Visegrádi energiacsúcs: régi célok, új erő

A kibővített visegrádi csúcstalálkozó, amelyen Ausztria és a balkáni országok is részt vettek (Albánia és Görögország kivételével) egy nagyívűnek látszó nyilatkozattal ért véget, és néhány érdekes folyamatra hívta fel a figyelmet.

A deklarációban egyelőre nem látok egetrengető újdonságot: miközben a délkelet- és közép-európai országok szóban hitet tesznek az EU Nabucco gázvezeték-terve mellett, azért egy lábjegyzetben hozzáteszik, hogy majdnem mindannyian érdekeltek Oroszország Déli Áramlatában. Ausztria külön lábjegyzetet fűz az atomenergiával kapcsolatos közép-európai fellángolással szemben.

A deklaráció tényét egyelőre fontosabbnak tartom a tartalmánál. A deklarációban deklarált célok ugyanis nagyrészt már korábban is deklarálva voltak... újdonságereje talán csak annak van a legtöbb esetben, hogy mondjuk a világgazdasági válság után is mindenki nagyjából úgy gondolja az együttműködést, ahogy eddig. A deklaráció ténye viszont erődemonstráció: a négy visegrádi ország, Romániával, Bulgáriával és Ausztriával együtt szavazva az EU bármelyik nagy országánál jelentősebb politikai erőt képes felmutatni. A deklaráció sajnos egyelőre nem a közös politikaalkotás, hanem az EU költségvetés energiainfrastrukturális részének megszerzését tűzi ki ezen közös cselekvés céljának, de úgy gondolom, hogy Sarkozy elnököt ez is elgondolkodtatja majd.

Nemrég elemeztem a V4 gazdaságok egymáshoz viszonyított helyzetét (az EU strukturális és maastrichti indikátorainak terében), és alapvetően meglehetősen homogénnek tartottam a V4-et, vagyis egy olyan csoportnak, amelynek az érdekei igen könnyen egybeeshetnek gazdasásgi téren. Bár a V4 országok az elmúlt években látványosan eltérő gazdaságpolitikát folytattak, ettől még gazdasági szerkezetük nem vált nagyon különbözővé. Horvátország és a Nyugat-Balkán nagyon szépen belesimulna egy "visegrádi térségbe", akárcsak a három balti EU tagállam - csahogy a volt Jugoszlávia és esetleg Románia gazdasági ereje és növekedési potenciálja sokkal nagyobb a balti országokénál. A V4 aktivizálása és esetleges délkeleti kibővítése nagyon racionális gazdaságpolitikának tűnik, aminek ráadásul még kedvező mellékhatásai lehetnek mondjuk a határon túl élő magyarokra nézve is.

Össszességében az, hogy a V4 csoportérdekét felismerve kezd politizálni, és a volt Jugoszláviával kezd szövetkezni, gazdaságilag és politikailag is nagyon racionális. A volt jugoszláv térség valószínűleg Európa legdinamikusabb térsége lesz, ahol a V4 közelsége és politikai-történelmi kapcsolatai miatt viszonylag sokat kereshet. Véleményem szerint a gazdaságpolitika, vagy akár az energia-szabályozás összehangolása sokkal nagyobb növekedési potenciált rejtene mint az EU-büdzsé összehangolt megtámadása, de a közös fellépés mindenképpen gazdasági haszonnal kecsegetet.