"Közszolgáltatási időgép és élménypark"

Állandóan visszatérő témán, és egyben hivatásom is a mesterséges gazdasági monopóliumok lebontása, illetve a nemzeti vagyon széthordásának intézményi korlátozása. Ebben a témában rendszeresen jelennek meg cikkeim, amelyek egy szakköztisztviselőhöz mérten igyekeznek komolyan bemutatni közös dilemmáinkat. Új Péter nálam sokkal szórakoztatobban mutatja be a mesterséges magyar állami monopóliumok, a posta és a vasúti közszolgáltatás problémáját. (Kép: Swamibu, CC)

Itten az egészségügyi szkanderozásban szokott előjönni, hogy hát micsoda egy ostoba neolib globalista profitérd antiszoc kapitál burzs dogma, hogy csak az működőképes, ami magántulajdonban van, hogy a köz, a KÖZ, igenis, a KÖZ is képes működtetni mindenféle dolgokat a saját hasznára, szépen, jól, hatékonyan, profit meg mindenféle gusztustalanságok nélkül. Aha. Lehet. De abban biztos vagyok, hogy ha a postát eladtuk volna Csányinak, a MÁV-ot Demjánnak, a BKV-t meg, mittudomén, Leisztingernek, akkor most nem volna sorban állás, anyázás, levélkeresgélés, motorról leszállni képtelen kézbesítő, indokolatlan hópánik. Profithajhászás volna, haszonelv, pénzéhes kaparás. És szolgáltatás. Undorító volna, tényleg, undorító.

Új Péter nagyon szellemes postai és tömegközlekedési helyzetképe után a privatizációt javasolja, ami Magyarországon sajnos politikai kérdés, így arról köztisztviselőként nem nyilatkozhatom. De a mesterséges monopóliumok lebontása, a posta, a vasút és más tömegközlekedési szolgáltatók versenyeztetésének megteremtése valódi szakpolitikai lehetőség.

Cikkeim: Hogyan törhetők meg a monopóliumok? (többi cikk), szakpolitikai olvasmányok: (monopol)szabályozás, regulation, posta, post.