Haley Bonar

Hiányzik a Long Gone Before Daylight hangulata, de eleged van Nina Persson színpadi hisztijéből? Nekem a Cardigans leginkább amerikai lemeze volt a kedvencem, és íme, előkerült ennek a lemeznek a modorában egy nagyszerű minneapolisi zenekar Haley Bonar vezetésével, az indie és az altcountry határán, csodaszép női hang, jó szövegek, nagyszerű, finom zene és téli hangulat. A myspace oldalukon azonnal az egyik legjobb szám, a Ransom indul el a Lure the Fox albumról. Az Us talán még ennél is jobb. Hátha elindulnak keletre, vagy nyugatra, és egyszer csak eljutnak Európába is!

Plüssállatok a városból

Az Élőben a városból blog felhívását szeretném közvetíteni, amelyben a budapesti autókban élő plüssállatokat és egyéb tárgyakból rendeznek online gyűjtést. A kiírás személyautókra és kaminokra is vonatkozik. A blogon egyébként vitára inspiráló fotók és videók szoktak megjelenni a budapesti közlekedésről, a tavalyi év legjobbjai az Ez történt Abszurdisztánban sorozatban olvashatók, nézhetők. A felhívást azért teszem közzé, mert én is nagyon kiváncsi vagyok a végeredményre, szóval aki hallja, adja át! (Stephen Bear alkotása nem Budapesten készült).

Zaha Hadid Budapesten

Beszéljünk minőségről! Beszéljünk arról, hogy az ingatlanbefektető nem azt jelenti, hogy egy közelkülföldi ügynök pénzt ad egy rosszul képzett kamarai tagnak, hogy építsen egy mézeskalács házikót a budapesti belváros közepébe! Beszéljünk arról, hogy miért volt riktább a fehér hollónál a nemzetközi minőség a rendszerváltás utáni Budapesten és mit hozott az EU-csatlakozás? Bevallom, nem bírtam megállni, hogy utána ne kutassak annak a mai hírnek (Csordás Lajos: Buborék a téren), hogy Zaha Hadid tervezett az ORCO Csoport számára egy épületet a Szervita térre.

Mert ki is Zaha Hadid? Egy olyan építész, akinek még nagyon kevés épülete épült meg, de több hónapos önálló kiállítása volt a new yorki Guggenheimben (eddigi életem legmeghatározóbb építészeti kiállítása). Az lipcsei új BMW-gyár építése, ami alighanem az ezredforduló egyik szimbólumává fog válni (Még több a gyárról). Honnan is jön Zaha Hadid? Irakban született, Londonban dolgozik, New Yorkban állít ki és Bécsben tanít. Érdemes ezeket a helyeket összekötni a térképen, és elhelyezni magunkat a hálóban! Beszéljünk arról, hogy hol áll Budapest Európában, és néha arról is, hogy hol áll Európa a világban!

Remélem, hogy Hadid épülete legalább annyira képes lesz elgondolkodtatni a magát metropolisznak tartó, belváros nélküli Budapestet a 19. századi örökségéről, mint ahogy Peter Cook és Colin Fournier is képes volt egy osztrák kisváros barokk örökségében élőközösségének megmutatni, hogy most mi élünk ezen a világon. Beszéljünk végre arról, hogy hova halad a város, ne csak arról, hogy megy előre!

Két új budapesti indie zenekar

Két új budapesti indie zenekar is új zenékkel és honlappal rukkolt elő az elmúlt hetekben. Az Envoy novemberben készítette el első hétszámos demóját, amit a honlapjukon meg lehet hallgatni, meg lehet rendelni. Az Óriás zenekar honlapja egészen friss, még nincsenek letölthető zenék, csak ígéretek, viszont itt az előzmények ismertek (Amber Smith, Annabarbi). A mostani Amber Smith a .de domain alá költözött, és továbbra is nagyon sokat ad a jó megjelenésre. Mindhárom zenekar koncernaptára megtalálható az indie.hu oldalon. Hallgassátok, adjátok tovább!

Tapis Volant

Ld. Személyes vasúti járművek

Személyes vasúti járművek

A HeHe alkotópáros (Helen Evans, Heiko Hansen) egyik fantasztikus projektje a személyes vasúti járművek tervezése. A vasúti pályahálózatok hackelése egy ismert vasútbarát szórakozás, amikor kisebb vasúti járművekkel, például hajtányokkal olyan hálózatokat járnak be egyesek, ahova nehéz, tilos, vagy szinte lehetetlen eljutni (Lásd: Hajtánnyal az elhagyott nagybörzsönyi vonalon, 99 Mb letöltés, realplayer streamként is élvezhető). A HeHe olyan személyes vasúti járműveket tervez, amelyekkel használaton kívüli vasutakat lehet bejárni. Módszerük a fordított kulturális tervezés eszközével él, és több, a vasúti közlekedés során elhagyott dilemmához kanyarodik vissza.
A train projekt katalógusszövegében felidézik azokat az élményeket, amelyekről a vasút első utasai számolnak be, többek között az együtt utazás elidegenítő hatását. Az első nyilvános vasútvonalakon még működtek egyéni kocsik, csakúgy, mint a közutakon, és Franciaországban az állam (ki más) a megrendelésre működő személyes kötöttpályás járművekkel még a hetvenes években is folytatott kísérleket. A HeHe személyes járműveivel a repülő szőnyegek hangulatában lehet egyedül, személyesen átélni a vasúti utazás élményét. A perspektívaváltás különben is hasznos: az 1998-as hackelők sem hitték volna, hogy kilenc évvel később az elhagyott hegyi pályát valaki felújításra méltónak találja. A projektet a BoingBoing kürtölte világgá.

Egy hölgy és egy herceg

2002. tavaszán Londonban láttam először Eric Rohmer gyönyörű ellenforradalmi filmjét, amit most 599 forintért vásárolhattam meg DVD lemezen a Kaiser’s egyik budapesti szupermarketjében. Remek vétel volt, mindenkinek érdemes szétnézni a leértékelt áruk pultján: Az Egy hölgy és egy herceg (L’anglaise et le duc) filmtörténeti jelentőségű remekmű, az én szívemet már évekkel ezelőtt rabul ejtette. Rohmer, aki az 1950-es évektől végigrendezte a francia újhullámot, majd 81 éves bölcs öregemberként elképesztően rendezte újra a Grace Elliott naplójának feldolgozásával a Nagy Forradalom nagy narratíváját. A skót hölgy meggyőződéses királypártiként élte végig a forradalmat, a girondista liberálisok kínlódásait, megalkuvásait és a terror elszabadulását. A mindannyiunk által ismert történet ellenforradalmi szemszögből lélegzetelállító kulisszákat kap: Rohmer a virtuális valóság forradalmi módszerét is megfordítja, a végig parádésan játszó színészeket digitálisan varázsolja be a XVIII. századi vízfestményekbe. A két főszereplő, Lucy Russell és Jean-Claude Dreyfus nagyszerű alakítást nyújtanak. Ehhez bátorság kell, polgártársak, ezt a filmet végig kell izgulni!

A Nirvana Budapesten

Régi, mindig újra feldobható téma, hogy járt-e Budapesten a legendás Nirvana zenekar, mielőtt híres let. Az urbanlegends.hu újra felrakta az örökzöld lemezt: igen, itt jártak, játszottak, túl nagy sikert nem arattak. György Péter az EMI Magyarországtól a hvg.hu által készített interjúban állítja, hogy ő szervezte a bulit, a livenirvana.com oldalon szerepel a fenti, állítólag Budapesten készült kép, előkerült egy, nyilván a turné elején készült plakát, ami szerint a fellépést tervezték, és minidg vannak emberek, akik állítják, hogy már beszéltek olyannal, aki ott volt. A kétszáz állítólagos hallgató közül viszont soha nem jelentkezik senki, pedig tanunak lennie kell, ha a fellépés megtörtént, hacsak nem volt teljesen felejthető a produkció.

Közösségi, állami, magánkereső

Nemrég hallhattuk, hogy vége a nagy francia-német állami kereső, a Quearo tervének. Ma kikerült az internetre a Wikipédiához kötődő, a bevételeiből a Wikipédia Alapítványt támogató közösségi kereső, a Wikiseek. A rendszer nekem nagyon tetszik, hogy mennyire hasznos tartalmak között keres, arról lehet vitatkozni. A Wikipédiának biztos, hogy jót fog tenni. A Wikiseek a Wikipédia milliónyi felhasználójának közösségi tudását építi be a keresési eredményekbe, illetve a blogokról jól ismert cimkézési rendszerrel segíti a keresőket. Új keresési elvek, új üzleti modellek.

A szuperhősök igazi története

Online is megnézhető Dulce Pinzón kiállításának reprodukciója (The Real Story of Superheroes) az Egyesült Államokban dolgozó mexikói bevándorlókról. A New Yorkban dolgozó mexikóikat olyan hétköznapi hősöknek látja, akik extrém körülmények között, egymagukban állnak helyt azért, hogy a jóval szegényebb hazájukba pénzt küldhessenek haza. Az Egyesült Államok és Mexikó gazdasága is függővé vált az ilyen vendégmunkások utalásaitól. Pinzón tizenkét mexikói vendégmunkást öltöztetett be Batmannek, Catwomannek, Supermannek. Nézzétek meg!

Az etikát jobban lopják

Egy érdekes blogbejegyezés, amit a warsystemsen láttam: Still more Data on the Theft of Ethics Books. Egy kaliforniai tanársegéd arra lett figyelmes, hogy az etikai tárgyú könyvet lényegesen gyakrabban lopják el a könyvtárból mint más filozófiai tárgyű művet.

(Maradék) írók a kasszánál

Ennek a céltalan bejegyzésnek tulajdonképpen lehetne Nyilvánosság és irodalom is a címe, hiszen az egész ügyre Vajda Éva újságíró-szakmai kifakadása miatt kaptam fel a fejem vasárnap, amikor az Inforádió Arénájában az Írószövetség elnökét hallottam. Kalászi Márton el nem ítélhető módon pénzt kért, hogy fenntarthassa a szövetségét - nyilván ezért választották meg elnöknek (vö: Muraközy Balázs: Írók a kasszánál).

Az Írószövetség célja "elsősorban azon szellemi, intézményi és anyagi feltételek megteremtését és megőrzését tekinti, amelyek biztosítják a magyar irodalom hivatásának betöltését, az irodalom magyar kultúrában játszott szerepének érvényesülését, évszázadok alatt kivívott európai rangjának és művészi minőségének fennmaradását". Második helyen pedig "a magyar nyelv védelme és megőrzése, a közművelődés elősegítése" szerepel, de nem árul zsákbamacskát, szívesen válna köztestületté is.

Ehhez képest az Írószövetség az elmúlt években főleg azzal küzdötte be magát a hírek, be hogy írók léptek ki belőle (véletlen válogatás: 1, 2, 3, 4). Például kilépett Parti Nagy Lajos, Nádas Péter, Balla D. Károly, Kertész Ákos, Görgey Gábor, Ágoston Vilmos, Balla Zsófia, Eszterházy Péter, Fejtő Ferenc, Grendel Lajos, Konrád György, Kovács András Ferenc, Kukorelly Endre, Oravecz Imre, Tolnai Ottó, Vámos Miklós.

Én el sem tudom képzelni, hogy mit csinálhatnak az Írószövetség dolgozói és tagjai egy hétköznapon, remélem, amíg még lesznek, egyszer valaki elvisz.

A világ jövedelem-megoszlása egy szempillantás alatt

Érdemes elhelyezni magunkat a térképen: a pirosabb szinek a nagyobb GDP-koncentrációt (egyszerűsítve, gazdasági fejlettséget, illetve bruttó jövedelmet), fehérebb, sárgább színek alacsonyabbat jelentenek.

Szerők: John Gallup, Jeffrey Sachs, Andrew Mellinger, Források: Earth Institute (pdf letöltés) Econbrowser

Hol a bizalmunk?

A Tárki kutatása szerint a köztársasági elnök intézményébe vetett bizalmunk jelentősen csökkent, a bíróságokba vetett bizalmunk viszont jelentősen nőtt. A magyar polgárok mintegy harmada egyáltalán nem bízik a Kormányban és a pártokban. Azoknak az aránya, akik egyáltalán nem bíznak a bíróságokban, egyenletesen csökken az ezredforduló óta, akik pedig a köztársasági elnökben nem bíznak, azoké nő. A Kormányban a lakosság kevesebb mint egy tizede bízik teljes mértékben.

Hol a pénzünk?

Az internet és a globalizáció, általában otthonülős játékokat hozott létre, amiből párat magam is ki fogok idén próbálni. Ha már a Webisztán éppen a bankjegyek kergetéséről írt idén, gondoltam, ezzel kezdem, már csak azért is, mert életem első publikációját László Gézával közösen pénzelméletből írtam. Otthon néhány forint, dollár, euró, és cseh és szlovák korona bankjegyet találtam, a külföldieket olyan mennyiségben, hogy nem érte meg visszaváltani sem. A fene se hitte volna, hogy így is jók némi szórakozásra.

• A dollárokat a Where is George? rendszerében rögzítettem, ez egy profi, sok useres, önmagában is érdekes oldal.
• Az eurókat az EuroBillTracker rendszerébe vittem be, ez is nagyon profi, és elég sokan használják, és az EU-hoz kapcsolódó soknemzetiségű mivolta miatt önmagában is érdekesebb.
• A forintokat a Kövesd a pénzed rendszerében rögzítettem, ami az elején bosszantó, nagyon sok a programozási és szervezési hiba, viszont ha egyszer az ember kitapasztalja, nagyon gyors, és tetszetős a térkép.
• Cseh és szlovák rendszert egyelőre nem találtam, ha valaki tud ilyet, küldjön egy posztot!

Bankjegyek az EuroBillTracker rendszerében a mai napon

A pénzt önmagában egy nagyon érdekes dolognak tartom. A pénz forgási sebessége, mennyisége sok közgazdasági elmélet egyik alapvető tényezője, amiről talán majd akkor, ha valóban elindulnak a bankjegyeim a világban. (További bankjegykövető rendszerek a Wikipédia Currency bill tracking szócikkében).

Nyilvánosság és újságírás Magyarországon

Vajda Éva újságíró (a Manager Magazin főszerkesztő-helyettese) meglehetős vehemenciával ront saját kollégáira Az elnök megfáradt emberei című cikkében, ami online elérhetősége és az író emberek érintettsége miatt kiválóan alkalmas kommentelésre. Vajda Éva, aki a Postabank ügyeivel kapcsolatban maga is jelentős oknyomozó újságírói tevékenységet folytatott korábban, azt állítja, hogy hazánkban azért nincsen a közügyek visszaéléseit leleplező minőségi oknyomozó újságírás, mert általában sincsen minőségi újságírás. Sőt, ha jól értelmezem a cikkét, nincsen minőségi újság sem. Ezzel az értelmezéssel én nehezen vitatkoznék, tekintve, hogy éppen ezért szeretek külföldi újságot olvasni.

Az írás abban az Élet is Irodalomban jelent meg, ami önmagában is egy érdekes újság, már csak azért is, mert helyt ad ilyen kritikus újságírók újságokról szóló cikkének. Ugyanez a lap közölte valaha Vajda Éváék fent linkelt tényfeltáró munkáit, illetve azt a cikkemet is (Felszabadítani Irakot, pdf), amelyben pont egy kedvenc szerzőjükről bebizonyítottam, hogy a forrásait meghamisította annak érdekében, hogy egy publicisztikában (!) az által vélt külpolitikai konklúzióhoz juthasson. Ez mind dicséretes volna, ha ugyanez a lap cikkemet szerzői hozzájárulásom nélkül nem írta volna úgy át, hogy annak értelme jelentősen megváltozzon, és így könnyű viszontválasz lehetőséghez jutassa a forráshamisítás tényére nem reflektáló eredeti szerzőt. (Az eset miatt a főszerkesztő magánlevélben kért tőlem választ bő egy évvel később, a honlapjukon még mindig a meghamisított cikk olvasható. Arról nem is beszélve, hogy az eredetileg hamisított forrás a szerkesztőségen úgy ment át, mint kés a vajban).

Az írás némi követ dobott az állóvízbe, például vannak médiatermékek, amelyek beszámoltak róla - ilyen mondjuk a Figyelőnet Az önfelmentés zsigeri reakciói című rövid cikke. A Verbális Numera című blogon ennek van némi további boncolgatása, de vita nem alakult ki, és ezt követően van egy zseniális illusztráció Lopott cikket loptak, de mi elloptuk, úgyhogy nincs gond címmel. A Tükörvilág blog röviden ismerteti a cikket, és néhányan mondanak valamit, nem sokat. Akinek van véleménye, kövesse a linkeket, és mondja el. Aki hallja, az meg adja tovább.

Közgazdászként Éva két gondolatát fűzném tovább. Az egyik az, hogy maguk az újságírók méltatlan körülmények között, illetve zsaroható állapotban dolgoznak a kiadóknak.

"Nálunk [a többségében privatizált hazai lapoknál - AD] a külföldi szakmai tulajdonosok formálisan, jogilag garantálják a függetlenséget - elvben. Viszont a többségük - hatékony újságíró-érdekképviseleti, illetve kormányzati fellépés hiányában - egészen idén júniusig nem alkalmazta az újságírókat, hanem adókerülő vállalkozólétbe kényszerítette őket. A Magyarországon jelen lévő, főleg német és svájci kiadóvállalatok olyan foglalkoztatási viszonyokat alkalmaztak, amelyek odahaza elképzelhetetlenek lennének, hiszen a munkaerő számukra megjelenő költségében a (minőségi) tartalom előállításának valódi költségei (telefon, utazás, dologi kiadások) szinte egyáltalán nem jelentek meg."

Persze, olyan ez, mint a zuzmó, amihez mindig kell egy alga meg egy gomba. Mert hát ebben a konstrukcióban a meg nem fizetett közterheken is vígan lehetett osztozni, de ez most off topic, akit ez érdekel, menjen át az ingyeneb.hu-ra, és szóljon hozzá Muraközy Balázs Írók a kasszánál című remekművéhez. Szóval a másik ügy Vajda Éva szerint az, hogy

"Ennél is lényegesebb azonban, hogy kevés figyelmet fordítottak a termékre: nem hallottunk olyan újságokról, ahol a tulajdonos az odahaza honos szakmai-etikai kódexek bevezetését, netán alkalmazását előírta volna".

Ezzel kapcsolatban önálló illusztrációként idézném A lopott külsővel próbálkozik a megújuló HVG című Index-cikket, amely a kedvenc hetilapomat heti rendszerességgel plagizálni látszó, legnyereségesebb magyar nyomtatott sajtótermékről szól (ahol az újságírók legálisan a hazai átlagbér mintegy 7-8-szorosát keresik). Közgazdászként azt kell gondoljam, hogy valami baj lehet a sajtópiac vevői oldalán is. Mi a fenének vezetne be minőségbiztosítást egy kiadó ott, ahol a nem minőségi lapot is el lehet adni? Minek állítson elő önálló tartalmat a hvg ott, ahol az Economist nem fogy, és az Economist nem pereli be plágiumért?

Szóval egy szónak is száz a vége, a demokratikus kapitalizmusban mindenkinek két szavazata van, egy az urnánál, egy a kasszánál. Olyan lapokat adnak ki nekünk, amilyeneket megveszünk. Ez alól nem elhanyagolható kivételt képeznek a közpénzből eltartott médiatermékek - például Magyar Televízió, Magyar Rádió, és a kisebb, döntően állami irányítás vagy befolyás alatt álló cégek hirdetéseiből élő médiumok (a linkek itt a sértődések elkerülése végett elmaradnak). Ilyenkor az első szavazatunk hat.

A jóltevő

Ha a mezőn az éjfél fagya metsző,
kabátja szárával takargat,
egy jószivű madárijesztő.

(Macuó Basó, ford. Kosztolányi Dezső, közkincs)

Hello Sun

Indigó ösvény

Ma zárult a Szövényi-Mandl Mondaműhely Indigó ösvény kiállítása az Örökmozgó moziban. A Mondaműhely írógépen gépelt, indigóval sokszorosított mondatok rakott össze távol-keleti stílusú, szintén indigóval másolt egyszerű figuratív rajzrészletekkel. Az így létrejött fecnik rám haiku-szerűen hatottak, és szépen össze is állnak egy ösvénnyé. Éppen egy filmnek volt vége, amikor megnéztem a kiállítást, a kijövők közül is sokan végigböngészték és néha felszabadultan nevettek. Sajnos a kedvenc fecnijeimet nem találtam meg a neten, de itt hármat megnézhetnek azok, akik a kiállításról lemaradtak, illetve itt is meg lehet próbálni. Szép volt.

Last minute - Szólj anyádnak, hozzon pénzt!

Ma délután kettőtől késő estig látható utoljára a Kuplung Lumen Galériájában Barakonyi Szabolcs Szólj anyádnak, hozzon pénzt! című kiállítása. Az Index fotóriportere egy hónapon keresztül a Family Frost fagyiskocsival járta hazánk falvait. Ezek a falvak "nem szerepelnek se a hírekben, se az útikönyvekben, a busz is csak naponta kétszer fordul feléjük. Ezért érthető az öröm amikor meglátják az autót, ez a hét egyik legfontosabb eseménye. Aki nem vásárol az is kijön a kapuba megnézni magának. A jellegzetes dallam már a falusi folklór része, viccek születtek róla, rigmusokat költöttek rá". A nem túl terjedelmes kiállítás bármilyen vasárnap délutáni-esti program elé, után, helyett beilleszthető, nézzétek meg, nagyon jó! Aki lemarad, a képernyőn is megnézethi az Indexen az anyagot, illetve elmehet a Lumen következő kiállítására.

Back to the Start

Végre megjelent a Durgas első lemeze, ami persze az A Subtle Plague és az A Drastic Measure által megkezdett folyam újabb állomása. A Back to the Start nagyszerű indie rock, amely a költői nevű Phil Freeborn (akire a kilencvenes évek La Mano indie zenekarból emlékezhetünk) értő kezében lett az élő produkcióval vetekedő album. A számokba kis türelemmel bele lehet hallgatni a zenekar honlapján. A lemez két legjobb száma talán a Whiskey Tree, ami egy igazi rockörökzöld ilyen frissen is, és a finoman politikus, indie-himnusz jellegű Amerika Wake Up. A zenekar szellemiségét talán legjobban mégis a Sleep Vivian képviseli, aminek a Power to the Peaceful fesztiválon felvett videóját meg is lehet nézni.

Jóhír: elkapták az ablakon kipottyant gyermeket

A yahoo arról számol be, hogy két new yorki férfi hogyan kapott el egy hároméves gyerkőcöt, aki kimászott a negyediken az ablakon. Miközben mindenki arról panaszkodik, hogy a tömegmédiát a negatív hírek uralják, nekem úgy tűnik a netezők visszajelzéseiből, hogy az emberek a jóhírekre legalább annyire vevők. Ez a hír majdnem egyértelműen öt csillagot kapott az olvasóktól, és elég sokan is értékelték.

Merre tartunk az Unión belül?

A Magyar Nemzeti Bank kiváló elemzést készített arról, hogy közeledünk-e, vagy távolodunk-e az EU magjától Elemzés a konvergenciafolyamatokról címen. Végre egy elemzés, ami arról beszél, hogy van-e hasznunk az EU-tagságból! A maastrichti célok ugyanis csak nominális, közbenső célok, amelyek néha jók arra, hogy elfeledjük, ezek azt a célt hivatottak szolgálni, hogy elérjük a gazdasági fejlettség és gazdagságnak azt a szintjét, amelyet Németország, Franciaország vagy Hollandia is elért. A reálkonvergencia azt jelenti, hogy mi is olyan gazdagok lehetünk, mint az EU régi tagjai.

Miközben dél-nyugati szomszédunk a Gazdasági és Monetáris Unió tagjaként az EU mélyebb integrációs fázisába ért, dél-keletről nálunk sokkal gyorsabban fejlődő, céltudatos és nagy versenytársaink jelentek meg az egységes piacon, ideje elgondolkodnunk, hogy merre tartunk a nagyobb Unióban.

Én valami ilyesmit szűrtem le az anyagból:

• Szlovénia nagyon, Litvánia, Lettország, Észtország, Ciprus és Málta pedig kevésbé hagyott le bennünket a mélyebb gazdasági integrációba vezető úton.
• Az EU-fejlesztési források hatása gazdasági felzárkózásunkra mérsékelt hatással lesz, ha egyáltalán lesz hatása. Sorsunk a saját kezünkben van.
• Magyarország legnagyobb hosszú távú gazdasági problémája az, hogy kevesen dolgoznak. Ennek egyik oka, hogy a hazai adóbevételek aránytalan mértékben a munkaerőt terhelik.
• A hazai aktivitási ráta lassan, folyamatosan növekszik, ami a felzárkózás irányába viszi a gazdaságot, de ennek hatása csekély.
  
• A hazai nemzetgazdasági beruházási ráta valamivel meghaladja az EU-átlagot, ami a szolid mértékű hosszú-távú felzárkózást valószínűsíti.
• A magyarországi felzárkózás eddig elsősorban nem a munkaerő vagy a tőke jelentős növekedéséből, hanem a termelékenység jelentős javulásából táplálkozott, például az elavult szocialista technológia és munkaszervezés lecseréléséből. Ezen a területen egyre kevesebb tartalékunk marad (bár ha a vasutat vagy a postát nézzük...)
  
• Magyarország nem teljesíti a nominális konvergencia-célokat, de a konvergencia irányába fordulást akadályozó kockázati tényezők a jelenlegi kiigazításokkal csökkennek.
• Az elmúlt húsz évben az Unióban volt egy tucatnyi akkora költségvetési kiigazítás mint amit jelenleg Magyarországon átéltünk, és ezek egy része elérte a kitűzött célját. Minél gyorsabb, radikálisabb volt a beavatkozás, annál valószínűbb volt, hogy elérje a célját.

Közgazdászok számára szerintem a százoldalas tanulmány kötelező olvasmány, ha viszont valaki közérthető interpretációra vágyik, feltétlenül töltse le az MNB igazgató-helyettesével,
Csermely Ágnes az Inforádió Aréna műsorában 2007. január 3-án készült interjút. Számomra nagyon világos, érthető, lényegretörő beszéd.

Google vs Quaero

A német kormány december 21-én valószínűleg végleg kihúzta a dugót a Quaero-projektből. A szuperkeresőmotor az önmaga helyét kereső EU-motornak adott volna pótfeladatot: 2005. áprilisában Jacques Chirac és Gerhard Schröder jelentette be, hogy a két EU-tagállam adófizetői és kedvenc (fél)állami vállalatai kesztyűt dobnak az amerikai kulturális hegemóniát jelképező Googlenek. Az európaiak kedvenc sztereotípiái szerint az európai kereső soknyelvű, intelligensebb, és persze kezdetben veszteségesebb lett volna az amerikai, piaci riválisánál, és mindössze 1-2 milliárd állami euróból indult volna el - később szóba jöhetett volna a közösségi alapok megcsapolása is. Mindkét országban sok kritikusa volt a projektnek, Németországban sokan a kerék újrafelfedezésére irányuló erőfeszítésnek ítélték a dolgot, a Google pedig beindította francia nyelvű szolgáltatását. Az International Herald Tribune hosszú cikke itt olvasható el.

Nagyobb lett az Európai Unió

Ezen a héten minden értelemben nagyobb lett az Európai Unió. Csatlakozott Románia és Bulgária, amit Magyarországon némi gyanakvással vegyes mérsékelt öröm fogadott. Pedig magyarigazolvány, státustörvény és más félmegoldás helyett is azonos jogállású lett a határainkon túl élő magyarság döntő része: mindannyian az Unió polgárai lettünk. Ugyanilyen fontos, hogy az Unió mélyülésének folyamata is folytatódott azzal, hogy Szlovénia bevezette az eurót, ezzel a Gazdasági és Monetáris Unió része lett, nincsen többé saját monetáris politikája, viszont részese a közösnek. Dél-keletről nálunk gyorsabban fejlődő riválisokat kaptunk, Dél-nyugaton pedig lekörőztek bennünket.

Románia 22 millió lakossal csatlakozott az Unióhoz - ez 1,5 - 2 millióval kevesebb, mint amennyivel a kommunizmust befejezték 17 éve. Az országba a poszt-szovjet Moldáviából jelentős számú bevándorló is érkezett, 2001-ben többen érkeztek, mint mentek. A kivándorlók jelentős része éppen Magyarországon telepedett le, ezzel megakadályozva, hogy az átmeneti válság hasonlóan mély demográfiai problémákat okozzon mint a két új tagnál. A román GDP 5,8%-kal nő, a legfejlettebb régiókban, például Bukarest környékén munkaerőhiány van. Sibiu (Nagyszeben, Hermannstadt) Európa egyik kulturális fővárosa 2007-ben. A román internetet a romania.org címen érdemes elkezdeni böngészni. Szerencsénkre a romániai magyaroknak van egy Index-mutációjuk, a Transindex, úgyhogy legnagyobb EU-szomszédunk híreit magyarul is olvashatjuk. Azt hiszem, érdemes.

Bulgária sem éppen egyenes úton ment át a szovjet blokkból az EU-ba, 7,7 millió polgárral érkeztek, ami egymilliós csökkenést jelent a rendszerváltásuk óta. A GDP növekedése 5,8%, a feketegazdaság nagyon jelentős. Bulgária mediterrán éghajlatával, tengerpartjaival, változatos természeti szépségeivel, plusz a csatlakozás adta jelentős reklámérték miatt az év turisztikai slágere lehet. A bolgár kormány hivatalos honlapja kiválóan áttekinthető, bár nem hiszem, hogy sokoldalúbb mint bármely kormánylap. A bulgaria.comot emigránsok szerkesztik, és nem olyan jó, mint Magyaroszág vagy Románia nyitólapja.

Vita a szerzők monopóliumáról

Az Ingyenebéd-vita egyik mellékszála arról, hogy monopolisták-e a szerzők a Warsystemsen folytatódik. Lehet-e a Sorstalanságot helyettesíteni? Mivel? Mennyire?

Térinformáció és népszámlálás

Az információ megfelelő sűrítése számtalan matematikai kutatás tárgya. Az egyik legegyszerűbben értelmezhető sűrített adat maga a térkép. Ha a térképen nem a domborzat hiányzó harmadik dimenzióját sűrítjük, hanem mondjuk a lakóházak életkorát, vagy a népsűrűséget, a közpolitikai tervezésben nagyszerűen használható eszközt kapunk. A Columbia University Earth Institute kutatói pontosan ezt csinálják az USA népszámlálási adataival. A felső térkép azt mutatja, hogy a lakóházak mekkora része épült 1970 előtt, az alsó pedig azt, hogy mekkora része épült 1970 után. Ez az érdekes statisztika pedig nagyon sokat elmond arról, hova tevődik át az USA súlypontja, hol várhatók az épületek (és lakóik) elöregedéséből szociális problémák, hol nő és csökken a népesség. A U.S. Census Grid segítségével nagyon sok mindent megtudhatunk az Amerikai Egyesült Államokról. Magyarország ennél sokkal kisebb ország, ki tudja, talán érdemes volna megpróbálkozni ezzel a módszerrel.

Hello világ!

Boldog új évet mindenkinek!