Miközben dél-nyugati szomszédunk a Gazdasági és Monetáris Unió tagjaként az EU mélyebb integrációs fázisába ért, dél-keletről nálunk sokkal gyorsabban fejlődő, céltudatos és nagy versenytársaink jelentek meg az egységes piacon, ideje elgondolkodnunk, hogy merre tartunk a nagyobb Unióban.
Én valami ilyesmit szűrtem le az anyagból:
- Szlovénia nagyon, Litvánia, Lettország, Észtország, Ciprus és Málta pedig kevésbé hagyott le bennünket a mélyebb gazdasági integrációba vezető úton.
- Az EU-fejlesztési források hatása gazdasági felzárkózásunkra mérsékelt hatással lesz, ha egyáltalán lesz hatása. Sorsunk a saját kezünkben van.
- Magyarország legnagyobb hosszú távú gazdasági problémája az, hogy kevesen dolgoznak. Ennek egyik oka, hogy a hazai adóbevételek aránytalan mértékben a munkaerőt terhelik.
- A hazai aktivitási ráta lassan, folyamatosan növekszik, ami a felzárkózás irányába viszi a gazdaságot, de ennek hatása csekély.
- A hazai nemzetgazdasági beruházási ráta valamivel meghaladja az EU-átlagot, ami a szolid mértékű hosszú-távú felzárkózást valószínűsíti.
- A magyarországi felzárkózás eddig elsősorban nem a munkaerő vagy a tőke jelentős növekedéséből, hanem a termelékenység jelentős javulásából táplálkozott, például az elavult szocialista technológia és munkaszervezés lecseréléséből. Ezen a területen egyre kevesebb tartalékunk marad (bár ha a vasutat vagy a postát nézzük...)
- Magyarország nem teljesíti a nominális konvergencia-célokat, de a konvergencia irányába fordulást akadályozó kockázati tényezők a jelenlegi kiigazításokkal csökkennek.
- Az elmúlt húsz évben az Unióban volt egy tucatnyi akkora költségvetési kiigazítás mint amit jelenleg Magyarországon átéltünk, és ezek egy része elérte a kitűzött célját. Minél gyorsabb, radikálisabb volt a beavatkozás, annál valószínűbb volt, hogy elérje a célját.
Csermely Ágnes az Inforádió Aréna műsorában 2007. január 3-án készült interjút. Számomra nagyon világos, érthető, lényegretörő beszéd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése