Utazás és szén-dioxid kibocsátás

Európában a leggyorsabban növekvő szén-dioxid kibocsátó ágazat a közlekedés - ez különösen igaz Magyarországra, ahol az egyéni autóközlekedés még mindig nagyon gyorsan fejlődik a tömegközlekedés hanyatlása mellett. A klímaváltozás miatt aggódóknak érdemes a közlekedési szokásaik átalakításakor a szén-dioxid kibocsátást is figyelembe venniük, amelyben egyre több kalkulátor van segítségükre. Remélem, hogy hamarosan nekem is sikerül egy ilyet készítenem, ugyanis, amint az két példából látható, az egyes országok közlekedés és energiapiaci különbségei miatt igen eltérő eredményeket kaphatunk a különféle távolságok és közlekedési módok összehasonlításával, bár általában elmondható, hogy a legkedvezőbbnek a vonat illetve villamosközlekedés tekinthető. (Ez az előny a teherfurvarozásban sokkal egyértelműbb).

A kibocsátás erősen függ attól, hogy egy-egy közlekedési eszközt hányan vesznek igénybe. A brit adatok tipikus értékekre vonatkoznak, de ha például egy nagy egyterű autót minden ülésén utazik valaki, akkor a tömegközlekedés tipikus kihasználtsága mellett a küönbségek már elhanyagolhatók. A brit TransportDirect.info Nagy-Britanniára jellemző értékekkel a következő táblázatot adja eredményül 100 kilométer utazásra:A francia államvasút kalkulátora a különböző szempontokat ütközteti: egyes utakra megmutatja a légi, vasúti és autós alternatíva időbeli, pénzbeli és szén-dioxid-kibocsátásbeli költségét. Franciaországban a kibocsátás szempontjából a vonatok sokkal kedvezőbb képet mutatnak mint Nagy-Britanniának. Ennek az oka az, hogy a francia vonatok szinte kizárólag atomerőműből nyert villanyárammal működnek.
Emissziós szempontból a legkedvezőbb alternatíva az energia-hatékony, és hatékony kihasználtsággal szervezhető vasút. Természetesen a vasutat is lehet kevéssé hatékonyan üzemeltetni. Egyes vélemények szerint ma Magyarországon olyan nagy a túlkínálat a közpénzből finanszírozott vonatjáratokból, hogy az alacsony ülőhely-kihasználtság miatt a buszok átlagos szén-dioxid-kibocsátása az alacsonyabb. Ebben természetesen az a hatás is benne van, hogy Magyarországon vannak dízelvontatású járatok, illetve a magyar villamosvontatás részben tiszta atomenergiából, részben nagyon piszkos széntüzelésű erőművekből származik.

A vasúti közlekedés előnye jórészt a közlekedésszervezési hatékonyságból származik. A kötöttpályán többé-kevésbé tartható menetrend van, míg az autósok gyakran nulla kilométer megtétele esetén is igen jelentős szén-dioxid mennyiséget eresztenek a levegőbe - ez a hatás a jól megtömött buszoknál egy főre vetítve valamivel kisebb.

Az eredmények nyilván nem meglepőek azoknak, akik próbáltak már benzinköltséget felosztani társaságokban, hiszen az egy főre eső fosszilis energiahordozó-fogyasztás és a szén-dioxid kibocsátás között általában monoton kapcsolat áll fenn forint és szén-dioxid-szempontból is. De a közlekedés hatékonysága miatt a dugók ára és a szén-dioxid kibocsátás között is fontos kapcsolat áll fenn.

Kik szennyezik leginkább a földet?

Meglehetősen ellentmondásosan végződött az EU csúcstalálkozója. A világ legkonstruktívabb hatalma el is kötelezte, meg nem is magát a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése mellett - ezzel pedig sajnos még mindig megelőzi a többi gazdasági nagyhatalmat. A kötelező érvényű csökkentés egyik legfőbb ellenzője Magyarország volt, noha sokak szerint az EU-ban senkit nem érint negatívabban a klímaváltozás mint minket.

A fenti új Worldmapper kartogrammon az látható, hogy melyik ország milyen súllyal vett részt 2000-ben a szén-dioxid kibocsátásában. (Mivel a szén-dioxid kibocsátás nagyon lassan változik, többé-kevésbé ma is ez a helyzet). Érdemes kikeresni hazánkat a térképen. A lenti térképen viszont az látszik, hogy a háztartási hulladék visszagyűjtésében az USA és az EU az élenjáró. Ha úgy tetszik, mi már legalább teszünk valamit a környezetért, ha úgy tetszik, ezek a területek kezdenek belefulladni a szemétbe. (Az összes Worldmapper szennyezési kartogramm itt kattintható végig).

Korábban: Egy főre jutó szén-dioxid kibocsátás, szállítás és szén-dioxid, és egyéb egypercesek.

Az Egyesült Államok bevezeti a szén-dioxid kvótákat

US CO2 emissions
Originally uploaded by Tom Raftery

A Kiotói egyezmény célja az volt, hogy a nyolcvanas évek sikeres amerikai savaseső ellenes intézkedésinek mintájára a világ kvóták allokálásával, és a kvóták kereskedelmi jogával csökkentse az üvegházhatást okozó szén-dioxid-kibocsátás növekedésének mértékét. Általános nemzetközi megdöbbenést keltett, hogy az Egyesült Államok végül Oroszországhoz hasonlóan kimaradt az ENSZ égisze alatt megkötött, egyébként nem túl sikeres egyezményből. Politikai értelemben ezért áttörésnek nevezhető, hogy Obama elnök előterjesztésére az amerikai képviselőház, 44 elnökpárti demokrata ellenszavazatával, és 8 republikánus átszavazásával megszavazta, hogy az Egyesült Államok is vezessen be szén-dioxid kvótákat. Amennyiben a szenátuson is átmegy a javaslat, elhárul a Koppenhágai csúcs előtti legnagyobb akadály.

Sajnos ezzel annak az esélye is megnőtt, hogy a nemzetközi politikai kompromisszum a Kiotói Egyezmény valamilyen javított kiadása lesz, ami az EU számára volna politikai siker, hiszen pont mi vezettük be és hirdettük ezt a rendszert. Sajnos a kiotói mechanizmus Európában is teljes kudarcnak tekinthető: nemhogy csökkent volna, de nőtt mellette a szén-dioxid kibocsátás. Vannak, akik azt mondják, hogy ez a probléma orvosolható a rendszer finomhangolásával, de én azokkal a közgazdászokkal értek egyet, akik szerint a kibocsátás közvetlen adóztatásával lehetne elérni a kitűzött célokat a legbiztosabban és a legolcsóbban.

Korábban: Nőtt az EU szén-dioxid kibocsátása

Környezetvédelem 2008.

Több mint egy éve készítettem utoljára összefoglalót a környezetvédelmi és klímaváltozási témájú bejegyzésekből. Továbbra is különösen érdekelnek a piacbarát környezetvédelmi ötletek és felvetések, például annak a különös esete, hogy az európai védővám miért tartja életben az energiafaló hagyományos izzókat.

• A szén-dioxid-kibocsátás az EU-ban, az egész világon, az utazással, a tömegközlekedéssel és az áruszállítással kapcsolatban, egy főre jutó szén-dioxid kibocsátás a Földön és egy gondolat az olaj áráról és egy olajvezeték megcsapolásáról.
• Kényelmes és kényelmetlen részigazságok, illetve magánrezervátum Argentínában., valamint piaci megoldások a magas üzemanyagárakra.
  
• Társadalmi célú hirdetés az energiatakarékosság és a klímavédelem jegyében illetve bármikor le lehet kapcsolni öt percre az áramot és bárki vehet szén-dioxid kvótát, ha költeni is akar a csökkentésre (és hisz a kvótákban). Dugódíj.
  
• Néhány fontos tény: kik szennyezik leginkább a Földet (kartogramm), az és a szén-dioxid kibocsátás kapcsolata.
  
• Változik a világpolitika is: Bush elnök is kezdeményez., van már halvány EU nélküli kezdeményezés is.
• A környezetvédelem etitkai kérdéseinek katolikus megfogalmazási kísérlete és egy konkrét vatikáni kezdeményezés Magyarországon.
• Volt-nincs: jangcei folyami delfin és mégis van törpeviziló, angol göndör disznó és királyharkály.
  
• Linkgyűjtemények: környezetvédelem, environment, pollution, klímaváltozás, climate.

Tematikus linkgyűjtemények: klímaváltozás, környezetvédelem, szennyezés, climate, ecology, recycling.

Környezetvédelem

Különösen érdekelnek azok a magánkezdeményezések, amikor egyes emberek tesznek valamit a környezet védelmében: kísérlet 28800 fürdőszobai kacsával, egy magánrezervátum Argentínában, illetve egy alapítvány, ahol bárki megvehet a szennyezők elől olyan szén-dioxid kvótát, amit garantáltan nem fognak felhasználni. Én vásároltam is a Föld napján.

• Néhány fontos tény: kik szennyezik leginkább a Földet (kartogramm), az áruszállítás és a szén-dioxid kibocsátás kapcsolata, egy főre jutó szén-dioxid kibocsátás a Földön.
  
• Néhány akció: egyrészt május 31-ig lehetett véleményezni a magyar fenntartható növekedési stratégiát, részt lehet venni az akadémikus társadalmi vitában, vagy lehet az óriás szén-dioxid kibocsátó energetika jövőjéről vitatkozni a Kormánnyal, illetve bármikor le lehet kapcsolni öt percre az áramot.
• Klímaváltázos: a magyar közvélemény és a klímaváltozás, pokoli meleg van Magyaországon, lehet kommentálni augusztus 27-ig a nemzeti éghajlatváltozási stratégiát.
• Változik a magyar táj: átmeneti győzelem a kukorica-fronton és hódít a repce.
• És változik a világpolitika is: Bush elnök is kezdeményez., van már halvány EU nélküli kezdeményezés is, és a Vatikán is lép egy nagyot éppen a mi hazai tájainkon.
  
• Volt-nincs: jangcei folyami delfin.
  
• Linkgyűjtemények: környezetvédelem, environment, pollution, klímaváltozás, climate.
• Cikkgyűjtemények: climate, ecology.
  
• Blogok: környezetvédelem, klímaváltozás
  

Fotó: Ben Phyton.

A Vatikán a klímaváltozás ellen

Mit tehetne a Vatikán a klímaváltozás ellen?
1) Csökkenthetné a szén-dioxid kibocsátását.
2) Ültethetne szén-dioxid elnyelő fákat.
3) Imádkozhatna a felmelegedés ellen.
4) Remélhetné, hogy mégsem mi okozzuk.

Azt hiszem, ez a sorrend a biztostól a bionytalan felé, és nem kis dolognak tartom, hogy a Vatikán elkötelezte a 2)-3) opciók mellett. Ugyan kis állam a földön, szuverenitása evilágon igen korlátos, de mégiscak az első, amelyik teljes mértékben ellentételezni próbélja az energia-fogyasztása és közlekedése szén-dioxid-termelését.

Ami különönsen nagy öröm, hogy ennek érdekében egy amerikai cég közvetítésével éppen Magyarországon, Tiszakeszi környékén ültet erdőt. Aki arra jár, jól nézze meg, és gondolkodjon el a dolgon. Kép: Habeebee.

Vita: Megérné-e lecserélni a magyar erőműveket?

Magyarországi villamoserőművi parkjának megújításának időszerűsége szinte a rendszerváltás óta állandó polémiák tárgya, az atomerőmű megújításán és bővítésén kívül mégis kevés konkrétumot hallunk róla. Mennyit nyernénk ezzel? Vajon ténylegesen megérné-e megújítani az erőműveinket? Ki szeretne vitatkozni?

(Műfaji kísérlet: a Facebook oldalamon is lehet vitatkozni Note formátumban)

Az erőművek viszonylag egyszerű termelő üzemek, mivel általában két fontos inputból, tüzelőanyagból és munkából állítanak elő egy terméket, áramot. Ugyan az áram értékesítési lehetőségei majdnem percenként változnak, a termelési szerkezet mégis viszonylag egyszerűnek tekinthető. Az erőművi egységeket néhány világcég szállítja mindenhova, ezért a világban most épülő erőművek beruházási adatai irányadónak tekinthetők Magyarországra is. A várható tüzelőanyagköltségek ha nehezen is modellezhetők, de összevethetők más országokkal, hiszen a legtöbb tüzelőanyagnak globális (urán), kontinentális szinten regionális (olaj, kisebb mértékben feketekőszén és gáz) piaca van. A megújuló energiahordozók rendelkezésre állása (napsütéses órák, szeles órák) többé-kevésbé előrejelezhetők.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) által 1984. óta szisztematikusan gyűjtött és modellezett beruházási és működtetési költség adatokból elég nagy pontossággal meghatározható, hogy mibe kerülne Magyarország erőművi parkját lecserélni. Ha a számításaim nem csalnak, Magyarországon az IEA szemléletével összevethető villamosenergia-termelői árak hat év átlagában 22,2 forintra jöttek ki egy kWh piacra vitt áramra. Ez az érték persze az urán és a gáz árának igen nagy fluktuációja miatt, illetve az amortizáció számításának módszerei miatt nem teljesen vethető össze a hazai gyakorlatban számított önköltséggel vagy a nagykereskedelmi árakkal, de egy jó becslésnek adható. (Tavaly természetesen ennél jóval olcsóbban termelték az áramot). A legnagyobb termelői, a Paksi Atomerőmű 8-10 forintos önköltséget számol el. Kritikusok a szememre vethetik, hogy a Mátrai Erőmű vélhetően komolyabb szén-dioxid költségekkel, az Paksi Atomerőmű pedig a mostani amortizációt meghaladó pótlási költségekkel kellene hogy számoljon, ezért szintén az IEA adatait beírva az elmúlt 6 év historikus adatai helyére az jönne ki, hogy a szén-dioxid kibocsátást jobban büntető, és az előrelátóbb tartalékképzés mellett 26,7 forintra emelkedne az áram önköltségi ára (ami nem mellesleg a fogyasztói árakat legalább tíz forinttal megemelné).

Mit nyernénk egy teljesen új erőművi parkkal? Ha minden erőművet nagyjából azonos kapacitású és fűtőanyagot használó, de teljesen modern erőműre cserélnénk, és élveznénk a technológiai haladásból fakadó nagyobb erőművi hatásfokot (és elszenvednék a nagyobb létszámhatékonyságból fakadó pótlólagos munkanélküliséget), akkor az önköltségi szint mintegy 18,2 forintra volna csökkenthető. Nem teljesen egyértelmű, hogy más fűtőanyagok használatával ezen sokat lehetne faragni: az atomenergia önköltségi ára is körülbelül 18 forintra jön ki. A teljes erőműparki cserével (ami természetesen sem pénzügyileg, sem technikailag nem kivitelezhető egyik napról a másikra), 3,6 billió forint azonnali költségünk merülne fel, amit az építkezések tényleges elhúzódása miatti 1 billió áthidaló költség növelne. A gigaberuházások összességében mintegy évi 132 milliárddal csökkentenék a hazai termelésű energia előállítási ára.

Ha ez igaz volna, akkor aligha érné meg Magyarországon erőművekre nagyobb léptékben költeni. Ezek a számok természetesen sok szempontból elnagyoltak, és bemutathatók ennél rózsaszínűbb keretben is. Ha azt gondoljuk, hogy a szén-dioxid kibocsátás és az atomerőmű élettartamának problémáját csak prolongáljuk, aminek a költsége most vonal alatti, a beszámolókban meg nem jelenő tétel, akkor az erőművi park cseréjének költségelőnye körülbelül a duplájára ugrik. A megújítás költségei jelentősen csökkennének, ha Magyarország az euróövezetben volna, és nem forintkamatokkal kellene számolni. (Ezekről talán majd később).

Veszélyben van-e a hazai ellátás biztonsága? Aligha. A probléma inkább az, hogy Magyarország rossz versenyképessége jórészt okozója a magyar energiaszektor rossz versenyképességének is. A magas országkockázat, a jogszabályi környezet bizonytalansága, a szektorra kivetett magas (külön)adók mind-mind a modernizáció ellen ható tényezők, ugyanakkor EU tagságunk lehetővé teszi, hogy versenyképesebb országokból, például Szlovákiából importáljunk áramot. A kérdés tehát nem úgy merül fel, hogy lesz-e áramunk, h a bentmaradunk az Unióban, hanem úgy, hogy az hazai termelésű lesz-e? A hazai termelés természetesen munkahelyeket, adóbázist és itthoni környezetszennyezést jelent. Az import lehet, hogy tartósan olcsóbb megoldás lesz, csak kérdés, hogy hazai adóbevételek és munkahelyek hiányában ki fogja megfizetni. Szerintem ez a versenyképeségi kérdés egyik tétje.

(Minden kommentet örömmel fogadok. Érdeklődés esetén szívesen megosztok még több számot is, de elsőre talán ez is sok...)

Az olajár és a tömegközlekedés

Egy ideje azok közé tartozom, akinek meggyőződése, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése szükséges, és ennek egyetlen lehetséges eszköze a szén-dioxid termeléssel járó fogyasztás magas adóztatása. A közlekedés az egyik leggyorsabban növekvő szén-dioxid termelő (és Magyarországon fizetési mérleg rontó tényező) a notórius olajégetéssel, és ebben Európa csak azért marad el az Egyesült Államok mögött, mert nálunk nagyon magas az üzemanyagok adója. Szerencsére ahogy nőnek az olajárak, eljön a pont, amikor a fogyasztás visszaesik, és ilyenkor jön el a tömegközlekedés, és különösen a vonatok és villamosok új virágkora. Ahogy 2004. óta Nagy-Britanniában folyamatosan rekordokat dönt a vasúti személyközlekedés használata, úgy 2007-ben végre az Egyesült Államokban is fordult a kocka: 50 éves csúcsot ért a tömegközlekedés forgalma az autós társadalomban. Az elővárosi vasutak forgalma pedig tíz százalékot növekedett.

Kenneth Rogoff, az IMF korábbi vezető közgazdász, a Harvard professzora adott erről egy interjút januárban. Egy kicsit több a másik blogomon: Evidence on carbon tax from high fuel prices.

Klímaváltozásról az EU nélkül

A klímaváltozás elleni küzdelem a világpolitikában az Európai Unió kedvenc ügye, amiben egyszerre sikertelen és következetlen. Az európai polgárok gyakran nagyon rossz véleménnyel vannak klímaváltozás-ügyben az amerikaikról, és valamiért jóval kevésbé rossz véleménnyel az oroszoktól - akiktől az európaiak az elégetni valót veszik - és a kínaiakról, akik sok olcsó árut képesek termelni. A Csendes-óceáni térség országainak gazdasági szervezete, az APEC most klímaváltozás elleni deklarációt tett. Ha van klímaváltozás, akkor két szempontból fontos a hír. Egyrészt a világgazdasági aktivitás és a szén-dioxid kibocsátás súlypontja régen a Föld Európához képesti túloldalára került át, ráadásul úgy néz ki, hogy a legnagyobb szén-dioxid kibocsátó ország ma már nem az USA hanem Kína. Másrészt a világ legnagyobb szennyezői, az Egyesült Államok és Kína, és a hozzájuk gyorsan felzárkozó, illetve számukra szén-hidrogént áruló Oroszország is csatlakozott a deklarációhoz, amit az Európai Unió soha nem tudott elérni.

Az áruszállítás és a szén-dioxid-kibocsátás kapcsolata

Az alábbi ábra az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatainak felhasználásával azt mutatja meg, hogy egy tonna áru egy kilométerre történő elszállításához az egyes közlekedési módoknak hány gramm szén-dioxidot engednek a légkörbe.

A környezetet legkevésbé a tengeri hajózás terheli, ezt követi a vasúti áruszállítás, harmadik helyen pedig a belvizi hajózás áll. A belvizi hajózás energia-hatékonyságát rontja, hogy általában nehéz megszervezni mindkét irányba a hajó megtöltését. A folyásirány szerint lefelé a hatékonyság kiváló, felfelé viszont a vasúthoz képest sokkal rosszabb. A közlekedés szén-dioxid kibocsátását legolcsóbban az áruk hajóra vagy vonatra rakásával lehet csökkenteni.

Költs a klímaváltozás megfékezésére!

Habitusomnál fogva mindig többre becsültem azokat, akik saját eszközeikkel tettek a környezetvédelemért ahelyett, hogy küzdöttek volna érte. Szerintem a környezet megóvásának a leghatékonyabb módja a felelősen használt magántulajdon. Régóta nem értem, hogy akik keveslik a kiotói vállalásokat, miért nem vesznek maguk is szén-dioxid kvótákat, és íme, itt egy szervezet, aminek pont ez a célja: co2quota.org. A szervezet egyrészt olyan szén-dioxid szennyezési kvótákat akar venni, amit garantáltan nem fog felhasználni, másrészt vevőként igyekszik a keresleti oldalról felhajtani az árakat, és így is szolgálni a szennyezés csökkentését. Az FP Blog azt írja, hogy ez olyan, mintha valaki százdollárosok elégetésével küzdene az infláció ellen. Lehet, de szerintem egy százdolláros elégetése is jobban szűkíti a monetáris bázist, mint egy infláció-ellenes tüntetés. Vegyetek kvótákat!

CARMA - a világ szén-dioxid monitorja

A CARMA - Carbon Monitoring for Action egy olyan új portál, ami a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátóit követi nyomon, telephelyenként, cégenként, városonként. A CARMA adatbázisában 4000 energetikai társaság 50 ezer erőműve szerepel. A CARMA kiadója a Center for Global Development nevű egy független, magánalapítványi think-tank az Egyesült Államokban.

Magyaország több szén-dioxidot szeretne kibocsátani

Miközben Magyarországon télen-nyáron kezd pokoli meleg lenni, a magyar közvéleményt még alig érdekli a klímaváltozás ügye. Pedig talán nincs is olyan európai ország, amelyiket nálunk jobban érintene ez a probléma. Ugyan nem vagyunk épppen kis klímaszennyezők, korábbi, szocialista -nagyipari múltunkhoz képest valamelyest javultunk, amit lehet úgy is mondani, hogy négyszeresen túltejesítjük a kiotói vállalásainkat, meg úgy is, hogy csak nem túl meredeken növeljük az üvegházhatást - évente. Mindenesetre az Európai Bizottság Magyarország részére csak csekély szén-dioxid-kvóta növekedést hagyott jóvá, mert az egész EU 20%-kal csökkenteni szeretné az üvegházhatást okoz gáz kibocsátását. Mi erre bepereltük az Európai Bíróságon a Bizottságot, hasonlóan Lengyelországhoz, Szlovákiához, Csehországhoz, Észtországhoz és Lettországhoz.

Klímaváltozás: valami változik

Úgy látszik, Bush elnök nem akar úgy bevonulni a történelembe, mint aki nyolc évig nem tett semmit a klímaváltozás ügyében. A klímaváltozással szemben szkeptikus elnök szerint "a tudomány elmélyítette a klímaváltozással kapcsolatos ismereteinket és új utakat tárt fel a leküzdésére", ezért meghívta a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátóit egy globális klímacsúcsra. Úgy gondolom, hogy jogosan lehetünk szkeptikusan a Bush-kormány lépésével szemben, de annyiban előremutató a kezdeményezés, hogy kiterjed Kínára (ami idén veszi át a legnagyobb kibocsátó citromdíját az USA-tól), Indiára és Brazíliára, márpedig ezek az ország nem vesznek részt az EU által preferált Kiotói Egyezményben. Ne legyünk túlzottan elfogultak Bush elnökkel szemben: a nagy meleg dacára mi is növelni szeretnénk a kibocsátásunkat. Forrás: Washington Post, kép: h_zhang. További posztok, cikkek, linkek.

Kína még a legszebb is

Az idén még inkább minden Kínáról szólt. Az emelkedő szuperhatalom fej-fej mellett Németországgal a világ legnagyobb exportőre címért, az Egyesült Államokkal a legnagyobb energia-felhasználó és szén-dioxid-kibocsátóért. Ahogy a kínaiak mondják: visszanyerték a múlt században elnyert helyüket a világgazdaságban. Minden jelentős ország delegációt menesztett a világ második legerősebb országába, mi is avattunk egy Petőfi-szobrot. És idén először Kína Szépe nyeri el a Miss World 2007 címet. A feministák ugyan mindig mondták, hogy a szépség tiszta politika, de ennél kézzelfoghatóbb bizonyíték erre aligha volt. És csak jövőre jön a pekingi olimpia, aztán meg a sanghaji világkiállítás. Link: Keleti Szél blog, China Daily. Korábbi bejegyezések Kínáról, illetve egy magyar oldal a világkiállításról. Gyűjtemények: China, Kína.

Közép-európai áramtőzsde: merről fúj a szél?

A TGE, EXAA and PXE stratégiai együttműködési megállapodást írt alá közép-kelet-európai áramtőzsde létrehozásáról. Némi ironiával azt mondhatnák, hogy mi leszünk a következők, hiszen ahogy az euróbevezetés ügyében sem tartozunk egy régióba Szlovákiával és Szlovéniával, úgy ebből is kimaradtunk.

A TGE (Towarowa Gielda Energii SA) a lengyel energiatőzsde, amelynek 17 tagja van, közte egy kisebbségi, 23,3%-kal a lengyel állam is, és egyben tulajdonosa az egyetlen lengyel árutőzsdének.

Az EXAA egy Ausztriában és Németországban aktív áram- és szén-dioxid kereskedő platform, amelyben a budapesti áru- értéktőzsdét is felvásárló magában foglaló Bécsi Értéktőzsdének 25.12%-os részesedése van. (A BÉT ugyanakkor Magyarországon nem kereskedik enerigával).

A PXE, vagyis a prágai energiatőzsde Csehország energiatermék-tőzdéje, amelyen relatíve nagy mennyiségben lehet szlovákiai spot és származékos ügyeletet kötni. A PXE-nek van egy apró magyar szekciója is. A PXE a Prágai Értéktőzsde a tulajdonosa, amelynek 93%-os tulajdonosa a Bécsi Értéktőzsde.

Magyarországon is nagy szükség volna áramtőzsdére: ez például a kis- és közepes vállalkozásoknak, vagy a közintézményeknek is lehetővé tenné, hogy akár évekre előre fixálják az áramköltségeiket fedezeti ügylet segítségével. Az áramár kiszámíthatatlansága az ipari termelés egyik legfontosabb költségoldali kockázati tényezője. Magyarország egy nagyon enerigaintenzív iparorientált gazdaságszerkezettel rendelkező ország, ezért lényegében nemzetgazdaságunknak (az állami gazdaságpolittika mellett) az energiaár az egyik legfontosabb reálgazdasági kockázati tényezője.

Legalább négy út áll előttünk. A BÉT áruszekcióját elvileg gyorsan ki lehetne egészíteni egy áramszekcióval, ami a tulajdonosi kapcsolaton keresztül azonnal integrálódhatna a közép-európai piacra. Mindennek akadálya, hogy az állam és vállalati igencsak átláthatatlan viszonyokat és határkeresztező kapacitásokat tartanak fenn, vagyis hiába vehetnénk olcsóbban egy ilyen rendszerben szlovák áramot, nem biztos, hogy haza tudnánk hozni.

Az is lehetséges, hogy a Magyaországon szintén jelen lévő Lipcsei Energiatőzsde próbálja megmenteni a keleti pozícióit azzal, hogy Magyarországot és esetleg a Balkánt elhappolja az osztrák-cseh-lengyel trió elől. Nem lesz könnyű, hiszen a bécsi tőzsde tőlünk délre is jelentős pozíciókat épített ki.

Harmadrészt nem lehetetlen, hogy a magyar rendszerirányító, a MAVIR valamilyen módon összekapcsolja a kereskedési rendszerét akár ezzel, akár azzal az tőzsdével. Negyedrészt a magyar energiakereskedők követheik több ország gyakorlatát, és maguk is létrehozhatják a kereskedési rendszerüket, amivel csatlakozhatnak a lipcsei vagy prágai tőzsdéhez. Úgy gondolom, hogy ma sokaknak kell újraértékelniük a helyzetüket.

Egy biztos: Magyarországon olyan magas az áram ára, hogy az már az ipari munkahelyeket veszélyezteti. Az állam kiszámíthatatlanul viselkedik, lényegében az egész energiaszektorra nagyfokú külföldi függőség jellemző és az áramtőzsde megteremtésével évekkel vagyunk leszakadva a visegrádi országoktól és Ausztriától. Ez pedig hatalmas versenyhátrányt okoz a magyar iparnak, a kis- és közepes vállalkozásoknak és a közintézményeknek, valamint a magyar spekulatív tőkének is.

Kényelmes és kényelmetlen részigazságok

Al Gore Kényelmetlen igazsága mintájára megszületett a kényelmes igazság is –intellektuálisan elegáns olvasmány, kevesebb szenzációval és jóval kevésbé átfogó gondolatokkal. A Globalization Institute a Positive Environmentalism – A Convenient Truth (Pozitív környezetvédelem – a kényelmes igazság) című vitairatának két üzenete van: az egyik az, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem túlzottan nagy és bonyolult probléma ahhoz, hogy az inkompetens kormányok és a tehetetlen nemzetközi intézményekre bízzuk a megoldást. A másik az, hogy egy ilyen nagy problémával szemben olyan anyagi erőforrásokra van szükség, amit csak egy korlátozás nélkül növekvő gazdaság tud megteremteni.

Mindkét észrevételben van valami, még akkor is, ha a kényelmetlen igazság híveihez képest obstrukciósnak tűnik a javaslat, mert semmi kézzel foghatót nem ad a kezünkbe azon kívül, hogy higgyünk a szabad piac és a szabad tudományos kutatás erejében.

Az első felvetés szerint nem érdemes ostorozni azokat az országokat, amelyek nem vesznek részt az ENSZ Kiotói Egyezményének és más hasonló nemzetközi intézmények működésében, mivel ezek alkalmatlanok a probléma megoldására. Az ENSZ kormányközi klímaváltozási konferenciájának (IPCC) konszenzusa szerint 1990 és 2100 között 1.4°C - 5.8 °C átlaghőmérséklet-növekedések várhatók a Földön – eközben ha az ENSZ Kiotói Egyezményét végrehajtanák, a növekedési ütem 2050-ig 0.02 °C - 0.28 °C lehetne csökkenteni. De még ezzel is túl sokat várnánk az ENSZ-től, ugyanis a Kiotói Egyezményt még a leglekesebb aláírók, vagyis az EU és Kanada sem fogják végrehajtani. Kína úgy keres az egészen, hogy fejlődőként nem kötik korlátozó intézkedéseknek, miközben a világ legnagyobb szén-dioxid kibocsátójává vált. Az Egyesült Államok meg kimaradt, de annyira támogatja a megújuló energia-forrásokba való befektetést, hogy az Ernst&Young rendszeresen publikált alternatív energiatermelési beruházási index szerint a világon itt éri meg legjobban nem szennyező energiát termelni – jobban, mint bármelyik Kiotói résztvevőnél. Jogos, de nem konstruktív kritika: ebből nem következik az, hogy azok a nemzetközi intézmények, amelyek ennél jóval kisebb problémákkal sem nagyon tudnak megbírkózni, élükön az ENSZ-szel, egyáltalán ne foglalkozzanak a témával. A nemzetközi intézmények nem nagyon csökkentik a kibocsátást, de nem is növelik, és olyan országokat is beavatnak a témába, ahol a közvéleményt ez az egész kérdés nem érdekli. Ha magunkba nézünk, az EU nélkül Magyarország se kezdett volna klímaváltozási stratégia-gyártásba.

Abban viszont igaza van a GI-nek, hogy a kormányok nem fognak létrehozni zöld energia-forrásokat és környezetkímélő gyártási technológiákat, az ilyen innovációkat csak egy szabad piacgazdaság képes ösztönözni és megvalósítani. A kényelmetlen igazság hívei sok olyan ösztönzőt ajánlanak részmegoldásonként, amelyekről empirikusan belátható, hogy nem megfelelő mértékben, vagy kifejezetten rossz irányba hatnak: ilyen például a helyi élelmiszer-ipar támogatása és a szállítási útvonalak rövidítése. Belátható, hogy az agyontámogatott európai mezőgazdaság a kedvezőtlen klimatikus viszonyok és a földhiány miatt nagyon energia-intenzív, és kisebb kibocsátással jár Új-Zélandban élelmiszert termelni és az EU-ba szállítani, mint az üvegházakat fűteni, a traktorokat tankolni, az állami készleteket hűteni-fűteni. Az ilyen üzenetek nem csak kritikusak, de konstruktívak is.

A környezetvédelemért küzdő radikálisok mögött ugyanúgy megjelennek az opportunista gazdasági érdekcsoportok – például az európai mezőgazdasági vállalkozók – mint a piacbarát környezetvédők mögött az energiaipar. A klímaváltozás egy olyan bonyolult folyamat, amire jelenleg se a civil, se az üzleti, se a kormányzati szférának nincsen megfelelő helyi és nemzetközi válasza. Minden jó szándékú, és az üvegházhatású gázok szintjét nem növelő megoldásnak szabad utat kell engedjünk, akár a kormányok, akár a nemzetközi diplomácia, akár a piaci innovációk, vagy a saját lelkiismeret-furdalásunk a kezdeményezők. A kényelmes és kényelmetlen igazságok vitája pedig azért hasznos, hogy ne veszítsük el a józan eszünket és az alkalmazkodóképességhez szükséges nyitottságunkat.

Az áramfogyasztás növekedés Közép-Európában II.

Áramszolgáltatóktól tudom, hogy nagyon sok olyan "számlapanaszt kapnak", miszerint nőtt a számlájuk, bár nem nőtt a lakossági tarifájuk. Végül persze kiderül, hogy a kWh és a tarifa szorzata rendben van, mert a panasztevő azért fizet többet, mert több áramot fogyaszt (mondjuk nagyobbra cserélte a monitort, beszerelt egy légkondícionálót). Az áramfogyasztás trendje ötven év átlagában megtörhetetlennek látszik, egy rendszerváltás vagy egy polgárháború kell az átmeneti visszaeséshez.

A villamosenergia-fogyasztás (és a szén-dioxid-kibocsátás) világszerte monoton nő. Mint általában az energiafogyasztás esetében, a villamosenergiánál is az ipar, a háztartások és a közlekedés a jelentős fogyasztó, bár a villamosenergiában a közlekedés aránya jóval kisebb mint a teljes energiafelhasználásban, hiszen egyedül a vasutak villamosítottak. (még).

A rendszerváltáskor a közép-európai országok és Kelet-Németország fogyasztása is jelentősen visszaesett a szocialista nagyipar összeomlásával, azután az újraiparosítás eltérő mértékben újra növelni kezdte a fogyasztást. Sok vagy kevés villamosenergiát fogyasztunk? Úgy gondolom, hogy a nemzeti jövedelmünkhöz képest pazarlóan sokat. A német ipar teljesítménye sokkal nagoybb mint a magyaré, egy kilowattóra áram körülbelül kétszer olyan jól hasznosul. Ugyanez elmondható a háztartásokról is: a magyar lakosság (amely adóból és más árakon keresztül fizette meg az áramárakat) igen pazarlóan használja az energiát, és a háztartási jövedelmekhez képest, de abszolút mértékben is nagyon sok villamosenergiát fogyaszt a német lakossághoz képest.

Korábban: Mennyi energiát fogyaszt Közép-Európa I, Németország fele annyi energiából hoz ki egy eurót, milyen nagy Magyarország energiafüggősége?

Klímaváltozás: vita és cselekvés

A kormányzat kezdeményezésén túl immár az Akadémia is társadalmi párbeszédet kezdeményez a klímaváltozásról, aminek az [origó] kíván nagy nyilvánosságot adni. Úgy gondolom, hogy a probléma sokkal súlyosabb annál, hogy a civil szférára maradjon a tárgyalása, ugyanakkor az emberek részvétele nélkül nem jutunk semmire: mindenkinek csökkentenie kell a szén-dioxid kibocsátását és az energia-felhasználását, és szerintem személyes anyagi áldozatot is kell vállalnia. Magyarországot különösen súlyosan érinti a klímaváltozás, és ennek dacára meglehetősen nagy szennyezők vagyunk és különösen keveset teszünk ellene.

Kartogram: a társadalom térképe

A kartogram egy olyan torzított térkép, amelyen a területi egységek térképe nem a valós földrajzi területtel, hanem valamilyen más változóval, például a területen élők létszámával arányos. Ez a vizualizációs eszköz nagyon alkalmas gazdasági és társadalmi viszonyok ábrázolására. A fenti képen a világ politikai térképe láthatót, amelyet lent Mark Newman az egyes országok népességével torzított el. Látható Kína és India dominanciája. (Newman honlapján ugyanez egy főre eső jövedelemmel, szén-dioxid kibocsátással is megnézhető). A kartogramok készítésével és gyűjtésével foglalkozik a Worldmapper nevű honlap. A Cartogram Centralon pedig szoftverek is találhatók. Ha valaki tud Magyarország térképével készült kartogramról, vagy erre alkalmas szoftverről, hagyjon itt egy posztot!
Linkek: kartogram, térkép, statisztika.