Az ENSZ első nekifutása a homoszexuálisok alapvető jogainak

2008 december 18-án hatvanhat ország támogatta azt a deklaráció-tervezetet, amely elítélte volna a homoszexuálisok, transzneműek és más nemi orientáción alapuló kisebbségek diszkriminációját. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának hatvanadik évfordulóján az EU soros elnökeként Franciaország terjesztette be a javaslatot, amelyet az EU tagokon, így Magyarországon kívül számok latin-amerikai és afrikai ország is támogatott. Támogatta a javaslatot például Kanada, és Brazília is, illetve Kuba és Izrael is, ahol pedig nem mondhatni, hogy minden emberi jog érvényesülne. Velünk szavaztak az európai szövetségesek, így Norvégia, Lichtenstein, Izland, Svájc, minden balkáni állam - hozzánk hasonlóan sok olyan állam, ahol a homoszexualitás gyakorlása húsz éve még bűncselekmény volt.

Magyaroszág három nappal azt követően szavazott igennel, hogy az Alkotmánybíróság történelmi jelentőségű határozatában elvileg lehetővé tettei az azonosnemű párok élettársi kapcsolatának jogi elismerését, és némiképpen paradox módon egyúttal megsemmisítette az Országgyűlés által erről alkotott törvényt.

Az Alkotmánybíróság határozatában kiemelten hangsúlyozta azonban azt is, hogy a házasság védelmére vonatkozó — Alkotmányban rögzített — kötelezettség kizárólag a különneműek, tehát azok vonatkozásában értelmezhető, akik egymással házasságot köthetnek. Az ő helyzetüket az azonos neműek regisztrált élettársi kapcsolata nem befolyásolja, különösen nem sérti vagy veszélyezteti. Az azonos neműek tartós párkapcsolata számára az elismerés és a védelem igénye levezethető az emberi méltósághoz való jogból. Számukra a jogalkotónak — az Alkotmány korlátai között — biztosítania kell egymás irányában a házastársakéhoz hasonló olyan jogállást, amely az egyenlő méltóságú személyként kezelésüket biztosítja.

Obama elnöknek lesz mit változtatnia: az Egyesült Államok sem támogatta diszkrimináció-ellenes tervezetet, ami annak rendje és módja szerint kiakasztotta a demokrata tábort. A Vatikán azt állítja, hogy alapvetően egyetért a céllal, de nem értett egyet a tervezett szöveggel. Szíria vezetésével döntően az arab országok ellen-tervezetet fogalmaztak, ami szintén összeszedett hatvan országnyi támogatót. Oroszország tipikus módon "egyik tábor mellett sem állt ki", vagyis tartózkodásával akadályozta az európai kezdeményezést. Kína a világ legnépesebb országa, és India, amely magát a világ legnépesebb demokráciájának tartja, szintén nem foglaltak állást.

Kép: UN Dispatch blog. További magyar információk: Háttér.

McCain a demokráciák globális koalícióját javasolja

A republikánus elnökjelölt szívemből beszélt, amikor bejelentette javaslatát a Demokráciák Ligájáról. Noha az ENSZ eredetileg a népek önrendelkezési jogára és az emberi jogok egyetemességére szerződött, mára az emberi jogokat komolyan vevő és demokratikusan működő országok gyakran kisebbségbe kerülnek a világszervezetben, mert a diktatúrák sokkal jobban megszervezik a közös fellépésüket. Ennek nincsen jobb példája, mint az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának működése.

A korábbi republikánus elnökjelöltek emiatt általában az ENSZ elhagyását javasolták az amerikaiaknak, ami beláthatatlan következményekkel járna a nemzetközi kapcsolatokban. McCain egy olyan ügyet karolt fel, amit a világ demokratái sok helyen vártak: a nemzetközi ügyekben a demokratikus államok hangolják össze diplomáciájukat, alkuerejüket, és a meggyőzés erejével keressenek új tagokat.

Az Egyesült Államokban két idealista elnökjelöltnek van a legnagyobb esélye a győzelemre. Szerintem egy idealista EU-elnökkel sokat javíthatnának a világ menetén.

Korábban: bejegyzések az európai elnökválasztásról

Az ENSZ emberi jogi bizottságának mindenről Izrael jut az eszébe

Nehéz volna bármilyen rangsort felállítani az ENSZ fenntartható fejlődés bizottsága és az emberi jogi tanácsa között. Az előbbinek az elnökét a Zimbabwe adja, ahol hatszámjegyű az infláció és nyolcvan százalék körüli a munkanélküliség, az utóbbi pedig amellett, hogy Iránban és Üzbegisztában például nem talált emberi jogsértést, eddig már nyolcat fel is tárt, de ebből furcsamód mind a nyolcat Izraelben. Most újra az emberi jogi bizottság rukkolt elő egy nagy dobással, szintén a kedvenc témájában: Richard Falk professzort hat évre megbízta Izrael palesztiniai cselekedeteinek vizsgálatával. Falk professzor azzal vívta ki a fejlődő országok emberi jogi szakértőinek figyelmét, hogy védelmébe vette egy kollégáját, aki helyeselte a 2001. szeptember 11-i new yorki terrortámadást. Valószínűleg megvan már a prekoncepicója is, hiszen nemmel tud válaszolni a saját költői kérdésére: "Vajon felelőtlen túlzás volna a palesztinokkal szembeni bánásmódot a nácik által kollektívan elkövetett bűnös atrocitásokkal összekapcsolni?"

A Dry Bones persze már 2006-ban megjósolta, hogy Izrael állandó téma lesz a tanács ülésein. Erről jutott eszembe, hogy McCain amerikai elnök-jelölt szerint a világ demokráciáinak jobban össze kéne tartaniuk.

Hogyan kell országot alapítani?

A Foreign Policy nagyszerű útmutatót állított össze az országalapításban gondolkodók számára Koszovó kapcsán.

1) Részvételi feltételek (kijelölt terület, stabil népesség, létező kormány és kommunikációs képesség más országokkal).
2) Függetlenségi nyilatkozat (néhány balszerencsésen járt nyilatkozat elkerülendő hibái)
3) Elismerések begyűjtése a régi országoktól
4) Csatlakozás az ENSZ-hez (levél Ban Ki-moon főtitkárnak, türelem, diplomácia, stb.)

Az első teszten átment Transznisztria, Somaliland a komolyabb jelentkezők közül, és Sealand többé-kevésbé a nem komolya közül, igaz, már negyven éve elvan ebben a státuszban. Somalilandnak komoly támogatottsága van a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó akadémikusok között, mivel hosszabb ideje inkább hasonlít egy működő országra, mint Szomália, amelyből ki szeretne válni, de a függetlenségi nyilatkozatukkal bizony elbuktak.

A nyilatkozatok begyűjtése a hidegháború vége óta relatíve szimpla ügy - Koszovó most már két tucat felett jár -, akkor volt utoljára ugyanis olyan tábor, ahol lehetett számítani arra, hogy egy nagyobb országcsoport vagy igennel, vagy nemmel szavaz összehangoltan. Ma ebben a stádiumban van Palesztina (aminek viszont nincsen igazán kijelölt területe) és Észak-Ciprus, ami a léte óta egyetlen ország elismerését, a megszálló Törökországét nyerte el. Külön eset Tajvan, ami az összes kínai elismeréssel indult 1949-ben, és sorban veszíti el őket, ma már igen nagy összegekkel segíti azokat a pici szuverén országokat, amelyek még mindig elismerik. (Ezek közül Nauru valószínűleg maga is meg fog szűnni és lakói menedékjogot fognak kérni Ausztráliától). A függetlenségi nyilatkozattal együtt szokott járni az ország szuverenitási szimbólumainak kijelölése, bár szélsőséges esetben ez még az ENSZ-tagsághoz sem szükséges, csak az olimpiai részvételhez.

Az ENSZ-csatlakozási kérelem nem nagy ügy, bár az első három lépés tisztázása előtt értelmetlen. Ezt követően jön az igazi teszt: a meglévő tagok kétharmada előtt kell igazolni, hogy az ország megfelelel az ENSZ elvárásainak, többek között, hogy béke-szerető országként kíván működni (Alapokmány, harmadik fejezet. A sors fintora, hogy nagyon sok nem békeszerető ország is szavaz a kérdésben). Sajnos a szavazásra bocsátás feltétele a Biztonsági Tanács ajánlása, ahol az öt privilegizált helyzetű nagyhatalom bármelyike vétójoggal élhet - vagyis az igazi diplomácia kihívás, a nagyhatalmi kamarilla-politikában való jártasság tesztelése csak itt kezdődik. Ahogy az előző példák is mutatják, az ENSZ-en kívül is van élet, de az ENSZ-tagság számtalan olyan együttműködési forma előtt olajozza meg a kaput, hogy aligha érdemes kihagyni.

FP: Russia to recognize Abkhazia?

Diktatúra a fenntartható fejlődés ENSZ bizottsága élén

Az sem volt semmi, amikor az ENSZ emberi jogi bizottsága nyolcadszor is elítélte Izraelt, majd a szólásszabadság korlátozásáról kezdett ajánlásokat megfogalmazni, de még csak a forró májusig jutottunk el, hogy mindezt sikerüljön feledtetni: ma Zimbabwe diktátora, Robert Mugabe környezetvédelmi és turisztikai minisztere, Francis Nhema vette át az ENSZ Fenntartható Fejlődés bizottságának elnöki székét. Az Economist 2007. május 17-i száma Vissza a sötét középkorba (Back to the dark ages) címen számol be az ország gazdaságpolitikai eredményeiről. Zimbabwéban azóta van éhínség, mióta a fehér tulajdonosok földjét elkobozták, és nincs aki művelje - az Economist szerint a miniszter személyesen is elkobzott és tönkretett egy agrárgazdaságot. A jól sikerült földreform óta 2200 százalékos infláció van, és az országnak a szerencsésebb területein akár napi négy órán át is van vezetékes áram. A kínai pártlap persze kiemeli azt is, hogy az afrikai tőzsdék közül a zimbabwei szárnyal: tavaly például az első tíz hónapban 2000% százalékos árfolyamnyereséget lehetett elkönyvelni, vagyis a zimbabwei részvények ugyanúgy inflálódtak, mint a zimbabwei dollár. Mugabe 27 éve vezeti szerencsétlen országát, most szerzett még egy ENSZ bizottságot is. Az ENSZ-be vetett bizalom ehhez képest még mindig elég magas: a világ legkülönbözőbb pontjain az emberek szívesen adnának katonai erőt az ENSZ BT kezébe, akár saját kormányukkal szemben is. De a Föld jövőjét Mugabe kezébe?
A zimbabwei kisfiú Steve Evans fotója.

Alul a víz, felül a gálya: népek és államok jogai

Az elmúlt napokban két, az emberi jogok egyetemességével kapcsolatos hír is felkeltette a figyelmemet: egyrészt láthatólag az emberi jogokat nem tisztelő államok fogságába került az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, másrészt megjelent egy globális felmérés, ami szerint az ilyen államok polgárai azt is helyeselnék, ha durva emberi jogsértéseket az ENSZ akár katonai erővel is megakadályozná. Ebben a helyzetben a kérdés tovább élesíthető: az emberek vagy az államok jogai előbbre valók? Mi a helyzet akkor, ha egy állam polgárai helyeslik más államok fegyveres beavatkozását, akár a saját államukkal szemben is?

Nos, az Emberi Jogi Tanács tovább radikalizálja a helyzetet, 57 iszlám ország támogatásával Pakisztán javaslatára kiadott egy olyan értelmezést, miszerint "a szólás szabadságát felelősséggel kell alkalmazni", és az törvényben korlátozható, különösen, ha azt vallások, még különösebben az iszlám lejáratására akarnák használni. Ahogy az FP Blog írja, különösen széppé teszi az állásfoglalást az, hogy a zsidó vallást rendszeresen gyalázó államok is megszavazták a fülöp-szigeteki, mexikói és dél-afrikai demokráciákkal együtt. A vita tovább radikalizálódik: az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa nem csak az emberi jogok egyetemességét, de abszolút jellegét is vitatja. A kérdés most már tényleg az, hogy "ha bár felül a gálya, alul a víznek árja", ki is az ENSZ-ben az úr?

Ki lehet-e erővel kényszeríteni az emberi jogokat?

Sok vita folyik arról, hogy egyetemes érvényűek-e azok az elvek, amelyeket az ENSZ alapítói megfogalmaztak, vagy ezeket annak függvényében kell alkalmazni, hogy az ENSZ tagjai mit gondolnak ezekről. Az ENSZ-ben a liberális demokráciák, amelyek feltétlen védelmet adnak az emberi jogoknak, nincsenek többségben, és ezért az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa nem is alkalmas céljainak ellátására. Szóval, az emberi jogok erőltetése, és az egyetemes jogokra hivatkozó beavatkozások a Nyugat hegemonisztikus törekvéseit, vagy valóban az emberek igényeit tükrözik?

A Chicago Council új jelentése szerint azok a kormányok, amelyek a belügyekbe való beavatkozással vádolják az egyetemes elveket számon kérőket, nem élvezik a népek támogatását. Tizenkét, nagyon különböző országban végzett közvélemény-kutatásban tették fel azt a kérdést, hogy "az ENSZ Biztonsági Tanácsának felelős-e azért, hogy felhatalmazást adjon erő alkalmazására az adott ország akaratával szemben akkor, ha ezzel súlyos emberi jogsértéseket, például népirtást akadályozhat meg". A kutatásban Kína, az Egyesült Államok, Palesztina, Örményország, Izrael, Lengyelország, Franciaország, India, Argentína, Oroszország, Thaiföld és Ukrajna lakóit kérdezték meg, akik ebben a sorrendben értettek egyet azzal, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának be kell avatkoznia. A legtöbben Kínában (76%) értettek egyet, a legkevesebben Ukrajnában (40%), a legkisebb különbség a határozott igen és a nem válasz között pedig Franciaországban volt (54% - 39%), vagyis az állítással minden országban a nagy többség egyetértett.

Ennél több országban ugyanezt a kérdést feltételes módban tették fel, vagyis a Biztonsági Tanács mérlegelésére bízva az erő alkalmazását. Így már a franciák 85%-a is egyetértett (14% ellenezte), és még Thaiföldön is 62% mondott igent. Ezt a kérdést nyolc afrikai országban is feltették: a különböző országokban 80-47% között változott az egyetértők aránya, és egyedül Angolában volt alacsony, 37%-os a nemmel válaszolok aránya. (Ez persze érthető, hiszen Nyugat-Afrikában az ENSZ csapatok is követtek el emberi jogsértéseket, és tömegesen erőszakoltak meg nőket).

Engem ez a felmérés abban erősít meg, hogy az emberi jogok egyetemesek, és az emberek alapvető szabadságvágya minden kontinensen azonos. Érdekes adalék ez a Darfurról, Koszovóról, Ruandáról, Afganisztánról, Irakról, Iránról, Boszniáról folyó diskurzushoz.

Az ENSZ és az emberi jogok

Vajon mi értelme van egy olyan nemzetközi szervezetnek, ahol a tagok többsége ellenzi a szervezet alapcéljainak megvalósulását? Az ENSZ egyik fő célja az egyetemes emberi jogok védelme, de már régóta úgy látszik, hogy többségbe kerültek azok a tagok, akik ezt nem tekintik prioritásnak. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, amelybe az ilyen tagok önmagukat delegálták, tegnap beszüntette az iráni és az üzbegisztáni emberi jogok ügyében folytatott vizsgálatot. A határozatot Zimbabwe, Bangladesh és Azerbajdzsán mellett Japán, Dél-Korea és Brazília is megszavazta. A Human Rights Watch szerint két olyan országról van szó, ahol az emberi jogok helyzete a világon a legrosszabbak között van. A kérdés persze költői, hiszen minden szervezet előbb-utóbb megtalálja a maga célját. Az Emberi Jogi Tanács eddig összesen nyolcszor hozott elítélő határozatot: mind a nyolc esetben Izraellel szemben.