Talán nincs még egy ország a fejlett világban, ahol a közélet hivatásos és amatőr szakértői annyi újságoldalt írtak volna tele napi- és hetilapokban, annyi rádió- és tévéműsorban beszéltek volna végig a helyes gazdaságpolitikáról, ezen belül is "a reformról" , mint nálunk. Míg a publicisztika bajnokai egymásra vagy egymásért haragszanak, a politikai tartalom elrejtését célzó jelzős szerkezetek és szónoki bravúrok mellett alig-alig jelenik meg a megvalósítás részleteinek számszerű bemutatása, a célokat behatároló korlátok és ellentmondások kibontása. Ez a hiány különösen fájó annak fényében, hogy a közgazdaság-tudomány művelői, ha másban talán nem is, de két kérdésben bizonyosan egyetértenek: 1. a társadalom egésze számára a verseny általában előnyösebb eredményre vezet, mint a monopolhelyzet; 2. életszínvonalunk tartós emelkedésének alapvető forrása tudásunk folyamatos bővítése, megújítása, az innovatív tudás kimunkálása, vagy ha ez nem megy, a legjobb nemzetközi gyakorlat átvétele révén.Mátyás László és Rátfai László közép-európai egyetemi tanárok a mai Népszabadásgban az "őszödi beszédet" idézve arról írnak, hogy Magyarországon lényegében nem léteznek olyan szakmai műhelyek, ahol közgazdászok elfogadható színvonalon hivatásszerűen számolnának.
Korábban: A Magyar Mess, a szerzők által is emlegetett vita, illetve további gazdasági témájú bejegyzések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése