A gazdaság energia vasút versenyképesség témájú posztok először az antaldaniel.blog.hu hivatalosabb blogon jelennek meg, minden egyéb csak itt. Van facebook és twitter oldal is.

2007. január 16.

(Maradék) írók a kasszánál

Ennek a céltalan bejegyzésnek tulajdonképpen lehetne Nyilvánosság és irodalom is a címe, hiszen az egész ügyre Vajda Éva újságíró-szakmai kifakadása miatt kaptam fel a fejem vasárnap, amikor az Inforádió Arénájában az Írószövetség elnökét hallottam. Kalászi Márton el nem ítélhető módon pénzt kért, hogy fenntarthassa a szövetségét - nyilván ezért választották meg elnöknek (vö: Muraközy Balázs: Írók a kasszánál).

Az Írószövetség célja "elsősorban azon szellemi, intézményi és anyagi feltételek megteremtését és megőrzését tekinti, amelyek biztosítják a magyar irodalom hivatásának betöltését, az irodalom magyar kultúrában játszott szerepének érvényesülését, évszázadok alatt kivívott európai rangjának és művészi minőségének fennmaradását". Második helyen pedig "a magyar nyelv védelme és megőrzése, a közművelődés elősegítése" szerepel, de nem árul zsákbamacskát, szívesen válna köztestületté is.

Ehhez képest az Írószövetség az elmúlt években főleg azzal küzdötte be magát a hírek, be hogy írók léptek ki belőle (véletlen válogatás: 1, 2, 3, 4). Például kilépett Parti Nagy Lajos, Nádas Péter, Balla D. Károly, Kertész Ákos, Görgey Gábor, Ágoston Vilmos, Balla Zsófia, Eszterházy Péter, Fejtő Ferenc, Grendel Lajos, Konrád György, Kovács András Ferenc, Kukorelly Endre, Oravecz Imre, Tolnai Ottó, Vámos Miklós.

Én el sem tudom képzelni, hogy mit csinálhatnak az Írószövetség dolgozói és tagjai egy hétköznapon, remélem, amíg még lesznek, egyszer valaki elvisz.

2 megjegyzés:

David írta...

Nem igazán értelmezhetőek az írószövetség céljai a mai környezetben. Ugyan mit tud tenni szervezetük a "magyar irodalom hitvallásának betöltéséért"? Egyáltalán mi az a hitvallás, és mi a franc köze lehet hozzá az államnak. Az Írószövetség az 1940-es évek második felének terméke, a kommunista párt igyekezett a szakmai szervezeteket maga alá hajtani (Színház és Filmművészeti Szövetség, Zene- és Táncművészek Szövetsége, Képzőművészeti Szövetség), hogy könnyebben ellenőrizhesse a KB Tudományos és Kulturális Osztálya. Nagyon tanulságos végigolvasni azoknak az ankétoknak a jegyzőkönyveit, ahol a művész elvtársak elővezetik a problémáikat. A korlátozott nyilvánosság logikájából következik, hogy ezek időről időre tágították az autonómia körét és olykor az ellenzéki kiállás fontos intézményei voltak, de mára teljesen funkciójukat vesztették. A kijárási, érdekérvényesítési logika viszont a régi. Szegény bácsik és nénik nem is értik, hogy ők a velünk éllő kommunizmus.
Különben hasonlóképpen szívmelengető, amikor Vizi E. Szilveszter a Magyar Tudományos Akadémia feladatának tartja, hogy kijelölje a magyar társadalom céljait, jövőképét. Köszönjük szépen! Persze ő vidámabb, mert az MTA köztestület lett.

Antal Dániel írta...

Szia Dávid! Az nem tűnik rendben lévőnek, hogy ezt a szervezetet az állam finanszírozza, de egyébként az, hogy egy szakma képviselői szövetségbe tömörüljenek, és képviseljék az érdekeiket - amíg nem vállnak köztestületté, addig érthető. Valamiért nem megy nagyon jól a magyar irodalom szekere, és nem vagyok benne biztos, hogy ezért ne lehetne akár szövetségi formában is tenni valamit - bár az állami támogatás kergetése helyett az olvasók utólérése ilyen szempontból értelmesebb tevékenységnek tűnne.