Kegyeletsértés, hullagyalázás, szoborlopás

Az egész sorozat azzal kezdődött, hogy április 27-re virradóra ismeretlenek ellopták a Gellérthegyen Mahatma Gandhi, Bodhi Darma és Assisi Szent Ferenc egész alakos szobrait. A gyalázatos bűncselekményt még nem feltétlenül kellett azzal a mocsokkal asszociálnunk, ami tavaly ősszel jött fel a szőnyeg alá rejtett csatornafedélen. Május 2-án ismeretlenek kirabolták és meggyalázták Magyarország utolsó diktátorának és feleségének sírjait. Ugyanazokon a szélsőjobboldali oldalakon, ahol tavaly októberben még a "békés tüntetők" elleni erőszakról írogattak, a szerzők most a sírfosztogatók oldalára áltak. A hullarablók nem sokat kockáztattak: tettükre nincsen igazi szankció a magyar büntetőtörvénykönyvben, és a diktátornak nincsenek leszármazottai, akik kegyeletsértés miatt feljelentést tehetnének. Május 4-én csak kicsit lógott ki a sorból, hogy köztáraságunk egy leszerelt, magánotthonát Hitler- és Szaddám-plakátokkal díszítő hivatásos honvédje, jelentős magánfegyverarzenáljából válogatva túszejtéses bankrablásba fogott május 4-én. És íme, május 7-én arra ébredünk, hogy Pestújhelyen ellopják Antall József, a diktatúra utáni első szabadon választott miniszterelnök bronzszobrát. Én ezt nem tudom nem összefüggésbe hozni azzal, hogy az elmúlt években a rombolás bűncselekménye (köztévé kifosztása, vasúti sínek ellopása) helyett a közvádló egyszerű rongálásért állította bíróság elé a csőcseléket. Hogy néhány öreg hungaristán kívül senkit nem állítottak bíróság elé államellenes bűncselekményekért, az alkotmányos rend ellen szervezkedőket, a lázadókat, a közműrombolókat egyszerű garázda vandáloknak tekintették. Hogy semminek nem lett erkölcsi, jogi következménye. Már régóta javasolgattam néhány baráti eszmecserében, hogy olvassátok a Büntető törvénykönyvet, de most már tényleg nem tudok jobbat ajánlani. Az állam elleni bűncselekmények a 139.§-nál, a köznyugalom elleni bűncselekmények a 279.§-nál kezdődnek. A diktatúrában ezeket a paragrafusokat gyakran a nép ellen fordították, de a rendszerváltás megtörtént. Ma ezek ugyanúgy rólunk szólnak, ennek az államnak és a társadalomnak a polgárairól, mint a lopás és a testi sértés. Mintha mégsem vennénk magunkra.

Kiegészítés: Antall József mellszobra megkerült, majd 2007. novemberében újra ellopták. Bejegyzés itt. Most újra megkerült.

A nyugdíjrendszer potyautasai

Ha valakit nem ijesztettek meg eléggé a demográfiai helyzettel kapcsolatos bejegyzéseim, itt egy újabb érdekes adalék: azok, akik elcsalják a nyugdíj-járulék egy részét, vagy egészét, nem azért teszik, mert biztosabb helyre teszik a megtakarításaikat, hanem nem is takarítanak meg. Egy szó mint száz: a rendszer potyautasai dupla tehertételt okoznak a társadalomnak. Egyrészt nem vesznek részt a közteherviselésben, másrészt a jövőben segélyre fognak szorulni. Csete Zsófia cikkét a Széchenyi szakkollégium lapjában találtam, érdemes elolvasni: Megtérül-e a potyázás?

Boldogság és anyagi jólét

Aki boldog, vagy legalább elégedett az életével, az több értéket tud termelni, és akinek nagyobb az anyagi jóléte, az általában boldogabb és elégedettebb. Vannak nemzetek, akiknek azonban a szegénység sem tudja kedvét szegni, és vannak örök elégedetlenek. Mi magyarok vajon hol vagyunk a térképen?

Az alábbi ábra függőleges tengelye azt mutatja, hogy a férfiak hány százaléka volt boldog vagy elégedett az adott országban a kilencvenes évek közepén, a vizszintes tengely pedig az egy főre jutó nemzeti jövedelmet mutatja. A piros vonaltól balra azok az országok vannak, ahol az egy főre jutó jövedelem kevesebb volt 1995-ben mint Magyarországon, jobbra pedig több. A bal vonal alatt az emberek kisebb hányada volt elégedett az életével, a zöld vonal felett nagyobb aránya, mint Magyarországon. A piros és zöld vonalak metszéspontja Magyarországot mutatja.
Az Északnyugati mezőben, vagyis a zöld vonal felett, és a pirostól balra azok a nemzetek vannak, akiknek fiai nálunk szegényebbek, de boldogabbak nálunk: szlovákok, horvátok, törökök, lengyelek, kínaiak, pakisztániak, brazilok, indiaiak, ghánaiak, dominikaiak, kolumbiaiak, mexikóiak. Közül a szlovákok idén már utól is értek bennünket gazdagság dolgában.

Az alsó fekete vonal azt mutatja meg, hogy kik azok, akik a jövedelmükhöz képest a legkevésbé boldogok: az amerikaiak, osztrákok, nyugat- és kelet-németek, portugálok, szlovének, magyarok, románok, oroszok, fehéroroszok és moldávok. Másképp megfogalmazva: ezek a legmaterialistább társadalommal rendelkező országok. A felső vonal pedig azt mutatja meg, hogy kik azok, akik a jövedelmükhöz képest a legboldogabbak: az izlandiak, hollandok, észak-írek és írek, puerto ricoiak, kolumbiaiak, fülöp-szigetiek, ghánaiak, nigériaiak és bangladeshiek. Ezekben az országokban az adott jövedelemhez képest a lehető legboldogabbak az emberek.

Az adatok forrása: University of Michigian, World Values Survey; az ábrát én egészítettem ki.