A gazdasági szabadság világtérképe

Korábban volt szó arról, hogy a magyar nemzetgazdaság a 44. legszabadabb a világon. Íme egy világtérkép, amely sötéttel jelöli a szabad, világossal a nem szabad gazdaságokat. (Ld. Wikipedia)Érdemes összevetni egy másik világtérképpel, ami a világ jövedelem-megoszlását mutatja be.

Mindez gyorsan összenézhető a világpiaci versenyképesség térképével is. Aki mer, az nyer.

Iszlám, globalizáció, demokrácia

A World Opinion Survey új kutatása négy muzulmán országban (Marokkó, Egyiptom, Pakisztán és Indonézia) vizsgálta a lakosság hozzáállását a világpolitika nagy kérdéseihez. A megkérdezettek többsége elutasítja az Egyesült Államok és az al-Kaida eszközeit: az iraki háborút és a civilek elleni merényleteket. A többség az amerikai politika mögött a kereszténység terjesztésének szándékát látja, ugyanakkor nem hisz a a civilizációk összecsapásában (43-66%). Ez eddig talán nem meglepő és azt mutatja, hogy a iszlám híveinek többsége sem szereti az erőszakot. Ami számomra megvilágító erejű, hogy mind az Egyesült Államokkal, mind az al-Kaidával azonosított értékekben is hisznek a megkérdezettek. A megkérdezettek elsöprő többsége - talán sok európai országnál is nagyobb arányban - pozitívan nyilatkozik mind a globalizációról (65-92%), mind a demokráciáról (61-82%), mind az iszlám törvényeiről (53-76%). Az a benyomásom, hogy az európai országokban kevésbé hangosak a szélsőségek és az iszlám országokban békésebb a többség. Alapvetően mindkét civilizációban békés a többség, de Európában a többség is az úr.

Frissítés: Magyarországon is felütötte a fejét a muzulmán-ellenesség.

Nemzetek versenyképessége

A versenyképesség egy olyan közgazdasági fogalom, ami összehasonlíthatóvá teszi a vállalkozásoknak, vállalkozások csoportjainak, vagy nemzetgazdaságoknak azt a képességét, hogy egy adott piacon termékeket vagy szolgáltatásokat értékesítsenek. A nemzetek versenyképessége azt jelenti, hogy mennyire képesek a világpiacon gyarapodni.

A nemzetek versenyképességét sokféleképpen próbálják mérni, számszerűsíteni. Az egyik legelismertebb, objektív mutatókon alapuló értékelést a Világgazdasági Fórum készíti el évente. Ez a Wikipédiáról származó világtérkép az egyes országok kvartilis értékeit mutatja meg (sötétzöld: legversenyképesebbek, világoszöld: versenyképesek, narancs: kevéssé versenyképesek, piros: versenyképtelenek). A szürke országokat nem értékelték. Magyarország ebben az értékelésben a 41. legversenyképesebb ország. Versenyképességi bejegyzések.

Loser

A nyugdíjrendszer potyautasai

Ha valakit nem ijesztettek meg eléggé a demográfiai helyzettel kapcsolatos bejegyzéseim, itt egy újabb érdekes adalék: azok, akik elcsalják a nyugdíj-járulék egy részét, vagy egészét, nem azért teszik, mert biztosabb helyre teszik a megtakarításaikat, hanem nem is takarítanak meg. Egy szó mint száz: a rendszer potyautasai dupla tehertételt okoznak a társadalomnak. Egyrészt nem vesznek részt a közteherviselésben, másrészt a jövőben segélyre fognak szorulni. Csete Zsófia cikkét a Széchenyi szakkollégium lapjában találtam, érdemes elolvasni: Megtérül-e a potyázás?

Elkészült a Számvevőszék 2006. évi jelentése

Az éves jelentés - a szervezet működésének, gazdálkodásának, fejlesztésének bemutatása mellett - lehetőséget ad az ellenőrzési tapasztalatok értékelésére, a javaslatok alapján kibontakozó intézkedések és azok befolyásoló tényezőinek áttekintésére. Az ÁSZ 2006-ban összesen 621 jelentést tett közzé, ezekben 1134 javaslatot tett. Az 1,9 megás pdf fájl letölthető a magyarorszag.hu cikkéről kapcsolódó anyagként. (Közben ma az Országgyűlés költségvetési bizottsága általános vitára alkalmasnak találta a beszámolót).

Két érdekes cikk a gázról és a gázszámláról

Vajda György Gázos jövőnk című cikke a gázhálózatokról szól, Ámon Ada és Kazai Zsolt A valódi kérdés című írása pedig a hazai energiapolitika hiányáról szól. Mindkétt cikk külön is megemlékezik arról, hogy a rossz árszabályozás milyen káros a lakosságnak, a vállalkozásoknak, és az energetikai cégeknek - valami hasonlót látunk a vasútnál is. Ahogy az Energia Klub szerzőpárosa írja "Magyarországon legutóbb 1993-ban fogalmaztak energiapolitikai dokumentumot. Lássuk be, elég régen volt! Azóta csatlakoztunk az unióhoz, életbe lépett a kiotói jegyzőkönyv, és egy cseppet felment az olaj ára is. Ideje volna egy újabbat kimunkálni". Érdemes követni a vitát, tényleg a jövőnkről szól!

Termékenység a fejlett országokban

A Demography Matters Blog elemzi az OECD legújabb termékenységi rátáit, pontosabban a 15-49 év közötti nők gyermekeinek a számát. Egy ország demográfiai helyzetének egyik legfontosabb, egy népesség reprodukciós képességének talán legfontosabb mutatója a termékenységi ráta. Noha tudjuk, hogy a fejlett országok népessége elöregedik, és a demográfiai adatok rosszak, az ábrák sokkal megrázóbbak mint gondoltam volna. 1970 és 2006 között az OECD országok termékenységi rátája a 2,7 körüli értékről jóval a népesség reprodukciójához szükséges szint alá, 1,6-ra csökkent. A meredek csökkenés alól nincsen kivétel, az egyes országcsoportok között jelentős különbségek vannak.

Az angolszász országok szintje a 2 körüli értékhez konvergált, noha a különbségek jelentősek voltak, az időszak elején Írországban egy 15-49 közötti nőre 4 gyerek jutott! Érthető, hogy ezekben az országokban a növekedés üteme, és a társadalombiztosítás sem okoz nagy fejfájást. Az északi országok (bal ábra) szintje eltérően mozgott, de a reprodukciós szintet megközelítő értéken stabilizálódni látszik, Izlandon pedig azt meg is haladja.

Az európai kontinensen jelentősek a különbségek (jobb oldali ábra). Németország, Ausztria és Svájc az 1,3 körüli szinten áll, amit a demográfus szerző már a "termékenységi csapda" tartományba sorol: ezen a szinten már egy emberöltő alatt nem lehet fordítani, vagyis a bevándorlás nélkül a népesség gyors fogyásnak indul. (Ne feledjük, hogy néhány év ingadozása elvileg "behozható", például, ha a nők később, de ugyanannyi gyermek szülnek, mint a korábbi időkben). Egyes országokban enyhe növekedés mutatkozik, a növekedés pedig részben a sokgyermekes bevándorlóknak köszönhető (például Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban).

Az igazán drámai képet a mi régiónk mutatja. Ugyan egyes mediterrán országok (Portugália, Olaszország, Spanyolország, Görögország) termékenységi szintjének zuhanása is nagyon meredek, de a görbe legalább konvex, vagyis úgy tűnik, mintha nem a nulla felé zuhanna. A kelet-európai országokban a görbe zuhan és konkáv, vagyis nem látszik a mélypontja sem (bal alsó ábra, a rózsaszín vonal Magyarország). Ami talán gazdaságtörténeti szempontból is egyedülálló jelenség, hogy ezek az országok gyors gazdasági növekedés mellett produkálnak elképesztő negatív változást. A népességnövekedés egyik feltétele a hosszú távú gazdasági növekedésnek, addig a népességfogyás hosszú távon szinte biztosan gazdasági hanyatláshoz vezet. Ami különös, hogy a gazdasági növekedés elvileg megteremthetné a népességnövekedés anyagi feltételeit, addig ezekben az országok egyre kevesebb aktív korú emberrel egyre nagyobb jövedelmet állítanak elő. A régiónk különböző pályán, de gyakorlatilag pontosan eljutott az osztrák-német-svájci szintre: vagyis kezdi magát befészkelni a termékenységi csapdába. Magyarország az időszak nagy részében a legalacsonyabb termékenységi rátával rendelkezett, az utóbbi időben a csehek múltak bennünket alul. Talán a nagyarányú erdélyi és vajdasági bevándorlásnak köszönhetjük, hogy a népességfogyás negatív hatásait még alig érzékeljük.

Az igazán nagy probléma akkor jön, ha ez a fantasztikus gazdasági teljesítményt nyújtó, de utód nélküli korosztály megöregszik. Ahogy a Demography Mattters írja: ezekben az országokban a közpolitika formálóinak igazán aggódniuk kéne.

Még meg sem száradt a minta

"A sikeres magyar gazdasági rendszerváltás lendülete uniós csatlakozásunkat követően megtört. A tervgazdaságból a piacgazdaságba történő átmenet első tizenöt évében nemzetgazdaságunk teljesítménye meghaladta a tervgazdaság utolsó időszakáét, a magyar emberek jövedelme történelmi léptékkel is meredeken növekedett. Úgy hihettük, hogy az egyik legfejlettebb közép-európai nemzet vagyunk". Az új cikkem olvasóbarát verzióját a még kapható 2007. április 12-i Magyar Narancsban, a vitabarát, számtalan hivatkozást és wikit tartalmazó verziót pedig az Ingyenebéden lehet megtalálni.

Régi cikkek: gazdaságpolitikai (le kell scrollozni a táblázathoz) és egyéb közügyek.

Gondolatok nemzetek nem munkával keresettt pénzéről

Váradi Balázs az EU-támogatások kapcsán arról írt az A kincsek átka című cikket, hogy az egyes országok ölébe hulló, meg nem szolgált pénz általában nem tesz jót a gazdaságuknak. Ha valaki a konkvisztádorok aranyának és Spanyolország aláhullásának történeténél közelebbi példát keres, akkor figyelmébe ajánlom Thomas L. Friedman The First Law of Petropolitics (Az olajpolitika első törvénye) című esszéjét, amelyben arról van szó, hogy a magas olajárak hogyan károsítják a diktatúrák intézményrendszerét és civil társadalmát. Friedman érdekes grafikonokon ábrázolja Irán, Oroszország, Nigéria, Venezuela politikatörténetét az olajárakkal összefüggésben. A véleményem az, hogy az a pénz kerül a legjobb helyre, amiért egy országban megdolgoztak, mert az valós elhatározásokat, törekvéseket és a motivációt tükröz.

Gazdasági intézményeink fejlettsége

Egy kis kiegészítés a csütörtökön megjelent Még meg sem száradt a minta című cikkemhez. A Világbank Doing Business felmérése azt vizsgálja, hogy mennyire könnyű vállalkozni a világ országaiban. Ennek keretében alapvető gazdasági intézmények használatának időben és pénzben kifejezhető költségét mérik. Ebben az egyszerű rendszerben annál fejlettebbnek értékelhető egy ország intézménye, minél gyorsabb vagy olcsóbb a használata. Például hány napig tart egy ingatlan bejegyzése a közhiteles nyilvántartásba és ezért mennyit kell fizetni?


A Doing Business adatbázisból általam készített radarernyő közepén az egyes szempontokból legfejlettebb ország értéke áll (0% fejlettebb nála), a szélén a legfejlettlenebb (100% fejlettebb nála). A zöld vonal Magyarország gazdasági teljesítményét jelöli: a 41. legfejlettebb gazdasággal az országok 23%-a előzi meg. A piros radarvonal a magyar vállalkozásokat körülvevő gazdasági intézmények fejlettségét mutatja. A legrosszabbul (a zöld körön kívül) a kisebbségi tulajdonosok befektetői védelmében és a hatósági eljárásaink fejlettségében állunk, viszont a magyar hitelintézeti rendszer a gazdaság átlagánál is fejlettebb (a zöld körön belül).

Mi a lényeg? A döntően magyar magántulajdonú gazdaság ma már sokkal fejlettebb mint a döntően állami gazdasági intézményi környezete.

Régebbi egyperces áttekintések: A boldogság és az anyagi jólét kapcsolata, a világ jövedelem-megoszlása, hazánk gazdasági szabadsága.

Isten Légiereje: Fordulj Jézushoz!

Az Isten Légiereje egy olyan anonim pilótákból álló amerikai non-profit szervezet, ami Jézus szeretetéről juttat el rövid, pozitív üzeneteket az amerikai városok egére. Egy ilyen epcoti akciójukról számol be a Boing Boing.

A céljuk, hogy minél több ember megálljon és az ég felé forduljon. Akit megérint a szent füst, elküdlheti élményét a szerzőknek. Ilyen egyszerű.

Verseny az egészségügyben

A Kormánytól független Gazdasági Versenyhivatal vitaanyagot tett közzé a verseny lehetséges módjáról az egészségügyben. "A verseny lehetőségei és korlátai a szabályozott egészségügy piacain - egy modellváltáskor figyelembe veendő szempontok" alcímet viselő vitaaanyag az első olyan közpolitikai elemzés, amely az egészségügyi rendszerre egy olyan piacként tekint, ahol vevők és eladók, kereslet és kínálat találkozik. Az anyag legnagyobb erénye, hogy az egészségügy finanszírozási modellje helyett a gyógyító és egészségmegőrző szolgáltatások előállítására és igénybevételére koncentrál. Véleményeket egy hónapig lehet küldeni a GVH honlapján megadott címre.

Aktadaráló mókuskerék

Tom Ballhatchet, a Central Saint Martins College of Art and Design hallgatójának nagyszerű Hamster Shredder alkotása közönségkedvencé vált a neten: a hörcsögmeghajtású papírdaráló egyenesen az alomba aprítja az iratokat. Azoknak a szerencsés magyar befogadóknak, akik ismerik Eszterházy Péter Termelési regényének hörcsögeit és a magyar közigazgatás szürke hétköznapjait garantált a katarzis-élmény.

"Mennyi, látnivaló, mennyi érdekes és kitűnő ember! Itt van rögtön két roppant érdekes személyiség, Giacomo és Beverly pajtás, a két gazdasági tanácsadó a Peck elvtársnál, a két aranyhörcsög. Fazékban tartják őket, melyet újságpapírral béleltek, rendszerint Népszabadsággal⁹; nem is bírt a két kis hörcsög onnét nagyon kimászni. Most nyiffognak, murrognak, mocorognak, zavarja őket ez a nagy füst. Bármilyen szintű értekezleten érthetően vonzónak tűnt Beverly pajtás tartózkodó, bár kissé szögletes okossága; Giacomo pedig varázslatosan tudott vigyorogni. Az elvtársak, ha a sokmindenféle elfoglaltság mellett volt idejük, szerették őket".

"A kis aranyhörcsög a fejét csóválva elégedetlenkedik. Jaj, ha csak egyszer eltalálnám a VIRTUST. Nyilván már a legelején is tudta a folytatást, a ripők. No, de fordítsuk meg: amit eltalálok, legyen az a virtus …"

Versenyképességi vita

Reményeim szerint a Versenyképességi Kerekasztalban termékeny vitát sikerül generálni Magyarország versenyképességének visszaszerzéséről. A vita beindításához a magam részéről egyelőre egy Wikipédia szócikket (pontosítsuk a fogalmat!), egy linkgyűjteményt (gyűjtsük az érveket!), és egy vitaindító cikket (Még meg sem száradt a minta) készítettem, ez utóbbi ma jelent meg a Magyar Narancsban, és hamarosan kibővített változata olvasható és kommentálható lesz a neten is.

Waking Up

Alul a víz, felül a gálya: népek és államok jogai

Az elmúlt napokban két, az emberi jogok egyetemességével kapcsolatos hír is felkeltette a figyelmemet: egyrészt láthatólag az emberi jogokat nem tisztelő államok fogságába került az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, másrészt megjelent egy globális felmérés, ami szerint az ilyen államok polgárai azt is helyeselnék, ha durva emberi jogsértéseket az ENSZ akár katonai erővel is megakadályozná. Ebben a helyzetben a kérdés tovább élesíthető: az emberek vagy az államok jogai előbbre valók? Mi a helyzet akkor, ha egy állam polgárai helyeslik más államok fegyveres beavatkozását, akár a saját államukkal szemben is?

Nos, az Emberi Jogi Tanács tovább radikalizálja a helyzetet, 57 iszlám ország támogatásával Pakisztán javaslatára kiadott egy olyan értelmezést, miszerint "a szólás szabadságát felelősséggel kell alkalmazni", és az törvényben korlátozható, különösen, ha azt vallások, még különösebben az iszlám lejáratására akarnák használni. Ahogy az FP Blog írja, különösen széppé teszi az állásfoglalást az, hogy a zsidó vallást rendszeresen gyalázó államok is megszavazták a fülöp-szigeteki, mexikói és dél-afrikai demokráciákkal együtt. A vita tovább radikalizálódik: az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa nem csak az emberi jogok egyetemességét, de abszolút jellegét is vitatja. A kérdés most már tényleg az, hogy "ha bár felül a gálya, alul a víznek árja", ki is az ENSZ-ben az úr?

Houdini előkerül

A világszerte ismert hazánkfia, a Budapesten Erich Weiss néven született Houdini halála után majdnem egy évszázaddal is képes megmoz- gatni az emberek fantáziáját. Az idei évben új lendületet kapott a megmérgezésének szóbeszéde, és tisztelői a nagy szabadulóművész exhumálását követelik. A washingtoni Smithsonian archív fotókból készült diasorozattal és rövid életútismertetővel idézi fel a nagy illúzionistát. (Forrás: BoingBoing).

Ki lehet-e erővel kényszeríteni az emberi jogokat?

Sok vita folyik arról, hogy egyetemes érvényűek-e azok az elvek, amelyeket az ENSZ alapítói megfogalmaztak, vagy ezeket annak függvényében kell alkalmazni, hogy az ENSZ tagjai mit gondolnak ezekről. Az ENSZ-ben a liberális demokráciák, amelyek feltétlen védelmet adnak az emberi jogoknak, nincsenek többségben, és ezért az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa nem is alkalmas céljainak ellátására. Szóval, az emberi jogok erőltetése, és az egyetemes jogokra hivatkozó beavatkozások a Nyugat hegemonisztikus törekvéseit, vagy valóban az emberek igényeit tükrözik?

A Chicago Council új jelentése szerint azok a kormányok, amelyek a belügyekbe való beavatkozással vádolják az egyetemes elveket számon kérőket, nem élvezik a népek támogatását. Tizenkét, nagyon különböző országban végzett közvélemény-kutatásban tették fel azt a kérdést, hogy "az ENSZ Biztonsági Tanácsának felelős-e azért, hogy felhatalmazást adjon erő alkalmazására az adott ország akaratával szemben akkor, ha ezzel súlyos emberi jogsértéseket, például népirtást akadályozhat meg". A kutatásban Kína, az Egyesült Államok, Palesztina, Örményország, Izrael, Lengyelország, Franciaország, India, Argentína, Oroszország, Thaiföld és Ukrajna lakóit kérdezték meg, akik ebben a sorrendben értettek egyet azzal, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának be kell avatkoznia. A legtöbben Kínában (76%) értettek egyet, a legkevesebben Ukrajnában (40%), a legkisebb különbség a határozott igen és a nem válasz között pedig Franciaországban volt (54% - 39%), vagyis az állítással minden országban a nagy többség egyetértett.

Ennél több országban ugyanezt a kérdést feltételes módban tették fel, vagyis a Biztonsági Tanács mérlegelésére bízva az erő alkalmazását. Így már a franciák 85%-a is egyetértett (14% ellenezte), és még Thaiföldön is 62% mondott igent. Ezt a kérdést nyolc afrikai országban is feltették: a különböző országokban 80-47% között változott az egyetértők aránya, és egyedül Angolában volt alacsony, 37%-os a nemmel válaszolok aránya. (Ez persze érthető, hiszen Nyugat-Afrikában az ENSZ csapatok is követtek el emberi jogsértéseket, és tömegesen erőszakoltak meg nőket).

Engem ez a felmérés abban erősít meg, hogy az emberi jogok egyetemesek, és az emberek alapvető szabadságvágya minden kontinensen azonos. Érdekes adalék ez a Darfurról, Koszovóról, Ruandáról, Afganisztánról, Irakról, Iránról, Boszniáról folyó diskurzushoz.

Európa újra vezet a tőzsdei kapitalizációban

A múlt hét végén az európai tőzsdék összesített kapitalizációja, vagyis a tőzsdei szabályozott piacon kereskedelmi forgalomban lévő tőkét megtestesítő értékpapírok összértéke (a moszkvai és a feltörekvő kisebb kelet-európai piacokat is ideértve) az első világháború óta először szárnyalta túl értékben az Amerikai Egyesült Államok tőzsdéinek összesített kapitalizációját a Thomson Financial Data üzleti adatszolgáltató társaság szerint. Az európai kapitalizáció összértéke $15720 milliárd / €11819 milliárd, ami 80 milliárd dollárral haladja meg az amerikai értéket. Sok tényezőnek köszönhető ez az eredmény. Egyrészt az Enron-botrányt követően az amerikai szabályozás politikai szempontból túlzottan szigorúvá vált, vagyis Európa a piac szabályozásának minőségében átvette a vezetést. Másrészt sok szkeptikusa dacára az euró igazi sikertörténetté vált, és nyolc év alatt mesterséges regionális valutából igazi világpénzzé kezdett válni. Harmadrészt az első világháború előtti időszakhoz hasonlóan nyitottá vált a világgazdaság, és ebben a környezetben a tőzsdék világméretű versenyben vannak a tőke kiszolgálásában. A múlt hét nem csak a számokban volt gazdaságtörténeti mérföldkő, hanem szimbolikusan is: március 30-án jelent meg az első kínai kibocsátó a frankfurti tőzsdén. Forrás: Financial Times, Deutsche Börse.

Budapest versenyképessége

Akár ki akarjuk mondani, akár nem, egy ország versenyképességét döntően befolyásolja a nagyvárosainak versenyképessége. Mind a külföldi befektetők, mind a nemzetközi kereskedelem olyan városokban zajlik, amelynek infrastruktúrája erre alkalmas, és az ilyen tevékenységben részt vevő emberek számára elfogadható munkakörülményeket teremt. Különösen igaz ez Magyarországon, ahol az ország bruttó jövedelmének a fele legalább statisztikai értelemben a fővároshoz köthető.

A Mercer 215 világvárost vizsgált abból a szempontból, hogy külföldi munkavállalóknak, vállalkozóknak mennyire jelent minőségi állomáshelyet: milyenek az iskolák, közszolgáltatások, a minőségi piaci szolgáltatások. Azt hiszem, az senkit nem lep meg, hogy Budapest nem szerepel a világ vagy Európa első öt városában, annál fontosabb a szempontunkból, hogy két órányira tőlünk egy igen erős versenytársunk van: Bécs, amelyik a világversenyben és az európaiban is a harmadik helyet szerezte meg Zürich és Genf előtt. Holtversenyben harmadik helyen áll vele Vancouver (az angolszáz sajtó kedvenc városa) és ötödik helyen Auckland. Bécs további nagy előnye, hogy kiváló adottságai ellenére egyáltalán nem túl drága, nincsen benne a világ tíz legdrágább városában, amit egyébként Oslo, Párizs, Koppenhága, London és Tokió vezet. Budapest a 74. a listán, Prága a 72., Varsó a 85., és Ljubljana a 80. Mi magyarok szeretünk messzire menni "gazdasági csodákat" keresve, pedig a világ egyik legsikeresebb országa a szomszédunk. Na persze, ők csak a labanc sógorok.

Jegyellenőrök és a biztosítás alapjai

A Freakonomics blog egy furcsa árazási problémát kihasználó vállalkozást mutat be. Mumbaiban (amit a legtöbben még Bombay néven ismertünk meg a földrajzkönyvekben) olyan magas a metróbérlet ára a bírsághoz képest, és olyan alacsony a jegynélküli utazáson való lebukás valószínűsége, hogy megéri a jegyvásárlást biztosítással helyettesíteni. 500 rupiáért lehet egy olyan fogyasztói klubban tagságit venni, ami a bizonylat ellenében megtéríti a bírságot, ha elkapnak az ellenőrök. Így olcsóbban lehet a kiterjedt metróhálózatot használni. Lévén, hogy a tagsági olcsóbb a bérletnél, egy igazi arbitrázs-lehetőség nyílott a rosszul árazott tömegközlekedési díjak és bírságok rendszerében, amit egy biztosítási termékkel ki lehet aknázni. Link: Foreign Policy Blog.