EU és magyar évadnyitó: alkotmányos reformok

Európában megkezdődött a politikai szezon az első State of the Union beszéddel, idehaza pedig a kormányfő száznapos beszédeivel. Az Unióban a tét az európai piaci reformok és liberalizáció továbbvitele, a gazdasági unió kiszélesítése. Idehaza a gazdaságpolitikában máshonnan fúj a szél, és a politikai alkotmány a tét. A gazdaság és a politikai élet kereteit érintő, ezért nehezen konkretizálható, de éppen ezért akár nagyon nagy széles körű változások indulnak jövőre.

A héten írtam egy keveset Barroso és Orbán évadnyitó beszédeiről a komment.hu oldalán, de ugyanúgy kötelességből, ahogy a beszédek elhangzottak. Mindkét beszéd olyan súlyos dolgokkal foglalkozik, amelyekre oda kell figyelni, de egyik beszéd sem olyan, ami alapján könnyű elképzelni a jövőt, vagy amire könnyű visszaemlékezni - úgy látszik, hogy a nagy elhatározásokon már túl vagyunk, a nagy változásoknak azonban legfeljebb a körvonalai látszanak. Nem hiszem, hogy bármelyik beszéd fordulatai szállóigévé válnának, pedig igencsak meg fog változni a világunk, ha Barroso vagy Orbán valóra váltja a szavait.

A monetáris uniót gazdasági unióval fogjuk kiegészíteni. [...] A belső piac Európa leghatékonyabb eszköze, mégsem használjuk ki eléggé. Sürgősen ki kell szélesítenünk hatókörét. Európa 20 millió kkv-jának csupán 8%-a folytat határokon átnyúló kereskedelmet, még ennél is kevesebben ruháznak be külföldön. Az internet kínálta lehetőségek ellenére a fogyasztók több mint harmada bizalmatlan a határokon átnyúló vásárlással szemben. Felkérésemre Mario Monti szakértői jelentést állított össze, amelyben 150 hiányzó összeköttetést és szűk keresztmetszetet tárt fel a belső piacon. Jövő hónapban bemutatjuk, hogy az egységes piacról szóló átfogó és ambiciózus jogszabály keretében miként mélyíthetjük el az egységes piacot. (José Manuel Durão Barroso)

Az EU célja igen ambíciózus: a Delors-bizottság által elkezdett, és a kilencvenes évek elejére valóra váltott gazasági és monetáris unió gazdasági lábának teljes megújítása Spaak, Thatcher és Delors szellemének megidézésével. Mostanában sokat foglalkoztam ennek az időszaknak a közlekeédsi reformjai újragondolásával, és megdöbbentő, hogy Nyugat-Európa milyen mélyreható változásokon ment át, illetve indult el akkor, amikor mi a saját rendszerváltásunkkal voltunk elfoglalva. Alig tizenöt év alatt eltünt a márka, a gulden, a schilling, megjelentek a valóban európai bankok, enerigacégek, tömegközlekedési szolgáltatók. Vajon hova lehet ezt továbbvinnni? Közös pénzünk, elvileg közös piacunk van, rengeteg nemzeti protekcionista különalkuval, minden nemzeti sarokban valami speciális érdekkel. Akárhogy is csomagolják, szerintem a közös piacnak ezek az árnyékos sarkai állnak a "nagy reform" célkeresztjében - márpedig ezeket igencsak jól védték a nemzeti kormányok és nemztei bajnokaik.

Az európai uniós reformok szerintem nem fognak akkora változásokat hozni az életünkben, mint a nyolcvanas években meghozott döntések. Nincsenek is olyan kézzelfogható céljai, mint például az euró volt. Ezzel együtt visszatekintve arra a korra az is látható, hogy a nyolcvanas évek (nyugat-)európai polgára számára a változás a mindennapi életre nagyrészt beláthatatlan volt, mi, a vasfüggönynek ezen az oldalán meg nem is tudtuk elképzelni azokat. Vagyis a Barroso-által beharangozott változások

A rendszerváltoztatást követően - ha ez a szó egyáltalán még jelent valamit - az elmúlt húsz év vitái után, 2011-ben végre sor kerülhet a Magyar Köztársaság új alkotmányának megalkotására és elfogadására. Ez azt jelenti, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az új alkotmány megalkotására 2011-ben, szándékaink szerint 2011-ben kerülhet sor. (Orbán Viktor)

A rendszerváltás utáni Magyarország új alkotmányának a megalkotása talán még fontosabb számunkra, még akkor is, ha az alkotmányozás irányának világos ismerete nélkül annál is sokkal nehezebb megérteni, miként fogja megváltoztatni az életünket, mint az uniós reformok. Magyarország jelenlegi alkotmánya akkor történt, amikor az EU nagy liberalizációs hulláma zajlott, azokban az években, amikor a liberális demokrácia győzelme átütőnek tűnt. Szerintem ezt a szabadságot nem sikerült kitöltenünk értékes tartalommal, ezért szinte biztosnak gondolom, hogy az új alkotmányunk új határait a legtöbben nem fogják közvetlenül érzékelni. Az új alkotmányról keveset, az alkotmányozás procedurájáról egyre többet tudunk: nem választott alkotmányozó gyűlés fogja végezni (ahogy 1989-ben sem), viszonylag szűk kör fogja az új alkotmányt elkészíteni (talán 1989-nél is szűkebb, de annál talán színesebb és szélesebb körrel konzultálva) és igen gyorsan (hasonlóan 1989-hez).

Természetes, hogy minden generáció egyszer visszatér azokhoz a nagy politikai, gazdasági kérdésekhez, amivel az előző is foglalkozott már egyszer. Az idei évben az Uniót és az országot is megrázó nagy gazdasági és politikai válság után a nyolcvanas években kialakított keretek megváltoztatása a cél. Az új kereteken belül a gazdasági és társadalmi intézmények pedig igen nagyot képesek változni - de arra talán egy emberi elme sem képes, hogy ezeket a változásokat megjósolja.

Egy polgár = egy szavazat: a nemzetiségek parlamenti képviseletéről

Megjelent a harmadik cikkem a komment.hu oldalán Egy polgár = egy szavazat: alkotmányos mulasztások címen. A cikk arról szól, hogy miként kellene az 1992-1993 óta fennálló alkotmányos mulasztást orvosolni a hazai államalkotó nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletéről. A témába vágó érdekes cikkek még az RMDSZ ellenzéki szerepéről, a Nagy-Magyarország matricáról és a szlovák-magyar konfliktusról mind arra várnak, hogy vitatkozzatok velük.

A Kormány megszüntette a Magyar Vasúti Hivatalt

A Kormány 156/2008 (VI.6.) rendeletével megszüntette a 2006. január 1. az Országgyűlés törvényi rendelkezése alapján létrehozott Magyar Vasúti Hivatalt, és egyúttal felmentte Antal Dánielt, a miniszterelnök Hivatal 2/2006 (I.13.) ME határozata alapján hat évre kinevezett elnökét. A Hivatal szervezeti jogutódja 2008. július 1-től a műszaki, biztonsági kérdésekkel foglalkozó Nemzeti Közlekedési Hatóság.

A Hivatal missziója az volt, hogy a több szereplős európai piac minden vasúttársasága számára biztosítsa a környezetbarát vasúti infrastruktúrához való hozzáférés azonos feltételeit. Az üzleti életet szabályozó ár- és engedélyező hatóságként azért dolgozunk, hogy a magyarországi pályahálózatokat használó vasúttársaságok versenyképes áron, szerződéses kötelezettségeiket pontosan betartva, az adófizetők hosszú távú érdekeit figyelembe véve fejlesszék szolgáltatásaikat.

Az elmúlt hat évben ezen dolgoztam.

Brüsszeli csúcs: úton Európa alkotmányos és egyházi egysége felé

Tony Blair lehetséges katolizálása és EU-elnöki jelölése az európai keresztény egység hatalmas eredménye lehet. Az európai alkotmányos egység egyik fő vitapontja Európa keresztény örökségéhez fűződött: vajon alkotmányosságunknak vannak-e keresztény gyökerei? Úgy gondolom, hogy a többség számára a válasz a legtermészetesebb igen, de az alkotmányozó konventben meglepően erős ellenzék alakult ki ennek ellenében. Tony Blair utoljára vett részt kormányfőként azon az EU-csúcson, amelynek eredménye az európai alkotmányozás újraindítása volt. A leköszönő karizmatikus brit kormányfő Berlinből egyenesen a pápához utazott. (A kép 2006. júniusában készült)

Évek óta szó van arról, hogy az anglikán egyház lehet az első protestáns egyház, amely újraegyesül a katolikus egyházzal. Az 1534-es egyházszakadásnak nagyon is evilági politikai háttere volt. A meggyőződésesen vallásos brit kormányfő tíz éves kormányzása alatt visszautasította, hogy hitéről kérdezzék, amire lemondása után markáns választ adott: lemondása másnapján családjával magánkihallgatásra repül a XVI. Benedek pápához, akit angliai látogatásra is meghívott. A II. Erzsébet brit királynőhöz, egyben az anglikán egyház fejéhez minidg lojális miniszterelnök nagy spkulációkat indított - az egyházak egyesítése ügyében megy-e Rómába? Vagy azért, mert a brit államvallással miniszterelnökként nem szakíthatott, de valójában katolizálni készül? Valószínű, hogy mindkét dologban van valami: Blair felesége meggyőződéses katolikus, az újraegyesítés pedig miniszterelnöksége alatt folyamatosan napirenden volt. Mindenesetre sokat mondó volt, hogy Blair ezúttal annak a John Heny Newman anglikán bíborosnak a képét vitte a pápának ajándékba, aki a 19. században áttért a katolikus hitre.

Nemrég arról írtam, hogy az alkotmányos egység konszenzusának megteremtésében milyen jelentős gesztust tett Franciaország a bencések segítségével. A kereszténydemokrata Merkel kancellárnő vezette EU-csúcson pedig Nicolas Sarkozy francia elnök, Blair politikájának követője és a leköszönő miniszterelnök barátja a brit politikust javasolja megválasztani az EU első elnökének. Ha a magukat a politikai katolicizmus híveinek tekintő Kaczynski ikrek nem kezdtek volna egyfajta háborús politikába a csúcson, lehet, hogy az európai politikai és egyházi egység is hatalmas történelmi eredményt ért volna el. Blair, Sarkozy, Merkel kormányfőként, XVI. Benedek és II. Erzsébet egyházfőként szerintem rendelkeznek azokkal a kvalitásokkal, amelyek talán még idén megteremthetik a több évszázada vágyott egységet. Igaz, Sarkozy és Merkel sem tudták a lengyel államfőt jobb belátásra téríteni - ez a feladat alighanem a pápára marad.

Négy írásom az európai alkotmányért: az alkotmányozás szükségességéről, alkotmánynak tekinthető-e a kérdéses tervezet, az Unió megváltozott természetéről és a monetáris politikáról és a közös pénzről. Beszámolók a csúcsról: Hírszerző.

Nyilatkozat a Római Szerződések aláírásának 50. évfordulója alkalmából

Európa évszázadokon keresztül egy eszmét, a béke és megértés reményét testesítette meg. Ez a remény beteljesült. Európa egyesülése békét és jólétet hozott számunkra. Egyetértést teremtett, és győzedelmeskedett az ellentétek felett. Európa egyesítéséhez, valamint a demokrácia és a jogállamiság megerősítéséhez minden tagállam hozzájárult. A közép- és kelet-európai emberek szabadságszeretetének köszönhetjük, hogy Európa természetellenes kettéosztottsága mára végérvényesen megszűnt. Európa egyesítésével levontuk a tanulságot a véres harcokból és a szenvedéssel teli történelemből. Ma úgy élünk egymás mellett, ahogy arra korábban soha nem nyílt lehetőség. Minket, az Európai Unió polgárait boldogsággal tölt el Európa egyesítése.

I.
Az Európai Unióban közös eszményeinket valósítjuk meg: számunkra az ember áll a középpontban. Az ember, akinek méltósága sérthetetlen és akinek jogai elidegeníthetetlenek. A nők és a férfiak egyenlő jogokat élveznek. Törekszünk a békére és a szabadságra, a demokráciára és a jogállamiságra, a kölcsönös tiszteletre és felelősségvállalásra, a jólétre és a biztonságra, a toleranciára és a részvételre, valamint az igazságosságra és a szolidaritásra. Az Európai Unióban egyedülálló módon élünk és működünk együtt egymással. Ez a tagállamok és az európai intézmények demokratikus együttműködésében fejeződik ki. Az Európai Unió az egyenjogúságon és az egymás iránti szolidaritáson alapul. Ily módon teszi lehetővé a tagállami érdekek közötti igazságos egyensúlyt. Az Európai Unió óvja tagjai egyediségét és sokszínű hagyományait. A nyitott határok, valamint a nyelvek, kultúrák és régiók élénk sokfélesége gazdagabbá tesznek bennünket. Számos olyan cél van, amelyet külön-külön nem, csak közösen érhetünk el. Az Európai Unió, a tagállamok, valamint azok regiói és önkormányzatai megosztják egymás között a feladatokat.

II.
Nagy kihívások előtt állunk, melyek átlépik a nemzeti határokat. Ezen kihívásokra az Európai Unió a válaszunk. Csak együtt őrizhetjük meg a jövőben is az Európai Unió valamennyi polgárának javát szolgáló európai társadalmi modellünket. Ez a társadalmi modell egyesíti a gazdasági eredményességet és a társadalmi felelősséget. A közös piac és az euro erőssé tesz bennünket. Így a gazdaság fokozódó, világméretű összefonódását és a nemzetközi piacokon tapasztalható egyre nagyobb versenyt saját értékeink szerint alakíthatjuk. Európa gazdagsága az emberek tudásában és képességeiben rejlik, ez jelenti a növekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi összetartás kulcsát.

Közösen fogunk küzdeni a terrorizmus, a szervezett bűnözés és az illegális bevándorlás ellen. A szabadságjogokat és a polgári jogokat megvédjük az ezen jogok ellenfeleivel szemben folytatott küzdelemben is. A rasszizmus és az idegengyűlölet soha többé nem nyerhet teret. Mindent megteszünk azért, hogy a világban jelentkező konfliktusok békés úton rendeződjenek, valamint hogy az emberek ne eshessenek háború, terrorizmus vagy erőszak áldozatául. Az Európai Unió az egész világon támogatni kívánja a szabadságot és a fejlődést. Vissza akarjuk szorítani a szegénységet, az éhínséget és a betegségeket. Ezen a területen továbbra is vezető szerepet szándékozunk betölteni. Az éghajlatváltozás világméretű veszélyének elhárítása érdekében az energiapolitika és az éghajlatvédelem területén közösen akarunk fellépni, és együttesen kívánunk hozzájárulást nyújtani.

III.
Az Európai Unió a jövőben is a nyitottságából, valamint tagjainak arra irányuló akaratából táplálkozik, hogy az Európai Unió belső fejlődését közösen szilárdítsák meg. Az Európai Unió továbbra is előmozdítja a határain túli demokráciát, stabilitást és jólétet. Európa egyesülésével az előző generációk álma vált valóra. Történelmünk arra int bennünket, hogy Európa egységét a jövőbeli generációk számára is őrizzük meg. Ennek érdekében, lépést tartva az idővel, folyamatosan meg kell újítanunk Európa politikai kereteit. Ezért ma — 50 évvel a Római Szerződések aláírása után — közös célunk, hogy a 2009. évi európai parlamenti választásokig egy megújított közös alapra helyezzük az Európai Uniót. Hiszen tisztában vagyunk vele, hogy Európa jelenti a közös jövőnket.

Berlin, 2007. március 25.

Dr Angela Merkel, az Európai Tanács elnöke,
Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlamment elnöke,
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke.

A bencések mentik meg az európai alkotmányt?

Az európai alkotmánytervezet vitájában az egyik leghevesebb érzelmeket kiváltó kérdés a preambulum közös európai örökségére vonatkozó rész volt, pontosabban az, hogy az alkotmány preambuluma hivatkozzon-e Európa keresztény örökségére. Egyes EU tagok esetében a kereszténység államvallás, mások viszont alkotmányosan elkötelezettek az állam és az egyház szétválasztása mellett. A kérdés a magyar politikusokat is megosztotta. A keresztény örökség mellett leginkább Lengyelország állt ki tagállamként, ellene a szekuláris Franciaország foglalt állást. Ennek fényében igencsak érdekes félfordulat tanui lehettünk a héten.

A francia kultusztárca felmérést készítetett abból az alkalomból, hogy a tárca háromnapos szemináriumot rendezett Párizsban az európai örökség témakörében. Összesen 5023 embert kérdeztek meg az Európai Unió alapító tagállamai közé tartozó Franciaországban, Németországban és Olaszországban, valamint az 1995-ben csatlakozott Finnországban és a 2004-ben taggá vált Magyarországon arról, hogy miként gondolkodnak az európai kulturális örökségről. A felmérésben részt vevők 63 százaléka gondolja úgy, hogy az EU "nem jelent veszélyt országuk identitásának megőrzésére", a magyaroknak az átlagnál valamivel kisebb hányada, 59 százaléka vélekedett így. Hatvan százalékot tett ki azoknak az aránya, akik szemében az európai kulturális örökség létének ténye erősíti az EU-hoz tartozás érzését. Ugyanennek a szemináriumnak az apropóján a francia kultuszminiszter felavatta a magyar és spanyol kollégájával közösen kezdeményezett európai kulturális örökségi jegyzékbe tartozó első számú örökség emléktábláját. És vajon mi lett az egyes számú európai örökség: a cluny apátság!

Ha van az összeurópai keresztény örökségnek szimbóluma, akkor az Cluny. A cluny reformok a kereszténység egyik legfontosabb reformmozgalma volt, még abban az időben, amikor az egész európai kereszténység egységes volt, és Európa összes állama kereszténynek tekintette magát. A cluny apátságból indult a bencés rend, amely Európa kulturális és politikai történelmében is nagyon jelentős szerepet játszott.

Ha optimisták akarunk lenni, azt hihetjük, hogy néhány nappal a berlini nyilatkozat előtt Franciaország is tett egy fontos gesztust az európai alkotmány megmentéséért. (Kép: Wikipédia)

Hogyan írnám le újra a tizenkét pontot?

Pest város közössége nevében az alulírottaknak arról van szerencséjük értesíteni a hivatalosan a magyar nemzetet, hogy azt a reformot, aminek kivívása más országokban a polgárok vérébe került, Budapesten 24 óra alatt békés és törvényes úton, törvénytisztelő egyetértésben sikerült kivívni. Amikor a városi önkormányzat értesült arról, hogy a város polgárai és más lakosai nyílt ülésen szeretnék megvitatni napjaink komoly politikai fejleményeit, a tanácstermek évszázadok óta bezárt ajtait 1848. március 15-én három órakor a nép előtt megnyitotta. Miután aaz önkormányzat tagjai megértették a nép azon törvényes kívánságait, amelyet már korábban is nagyobb részt maguk is hazafiasan képviseltek, azokat egy szívvel és közös akarattal magáévá tette. Sőt, azt a tizenkét pontot, aminek nagyrészét a nemzet már az 1790-es Országgyűlés óta is annyiszor sürgetett, a jelenlegi országgyűléshez intézett petíció formájában aláírta.

A nemzet a következőket óhajtja:

1. Sajtószabadság, a cenzúra eltörlése.
2. Felelős kormány Budapesten.
3. Évenként összeülő Országgyűlés Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőség származásra és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.
5. Honvédség.
6. Közteherviselés.
7. Az úrbéri, feudális függelmi viszonyok megszüntetése.
8. A bíróságokon és a választásokon mindenki legyen egyenlő.
9. Legyen Nemzeti Bankunk.
10. A katonaság esküdjön föl az Alkotmányra. A magyar katonákat ne lehessen külföldön bevetni, az itt állomásozó külföldieket vigyék el tőlünk.
11. Engedjék szabadon a politikai meggyőződésük miatt bebörtönzötteket.
12. Egyesüljünk Erdéllyel.

Ezt követően az önkormányzat két határozatot hozott. Először is arról döntöttek, hogy Pest város küldöttei a fenti, közkívánatra elfogadott követeléseket terjessze az Országgyűlés elé, őfelségét, a hódolva szeretett uralkodót pedig kérjék meg, hogy az Országgyűlés székhelyét minél előbb tegye át Pestre. Másrészt a közgyűlés az alulírott választmány tagjait azzal bízta meg, hogy intézkedjen célszerűen a rend fenntartásáról, és a közgyűlés határozatainak szerezzen érvényt.

Az eredeti szöveget itt lehet megtekinteni.

Biztosan sok átirat lehetséges, amíg ezt fogalmaztam, engem nagyon elgondolkodtatott a szöveg, és azt hiszem, a prímán meg is ünnepeltem március 15-ét.

Újra Pim Fortuynról

Öt éve halt meg Pim Fortuyn, az ezredforduló Európjának legeredetibb politikusa Tony Blair mellett. Hogy egy korabeli topikolót idézzek: "sikeresen popularizálta a liberalizmust, és Nobel-díj helyett golyót kapott a fejébe". Tóta W. Árpád népszerű blogjában ma rá emlékezik (Szabadság, szerelem. Pim Fortuyn 1948-2002). 2002-ben interjút szerettem volna készíteni a Fortuynnal, programja, az alkotmányos liberális demokrácia alapkérdéseinek populáris megfogalmazásának képessége, ötletessége nagy hatással volt rám. Megölésének éjszakáján sokáig a neten követtem az eseményeket, majd másnap reggel egy bombariadóra ébredtem. Londoni, kapubejáró feletti szobám alatt egy valódi autóbomba volt, a gondviselés hívta fel időben az őrök figyelmét. Ezt követően két írásom jelent meg Pim Fortuyn programjáról (Egy másik Pim Fortuyn, Pim Fortuyn választása). Azóta eltelt öt év. A tavaly mandátumát kitöltő kormány Fortuyn programjának számtalan lényeges elemét megvalósította. Tóta W. Árpád nagyszerű érzékkel vette elő a témát. Tényleg eltelt annyi idő, hogy lehet értékelni.

10 + 1 years after EU Membership

A Collegium Budapest "Joining the Club – 10 + 1 years after EU Membership / National identities - European identities" szekciójához készült hozzászólásom szövege az english menüpont alatt tölthető le.

A monetáris politikáról és a közös pénzről

Az európai föderalista sorozat következő cikke (pdf) a közös pénzről és a monetáris politikáról. A cikk a Magyar Narancs oldalán regisztráció után érhető el.

Az Unió megváltozott természetéről

Az európai föderalista sorozatba írt harmadik cikkem az Európai Unió megváltozott természetével érvel az európai alkotmány mellett (pdf). "Az Unió jogi személy lett, ami átvitt értelemben azt jelenti, hogy az Alkotmány olyan szervekkel látja el, amelyekkel képes a céljai útjában álló akadályokat észlelni, elhárításuk lehetőségeinek hatásait mérlegelni, dönteni, és határozatait végrehajtani. Az egységesített Uniók egységes hatáskört kapott az európai integráció különféle intézményei vívmányainak kezelése tekintetében, és így egymást harmonikusabban ki tudják egészíteni. Az Alkotmány az Unió fogalmát is átértelmezte, és világossá tette az európai szuverenitás gyakorlásának megváltozott módját".

Alkotmánynak tekinthető-e a kérdéses tervezet?

"Az európai föderalista" sorozat második cikke (pdf) arról, hogy Alkotmánynak tekinthető-e a kérdéses tervezet? A mérlegelés tárgya az, hogy mennyiben állnak meg azok az érvek, melyek szerint az Egységes Alkotmány pusztán egy nemzetközi szerződés, és mennyiben teljesíti a szöveg azt, amit egy alkotánytól várhatunk. A szöveg a Magyar Narancs oldalán a regisztrált felhasználóknak elérhető. A sorozat folytatása június következő hetében jelenik meg.

Az alkotmányozás szükségességéről

Elindult az általam kezdeményezett cikksorozat a Magyar Narancsban "Az európai föderalista" címen. A sorozatban azt fogjuk mérlegelni, hogy miért érdemes elfogadni az Európai Unió tervezett alkotmányát. Az első cikk (pdf) arról szól, hogy érdemes-e egyáltaln az Uniónak alkotmányt adni. Sajnos a Magyar Narancs oldala regisztrációs lett, a cikkek egy hetes késéssel érhetők el online. A folytatás a június 10-i számban jelent meg.

Pim Fortuyn választása

A Magyar Narancs XIV. évf. 20. számában jelent meg cikkem Pim Fortuyn választása címen. Pim Fortuyn civil mozgalmak élén a holland politikai establishmentet megelőzve nyert meg 2002-ben egy önkormányzati választást. Jó esélye volt rá, hogy a parlamenti választáson miniszterelnöknek válasszák, 9 nappal a sorsdöntő nap előtt azonban meggyilkolták.

Igazi akcióművész volt. Politikájának lényegét személyiségével, sőt személyiségeivel hitelesítette: ő volt Pim, a populista népvezér, aztán Professor Fortuyn, a felelős társadalmi reformer; míg párthívei a közvetlen, megközelíthető szellemi mestert, Pim professzort tisztelték benne. [...] Pim Fortuyn gazdag és ellentmondásos örökséget hagyott ránk - meg egy jól dokumentált, óriásmintás társadalomtudományi kísérletet. Programját már felfedezték maguknak az amerikai libertariánusok, miközben mártírjaként tiszteli az európai szélsőjobb is.

Fortuyn tematizálta az egész választási kampányt olyan kérdésekkel, amelyeket szinte egy politikus sem volna képes az érdeklődés középpontjába állítani: az alkotmányos liberális demokrácia alapkérdéseivel. (A cikk regisztráció után tölthető le a Narancs honlapjáról. Személyes honlapom archívumában pdf formátumban is elérhető).

További olvasnivalók: Egy másik Pim Fortuyn, Tóta W. Áprád: Szabadság, szerelem (Pim Fortuyn 1948-2002).

Az elátkozott szivárvány

Július 11-én későn ébredtem. Olvasom az újságban, hogy a III. kerületi polgármester kitiltotta a melegprogramokat a Pepsi Sziget fesztiválról. Sok undorító dolog történik Magyarországon, nekem ekkor telik be a pohár, bekapcsolódom a spontán alakuló tiltakozásba. Akkor még nem tudom, hogy a köztársaság intézményeinek és polgárainak morális válsága miatt Tarlós István polgármester egy teljes hétig egy kisebbséggel szemben hiszterizálhatja a közvéleményt. Naplóm azt mutatja be, hogy a köztársaság intézményei és polgárai ennyi ideig tehetetlenek ámokfutásával szemben.

Antal Dániel: Az elátkozott szivárvány - Szubjektív napló a Pepsi Sziget botrányának tanulságáról (Népszabadság, 2001. július 30.) Az új archívum rosszul jeleníti meg a dátumot.