Komment: a magyar gazdaság egyedül maradt?

A portfolio.hu kiváló, ábrával illusztrált cikke szerint Magyarország a maga útját jára a a gazdasági világválsággal együtt járó költségvetési válságkezelésben (Magyarország egyedül maradt az Unióban). A pontos részletek nélkül egy hosszabb és alaposabb elemzés alapján ezt a képet árnyalni lehet.

A portfolio.hu ábrája azt mutatja meg, hogy miként igazították ki a költségvetésüket az EU tagjai 2007-2009. között. Az ábra majdnem helyesen mutatja be, hogy Magyarország különleges politikát folytatot, bár azt nem veszi figyelembe, hogy az egyes országok eltérő pillanatban kerültek be és ki a válságból.

Ezzel szemben az EU összes hivatalos gazdaságpolitikai célszámát és indikátorát vizsgálva (ide értve a négy maastricthi célszámot és a tizenhárom fő lisszaboni indikátort) tíz év adatait elemezve igyekeztük Magyarországot elhelyezni különféle csoportosulásokban egy, a Visegrad Review számára készült elemzésben. Bennünket az érdekelt, hogy Magyarország természetesen tagja-e a visegrádi csoportnak, illetve a visegrádi csoport gazdasági és gazdaságpolitikai koherenciája nő vagy csökken?A jóval részletesebb elemzésünk részben megerősítette a portfolio.hu elemzését abban a tekintetben, hogy az alapvető fiskális és monetáris politika szempontjából Magyarország eltávolodott a visegrádi országoktól (amelyek egyébként sem alkottak ilyen szempontból egységet) és 2008-ra Görögországgal alkottunk egy csoport. Magyarország hamarabb került az IMF-EU mentőövbe, és kisebb deficittel, ezért valószínűleg ma már egyedül sodródunk a görögök nélkül. Egy gazdaság és a gazdaságpolitika nem csak a kormányzat politikájából és költéséből áll. A tágabb és hosszú távú lisszaboni indikátorokat is figyelembe véve Magyarország egy relatíve stabil visegrádi országcsoporthoz tartozik, illetve attól dél felé sodródik, és nagyon hasonlít Horvátországhoz, Szlovákiához, Lengyelországhoz és Litvániához. Vagyis még teljesen nem úsztunk el, de az biztos, hogy az eddigi kormányzati lépések nem a saját régiónk felé vittek bennünket.

Úgy gondolom, hogy a hasonló politikai és társadalmi folyamatok miatt meglehetősen hasonlóan viselkedtünk, mint a görögök, de szerencsére az adósságállományunk még nem tart ott, mint az övék. A gazdaságunk szerkezete és a gazdaságpolitikánk viszont egyelőre még a Közép-Kelet-Európához és a Nyugat-Balkánhoz, nem a Dél-Balkánhoz áll közelebb.

Eredetileg az antaldaniel.blog.hu oldalon posztolva.

Görögország és az Unió

Az Európa-nap köré szervezet MyEurope projekt keretében európai blogomban a görög-szlovák vitáról és az európai kormányzatról írtam egy posztot. Szerintem a görög válság azokat igazolja, akik az európai alkotmány megalkotásának hívei voltak. Úgy gondolom, hogy a föderalistáknak újra és újra el kell mondaniuk, hogy egy ilyen mértékben egységesült politikai egységnek mint az Unió, egységes és állandó kormányra van szüksége. Szerintem lehetetlen állapot, hogy minden azonnali reakciót igénylő problémára Brüsszelbe repül 27 állam miniszterelnöke vagy szakminisztere, volna nekik dolguk otthon is.

A kapcsán hívta fel Erik Wesselius a figyelmemet a múlt heti Financial Timesban megjelent, szuper rikta Habermas-interjúra a figyelmem. Bár szerintem Habermasnak, aki Európa talán legnagyobb tekintélyű politikai filozófusaként szinte intézménynek számít, már nem kellene 81 évesen az internetes nyilvánosságról nyilatkoznia, Görögország tekintetében ugyanazt gondolom, amit az idős mester: a görög adósságválságnak egy szerencsés politikai mellékhatása, hogy újra lehet beszélni az európai alkotmányosságról.

Jövő héten találkozom Alex barátommal, és a tavaly januári magyar-görög párhuzamok cikkhez megírjuk a folytatást.

Roubini Görögországról - magyar áthallással

Nouriel Roubini azzal lett a világ egyik legbefolyásosabb közgazdásza, hogy meglehetősen pontos képet festett a 2008-2009-es világgazdasági válságról - előre. Roubini ma az Egyesült Államok pénzügyminiszterének a főtanácsadója, a Stern School professzora és a világ 410. legtöbbet idézett közgazdász tudósa. A Portugáliára, Spanyolországra, Olaszországra, Írországra és Görögországra vonatkozó javaslatai Magyarországra is jól alkalmazhatók, hiszen a magyar gazdaság az eurózóna alulteljesítő államaihoz hasonló tüneteket produkál.

Roubini javaslatai a magyar közgazdászok kisebbségéhez hasonlóan a fiskális egyensúly helyett a versenyképességet helyezik középpontba. (Jómagam is ezzel a megközelítéssel értek egyet mióta gazdaságpolitikával foglalkozom, így elfogult vagyok).

"Így tehát a versenyképesség helyreállítása, nem csak a fiskális kiigazítás a fenntartható fejlődési pályára való visszatérés szükségszerű feltétele. Egy évtizednyi defláció is megtenné ezt a hatást, de ez stagnáló gazdasággal járna együtt, amelyről Argentína évtized eleji példája bebizonyította, hogy politikailag nem járható út. Ehhez a leértékelésen és az eurózóna elhagyásán át vezetne az út. A ó megoldás a strukturális reformok olyan gyorsítása, ami egyszerre növeli a termelékenységet és tartja féken a magán- és közszféra béreit, de politikailag ez sem könnyen kivitelezhető. [...] A gyengébb euró nem csökkentené a strukturális reformok szükségszerűségét; éppen ellenkezőleg, ennek a fő haszonélvezői az olyan országok volnának mint Németország, amelyek a relatív munkaerőköltséget csökkentő fájdalmas reformok árán állították helyre a versenyképességüket".

Mit jelentene ez Magyarországon? Az állami vállalatoknál dolgozók bérének a csökkentését, a közművek árszabályozásának megszigorítását és a reménytelen vállalatok privatizációját (a Malév államosítása helyett).

Roubini írása (via Social Economy) és egy csomó versenyképességi poszt korábbról és a görög párhuzamok.