Divatosan biciklizni

Magyarországon a kerékpározás egyik infrastrukturális nehézsége, hogy nehezen tudunk megérkezni úgy, ahogyan kell és illik. A kerékpárok tárolásának infrastruktúráján kívül a munkahelyi zuhanyozók, a kerékpár és munkahelybarát ruhatár, az aktatáska és retikül-kompatibilis csomagtartók is hiányoznak. Dániában az emberek 35 százaléka közlekedik kerékpárral és az ilyen kérdésekre igen kifinomult válaszaik vannak.

A Copenhagen Cycle Chic kifejezetten nőknek készülő oldal, ami azzal foglalkozik, hogyan lehet divatosan megjelenni és megérkezni kerékpáron. A mai Budapest nem csak közlekedési infrastruktúrájában nem kerékpáros-barát. Úgy gondolom, hogy a bicikli-tárolás formatervezési kihívásai mellett ideje ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni, jó böngészést minden bicikli-barátnak.

A 404-es csapdája: ki rendelkezik a blogoszféra fölött

A Népszabadságban a 404-es csapdája címmel jelent meg egy írás arról, hogy mi lesz azokkal a digitális tartalmakkal, amelyeket a gazdájuk levesz az Internetről. Van, aki szerint az államnak le kéne másolnia, és örökre meg kéne ezeket a fájlokat őriznie.

"Egyáltalán: lehetséges a teljes világháló archiválása? - [kérdezi a Népszabadság újságírója]. Tószegi Zsuzsanna úgy véli, legfeljebb országos szinten valósítható meg a háló rögzítése, a hagyományos könyvtárak világméretű együttműködéséhez hasonló módszerekkel. Ha az országok afféle digitális "nemzeti impresszumot" állítanának össze, s azt egymás rendelkezésére bocsátanák, sokat tehetnének a tartalmak megőrzéséért. Azt is el kéne dönteni, általában a netet szeretnénk archiválni, vagy csak azokat a tartalmakat, amelyeknek nincs analóg megfelelőjük. Többek között ilyenek a netes újságok, a felhasználói tartalmak, a nyilvánosságnak szánt naplók, blogok - sok esetben a korra nagyon is jellemző, ezért a későbbi nemzedékek számára potenciálisan fontos - bejegyzései. [...] Az Országos Széchényi Könyvtár többször kezdeményezte egy konzorcium létrehozását, amelynek a magyar interneten fellelhető dokumentumok összegyűjtése, archiválása volna a feladata".

A személyiségi és a szerzői jogokat a hagyományos közgyűjtemények tiszteletben tartják. Nekem az a véleményem, hogy egy blogot (mint bármilyen naplót) a szerzője bármikor megszüntethet, vagy ha akar, archiválhat. Ha egy blognak történeti értéke van, akkor a szerzője vagy az örökösei egy könyvtárnak vagy más archívumnak ajándékozhatják. Olyanról még nem hallottam, hogy egy közgyűjtemény egy napló vagy egy blog másolatát einstandolhatná a szerző vagy leszármazottai engedélye nélkül. Szerintem a 404-es igazi csapdája az volna, ha a közgyűjtemények kivennénk a kezünkből a 'törlés' gombot.

A kínaiak gyártják a szabad Tibet zászlókat is

Azt hiszem, hogy a globalizáció legironikusabb híre jelent meg ma a BBC honlapján: kiderült, hogy a nyugati Tibet-párti tüntetők támasztotta zászlópiaci keresletet is a kínai gyárak elégítik ki. A "Szabad Tibet" zászlók gyártásán kapott üzem vezetője azt mondja, hogy egyáltalán nem tudta, hogy mit jelent a zászló, amikor külföldről elfogadta a megrendelést. A munkások közül az egyik legalább azt bevallotta, hogy gyanakodni kezdett, amikor a tévében látta viszont a terméket. A demokrácia-párti tüntetők nem tudták feltörni a kínai cenzúra nyomását, a világpiaci kereslet azonban elég hamar végzett vele. Talán nem véletlen, hogy a kínaiak tartják a világon a legjobb dolognak a globalizációt. (Az olcsóbb kivitelű magyar, illetve Áprád-sávos zászlók is Kínában készülnek. A gyülekezés szabadsága nagy üzlet.) The Irony of Globalization. Fotó: richdrogpa. Link: Egy karikatúra.

Podcasting - kísérletek és tapasztalatok

Angol nyelvű európai blogomat rendszeresen szemlézi az Agoravox, egy nagy állampolgári média portál, amelyen a Readspeaker nevű cég szoftverévell egészen jó minőségben fel is lehet olvastatni a szövegeket. Mivel iPod rajongó vagyok, magától adódott az ötlet, hogy a felolvasott szövegeket megpróbáljam egy podcastba rendezni. Átolvasva egy csomó podcasting oldalt és ötletet, igazából rengeteg dolog nem jött be, és szívesen olvasnám a tanácsaitokat, tapasztalataitokat. (Aki csak hallgatni akar podcastokat, annak íme egy ízelítő.)

Szerintem a podcast legjobb meghatározása egy olyan mp3 fájlgyűjtemény, amelynek a katalógusát és elérhetőségét egy rss fájl tartalmazza. Tehát a podcasthoz három dolog kell: jól elkészített mp3 fájlok, egy megfelelő tárhely és egy megfelelően elkészített rss dokumentum.

• Sok próbálkozás dacára nekem a legjobban az iTunes jött be, amelynek a Get Info parancsával minden adatot kényelmesen lehet szerkeszteni az mp3 fájlban (szerző, cím manipulálása, sorszámozás, kommentek). Sokféle mp3 manipuláló szoftver érhető el ingyen, de a podcasthoz csak az iTunes megy a legjobban.
• Rengeteg szolgáltató kínál egyszerre webtárhelyet és rss rendszerezést, vagyis, hogy csak fel kell tölteni az mp3 fájlokat a szöveggel vagy zenével, és ők megcsinálnak mindent. Mindegyikkel volt valami probléma: vagy bonyolult (drága) a regisztráció, vagy túlzottan le van butítva és alapvetően zenére van optimalizálva, vagy nagyon sok a kötöttsége. Vagyis a legjobb még mindig az atw.hu vagy a tar.hu, ahova manuálisan fel lehet tölteni a hanganyagot, és ki kell gyűjteni a címeket.
• Azok az ingyenes rss-írók, amelyekkel próbálkoztam, igazából nem voltak megfelelők podcastra. Vagy blogok rss adataira vannak kihegyezve, vagy az mp3 fájllal nem tudtak mit kezdeni, vagy értelmetlen kategóriákba akartak besorolni. Nekiestem tehát a jó öreg Notepaddel kézzel megcsinálni az rss-t. Ez nem nagy kaland, de piszok fáradságos és figyelmet igénylő munka, szóval ezt nem ajánlom.

Szóval még mindig jól jönne egy olyan egyszerűen kezelhető rss szerkesztő, ami könnyen, értelmesen kezel mp3-ban lévő audió információt, és valóban érvényes rss fájlt eredményez. Egyelőre a kézzel barkácsolt fájlom három szöveget tartalmaz, a Google Reader felismeri és le is játsza, mert a Google mindenből kiszedi az információt, de mondjuk az eredeti blog WordPress rss-olvasója már nem. Ha valaki tud segíteni, küldjön egy kommentet, és aki tesztelni akarja az eredményeket, az klikkeljen ide.

A magyar konyha és a nemzeti önismeret

Nem kell gazdaságpolitikusnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, valami nagyon nem stimmel a magyar nemzeti önértékeléssel, erősségeink és gyengeségeink ismeretével. Elég elmenni egy jó étterembe Bécsben, Brüsszelben vagy Párizsban. A magyar konyha kiváló, és gyakran ételeinket is kiváló minőségben készítik el külföldön. Idehaza azonban szinte lehetetlen megfelelő minőségben elkészített magyar ételt enni étteremben.

A KönyvesBlog egy új kezdeményezésről számol be Az Étterem- és borkalauz 2008 című kiadvány kapcsán. A kiadvány a nagy nemzetközi étteremértékelések közül módszertanában a Gaultmillau-t követve értékelt 150 magyar éttermet. A bemutatóra érkezett nemzetközi tekintélyek a megfelelő alapanyagok hiányát, a magyar szakképzés hiányosságát emelték ki. Ugyanebben a témában Fekete Edit a Népszabadságban már lehúzta a vizes lepedőt az éttermesekről és a termelőkről is. Magyarországon nem lehet kiváló minőségű élelmiszert kapni, azt vagy képtelen a termelő megtermelni, vagy a kereskedő bekeveri a közepes közé.

Ausztria legjobb mediterrán éttermében, a klagenfurti Dolce Vitában is 24 euróba kerül három fogás, a legjobbnak tartott osztrák szakácsok, a kétcsillagos Obauer testvérek még vasárnap is 35 euróért főzik a háromfogásos ebédmenüt. Budapest az önbizalomban már elérte a világszínvonalat. A Lou Louban a háromfogásos ebédmenüért is ötezer forintot kérnek. Tényleg 15 euró lenne a különbség a zéró és a kettő [Michelin-]csillag között?

A magyar éttermek árai a színvonalhoz képest drágábbak a nyugat-európainál, a minőség gyakorlatilag ki van árazva az egyébként szinte Budapestre korlátozódó piacról. (CC fotó gabrilu)

Ahhoz, hogy Magyarország versenyképes legyen a turizmus területén, versenyképes vendéglátóhelyekre van szükség. Ezen pedig az EU-források talán csak ronthatnak, hiszen olyan beruházásokra adhatnak pénzt, amit a hazai piac soha nem termelne ki, és a magyarországi munkaerő nem képes funkcionálisan használni. Az igazi út az, amit a kiválóbb magyar borászok kezdtek el tíz éve: minden technológiát felülvizsgálni, mindent újratanulni, és folyamatosan értékeltetni az eredményt. A hosszú utat nem érdemes levágni a nehezebb kanyaroknál.

Minden gyereknek egy laptop Peruban

Többször írtam már a One Laptop Per Child kezdeményezésről, amelynek célja, hogy egy mindent kibíró és olcsó, még vezetékes áramot sem igénylő laptopot adjon a világ legszegényebb iskolásai kezébe. Az eredeti ötlet szerint $100 kell szorítani a kurblival is működtethető, csak nyílt forráskodú szoftvert használó laptopot, amelynek piaci forgalmából kellene fedezni a szegény gyerekek ingyenes ellátását.

A Technology Review cikke az egyik első kísérletről számol be. A célokat még nem sikerült elérni: a laptopok $188 dollárba kerülnek. Peru közel félmillió laptopot vásárolt és oszt szét szegény diákjainak. Az Andok és az Amazonas-medence távoli falvaiban szétosztott laptopokat olyan iskolások kapják, akiknek soha nem jutott tankönyv, és akiknek a teljes tankönyvellátása ötszörösen meghaladná a laptoppal való ellátást. Ezek a gyerekek - és minimálisan képzett tanáraik - gyakorlatilag könyv, sőt, médiamentes környezetben éltek. December óta történik a tanárok képzése a tananyagok online letöltésére, hasznosítására. A gyerekek a gépeiken játékokat futtathatnak, olvashatnak, tanulhatnak, és megtanulhatnak leckét írni. Az első felhasználókról szóló híradás kedves, megindító, és ugyan általánosításra nem alkalmas, de igazolni látszik a programot. A gyerekek lefényképezik apa kecskéjét, e-mailt írnak a távoli fővárosba szakadt rokonnak vagy Tetrist játszanak.

Nem hiszem, hogy a Borsod vagy Baranya megyei aprófalvakban falvakban ne örülnének a gyerekek egy hasonló akciónak. Magyarország ma 7,5 milliárd forintot költ tankönyv-támogatásra. A tavaly az általános iskolába beiratott 101 ezer elsősos felszerelése ilyen laptopokkal az egész országban 3,08 milliárd forintba kerülne, amit vállalati vagy közadakozásból is ki lehetne fizetni. (Bár lehet, hogy egy olyan fejlett országnak, mint Magyarorszád, drágábban adnák a gépet).

Szükremarhák a városban

Találkozzunk valahol

Mivel én is utálok mindenféle social network oldalakra meghívókat kapni, barátokat listázni és jelölgetni, ezért magam sem fogok meghívókat küldözgetni, de idén találtam egy olyan közösségi oldalt, aminek valódi közösség értelmét látom. A Dopplr az ismerősök külfönféle célú utazásait követi nyomon, és a globalizált világban növeli a valószínűségét annak, hogy összefussunk. Mivel ennek az oldalnak a célja nem a virtuális, hanem a valós kapcsolatok ápolása, valódi hasznát látom, és azt hiszem, hogy fenn is fog maradni. Szóval ez egy őszinte ajánlás, és aztán találkozzunk Brüsszelben vagy valahol.

A világ legbefolyásosabb értelmiségijei

Az amerikai Foreign Policy és a brit Prospect 2005 után újra megrendezni a világ legbefolyásosabb értelmiségijeinek listázását. Íme a két szerkesztőség rövid életrajzokkal ellátott 2008-as listája, amit sorba lehet tenni, illetve ki lehet egészíteni. A 2005-ös listán a hatodik helyre futott be Paul Krugman közgazdász, a legjobb közép-európai értelmiséginek a negyedik helyen Václav Havel végzett, a magyarok minden tehetségük ellenére a szerkesztőségi és a spontán jelölési listára sem kerültek fel. (A lista értékét számomra nagyban leértékeli Noam Chomsky első helye). Az olvasók által spontán jelölt értelmiségiek közül az általam is sokat méltatott Milton Friedman végzett az első helyen, az ember, akihez a helikopterről szórt pénz félreértett metaforája kapcsolódik. Itt lehet öt jelöltre szavazni és egy hatodikra javaslatot tenni. Az én jelöltem V.S. Naipaul volt.

A Mohamed-gúnyrajzok és a fehérorosz szólásszabadság

A Mohamed-gúnyrajozok közlésének kapcsán a vallási türelem, az emberi méltóság védeleme, a szólásszabadság és más alapjogaink konfliktusa volt a vita tárgya Európában. Nekem meggyőződésem, hogy a gúnyrajzok közlése a szólásszabadság határait súrolja, talán inkább kívülről, de azt csak most tudtam meg, hogy azok közléséért valakit ténylegesen be is börtönöztek, méghozzá Fehéroroszországban. Alyaksandr Zdvizhkou a Zhoda főszerkesztő-helyettese volt, akit "vallási gyűlölködés keltése" miatt három évre bebörtönöztek Európa utolsó diktatúrájában. Tekintettel arra, hogy Fehéroroszországban a gúnyrajzok közlése nem váltott ki a nem létező muzulmán kisebbség körében gyűlölködést, a bebörtönzés valós oka vélhetően az volt, hogy a Zhoda a Belarusz Szociáldemokrata Párt szintén bebörtönzött, Lukasenko ellen induló elnökjelöltjét támogatta. Ismail Varanovich, a fehéroroszországban élő iszlám-követők egyik vezetője személyesen tanuskodott a bíróságon annak érdekében, hogy Zdvizkhout ne börtönözzék be a muzulmán kisebbségre hivatkozva. Az esetről a Transition Online számol be más fehérorosz politikai foglyok történeteivel együtt, és a blogactiv egy új szerzője útján szereztem róla tudomást. (A Zhodát hiába keresnétek, az újságot is betiltották).

A vallások evilági súlypontjai

A Worldmapper újabb nagyszerű kartogramokkal (számadatokkal súlyozott világtérképekkel) állt elő: a vallási sorozatban az egyes nagyobb vallások és felekezetek földi megoszlását nézegethetjük. A mellékelt képen a római katolikusok számával torzított országtérképek láthatók. Bizony, a katolicizmus súlypontja átkerült az Újvilágba!

Kínai taxiállomás

Kína, 2008: azt hiszem, ehhez a képhez nem kell semmit írni. Nemzetközi kommentár amott, magyar itt. Kína és China linkek.

Európai boldogság és jövedelem

A TÁRKI friss felmérése szerint 19 európai ország közül a bolgárok, oroszok és a magyarok a legkevésbé boldogok. Ezúttal azonban nincsen szó különösebb magyar depresszióról: az egy főre eső (árakkal kiigazított) bruttó nemzeti jövedelem és az emberek boldogságának kinyilvánított foka között szinte egyenes arányosság mutatkozik a mintában - ami egyébként konzisztens a korábbi mérésekkel. A gazdagságukhoz képes a lengyelek érzik magukat feltűnően jól a bőrükben, a németek és a franciák pedig a gazdagságuk ellenére nem tűnnek elégedettnek. Korábbi, nagyobb és részletesebb felmérések alapján régiónkat és hazánk lakóit a relatív gazdagság egyáltalán nem teszi boldoggá. Úgy tűnik, hogy az elmúlt évtizedben talán ebben a tekintetben lenyugodott az életünk. A térképet és az adatokat a Many Eyes segítségével lehet részletesen elemezni. További részletek: Income and Happiness.

Nagy-Szlovákia

A magyarellenes Ján Slota vezette pozsonyi kormányerő, a szlovák Nemzeti Párt (SNS) törölte Európa térképéről a jelenlegi Magyarországot. A párt elnökének nyilvánvalóan kisebbségi komplexusa van. Egy szellemes blogger megjegyezte, hogy ennek a megoldásnak az volna az előnye, hogy a magyarok többségbe kerülnének Szlovákiában. Az Index cikke.

2008. április 19: Magyarok tüntettek Szlovákia müncheni főkonzulátusa előtt

Einstürzende Neubauten - Silence Is Sexy

Mikor számolni kell...

Olyan fájóan üres a hozzászólások helye az ezer-, illetve kétezermilliárdos kérdésre.

Talán nincs még egy ország a fejlett világban, ahol a közélet hivatásos és amatőr szakértői annyi újságoldalt írtak volna tele napi- és hetilapokban, annyi rádió- és tévéműsorban beszéltek volna végig a helyes gazdaságpolitikáról, ezen belül is "a reformról" , mint nálunk. Míg a publicisztika bajnokai egymásra vagy egymásért haragszanak, a politikai tartalom elrejtését célzó jelzős szerkezetek és szónoki bravúrok mellett alig-alig jelenik meg a megvalósítás részleteinek számszerű bemutatása, a célokat behatároló korlátok és ellentmondások kibontása. Ez a hiány különösen fájó annak fényében, hogy a közgazdaság-tudomány művelői, ha másban talán nem is, de két kérdésben bizonyosan egyetértenek: 1. a társadalom egésze számára a verseny általában előnyösebb eredményre vezet, mint a monopolhelyzet; 2. életszínvonalunk tartós emelkedésének alapvető forrása tudásunk folyamatos bővítése, megújítása, az innovatív tudás kimunkálása, vagy ha ez nem megy, a legjobb nemzetközi gyakorlat átvétele révén.

Mátyás László és Rátfai László közép-európai egyetemi tanárok a mai Népszabadásgban az "őszödi beszédet" idézve arról írnak, hogy Magyarországon lényegében nem léteznek olyan szakmai műhelyek, ahol közgazdászok elfogadható színvonalon hivatásszerűen számolnának.

Korábban: A Magyar Mess, a szerzők által is emlegetett vita, illetve további gazdasági témájú bejegyzések.

Képregény a titkosszolgálati levéltárban

Varsányi Gyula írt a Népszabadságban Korcsmáros Pál nemrégiben megtalált képregény-kéziratáról. A történet nagyon megfogott, és egy bejegyzést írtam köré új európai blogomba, ami kikerült az Agoravox portál címlapjára is. Az én olvasatomban a Kádár-diktatúra titkosszolgálatának iratai között negyvennyolc évre eltűnt kézirat arról szól, hogy ahol az embereket szabadságjogaiktól megfosztják, ott a jogfosztottság előbb-utóbb teljes lesz. Az Agoravox-címlap technikai érdekessége, hogy egy meglehetősen jó minőségű beszédszintetizátor fel is olvassa a cikket angolul, amelyet podcastként (mp3 2MB) is meg lehet hallgatni.

Miss Landmine 2008

Lezárult a Morten Traavik norvég színházi rendező kezdeményezésére létrejött első Miss Landmine szépségverseny Angolában. A zsűri Augusta Huricát választotta szépségkirálynőnek, az internetes közönségszavazást a képen szereplő Maria Restino Manuel nyerte. Maria Restino Manuel 1997-ben vesztette el a lábát, amikor 14 évesen egy 19 euróba kerülő román gyártmányú MAI-75 aknára lépett - ma ápolóként dolgozik Luandában. A két királynő Norvégiában művégtagot fog kapni. Angolában jelenleg 80 ezer végtagját vesztett ember él , a taposóaknák túlélő áldozatainak száma a világon mintegy félmillió fő. Hozzánk legközelebb a kelet-horvátországi Baranyában és Bosznia-Hercegovinában nem lehet sétálni az erdőkben a taposóaknák miatt. Korábban: Miss Landmine Angola.

Intermodális kísérlet Trabanttal

Egy idős férfi kipróbálta, hogy a kötött pálya általam is sokat emlegetett hatékonysági előnyei Trabanttal is érvényesülnek-e? Remélem, hogy közben nem volt tűz a XI. kerületben, és nagyon kíváncsi volnék, hogy a sikertelen kísérlethez igénybe vett állami tűzoltóság költségeit végül is ki állta? További nagyszerű képeket lehet nézegetni a közlekedési kísérletről a langlovagok.hu oldalon. Link: Pestiside és egy pozitív példa.

Utazás és szén-dioxid kibocsátás

Európában a leggyorsabban növekvő szén-dioxid kibocsátó ágazat a közlekedés - ez különösen igaz Magyarországra, ahol az egyéni autóközlekedés még mindig nagyon gyorsan fejlődik a tömegközlekedés hanyatlása mellett. A klímaváltozás miatt aggódóknak érdemes a közlekedési szokásaik átalakításakor a szén-dioxid kibocsátást is figyelembe venniük, amelyben egyre több kalkulátor van segítségükre. Remélem, hogy hamarosan nekem is sikerül egy ilyet készítenem, ugyanis, amint az két példából látható, az egyes országok közlekedés és energiapiaci különbségei miatt igen eltérő eredményeket kaphatunk a különféle távolságok és közlekedési módok összehasonlításával, bár általában elmondható, hogy a legkedvezőbbnek a vonat illetve villamosközlekedés tekinthető. (Ez az előny a teherfurvarozásban sokkal egyértelműbb).

A kibocsátás erősen függ attól, hogy egy-egy közlekedési eszközt hányan vesznek igénybe. A brit adatok tipikus értékekre vonatkoznak, de ha például egy nagy egyterű autót minden ülésén utazik valaki, akkor a tömegközlekedés tipikus kihasználtsága mellett a küönbségek már elhanyagolhatók. A brit TransportDirect.info Nagy-Britanniára jellemző értékekkel a következő táblázatot adja eredményül 100 kilométer utazásra:A francia államvasút kalkulátora a különböző szempontokat ütközteti: egyes utakra megmutatja a légi, vasúti és autós alternatíva időbeli, pénzbeli és szén-dioxid-kibocsátásbeli költségét. Franciaországban a kibocsátás szempontjából a vonatok sokkal kedvezőbb képet mutatnak mint Nagy-Britanniának. Ennek az oka az, hogy a francia vonatok szinte kizárólag atomerőműből nyert villanyárammal működnek.
Emissziós szempontból a legkedvezőbb alternatíva az energia-hatékony, és hatékony kihasználtsággal szervezhető vasút. Természetesen a vasutat is lehet kevéssé hatékonyan üzemeltetni. Egyes vélemények szerint ma Magyarországon olyan nagy a túlkínálat a közpénzből finanszírozott vonatjáratokból, hogy az alacsony ülőhely-kihasználtság miatt a buszok átlagos szén-dioxid-kibocsátása az alacsonyabb. Ebben természetesen az a hatás is benne van, hogy Magyarországon vannak dízelvontatású járatok, illetve a magyar villamosvontatás részben tiszta atomenergiából, részben nagyon piszkos széntüzelésű erőművekből származik.

A vasúti közlekedés előnye jórészt a közlekedésszervezési hatékonyságból származik. A kötöttpályán többé-kevésbé tartható menetrend van, míg az autósok gyakran nulla kilométer megtétele esetén is igen jelentős szén-dioxid mennyiséget eresztenek a levegőbe - ez a hatás a jól megtömött buszoknál egy főre vetítve valamivel kisebb.

Az eredmények nyilván nem meglepőek azoknak, akik próbáltak már benzinköltséget felosztani társaságokban, hiszen az egy főre eső fosszilis energiahordozó-fogyasztás és a szén-dioxid kibocsátás között általában monoton kapcsolat áll fenn forint és szén-dioxid-szempontból is. De a közlekedés hatékonysága miatt a dugók ára és a szén-dioxid kibocsátás között is fontos kapcsolat áll fenn.

Vita és előadás a dugódíjról

A Szabadlovas Közgazdász Egyesületben Erhard Szilárddal, a kiváló dugódíjas honlap mögött gondolkodó közgazdásszal lehet beszélgetni április 23-án. A vitaindítót itt lehet letölteni (pdf), illetve itt lehet vele online vitatkozni az egyesület honlapján. Úgy hiszem, a vita a mikéntről lesz, hiszen az egyesület tagjai nem hisznek az ingyenebédben, és Szilárd érvelése, hogy a közutakon a helyhiányt az ingyenesség illúziójának megszüntetésével kellene csökkenteni.

(Melyviz fényképén a potenciális díjfizetők láthatók Budapest határában).

Link: dugodij.hu, ingyenebed.hu

Két jó hír a magyar gazdaságról

Az elmúlt hónapok rossz hírei és rossz hangulatú vitája után a napokban végre valahára két jó hír is napvilágot látott. Egyrészt az Ecostat lakossági bizalmi indexe jelentős mértékben emelkedett, és a 2004. eleji szinten áll, ami persze a 2006-os választások előttinél jóval alacsonyabb, de már nem katasztrofális szint. Az elemzők szerint ennek az oka az, hogy a közepes jövedelműek adóterhelése csökkent. Másrészt Magyarország első két havi külkereskedelmi mérlege pozitív forintban, euróban és dollárban is számolva. (Ezek az értékek nem feltétlenül esnek egybe, hiszen sok dolgot dollárért veszünk - például az energiahordozókat - és a legtöbb dolgot euróért adjuk el). Szerintem a külkereskedelmi mérleg az ország versenyképességének talán legfontosabb mutatója. Az elmúlt évekhez képest jó adat mögött a magyar ipar, ezen belül is elsősorban az autó- és gépipar kiváló teljesítménye áll. Februárban egyébként a magyar kivitel 77 százaléka az EU-ba irányult, és a behozatal 68 százaléka is az egységes piacról származott (KSH pdf). Nekem az a véleményem, hogy Magyarországnak a gazdasági önképe nam valami őszinte. A magyar gazdaságban egyszerre vannak jelen kedvező és kedvezőtlen trendek, de mivel ezek egyidejű értékeléséről nem alakul ki konszenzus, ezért azt sem tudjuk egyértelműen megmondani, hogy mely folyamatokat kellene erősíteni, és melyeket kellene gyengíteni. Számomra ennek a legjobb példája a közpénzügyekről kialakult teljesen felelőtlen és parttalan vita.

Privatizáció Európában

Az európai gazdasági növekedés az elmúlt években általában a világ minden régiójánál lassabb volt. Az európai magángazdaság a világ legversenyképesebb vállalati szegmenseiben található, az állami vállalatok vagyonkezelése és hatékonysága azonban szinte mindenhol kritika tárgya. Úgy tűnik, hogy a kilencvenes évek után újabb nagy privatizációs hullám következhet. Tőzsdére készül a világ egyik legnagyobb állami vállalata, a Deutsche Bahn vasúttársaság. A lengyel polgári jobbközép koalíció egyik fő gazdaságpolitikai célkitűzése a nagymértékű privatizáció. Az olasz választási kampány egyik fő kérdése a privatizáció, a kampány közben zajlik a csődbe ment állami Alitalia légitársaság eladása. Görögországban kikötő-privatizáció zajlik. A gyakran korrupciótól fertőzőtt államosított közlekedési szektor az új magánosítási hullám egyik legfontosabb terepe.
Az olasz állami vagyonkezelő alapítványa, a Fonadazione IRI illetve a Fondazione Eni Enrico Mattei az egész EU-ra kiterjedő Privatizációs Barométert működtet. A honlapon érdemes elolvasni, ők hogyan látják a magyar privatizáció történetét, és a szöveg melletti térképen utána tanulságos végigklikkelni a szomszédainkat is.

Dugódíj-portál

Van egy közös tulajdonunk, a fővárosi úthálózat, amit egyes ingyen, mások csak súlyos összegekért használhatnak gépkocsijaik tárolására és közlekedésére. Közös kudarcunk, hogy emiatt nem lehet közlekedni a városban, egészségtelen levegőt szívunk, és Budapest az egyik legnagyobb forrása a klímaváltozás egyik előidőzjének, a szén-dioxid kibocsátásának. A dugodij.hu szakmai portál azért jött létre, hogy a közterek használatát beárazza, és az autósoknak a saját időnk, pénzünk és egészségünkből adott nem önkéntes, de ingyenes juttatásból valamit behajtson. Szerintem az élhető Budapest egyik legfontosabb lépése a dugódíj bevezetése lesz - mindenképpen érdemes böngészni.

A kétezermilliárdos kérdés

Muraközy Balázs a Narancsban és kommentelhető formában az ingyenebed.hu-n tette fel az ezermilliárdos kérdést. Az ingyenebed.hu olyan közgazdászok honlapja, akik nem hisznek az ingyenebéd csábításának.

"A miniszterelnök adócsökkentési javaslatai előtt és után számos, gyakran kritikus cikk jelent meg az adóreformmal és általában az üzleti környezettel kapcsolatban. Ezek közül a legnagyobb hatású talán Bojár Gábor radikális adóegyszerűsítést és -csökkentést, valamint Bokros Lajos alapvető közteher-viselési reformot javasló cikke, de sok más elemző is megszólalt. Általában csalódásuknak adtak hangot. [...] A másik legfőbb ellenállítás szerint az adócsökkentés mértéke nem elégséges ahhoz, hogy valóban érdemi változás történjen az ország versenyképességében vagy növekedési ütemében. 200 vagy 300 milliárd adókönnyítés semmi, az adóreform 1000 milliárd megmozgatásánál kezdődik"

Csak akkor szabad ennél nagyobb mértékű adócsökkentést sürgetni, ha világossá tesszük, milyen kiadásokról mondjon le a költségvetés cserébe – egyébként veszélybe kerül a konvergenciaprogram és a költségvetés stabilitása. Lássuk, milyen lehetőségek közül választhatunk, ha nemcsak á-t, de b-t is kellene mondanunk. (Érdekes módon a bírálók e ponton rendszerint már nem oly lelkesek.) [...] A kérdés megválaszolásához érdemes a költségvetési tételeket ugyanerre a mértékegységre átszámolnunk. Szerencsére nem az elrémisztő 80 oldalas költségvetésből kell kiindulnunk, hanem egy sokkal barátságosabb változatából, amely az államháztartás által nyújtott szolgáltatások szerint bontja meg a költségvetési kiadásokat, és csupán egy oldal hosszú. Ezt nevezik a költségvetés konszolidált funkcionális mérlegének, és minden évben kiszámolja a Pénzügyminisztérium, majd csatolja a költségvetéshez, annak általános indoklása mellékletéül. [...] Halljuk, ki mit áldozna be?".

Nos, az ezermilliárdos kérdés megválaszolatlan maradt, mert a gazdaságpolitikusok és a vita résztvevői 19-re lapot húzva áttérte a 2000 milliárdos, majd a 2500 milliárdos kérdésre. Eddig még senki nem vállalatba be a tizenharmadik havi köztisztviselői illetmény, közalkalmazotti bér és nyugdíj eltörlését, a gázár- és tömegközlekedésti támogatás megszüntetését, a vasút vagy az autópályák privatizációját. Egyedül Bokros professzornak volt vér a pucájában: a kieső vizitdíj helyett havi tízezer forintos egészégbiztosítási díjat javasolt.

Én továbbra sem vagyok meggyőződve arról, hogy ezek az újraelosztási kérdések az ország versenyképességével összefüggnek, de a közpénzügyekről is ideje vitatkozni. Remélem, valaki elkezdi sorolni a válaszokat Balázs kérdéseire. Lásd még: A Magyar mess.

Miss Landmine Angola

"Mindenkinek joga van szépnek lenni" - hirdeti a taposóakna-mentesítésért küzdő NGO új kampánya. A taposóaknák a háborúk és polgárháborúk legocsmányabb fegyverei közé tartoznak: rejtve működnek, olcsók, és civil áldozataikat még évtizedekkel a háború után is szedik. Magyarországhoz legközelebb Kelet-Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában találkozhatunk olyan területekkel, ahol a gyerekek nem játszhatnak a zöldben, mert minden el van aknásítva. A taposóaknákkal a Balkánon, Afrikában és Afganisztában is dacolni kényszerül a lakosság, mert gyakran a kevés élelmiszer-termelésre (és harci felvonulásra) alkalmas mezőn vannak. Az új kampányban aknáktól csonkolt nők számára rendeznek szépségversenyt. Itt a szervezet honlapja. A feminista és pacifista akciót a Norvég Művészeti Tanács támogatja. Magyarország egyébként aláírta a taposóaknák betiltásáról szóló Ottawai Egyezményt, a magyar büntető törvénykönyv az aknák telepítését bűncselekményként rögzíti, és egy civil monitoring-jelentés szerint a Magyar Honvédség eleget is tesz ennek a kötelezettségének.