A magyar blogszférát és néhány önmagát megszólítva érző barátomat vitára késztette Publius Hungaricus két cikke (A féltudású magyar elit; A féltudású elit alternatívája). Publius Hungaricust a föderalista ihlette írásra, mint annak idején engem is az európai föderalista sorozattal (I,II, III, IV). Úgy gondolom, hogy eljött a kritika és az önkritika ideje, mielőtt még valaki a nagyszerű eredeti Publiust valami panaszáradattal kapcsolná össze a fejében. Ha valaki Publiust akar olvasni, ne az európai vagy a hungaricus változattal kezdje, hanem olvassa el az igazit magyarul vagy angolul.Az igazi Publius három fiatalember, Hamilton, Madison és Jay közös írói álneve volt. A három férfi a legjobban bevált demokratikus köztársasági alkotmány, az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának alkotói és elfogadtatói voltak, később mindhárman jelentős államférfiakká váltak. Írói álnevüket a Római Köztársaság alapítójáról választották egy olyan történelmi korban, amikor egy politikai vitát egy klasszikus műveltségű elit klasszikus történelmi analógiákkal a Római Birodalom nagyjainak nevéről választott írói álnevekkel (Brutus, Cato, Ceasar) vívták. A három szerző ragaszkodott a közös írói névhez, a szerzőség oszthatatlanságához és az anonimitáshoz.
Az igazi Publiusszal a nyilvánosság előtt lehetett vitatkozni az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának tervezetéről és annak ratifikálásáról. A Hungaricus hagyott ugyan egy levélcímet, de azon nem válaszol, így a vita egyetlen lehetséges formája a nyilvános vita. Bár a két cikk jelentős rezonanciát váltott ki a magyar nyelvű Interneten, a roppant decentralizált vita nehezen áttekinthető. Csak remélni lehet, hogy Publius Hungaricus nem csak ír, hanem olvas is, és a neten megjelenő kritikák és a kapott levelekre következő cikkeiben válaszol.
A féltudású-cikkek nem lényegtelen cikkek. Az első cikk diagnózisa a magyar közállapotokról egy szellemesen megírt, értelmes vitára inspiráló írás. A második cikk szerintem roppant demagóg és hiányzik belőle az igazi konstruktivitás, ezért méltatlan a nagy elődök nevéhez, de láthatóan sok ember tud vele azonosulni! Publius nevének és a föderalistának az előrángatása - amellyel magam is kritizálhatóan próbálkoztam - önmagában is vitatható.
Jórészt párkányi kollégám inspirációja hatására úgy döntöttem, hogy veszem a fáradtságot és magam is nekiállok a vitának. Akit érdekel, tájékozódjék az Interneten! (folyt. köv.)
Index.hu fórum: Ki Publius Hungaricus?
View Dániel Antal's profile
Bejegyzések
13 megjegyzés:
Én magam is irtam a korábbi cikkre egy rövid válaszféleséget, de nem akartam bővebben belemenni.
Az alapvető problémám az az ilyen népjobbítási kísérletekkel, hogy tapasztatlataim szerint annak, amiről beszélnek a nagy részéhez nem értenek.
Szigorúan a személyes véleményem szerint míg az amerikai alkotmány körüli beszélgetésnek egy jól meghatározott témája volt, ami akkor még kevésbé, ma már inkább speciális szakterület, addig a publius cikkek közgazdaságtant, politikát, szociológiát, jogot és még ki tudja hány tudományterületet érintenek. HÁt, ehhez azért kell bátorság.
Kerestem a blogodon a válaszfélességet, de nem találtam meg, belinkelhetnéd... Szerintem az alkotmányozás akkora perspektivát igényel, ami átfogja a politikát, közgazdaságtant, szociológiát és jogot - valóban bátorság kell hozzá. Szerintem ezzel önmagában nincsen baj. De kérdéses, hogy a Hungaricus akar-e alkotmányozni, és ha igen, a bátorságon kívül megvan-e a hozzá a képessége? És végül: kell Magyarországon rendszert váltani? Mindhárom ügyben némileg szkeptikus vagyok.
mar dolgozom a kommentedhez adott valaszon, mindamellett nem tudom elkepzelni, hogy "jeffersonista" vagyok. amugy is, mi a fenet takar az manapsag?
Hello Párkányer, az, hogy jeffersonista vagy, egy vicc, amire a blogod ihletett, de ha bánt, kiszedem az eposzi jelződet... Közép-Európában szerintem semmit se jelent Jeffersonistának lenni 2007 decemberében!
Dani, A föderalista angolul
http://www.foundingfathers.info/federalistpapers/
vagy http://www.gutenberg.org/dirs/etext91/feder16.txt
Kösz, Dávid! Elég régi szöveg, szóval akit nem érdekel a filológia talán jobban jár a magyarral :)
Magyarul 10 éve adták ki, és jó régóta nem kapható, online sem találtam.
Igazából egy válaszcikkre született kommentre gondoltam, ami itt van: http://konzervatorium.blog.hu/2007/11/27/a_feltudasu_magyar_elit_megmondta#c1052833
Teljesen egyetértek egyébként a szkeptikusságoddal.
http://konzervatorium.blog.hu/2007/11/27/
a_feltudasu_magyar_elit_megmondta#c1052833
furcsán tördeli a szöveget a blogger
Caracalla linkje. (A blogger ilyenkor html taget vár).
Nahát. Az egyik tippem a szerzőre az első cikk után pont Dani volt. A második után elbizonytalanodtam. De igazából nem is ez az érdekes, mármint a tippverseny (érdektelen, hogy Mázsa, Szegfű, Bede Marci vagy más szórakozik). Sajnos a második cikk (szociál)pszichologizáló hozzáállása csak rögzíti a megmondó ember örökös státuszát, hiszen bármikor előrángathatja azt, hogy még mindig nem alakult ki az "igazi tudás", a "teljesítmény rangja" és a "felelősség kultúrája" (istenem, de szépek ezek a címkék). Az viszont előny, hogy nem akar pártot alapítani, meg az is, hogy hosszabb távban gondolkodik.
Hello Vagyim, azt, hogy az illető(k) akar(nak)-e pártot alapítani, szerintem nehéz megmondani. Biztos oka van annak, hogy nem adják a nevüket a dologhoz, bár szerintem nem abból a körből kerülnek ki, amire gondolsz. Én nem szoktam kipisilni a sátorból, és szerintem ők is inkább lepisilik. De ez teljesen mindegy, hiszen az álnév egyik előnye, hogy nem a szerző személyére, hanem a szövegre tudunk fókuszálni, az egész névválasztásba csak azért kezdtem bele, mert a Publius igencsak beszédes álnév. Az igazi föderalisták bekerültek az elitbe, és a legmagasabb szintre jutottak fel.
Megjegyzés küldése