Termékenység a fejlett országokban

A Demography Matters Blog elemzi az OECD legújabb termékenységi rátáit, pontosabban a 15-49 év közötti nők gyermekeinek a számát. Egy ország demográfiai helyzetének egyik legfontosabb, egy népesség reprodukciós képességének talán legfontosabb mutatója a termékenységi ráta. Noha tudjuk, hogy a fejlett országok népessége elöregedik, és a demográfiai adatok rosszak, az ábrák sokkal megrázóbbak mint gondoltam volna. 1970 és 2006 között az OECD országok termékenységi rátája a 2,7 körüli értékről jóval a népesség reprodukciójához szükséges szint alá, 1,6-ra csökkent. A meredek csökkenés alól nincsen kivétel, az egyes országcsoportok között jelentős különbségek vannak.

Az angolszász országok szintje a 2 körüli értékhez konvergált, noha a különbségek jelentősek voltak, az időszak elején Írországban egy 15-49 közötti nőre 4 gyerek jutott! Érthető, hogy ezekben az országokban a növekedés üteme, és a társadalombiztosítás sem okoz nagy fejfájást. Az északi országok (bal ábra) szintje eltérően mozgott, de a reprodukciós szintet megközelítő értéken stabilizálódni látszik, Izlandon pedig azt meg is haladja.

Az európai kontinensen jelentősek a különbségek (jobb oldali ábra). Németország, Ausztria és Svájc az 1,3 körüli szinten áll, amit a demográfus szerző már a "termékenységi csapda" tartományba sorol: ezen a szinten már egy emberöltő alatt nem lehet fordítani, vagyis a bevándorlás nélkül a népesség gyors fogyásnak indul. (Ne feledjük, hogy néhány év ingadozása elvileg "behozható", például, ha a nők később, de ugyanannyi gyermek szülnek, mint a korábbi időkben). Egyes országokban enyhe növekedés mutatkozik, a növekedés pedig részben a sokgyermekes bevándorlóknak köszönhető (például Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban).

Az igazán drámai képet a mi régiónk mutatja. Ugyan egyes mediterrán országok (Portugália, Olaszország, Spanyolország, Görögország) termékenységi szintjének zuhanása is nagyon meredek, de a görbe legalább konvex, vagyis úgy tűnik, mintha nem a nulla felé zuhanna. A kelet-európai országokban a görbe zuhan és konkáv, vagyis nem látszik a mélypontja sem (bal alsó ábra, a rózsaszín vonal Magyarország). Ami talán gazdaságtörténeti szempontból is egyedülálló jelenség, hogy ezek az országok gyors gazdasági növekedés mellett produkálnak elképesztő negatív változást. A népességnövekedés egyik feltétele a hosszú távú gazdasági növekedésnek, addig a népességfogyás hosszú távon szinte biztosan gazdasági hanyatláshoz vezet. Ami különös, hogy a gazdasági növekedés elvileg megteremthetné a népességnövekedés anyagi feltételeit, addig ezekben az országok egyre kevesebb aktív korú emberrel egyre nagyobb jövedelmet állítanak elő. A régiónk különböző pályán, de gyakorlatilag pontosan eljutott az osztrák-német-svájci szintre: vagyis kezdi magát befészkelni a termékenységi csapdába. Magyarország az időszak nagy részében a legalacsonyabb termékenységi rátával rendelkezett, az utóbbi időben a csehek múltak bennünket alul. Talán a nagyarányú erdélyi és vajdasági bevándorlásnak köszönhetjük, hogy a népességfogyás negatív hatásait még alig érzékeljük.

Az igazán nagy probléma akkor jön, ha ez a fantasztikus gazdasági teljesítményt nyújtó, de utód nélküli korosztály megöregszik. Ahogy a Demography Mattters írja: ezekben az országokban a közpolitika formálóinak igazán aggódniuk kéne.