődés bizottsága élén. Persze, a Biztonsági Tanács komolyabb ENSZ intézmény, mint a közröhejbe fulladt Emberi Jogi Bizottság.
Link: Al-Dzsazira, CNN.

A magánélet védeleme a fejlett országokban

A Privacy International és a Electronic Privacy Information Center egy térképen dolgozták fel az arra vonatkozó adataikat, hogy egyes országokban mennyire könnyű az államnak megfigyelni polgárai magánéletét. Olyan tényezőket vettek figyelembe, mint a kamerás megfigyelés, adatcsere más országokkal, a határellenőrzés gyakorlata, különféle jogállami procedurális és demokratikus garanciák.


Íme, a térképhez tartozó adatok. Magyarországon a helyzet 2007-ben nem változott az előző évhez képest, vagyis a magánélet védelme közepesen erősnek mondható, hasonlóan Közép-Európa országainak többségéhez vagy Kanadához. A PI szerint általános tendencia, hogy Nyugat-Európában gyengülnek, Közép-Európában pedig erősödnek a magánélet szentségét garantáló intézmények.

A felmérésről beszámolt a Wired blogja, a Samizdata, és sok, az emberi szabadsággal foglalkozó blog is.

2007 leglátogatottabb bejegyzései

Néhány összegzés a blogomról, ami körülbelül a 2007. elején nyerte el mostani formáját. Tavaly ezeket olvastátok a legtöbben:

1) Magyarország ma: mit mutatnak a statisztikák? (1576)
2) Vallási meggyőződés alapján listázni (1120)
3) Új közlekedési táblákkal ismerkedik Európa (966)
4) Hídinfláció Magyarországon (610)
5) Kegyeletsértés, hullagyalázás, szoborlopás (508)
5) A világ jövedelem-megoszlása egy szempillantás alatt (420)
6) Megtörtént-e a rendszerváltás? (386)
7) Egy öregedő társadalom versenyképessége (354)
8) Indie összefoglaló (276)
9) Gazdasági növekedés Európában (260)
10) A legrosszabbul működő államok (259)

Ha egyszer egy poszt sokaknak tetszett, általában népszerű is maradt, mert kikerült a tíz legnépszerűbb bejegyzésbe, ami további találatokat adott mellé. Így folyamatosan az egyik legolvasottabb bejegyzés a 2006-ra vonatkozó első statisztikai összegzésekről szóló bejegyzés maradt. Ezentúl az elmúlt hónapok legolvasottabb cikkei lesznek csak kint, hogy még aktuális vitákba lehessen bekapcsolódni.

A leggyakoribb keresőszavak a közlekedési táblák (ékezet nélkül is), ezt az indie, a legjobb zenék, majd a nevem különböző változatai és a postagalambok követik. Azt hiszem, hogy indie-legjobb zenék témában van mit olvasni az oldalamon, és ez nem fog megváltozni az újévben sem. Aki a hivatalos dolgaimról akar olvasni, gyakorlatilag semmit nem fog találni jövőre sem a blogomon csak a hivatalom honlapján. Mivel a közlekedési táblák-postagalambok témáról csak egy-egy, a keresőszót csak elég marginálisan érintő szócikk található a feminista közlekedési táblák és egy állatvédő szervet Barzin zenéjére készült postagalambos klippje kapcsán, vélhetőleg volt jópár csalódott olvasó is. Ami meglepő, hogy ebben a témában nyilván azért klikkeltek sokan a keresőkben a blogomra, mert nem találtak mást. Mindkét ügy felkeltette az érdeklődésemet annyira, hogy 2008-ban a két kulcsszó egy-egy új bejegyzést kapjon, de nem hiszem, hogy az érdeklődésem fókuszába fognak kerülni. A nevem különböző kombinációi körülbelül ugyanennyi keresés alapján vezettek el a blogra - bár vannak névrokonaim, azt hiszem, hogy ezek döntő része sikeres találat volt. Remélem, hogy a rendszerváltás (számukra a köztársaság cimke javasolható) és a versenyképesség ügyében keresők is találtak valamit, vagy el tudtak indulni erről az oldalról, mint ahogy a kartogramok, illetve az elöregedő társadalom jellemzői után keresgélők is. Az alapjogok is gyakori kulcsszó volt, erről van egy magyar és egy angol linkgyűjteményem, egy cikk-gyűjteményem de én nem sokat írtam az ügyben. Ami ezt a témát előtérbe hozta, hogy a Heti Válasz és a szcientológusok ügyéről írtam egy olyan posztot, ami mindkét fél listázási gyakorlata miatt mostanáig naponta keresett bejegyzés, az az érzésem, hogy mindkét fél felírt magának!

Persze még több száz, furcsa és nem furcsa dolgot írtak be a keresőbe azok, akik itt kötöttek ki, mivel a keresők adták a látogatások 35 százalékát, ráadásul ez az arány a kereshető tartalmak számának gyarapodásával folyamatosan nőtt az év folyamán. A tavalyi évben 16605 látogatás alkalmával 30122 oldalt töltöttetek le. Mivel az általam használt blogger blogmotor a Google egyik alkalmazása, meglehetősen sok statisztikát vezet a blog használatáról - jobb ha tudjátok. Nem érdemes ettől félni, más oldalakon is ennyi nyomot hagytok, legfeljebb a honlap fenntartói nem árulják el. Szerintem nem árulok el személyes titkokat, ha elárulom, hogy a látogatók 73,7 % magyar nyelvű böngészőt, 19,95 % amerikai angol nyelvű böngészőt használt. Az olvasók 87,06 %-a Magyarországról, 1,88 %-a Romániából, 1,82 %-a az Egyesült Államokból, 1,05 %-a Németországból nézte meg ezt a blogot, száz feletti látogató érkezett Nagy-Britanniából és Szlovákiából is. A látogatók 56,87 %-a Budapestről érkezett, ezt tizenhét magyar település, majd Pozsony követte. Két tucatnál több látogatás érkezett külföldi városok közül Londonból, Brnóból, Bukarestből, Reykjavíkból, Brüsszelből, Amszterdamból, Bécsből, Strasbourgból, Los Angelesből, Marosvásárhelyről és Kolozsvárról, és ennél kevesebb a fenti helyen látható többi városból. A legtöbb olyan helyen, ahonnan több mint két tucat látogatást kapott az oldalam, nincsen tudomásom személyes ismerősről, vagyis fogalmam sincs, hogy kik vagytok, de ha tetszik a blog, gyertek vissza, kommentáljátok, vitatkozzatok!

Boldog új évet!