A Kiotói egyezmény célja az volt, hogy a nyolcvanas évek sikeres amerikai savaseső ellenes intézkedésinek mintájára a világ kvóták allokálásával, és a kvóták kereskedelmi jogával csökkentse az üvegházhatást okozó szén-dioxid-kibocsátás növekedésének mértékét. Általános nemzetközi megdöbbenést keltett, hogy az Egyesült Államok végül Oroszországhoz hasonlóan kimaradt az ENSZ égisze alatt megkötött, egyébként nem túl sikeres egyezményből. Politikai értelemben ezért áttörésnek nevezhető, hogy Obama elnök előterjesztésére az amerikai képviselőház, 44 elnökpárti demokrata ellenszavazatával, és 8 republikánus átszavazásával megszavazta, hogy az Egyesült Államok is vezessen be szén-dioxid kvótákat. Amennyiben a szenátuson is átmegy a javaslat, elhárul a Koppenhágai csúcs előtti legnagyobb akadály.
Sajnos ezzel annak az esélye is megnőtt, hogy a nemzetközi politikai kompromisszum a Kiotói Egyezmény valamilyen javított kiadása lesz, ami az EU számára volna politikai siker, hiszen pont mi vezettük be és hirdettük ezt a rendszert. Sajnos a kiotói mechanizmus Európában is teljes kudarcnak tekinthető: nemhogy csökkent volna, de nőtt mellette a szén-dioxid kibocsátás. Vannak, akik azt mondják, hogy ez a probléma orvosolható a rendszer finomhangolásával, de én azokkal a közgazdászokkal értek egyet, akik szerint a kibocsátás közvetlen adóztatásával lehetne elérni a kitűzött célokat a legbiztosabban és a legolcsóbban.
Korábban: Nőtt az EU szén-dioxid kibocsátása
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
View Dániel Antal's profile
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése