Mit szintetizált Keynes?

Köszönhetően egykori szakkollégiumomnak, a Társadalomelméleti Kollégiumnak, megtaláltam életem első publikációját. A Fordulat 1997. évi nyári számában Andor Lászlóval vitatkoztam arról, hogy Mit szintetizált Keynes (pdf letöltés)? A dologban van valami érdekes az önértékén túl is!

Szóval, a cikk jóval azelőtt írodott, hogy Bojtár B. Endrétől megtanultam írni, de kísértetiesen emlékeztet az ő hat évvel későbbi vitájára Andorral. Bojtár B. Endre a jobb oldalt lent található kiváló cikkek gyűjteményében is jegyzett Bosznia-klasszikusa, Az állóháborúban a tényekkel azzal vádolja Andor Lászlót, hogy politikai céljai érdekében meghamisítja forrásait A közelmúlt megerőszakolása című cikkében.

Foglaljuk össze.

Mit állít a francia parlament: ki diktálta az ENSZ BT-ben a biztonsági övezetek politikáját? A francia kormány. Miért tette ezt? Mert el akarta hárítani a bosnyákok elleni fegyverembargó feloldására és a szerbek elleni légicsapásokra irányuló amerikai kezdeményezést. Ki állítja ezt? A francia parlament.

Mit állít az ENSZ: helyes volt-e a fegyverembargó fenntartása? Azt állítja, nem volt helyes. Hát a biztonsági övezetek politikája? Az sem volt helyes. Mi állítja ezt? Az ENSZ-jelentés.

Minek nevezzük esetünkben az ENSZ és a francia parlament jelentését? Forrásnak. Minek nevezzük azt, ha valaki a forrásoknak ellentmondva - saját ideológiai komfortérzetének ápolgatása céljából - elferdíti a tényeket? Történelemhamisításnak.

Andor a válaszában terel. Nos, 1997-ben valami hasonlóval vádoltam én is Andort, és a koreográfia kísértetiesen hasonlított a hat évvel későbbi vitára. A cikket ugyan megkérdezésem nélkül publikálták újra, de tíz év után is vállalhatónak tartom. A gondolatmenet nagyon tömörítve így néz ki:

A TEK-ben működő politikai gazdaságtani iskola dialektikus elméletének része, hogy a két háború közötti problémák történelmi kihívására adott válasz Keynes elmélete volna, ami megteremti a hatékonyságot előnyben részesítő hagyományos liberális gazdaságpolitika (tézis) és a bolsevik népgazdasági tervezés (antitézis) között a szintézist.

[A] módszer a (középiskolában is tanított marxi felfogású) történelemmel való magyarázás. Ez a történelem persze így inkább Történelem. Érveléskor a történelmi kontextusba való helyezés, különféle - szerintem nagyon is megkérdőjelezhető - történelmi összefüggések "feltárása" sugallja, hogy az állítás logikailag belátható.

Az első módszer kézenfekvő: Keynes bőségesen rendelkezésre álló publikációi között olyan szöveget kell keresni, ami igazolja a gondolatot. A másik lehetőség, hogy találjunk olyan hiteles pszichoanalitikusi véleményt, amiből arra következtethetünk, hogy Keynes tudattalanjában voltak olyan leninista darabok a Szovjetunióban tett látogatás után, amelyek reflektálatlanul feltörtek a nagyszerű Általános Elmélet írása közben. Sajnos ilyen forrás nem áll rendelkezésre. A harmadik lehetőség Keynes teljes elméleti munkásságának nagyon precíz, tudományos analízise, összehasonlítva például Alfred Marshall és Lenin műveinek hasonló elemzésével.

Az Általános elmélet, vagyis Keynes főműve sehol nem tartalmaz utalást a Szovjetunióra, Lenin vagy Marx műveire. Úgy érzem, több mint kétséges a szintézisteória. Keynes a marxi és a lenini gondolatokat végzetesnek és használhatatlannak ítélte, a szovjet gazdasági tervezést pedig olyan rendszernek, amely csak az emberek mentális átprogramozásától sikeres, nem pedig önmagától fogva. Ezt az állításomat úgy lehet megcáfolni, hogy mutatni kell olyan írásokat Keynestől, amelyekben gyökeresen újraértékeli az itt ismertetett nézeteit.

A fent hivatkozott szkennelt pdf fájlban megtalálható Andor László válasza is. Terelt.

Tíz éve az alábbi Keynes-szöveget találtam a kommunista közgazdaságtanról: "A közgazdasági oldalról az orosz kommunizmust nem tudom úgy felfogni, hogy az bármiféle intellektuális érdeklődésre alapozva vagy tudományos értékkel hozzájárulhatna a mi gazdasági problémáink megoldásához. Nem hiszem hogy tartalmazna, vagy valószínűleg tartalmazna olyan közgazdasági technikát, amit, ha esetleg így választanánk, hasonló vagy talán nagyobb sikerrel ne alkalmazhatnánk egy olyan társadalomban, amely megőrzi, ha nem is mondjuk a tizenkilencedik századi individualista kapitalizmus, de legalább a brit polgár ideáljának a jegyeit is".

Az ügy számomra lezártnak tekinthető.

PS. Sajnos a szkennelésnél néhány karakterhiba került az anyagba, egyszer majd felrakom szöveghűen a honlapomra. A képek forrása a Wikipédia. Kapcsolódó anyag: Búvárnapló.