Autour de Lucie - Je reviens

Ugyanaz Candice Jarrettel.

Sarkozy és a vallás

Lehetett sejteni, hogy Sarkozy sok mindenben Blair utódja lesz az európai politikában, de hogy a vallás legyen politikájának egyik központi kérdése, arra biztos kevesen fogadtak volna. Az index arról számol be, hogy a laikus francia elitnek kezd betelni a pohár. Magyarul eddig a legjobb beszámolókat a ügyről Horváth Réka EU-blogján találtam, aki beszámolt Sarkozy címzetes kanonoki címének átvételéről és a lateráni beszédéről is. A címzetes lateráni kanonok cím minden francia államfőnek jár IV. Henrik óta, de az ötödik köztársaság elnökei közül csak a jobboldaliak "mentek el érte", nem lényegtelen módon az a Valéry Giscard d’Estaing is, aki az EU alkotmányozó konventjét vezette, és így nagyrészt szellemi atyja a Lisszaboni Szerződésnek is.

Sokan írták az elmúlt években, hogy a 21. század a vallás évszázada lesz, és ezt talán azért nem vettük komolyan, mert Magyarországon igen gyengék az egyházak, és Európa talán az egyetlen civilizáció, ahol ez a hatás még nem nagyon érvényesül. Sokszor ismétlem, mert nagyon fontosnak tartom, az európai kulturális örökség jegyzékébe elsőként a Cluny apátságot jegyezték be, még az előző francia kormány kulturális miniszterének kezdeményezésére. Szerintem Sarkozy lépései ezen a téren váratlanok, de egyáltalán nem meglepők egy olyan embertől, aki elnökként először az Egyesült Államokba utazik nyaralni, és a Bush családdal ebédel. Mindenesetre szép európai történet, hogy egy magyar és görög zsidó szülőktől származó francia polgár köztársasági elnök és lateráni címzetes kanonok lesz egyszerre.

Kiegészítés: Sarko gets religion (FP Blog)

Európa éve a világpolitikában: Blair köszönti Sarkozyt

Tony Blairt az elmúlt évtizedek egyik legkiemelkedőbb európai államférfijének tartom, aki generációjából először jutott egy nagyhatalom élére. Tíz évnyi kormányzás után ezekben a hetekben fejezi be miniszterelnöki tevékenységét. A hétvégén egy nála egy évvel fiatalabb, őt példaképnek is tekintő, jelentős vezetői múlttal rendelkező politikus, Nicholas Sarkozy nyerte meg a francia elnökválasztást. Tony Blair a YouTube filmmegosztó rendszerén keresztül üdvözölte kollégáját és barátját franciául és persze angolul:



Tony Blair politikusi teljesítménye abban állt, hogy végzetesen osztályszemléletű ellenzéki pártját, saját osztályát hátrahagyva, keresztényszocialista alapon a megválasztható középre vitte át egy alapvetően jobbratolódott politikai közegben. Az Új Munkáspárt néhány baloldali és sok jobboldali eszményt felválló, tíz éven át sikeres kormányzó erő lett. A Blairt megelőző majdnem két évtizedes sikeres konzervatív kormányzás eredményeit megtartotta, sok helyen továbbfejlesztette.

Sarkozy egy újfajta, Blairéhez hasonló centrista, de bártrabb reformpolitikával nyert egy alapvetően balratolódott politikai közegben. Franciaország erejét bizonyítja, hogy saját hagyományaival és előítéleteivel képes volt leszámolni egy fantasztikusan nagy részvétellel lezajlott választáson. Olyan elnököt választottak Sarkozy személyében, aki "csak" attól francia, hogy a franciaként nevelkedett. Olyan programra és politikai szövetségesekre mondtak igent választói, amik és akik egy éve a francia politika szitokszavai közé tartoztak: angolszászok, liberálisok, piac. Azt hiszem, hogy a világ szeme Angela Merkelen, Nicholas Sarkozyn és Hu Jintaon lesz addig, amíg az Egyesült Államok és Oroszország nem választ magának új elnököt. Németország és Franciaország új vezetője nagyon kedvező helyzetből tehetnek az Európai Unió cselekvőképesebbé tételéért és a transzatlanti kapcsolatokban Európa szempontjainak érvényesítéséért. (Csak azt sajnálhatják, hogy Tony Blair nem fog mellettük állni). Világszerte az Európai Uniót tartják a legkonstruktívabb nagyhatalomnak, amely anyagi erejéhez képest az elmúlt években meglehetősen marginalizálódott. A pekingi olimpiáig tartó időszak Európa éve lehet a világpolitikában, és talán egy kicsit a világgazdaságban is.

Mi is ebben a hajóban utazunk, úgyhogy magyarok, vigyázó szemeteket Párizsra vessétek! Az sem baj, ha a nagy szívünkbe magyarként is belefér a francia elnök, csak próbáljuk felvenni vele a lépést az Európai Közösség közügyeiben is.