A gazdaság energia vasút versenyképesség témájú posztok először az antaldaniel.blog.hu hivatalosabb blogon jelennek meg, minden egyéb csak itt. Van facebook és twitter oldal is.

2010. február 13.

MÁV és Holocaust: mennyiben időszerű a per?

Amikor hosszú idősorokat kerestem a mellékvonalakkal kapcsolatban 2004-ben a MÁV könyvtárában, akkor döbbentett meg a Holocaust előkészítsének és végrehajtásának mindenki által olvasható, pontos dokumentáltsága. Elég a negyvenes évek MÁV értesítőit átolvasgatni, de ha a levéltári anyagokat is hozzávesszük, akkor egy elképesztő kép alakul ki. Megtudhatjuk például, hogyan birkózott meg a vasúti bürokrácia azzal a problémával, hogy a személyszállítási szabályzatába nem fért bele a marhavagonírozás.

Beszégettem erről akkor több, a MÁV tulajdonosi jogait gyakorló minisztériumi tisztviselővel, MÁV vezetővel, sőt, kutatóval is, de sem a vasutat, sem a bürokratákat, sem a Holocaust-kutatókat nem hozta lázba az anyag. Pedig a Holocaust kutatásának az egyik legfontosabb és egyben leghátborzongatóbb része a logisztika - összegyűjtés, szállítás, szortírozás, megsemmesítés.

A legtöbb európai vasúttársaság kénytelen volt szembenézni a felelősségével, és vannak még perek is folyamatban bőven. Számomra a felelősséggel való szembenézés megfelelő módja a független kutatás finanszírozása, majd az eredmények bemutatása, az áldozatok emlékművének fenntartásához való hozzájárulás, és az esetleges, bizonyított túlélők valamifajta kártérítése. Jó példa erre a Deutche Bahn AG esete, amely pont ugyanannyira jogutódja a Deutsche Reichsbahnnak, mint a MÁV-csoport az 1940-es évek MÁV-jának.

Az Index szerint a MÁV ellen indított Holocaust-pert humbug, amivel nem értek egyet. Az Index által megszólított, ámde anonimitását joggal védő jogász véleményem szerint téved, amikor azt nyilatkozza, hogy a MÁV Zrt és az uralma alatt lévő MÁV Start és Trakció Zrt-k nem jogutódjai annak a MÁV-nak, amely anyagi haszonélvezője volt a népirtás lebonyolításának. Ha így volna, akkor nem lettek volna érvényesek a szervezeti átalakulások idején a korábbi menetrendek, a vasút által igényelt menetvonalak és állomáshasználati jogok, a többi vasúttársaasággal kötött együttműködési megállapodások. A MÁV Start és a Trakció ma is végez olyan tevékenységeket, amelyekre több évtizedes szerződések hatalmazzák fel. Azzal a Holocaust-szakértővel sem értek egyet, aki szerint a felperes azért a MÁV-ot pereli, mert az Államot nem perelheti közvetlenül. Ez butaság, hiszen a Magyar Állam már korábban elismerte a felelősségét, a MÁV mint vállalat pedig nem. Sok európai vállalat volt kénytelen már elismerni az ilyen felelősségét, például a német autógyárak.

Egy szó mint száz: szerintem ez a per nem humbug, és lehetőséget ad arra, hogy a magyar történelemtudomány, az állami vasút és a közlekedésirányítás szembe nézzen végre a múltjával. (Nem ez az egyetlen alkalom és hely, sok más kellene nyomja a lelkiismeretüket). Lehet, hogy a keresletlevél pontatlan, de ha lesz per, nyilván lesz bizonyításra is lehetőség, és azt is gondolom, hogy a keresetben megjelölt összeg méltánytalanul nagy, továbbá meghaladja talán a MÁV teljes cégértékét. Nyilván nem annak drukkolok, hogy megítéljék a kártérítést, hanem annak, hogy megkezdődjön a bizonyítás, a végeredmény szempontjából a német megoldást tartanám jónak: emlékvonat és kiállítások a nagy pályaudvarokon.

A legjobban annak a Holocaust-kutatónak a véleménye háborít fel, aki szerint a per alkalmas az antiszemitizmus felkorbácsolására. Úgy gondolom, hogy ez álszentség és bornírtság. Aki antiszemita, az háborogni fog azon, ha valaki ezt az ügyet bolygatja, és kárörömmel fogja a per kudarcát megélni. Aki nem antiszemita, az tudja, hogy azokon a vagonokon nem csak zsidókat hurcoltak el, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy megpróbálja bíróságon kiharcolni az igazát. A baj mindig azokkal van, akik nem a bíróságon vívják a játszmáikat.

Frissítés: legutoljára akkor voltam zsidó, amikor arról írtam, hogy a magyar cigányságnak választott politikai képviseletre van szüksége ahhoz, hogy demokratikus keretek között leheseen a magyar-cigány konfliktust rendezni (nyilván csak egy zsidónak lehet érdeke... ld alap-összeesküvések). Most, hogy kifejtettem azt a véleményemet, hogy a MÁV perbe fogása a Holocaust miatt várható volt, éppen az antiszemiták őrjöngenek. Pedig mi lenne, ha nekik nem volna joguk bírósághoz fordulni? A jogállam az, hogy cigánynak, nácinak, zsidónak, környezetvédőnek is joga van a tisztességes eljáráshoz a bíróság előtt.

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Teljesen egyetértek. furcsa, hogy a liberális média is marginalizálni akarja az ügyet. Pedig azt nem lehet szó nélkül hagyni, még így 66 év távlátából nézve sem, hogy a MÁV kezét-lábát törte, hogy nem egészen 2 hónap alatt 437ezer! polgártársunkat küldje a halálba!
Nagyon fontos a felelősség megállapítása. Az összeg tényleg egy másik kérdés.

eaposztrof írta...

Aki nem antiszemita, az tudja, hogy azokon a vagonokon nem csak zsidókat hurcoltak el, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy megpróbálja bíróságon kiharcolni az igazát. A baj mindig azokkal van, akik nem a bíróságon vívják a játszmáikat.

ez nem kicsit durva.

Névtelen írta...

Ez azért agyrém.Mértéktelen cinizmus kisajátítani egy világégést, vagy magát a gyászt, a szenvedést, és folyamatosan beletolni az emberek arcába.
Szembenézni a múlttal?Ez a mondat jellemzően a holokauszttal kapcsolatban szokott csak felvetődni.
Ötletek a nagy múlt-tisztázóknak ( a teljesség igénye nélkül):

napóleoni háborúk

Nagy Sándor hadjáratai

római hódítások

amerikai őslakosság kiirtása

néger rabszolga-kereskedelem utáni jóvátételek

népirtások kivizsgálása a világháború utáni időkben a Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján, Erdélyben

Gulag

stb (a sor sajnos a végtelenségig folytatható)

Antal Dániel írta...

Hajrá, névtelen, csak bátran!

PsycloneJack írta...

Mindamellett baromi furcsa ez az ügy. Többek közt nem értem, miért egy amerikai bíróságon adták be az iratot.

Antal Dániel írta...

Ott szokták. Nem hiszem, hogy magyar bíróság tárgyalná. Nyilván az sem véletlen, hogy az örmény népirtásnak Brüsszelben van emlékműve és a francia parlament foglalkozott vele.

Ákos írta...

Becsülöm a munkád, amit belefektettél, és valóban szükség is van arra, hogy a világ emlékezete által a világ égése ne ismétlődjön meg.

A perrel azonban az a baj, erről valószínű már értesültél: maguk az érintettek egy része fel sem lett keresve, sem értesítve. Egy ilyen csalárd módszer kiválóan hajaz arra a két világháború közötti politikára, amikor az áldozatok számára megmásíthatatlan valóságot egy valótlan cél érdekében használják fel.

Ezt a pert nem azért kell megnyerni, mert bárki is antiszemita lenne, hanem azért, hogy a megtörténteket képviseljük azokért, akikkel megtörtént, és azokért is, akik nem tehettek ellene.

Végezetül egy vitapont: ha ma az általad említett szerződések alapján cselekszik a MÁV, és az áruszállításban a bevett nemzetközi szokás szerint megosztott felelősséggel szállítanak, akkor milyen jogi, logisztikai kifejezéssel élnél arra, hogy az osztrák határnál átrakodták a szerencsétleneket, mint tucatárut, és a Reichsbahn vitte őket a halálba?

Ilyesmit nem lehet forintosítani, mint ahogy annak a francia zöld-párti képviselőnek a számtana sem etikus, mégis mennyit kérjenek a vagonozásért, és internálásért a túlélők leszármazottai

ITCB Consulting írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

Bravo Daniel. Vegre egy bator es normalis reakcio a MAV perre!