Google e-book letöltések, ingyen, legálisan

Múlt pénteken hol drámai, hol komikus konferencián vehettek részt a Könyvvesztivál szakmai közönségének tagjai az elektronikus könyvek (e-book) témában. Az ügyben üzletileg érdekeltként magam is részt vettem, és megmutattam pár érdeklődőnek az e-book olvasómat. Egy nagyon komikus vita alakult ki a szakértői panelben: vajon az Google Booksban mi van és hogy működik?

A konferenciáról és a Googlellel kapcsolatos nagyszerű ötletekről Valuska László már beszámolt az Indexen (csak néhány érdekes felvetés: van, aki Kínához hasonlóan kitiltaná Magyarországról a Googlet, van, aki alternatív, európai állami Google Booksot fejleszteni, hasonlóan a Quaero nevű zsákutcához).

Mivel a kérdés az Internet korában néhány kattintással ellenőrizhető, most csak azt szeretném konfirmálni, hogy a Google Books ténylegesen kínál ingyenesen letölthető, jogtiszta, digitális olvasóval elolvasható nyitott (EPUB) és pdf formátumú könyveket is (többnyire persze régiségeket).

1. books.google.com


2. Válasszunk témát (például Travel)


3. A bal menüsorban klikkeljünk a Public Domain Books only menüpontra


4. Keressünk a könyvek között (például írjuk be ezt: Hungary)


5. Válasszuk ki az A steam voyage down the Danube (Utazás gőzhajón le a Dunán) kezdetű művet 1836-ból


6. Menjünk a download fülre a képernyő jobb felső sarkában és válasszunk fájlformátumot (pdf vagy epub)

Az EPUB fájlok kódolatlan, szabványos e-book fájlok, amiket szövegként lehet olvasni. A régi könyveknél nyilván vannak, lehetnek benne szkennelési hibák. A keresőben lehet keresni nyelv, szerző, cím és minden más fontos szempont szerint. Ez se rossz: térképen is kereshetünk szövegben.

Útazás Észa-Amerikába és más magyar klasszikusok a Google Bookson

Miközben a magyar könyvkiadás még barátkozik az elektronikus könyvek gondolatával, a Google Books 1 millió lejárt jogdíjú, döntően klasszikus, régi könyvet tett ingyenesen letölthetővé pdf és a nyitott EPUB elektronikus könyvszabványban. A legtöbb könyv tagfelhőben, sőt, a Google Maps alapján is kereshető, vagyis mondjuk a térképen kereshetjük meg azt a várost vagy tájat, aminek az útleírását keressük.

Nagyszerű élmény a magyar könyvek böngészése. Például A moldvai magyar telepek teljesen jól kereshető, a Google azonnal kényelmes tagfelhőbe rendezi az egyébként az eredeti kiadásban (és a digitális másolatban) nem is létező név- és tárgymutatót. Mivel a Google amerikai könyvtári anyagokat scannel, olyan hungarológiai klasszikusok is felbukkanak a gyűjteményében, amelyek az OSZK-ban nincsenek meg digitalizálva, sőt, kérdéses, hogy fellelhetők-e egyáltalán. A Kállay Ferenc A' magyar nemzetiségről szóló, a Columbia Egyetem könyvtárában csodálatos állapotban fennmaradt 1836-ban, Budán nyomtatott kötetében egy gombnyomással megtaláljuk, hogy öt helyen hivatkozik Bél Mátyás hungarológiai klasszikusára.

Bölöni Farkas útleírása nem kereshető, mivel elég rossz állapotban maradt fenn, és tipográfiája is túl archaikus egyelőre a szövegfelismerőnek - de ez teszi nagyon széppé:

Az év legjobb könyvei: öt nagyszerű bűnregény

Az előző évekhez hasonlóan néhány posztban összeszedem, hogy mi tetszett a legjobban az elmúlt években. Idén szokatlanul sokat és szokatlan összetételben olvastam: legalább száz búnregény ment át a kezemen, miközben a Park Kiadó Maigret-sorozata előtt számomra ez a műfaj szinte teljesen ismeretlen volt.

Az idei évben a pálmát az Agave Könyvek vitték el, amelyek krimisorozatában szinte soha nem kellett csalódnom: mindegyik igényes, fordulatos, jól fordított és szépen kiadott könyv. 2009-ben ismerkedtem meg a sorozattal, és az idén megjelent kötetek is nagyon tetszettek, bár a legjobbak talán a korábbi évek terméséhez tartoznak. Először talán Dennis Lehanet kellene kiemelnem, aki tulajdonképpen nem is tetszett első olvasásra kemény, a bostoni ír közegben játszódó erőszakos epizódjaival. Ami maradandó Lehane könyveiben, az akciófilmszerűen gyors, elképzelhető, fantasztikus jelenetek sorozata. Azt hiszem, hogy ilyen vizuális és komikus jeleneteket nagyon kevés szerzőnek sikerült megírnia. A Kenzie-Gennaro magándetektív-pár elsőre számomra valószínűtlen, később mégis hús-vérré vált, különös karaktert alkot, akiket megszerettem. A két igazán nagyszerű könyveket azonban két történész-krimiszerző alkotta, akiknek trilógiái fantasztikusan magával ragadó, izgalmas regényvilágot teremtenek.

Caleb Carr még befejezetlen Laszlo Keizler-triológiája egy olyan világot teremt újra, amely a mai olvasó számára önmagában hordozza a várakozás izgalmát. Könyvei a 19. század utolsó éveiben, New York Cityben játszódnak, néhány évvel a motorizáció és az amerikai szuperhatalom, és a Nagy Alma hatalomátvétele előtt. Ezekben az években egy olyan tudományos-technikai forradalom zajlott, ami alapvetően változtatta meg életünket. Az autó és a rádióadások előtti utolsó évek világa egyszerre ismerős és szinte elképzelhetetlen: New York konflisokkal és az első felhőkarcolókkal. Caleb Carr hősei az olvasztótégely olyan marginális figurái, az első zsidó rendőrök, a kriminalisztika első tudományos eszközeit használó pszichológusok, ballisztikusok, fotósok, akik a korábban felfoghatatlan és összeköthetetlen bűnesetek rejtett nyomait voltak képesek feltárni. Carr hősei magánnyomozók, szolgáik és rendőr barátaik, akik a tizenkilencedik század végén új, illetve akkor láthatóvá vált bűnelkövetési módjával, a sorozatgyilkossággal küzdenek. Carr regényeiben teljesen újrateremti a tizenkilencedik század végének nyomozati és törvényszéki módszereit, tárgyi kultúráját és urbanisztikáját. A rengeteg információ, amit két kötetében, A sötétség angyalában és A halál angyalában megismerünk, a feszes, klasszikus dramaturgia végig feszült, hosszú-hosszú meséjében, és a sok, kidolgozott karakter összjátékában mégsem tűnik történelmi ismeretterjesztő könyvnek, pedig akként is megállná a helyét. A két történetet egy-egy mellékszereplő elmondásában ismerhetjük meg, ami önmagában is stiláris bravúrok sorozatát vonultatja fel. Carr könyvei az általános műveltség részét képezhetnék.

Donald James brit Oroszország-történész egy olyan hihetető világot képzelt el, ami még nincs, de akár lehetne bárhol Kelet-Európában: a 2010-es évek Oroszországát a polgárháború után. James Vadim-trilógiája a szibériai rendőrnyomozó, Vadim felügyelő, állandó ellenpontja, az oligarcha-politikus Rolkin, és Vadim szerelmeinek különös hangulatú, szinte Dosztojevszkij-hangulatú történeteiből áll, akik a szörnyű gyilkosságok után nyomoznak a szétesett állam és korrupt erőszakszervezetei árnyékában. A Monstrum, folytatása, A jövendőmondó és a részben Amerikában játszódó, a hidegháborús krimik hangulatát is továbbéltető Vadim egészen különlegesen megformált karaktereikkel, negatív utópisztikus látomásaival és fantasztikusan dramatizált történet-vezetésükkel minden idők legjobb bűnügyi regényei közé fognak tartozni akkor is, ha Oroszország soha nem fog pontosan úgy kinézni, ahogy a szerző elképzelte. A mozgatórugók ugyanis tökéletesen hitelesek.

Carr állítólag még dolgozik saját trilógiája befejező kötetén, amelyet rajongók sora vár. Az öt-hat könyv mindegyike igazi hosszú, testes regény, amelynek különlegesen jól megalkotott világa az első lapon magával ragadja az olvasót. Aki nem ismeri, annak nagyon ajánlom 2010-re, aki már olvasta, annak meg legalább ilyen jó könyveket kívánok az újévre.

Link: az év legjobb dolgai 2008-ban, 2007-ben, 2006-ban, 2005-ben és 2004-ben.

Thomas Pynchon visszatért egy csomó régi zenével

A legendás amerikai író, Thomas Pynchon (egy videóüzenettel megtört) hosszú hallgatás után új hatvanas évek regénnyel jelentkezett (Inherent Vice), amelyben rengeteg zene van. Az író maga állított össze egy 42 számos listát a könyvhöz, de a rajongók, akik a Thomas Pynchon Wikin annotálják az új könyvet, már összeállították és a neten kikeresgélték az összes könyvben említett dalt. Ezen a listán 368 szám szerepel. Nagyszerű nyári szórakozás.

Az év legjobb dolgai 2008-ban

A legjobb kiállításokról és koncertekről már korábban esett szó. Az idén nem olvastam olyan sok könyvet, hogy erről sokat lehetne írni: a Mayflower tökéletes könyv, csak ajánlani tudom, dramatizált történelem, le se lehet tenni. Filmből rengeteg jót és rosszat látam, az Ádám almái egészen biztosan a legmaradandóbb, de nagyszerű volt A zuhanás is - főszereplője, Lee Pace óriásit alakít(jobb oldali kép), szerintem óriási színész lesz belőle, jó volt a Banki meló, és Donaldson másik filmje, A leggyorsabb indián is Anthony Hopkins jutalomjátékával. Az év videója számomra egyértelműen David Claerbout American Carja. Nagyon érdekes a Lichtfaktor munkássága. Idén beleszerettem a flickrbe, nem csak azért, mert elkezdtem újra többet fényképezni, hanem mert csodálatos dolgokat lehet rajta találni. 2008-ról ezeket a linkeket mentettem el.

David Claerbout: American Car (2004)

Viszlát jövőre, mindenkinek boldog új évet!

Az év legjobb dolgai 2007-ben, 2006-ban, 2005-ben és 2004-ben.

A Google beszkenneli a világ összes könyvét

A Google bejelentette, hogy beszkenneli a világ összes könyvét, és végre birtokában van egy olyan technikai megoldásnak, ami nem károsítja a köteteket. Az utóbbi hír különösen örvendetes, hiszen sok magángyűjtőt ez tartott vissza a digitalizálástól. A monumentális projektről mégis az Onionnak az a korábbi álhíre jutott eszembe, miszerint a Google elpusztít minden információt, amit nem tud kereshetővé tenni. Néhány érdekesség a gyűjteményből, csak hogy szakmám magyarul ma sem teljesen hozzáférhető klasszikusait idézzem:

• David Ricardo: On the Principles of Political Economy and Taxation
• Adam Smith: An Inquiry Into the Nature and Causes of the Wealth of Nations
• Ronald H. Coase: Essays on Economics and Economists
• Friedrich August von Hayek: The Fatal Conceit
• George Stigler: The Essence of Stigler
  

(Hayek könyve magyarul is megjent a Tankönyvkiadónál 1989-ben). Linkek: Google Book Search; A világ összes könyvének digitalizálása; Google Announces Plan To Destroy All Information It Can't Index.

Bookcrossing - veszíts el egy könyvet!

Végre Magyarországra is megérkezett egy kedves globális játék, amelyben emberek könyveket olvasnak el és hagynak el egymásnak. A játékhoz kell egy kritikus tömeg, amelynek megszerzésében saját, dedikált könyveikkel segít Grecsó Krisztián, Karinthy Márton, Kiss Ottó, Lénárt „Léna” Ferenc, Mácsai Pál, Vámos Miklós, Verasztó Antal, Verrasztó Gábor, Vitray Tamás, Závada Pál. Az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár munkatársai pedig felállítottak egy blogot és adatbázist, ahol az elhagyott könyvek sorsát nyomon lehet követni. Nyilván a dolog akkor válik érdekessé, ha elég könyv kerül a rendszerbe, és a megtalálók elolvassák a könyveket, regisztrálják a megtalálás adatait a rendszerbe, és visszaengedik a könyvet a körforgásba, illetve, ha a regisztrált játékosok elkezdenek a könyvekről beszélgetni.

A legnagyobb nemzetközi hálózat, egy nagy könyvtár forgalmával vetekedő bookcrossing.com 130 országban 657 ezer regisztrált olvasóval működik. A tíz legtöbbet megtalált lista alján egy Bill Bryson kötet található 57 megtalálással, a tetején pedig egy német könyvbarát kiadvány 295 megtalálással. Az AuthorCrossing kapcsolódó rendszerben pedig önjelölt szerzők is megpróbálhatják kiadatlan műveiket becsempészni a rendszerbe. Magyarországon három könyv került eddig a rendszerbe, köztük Khaled Hosseini nagyszerű Papírsárkányok regénye angoul.

Szerintem ez egy nagyon kedves kezdeményezés, szóval érdemes megfontolni egy-egy kedves könyv ajándékba kapott másodpéldányának, vagy egy jobb Magyarország útikönyvnek a szabadon engedését!

Korábban: Kacsák a globális fürdőkádban, pénzkövető játékok, az etikát jobban lopják.

2007 - az év legjobb dolgai

Az idei évre nekem legjellemzőbbnek tűnő cikkeket, képeket ide raktam. Az idei évben vagy kevésbé nyitott szemmel jártam, vagy nem csak nem voltak olyan dolgok, amik annyira tetszettek volna, mindenesetre az összegzés rövidebb lesz, mint a 2004, 2005 illetve 2006. végi legjobb dolgok bejegyzés.
A legjobb lemez a Traffic and Weather volt a Fountains of Waynetől. Amikor megjelent, akkor is nagyon tetszett, és az év végi visszatekintésben is vitte a prímet. Jelentek meg az idei évben kiváló cikkek, esszék, ezek jobboldalt lent található a kiváló cikkek ajánlóiban, talán a legváratlanabb talán Kiss István publicisztikája volt. A blogírás közben sok blogot felfedeztem olvasóként is, ebből már készült egy legjobb bejegyzések-válogatás. A legjobb filmekkel kapcsolatban könnyű dolgom van: pont a két legjobb film kapott Oscart, már februárban beszámoltam a dologról, és idén sem A téglánál, sem A mások életénél nem láttam jobb filmet.
A legjobb könyv, amit idén olvastam a Lonesome George volt, ami minden tekintetben kiváló nem fikciós könyv. A történet hőse egy galapagosi Pinta-teknős, alfajának utolsó képviselője, akit biológusok találtak meg egy tönkretett ökoszisztémájú szigeten. A könyv George életének azt a huszonkét fogságban töltött évét meséli el, amikor a tudósok kétségbeesetten próbálnak mellé társat, egy hozzá hasonló nőstény teknőst találni. Heny Nicholls kötete egy nagyszerűen dramatizált történetben mutatja be az ökológia, természet-turizmus, genetika, biológia, kriptozooligia legfrissebb eredményeit. A történetnek addig nincsen vége, amíg George velünk él: idén is felvillant egy újabb reménysugár, ami persze az egész történet ismeretében izgalmas igazán. A könyv rengeteg méltatása megérdemelt, minden természetszerető, a Föld állapotáért aggódó, a természettudományok iránt érdeklődő, vagy egyszerűen csak állatbarát olvasónak melegen ajánlható, elegáns, emelkedett és szellemes olvasmány.
A művészet címke alatt idén megmutattam majdnem mindent, amibe belebotlottam, és tetszett. A pálmát kétségkívül nálam Tom Ballhatchet diplomamunkája, a bejegyzés tetején látható aktadaráló mókuskerék vitte el (Hamster Shredder). Szép, szellemes, érthető: szerintem telitalálat. Idén nem jártam sok kiállításon, és a legjobban a véletlenül egy konferencia szünetében felfedezett belle vue - fiatal svájci formatervezők kiállítása tetszett a Vienna Design Week keretében. A kedvencem a kiállításon a Minimal Lounge készlet volt, amit nagyon is el tudnék képzelni egy nagy kerti partyn (fries&zumbühl). Boldog új évet és viszlát 2008-ban!

Holland hirdetések archívuma

A BibliOdyssey blog a különleges könyvillusztrációkkal foglalkozik, minden könyvbarátnak, vagy a régi szép képek szerelmeseinek is ajánlható. A legújabb cikk a Hollandia történetét bemutató online kiállítás hatalmas digitalizált reklámtörténeti anyagát szemlézi. A baloldalt látható plakt egy olyan terméket ábrázol, ami a századik évfordulóján már nem mindenki számára lesz felismerhető: a Goosens, Pope & Co. villanykörtéjét. A lap alján nagyszerű linkfelhő segíti az eligazodást a gazdagon illusztrált blog oldalai között. A legtöbb anyag nem csak gyönyörű, de nem védi copyright: valódi közkincs.

Az etikát jobban lopják

Egy érdekes blogbejegyezés, amit a warsystemsen láttam: Still more Data on the Theft of Ethics Books. Egy kaliforniai tanársegéd arra lett figyelmes, hogy az etikai tárgyú könyvet lényegesen gyakrabban lopják el a könyvtárból mint más filozófiai tárgyű művet.

Az év legjobb könyvei

Mióta van honlapom, van ez az év végi értékelés, persze egyre kevésbé vagyok up-to-date kultúrafogyasztó, ezért a valódi éves termésből nincsen értelme választani.

2002-ben Bostonban egy barátom ajánlotta ezt a könyvet azzal, hogy „varázslatos”, amikor az iráni demokrácia lehetőségéről beszélgettünk. Idén év elején olvastam el, és szinte biztos voltam benne, hogy jobb könyvet nem fogok az évben a kezembe venni. Az év legjobb, legszebb, legmeghatározóbb regénye Amin Maalouftól a Szamarkand.

A Szamarkand története a 13. században kezdődik Khajjámmal, aki szerelmes verseket írt, és egyszerre hordozta a középkori Európa és az iszlám műveltségét, a történet pedig a 20. században ér véget. Szabadság, szerelem, a civilizációk békéje.

A Szamarkand meghatározta ezévi érdeklődésemet, úgyhogy nem meglepő, ha az év dokumentumkötete kapcsolódó témájú lett, Stephen Kinzertől az All the Shah's Men. Kinzer a nemrégiben kutathatóvá vált archívumokból rekonstruálta, hogy a brit és az amerikai hidegháborús hírszerzés, elsősorban a CIA miként működött közre az iráni demokratikus kormány megdöntésében. Mindkét könyv megerősít abban a hitemben, hogy ha valahol, Iránban lesz demokrácia, úgyhogy erről a témáról jövőre is biztosan sokszor lesz szó itt.

2005-ben Peter Steintől A római jog Európa történetében és az Elmék harca Stephen Budianskytól volt a két kedvenc könyvem.

2004-ben Bernard Schlinktől a Felolvasó volt a kedvenc évi olvasmányom.

2005 Magyarország - a legjobbak

És most lássuk, mit jót hozott a vasúti törvényen kívül a 2005-ös esztendő! A tavalyi értékeléshez hasonlóan is a zenével kell kezdeni, mivel ebből a szempontból különösen gazdag évet tudhatunk magunk mögött. Az év koncertje számomra minden kétséget kizáróan a dEUS fellépése volt a Wiener Arenában. A belga indie zászlóshajója tavaly lépett fel hosszú hallgatás után először, és idén egy nagyszerű, érett új lemezzel, a Pocket Revolutionnel rukkoltak ki. A lemezen az Ideal Crash-hez hasonlóan nagyszerű dalok szerepelnek (The Real Sugar, Include Me Out), és az összkompozíció is megközelíti a zenekar fénypontját jelentő Worst Case Scenariot. A legnagyszerűbb azonban a az volt, ahogy 16 év dalaiból egy teljesen friss, tökéletes színpadi kompozícióval előadott, katartikus élő műsorral tértek vissza.
Az évben a független színtérhez kötődő szinte minden zenekar adott ki lemezt, nagyon vegyes eredménnyel. A Sleater-Kinney és a Dandy Warhols produkciója számomra értékelhetetlen volt, a Pavement reissuek izgalmasak, de nem újak. Nagyszerű dEUS Pocket Revolutionje, de azt hiszem, hogy az év lemeze cím a csendes texasi American Analog Setnek jár. A régi rajongók örülhetnek, az új lemez a Promise of Love kitérője után a zenekar első három lemeze által kitaposott útra tér vissza. A Born Under Cusp talán az eddigi legjobb számuk, az instrumentális (Theme From) Everything Ends szintén az év legerősebb számai között van. Az Amanset új honlapja a a legjobb zenekari honlap címért a deus.be oldallal küzdhet meg. A Set Free albumot kézbe véve az év legszebb számait a legszebb külsőben kapjuk meg. Méltó válasz a lemeziparnak – ezt a lemezt nem érdemes letölteni a netről, meg kell venni.
A hazai szcéna idén sem borult virágba. A nyáron elbúcsúztattuk egy jó koncerten az Annabarbi zenekart, az ősszel pedig tényleg elementáris erővel, de kissé túleffektezett gitárokkal jött vissza az Amber Smith.
Az indienél maradva idén láthattuk a mozikban Az állomásfőnök (The Station Manager) című filmet, ami legalább egy évtizede a legkiválóbb hozzánk eljutott amerikai független film. Thomas McCarthy első filmje egyébként a kategóriájában szinte minden jelentős nemzetközi díjat besöpört. A 134 centi magas Fin testi fogyatékosságával egy vasútmodell-boltban, a vasútörültek különc világában él. A bolt tulajdonosa hirtelen halála után a boltot felszámolják, de Fin örököl egy elhagyott vidéki mellékvonali állomásépületet. A beköltözéskor az állomás előterén találja Joe-t, a puerto ricói hot dog árust, aki beteg édesapját helyettesíti a boltban, és kis híján elüti a kávéért siető, szórakozott Olivia, a környéken egyedül élő középkorú művésznő. Innen minden adott a legbeváltabb indie recept szerinti kamaradrámához: három pozitív hős, problémákkal és méltósággal, nagyszerű, a filmhez komponált instrumentális indiezene, két mellékszereplő és két mellékhelyszín. Szép, feszes, drámai, mélyen megható és hiteles alkotás, amely nem lép új ösvényekre, hanem az amerikai független film kitaposott ösvényén hoz létre remekművet.
Számomra az idei év biztosan nem az irodalom és a képzőművészeté volt, kevés kiállításra jutottam el és kevés új regény kötött le, úgyhogy az év könyvei számomra az ismeretterjesztő kategóriából kerütlek ki.
Az idén szomorúan megbicsaklott európai alkotmány eszméjéhez bizony nem rossz felidézni, hogy az Unió polgárainak elődei vagy kétezer éven át nagyjából ugyanazt tartották törvényesnek és igazságosnak, ezért valami csak összeköt bennünket, ehhez pedig nagyszerű könyv A római jog Európa történelmében Peter Steintől (íme Hamza Gábor méltatása az ÉS oldalán). Az Elmék harca (a második világháború kódfejtőinek története) szintén lebilincselően izgalmas, és az információk felhasználását és kezelését jobban átgondolva páratlanul tanulságos olvasmány volt. (Visszatekintés: a 2004. év értékelése»»»)

Az év legjobb zenéi 2008-ban, 2007-ben, 2006-ban, és 2004-ben.

Búvárnapló

Megjelent Ormos Mária a gazdasági világválság magyar visszahangjáról írt kritikám, a Búvárnapló a Magyar Narancsban.

Tökéletes időzítés, zseniális témaválasztás: miként reagált a magyar szellemi élet a globalizálódásra először rávilágító nagy történelmi eseményre, az 1929-ben kezdődött gazdasági világválságra? Képes volt-e periferiális országunk érdemben reflektálni arra a nagy rejtélyre, amit kortársaik erejüket megfeszítve próbáltak értelmezni Nyugaton? Miként fogadták az Európa integrációjának előfutáraként felvetett sok tervet a francia-német szén-acél közösségtől az Európai Egyesült Államok gondolatáig?

A könyv azt próbálja elemezni, hogy miként reagált a magyar nyilvánosság arra az eseményre, ami az első valóban nyilvánvaló globális gazdasági eseménysorozat volt. Cikkemben arról írok, hogy Ormos Mária a zseniális témaválasztás ellenére miért vall kudarcot.