Visegrádi energiacsúcs: régi célok, új erő

A kibővített visegrádi csúcstalálkozó, amelyen Ausztria és a balkáni országok is részt vettek (Albánia és Görögország kivételével) egy nagyívűnek látszó nyilatkozattal ért véget, és néhány érdekes folyamatra hívta fel a figyelmet.

A deklarációban egyelőre nem látok egetrengető újdonságot: miközben a délkelet- és közép-európai országok szóban hitet tesznek az EU Nabucco gázvezeték-terve mellett, azért egy lábjegyzetben hozzáteszik, hogy majdnem mindannyian érdekeltek Oroszország Déli Áramlatában. Ausztria külön lábjegyzetet fűz az atomenergiával kapcsolatos közép-európai fellángolással szemben.

A deklaráció tényét egyelőre fontosabbnak tartom a tartalmánál. A deklarációban deklarált célok ugyanis nagyrészt már korábban is deklarálva voltak... újdonságereje talán csak annak van a legtöbb esetben, hogy mondjuk a világgazdasági válság után is mindenki nagyjából úgy gondolja az együttműködést, ahogy eddig. A deklaráció ténye viszont erődemonstráció: a négy visegrádi ország, Romániával, Bulgáriával és Ausztriával együtt szavazva az EU bármelyik nagy országánál jelentősebb politikai erőt képes felmutatni. A deklaráció sajnos egyelőre nem a közös politikaalkotás, hanem az EU költségvetés energiainfrastrukturális részének megszerzését tűzi ki ezen közös cselekvés céljának, de úgy gondolom, hogy Sarkozy elnököt ez is elgondolkodtatja majd.

Nemrég elemeztem a V4 gazdaságok egymáshoz viszonyított helyzetét (az EU strukturális és maastrichti indikátorainak terében), és alapvetően meglehetősen homogénnek tartottam a V4-et, vagyis egy olyan csoportnak, amelynek az érdekei igen könnyen egybeeshetnek gazdasásgi téren. Bár a V4 országok az elmúlt években látványosan eltérő gazdaságpolitikát folytattak, ettől még gazdasági szerkezetük nem vált nagyon különbözővé. Horvátország és a Nyugat-Balkán nagyon szépen belesimulna egy "visegrádi térségbe", akárcsak a három balti EU tagállam - csahogy a volt Jugoszlávia és esetleg Románia gazdasági ereje és növekedési potenciálja sokkal nagyobb a balti országokénál. A V4 aktivizálása és esetleges délkeleti kibővítése nagyon racionális gazdaságpolitikának tűnik, aminek ráadásul még kedvező mellékhatásai lehetnek mondjuk a határon túl élő magyarokra nézve is.

Össszességében az, hogy a V4 csoportérdekét felismerve kezd politizálni, és a volt Jugoszláviával kezd szövetkezni, gazdaságilag és politikailag is nagyon racionális. A volt jugoszláv térség valószínűleg Európa legdinamikusabb térsége lesz, ahol a V4 közelsége és politikai-történelmi kapcsolatai miatt viszonylag sokat kereshet. Véleményem szerint a gazdaságpolitika, vagy akár az energia-szabályozás összehangolása sokkal nagyobb növekedési potenciált rejtene mint az EU-büdzsé összehangolt megtámadása, de a közös fellépés mindenképpen gazdasági haszonnal kecsegetet.

A zene globális sztárjai

A Gracenote Music Maps azt mutatja meg, hogy a Föld egyes országaiban melyik lemezborítót töltik le a leggyakrabban. (Ebből arra lehet következtetni, hogy a régi lemezgyűjtemények digitalizálása és az illegális az internetről letöltött zenék közül mit hallgatnak a főleg hálón lógó fiatalok). A sokmillió letöltés alapján elég világos a kép, ami kultúrakutatók számára sok éves munkát adhat.

Íme, a visegrádi országok zenei ízlésének lenyomata, országonként, erőssorrendben:

• Magyarország: Linkin Park, Depeche Mode, Red Hot Chili Peppers, Metallica, Tankcsapda, Madonna, Queen, The Beatles, Nightwish, AC/DC.
• Csehország: Linkin Park, Kabát, The Beatles, Daniel Landr, Madonna, U2, Red Hot Chili Peppers, Pink Floyd, Queen, Nightwish.
• Lengyelország: Linkin Park, Metallica, Red Hot Chili Peppers, Džem, System of a Down, Verba, Nirvana, Nelly Furtado, O.S.T.R, Happysad.
• Szlovákia: Horkýže Slíže, Metallica, Linkin Park, Red Hot Chili Peppers, Elán, Depeche Mode, U2, Desmod, Madonna, Imt Smile.

Vagyis minden országnak megvan egy-két helyi sztárja (ha külön a lemezeket nézzük, Rúzsa Magdi is feljövőben van, csak neki még nincsen sok lemeze a piacon). Vannak az abszolút örökzöldek, és minden országnak megvan az a globális sztárja, ami valamilyen helyi vegyértékhez kötődve különösen megragadt a helyi talajban: nálunk a Depeche Mode, a lengyeleknél a Nirvana, a csehszlovák utódállamokban Madonna. Sajátosan V4 jelenség a Queenhez való ragaszkodás ("távászi szél vizet árászt").

Vessünk egy pillantást Közép-Európa kulturális referenciapontjaira, a hasonlóság szembeötlő, illetve az is, hogy térségünket németül már nem lehet meghódítani:

• Ausztria: Die Ärzte, The Beatles, Red Hot Chili Peppers, U2, Metallica, Erste Allgemeine Verunsicherung, AC/DC, Linkin Park, Green Day
• Nagy-Britannia: The Beatles, Foo Fighters, Red Hot Chili Peppers, Coldplay, Oasis, Green Day, Queen, Robbie Williams, U2, Pink Floyd.
• Németország: Die Ärzte, Böse Onkelz, The Beatles, Red Hot Chili Peppers, AC/DC, Metallica, Linkin Park, Die Toten Hosen, Robbie Williams, Rammstein.

A Beatles és a Pink Floyd időtállóságához éppúgy nem fér kétség, minthogy az AC/DC és a Metallica stílust teremtett.

És az alábbi erősorrendek talán eloszlatnak néhány tévképzetet, és a civilizációk közötti béke híveinek is adnak néhány globális referenciapontot a kezébe. Mondjuk a Gracenote adatbázisa alapján a tizennyolcévesek tanrendjébe világszerte fel lehetne venni A Fal című Pink Floyd filmet, csak hogy jobban szót értsünk egymással és más demokratákkal. Ha meg az ENSZ popsztárokkal akar erősíteni, akkor Céline Diont céloznám meg.

• Irán: Hayedesh, Googoosh, Pink Floyd, Céline Dion, Dariush, Anastacia, Ebi, Metallica, Shiavash Ghomaysi, Anathema
• Pakisztán: Atif Ashlam, Metallica, Linkin Park, Nushrat Fateh Ali Khan, Guns 'n' Roses, Eminem, Judas Priest, Ali Zafir, The Beatles, U2.

Eszembe jut egy iráni ismerősöm, aki azt mondta, hogy csador nélkül David Beckham poszterekkel és Pink Floyd kazettákkal nyugodtan utazik az országban. Az előbbi a lánygyermekes milicistáknak kell, az utóbbi a fiúgyermekeseknek.

Kit érdekel Magyarország? II.

Egyszer már megnéztük, mikor és miért szerepel Magyarország a hírekben és mikor keresik a Googleben. Íme a V4 frissítés: Szlovákia, Lengyelország, Magyarország, Csehország. Sokak szerint régiónkban addig jó, amíg nem beszélnek rólunk, szépen mindenki otthon dolgozik.

A legfrissebb elemzés lényegében teljesen naprakész, korábban a Trends csak némi késleltetéssel keresett. A hat angolul legtöbbet keresett V4 hírbe idén szerencsére nem fértünk be, az őszödi beszéd napvilágra kerülése és azt követő randalírozás óta nem sokat szerepeltünk. Az alsó vonalak azt mutatja, mennyit vagyunk a hírekben (a Kaczyński ikrek elég komoly média-hatást tudnak elérni), a felső azt, hogy mennyien keresnek ránk. Ami érdekes: Ausztriából a legtöbben Csehországra, Írországból és Nagy-Britanniából Lengyelországra, Romániából Magyarországra keresnek rá, érthető okokból. Német nyelvterületen az összkép nagyon hasonló.

Van egy jelentős különbség: németül Ausztriából messze a legtöbben Magyaroszág iránt érdeklődnek. A Németországból induló kereséseket Lengyelország vezeti, de Magyarország és Csehország egy szinten vannak. Svájcban mi vezetünk, de fej-fej mellett a lengyelekkel. Korábban: Interest for V4 Central European countries.

Lengyel termékenységi ráta

A családi értékeket folyamatosan hangsúlyozó lengyel elit önképének nagy csapás, hogy Lengyelország termékenységi rátája az egyik legalacsonyabb Európában. 2005-ben egy szülőképes korú lengyel nőre csak 1.24 gyermek jutott. A magas kivándorlás és az alcsony gyermekszám az országot a termékenységi csapdába juttatta: ilyen alacsony születésszám esetén a népesség mindenképpen fogyni fog jelentős bevándorlás nélkül. A Demography Matters több érdekes bejegyzést tartalmaz erről a témáról. A probléma oka a lengyel társadalom értékrendje és a modernizáció közötti feszültség: a kisgyermekes nőket diszkriminálják a munkaerőpiacon, az abortusz-szabályok pedig drákóiak. Az eredmény: a lengyel nők inkább halogatják, vagy elhagyják a gyermekszülést. A lengyel kormány családpolitikai reformjai alig vannak hatással a gyermekvállalási kedvre, mert a pénz önmagában nem old meg semmit.

V4 gazdasági teljesítmények egymáshoz képest

Egy évtized adatait vizsgálva meglehetősen stabilak maradtak a nemzeti jövedelembeli különbségek a visegrádi országcsoporton belül. A Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia sorrend minden évben azonos volt, csak 2000-ben érte majdnem utól Lengyelország Szlovákiát a vásárlóerővel korrigált egy főre eső bruttó nemzeti termékben.



Ha a Many Eyes elemző eszközén megnézzük az 1995-höz mért teljesítményt, Csehország kivételével minden ország majdnem megduplázta a nemzeti reáljövedelmét tíz év alatt. Ha kikapcsoljuk a relatív elemzés gombot, akkor a korrigált egy főre eső GDP értékeket nézhetjük meg.