2005 Magyarország - a legjobbak

És most lássuk, mit jót hozott a vasúti törvényen kívül a 2005-ös esztendő! A tavalyi értékeléshez hasonlóan is a zenével kell kezdeni, mivel ebből a szempontból különösen gazdag évet tudhatunk magunk mögött. Az év koncertje számomra minden kétséget kizáróan a dEUS fellépése volt a Wiener Arenában. A belga indie zászlóshajója tavaly lépett fel hosszú hallgatás után először, és idén egy nagyszerű, érett új lemezzel, a Pocket Revolutionnel rukkoltak ki. A lemezen az Ideal Crash-hez hasonlóan nagyszerű dalok szerepelnek (The Real Sugar, Include Me Out), és az összkompozíció is megközelíti a zenekar fénypontját jelentő Worst Case Scenariot. A legnagyszerűbb azonban a az volt, ahogy 16 év dalaiból egy teljesen friss, tökéletes színpadi kompozícióval előadott, katartikus élő műsorral tértek vissza.
Az évben a független színtérhez kötődő szinte minden zenekar adott ki lemezt, nagyon vegyes eredménnyel. A Sleater-Kinney és a Dandy Warhols produkciója számomra értékelhetetlen volt, a Pavement reissuek izgalmasak, de nem újak. Nagyszerű dEUS Pocket Revolutionje, de azt hiszem, hogy az év lemeze cím a csendes texasi American Analog Setnek jár. A régi rajongók örülhetnek, az új lemez a Promise of Love kitérője után a zenekar első három lemeze által kitaposott útra tér vissza. A Born Under Cusp talán az eddigi legjobb számuk, az instrumentális (Theme From) Everything Ends szintén az év legerősebb számai között van. Az Amanset új honlapja a a legjobb zenekari honlap címért a deus.be oldallal küzdhet meg. A Set Free albumot kézbe véve az év legszebb számait a legszebb külsőben kapjuk meg. Méltó válasz a lemeziparnak – ezt a lemezt nem érdemes letölteni a netről, meg kell venni.
A hazai szcéna idén sem borult virágba. A nyáron elbúcsúztattuk egy jó koncerten az Annabarbi zenekart, az ősszel pedig tényleg elementáris erővel, de kissé túleffektezett gitárokkal jött vissza az Amber Smith.
Az indienél maradva idén láthattuk a mozikban Az állomásfőnök (The Station Manager) című filmet, ami legalább egy évtizede a legkiválóbb hozzánk eljutott amerikai független film. Thomas McCarthy első filmje egyébként a kategóriájában szinte minden jelentős nemzetközi díjat besöpört. A 134 centi magas Fin testi fogyatékosságával egy vasútmodell-boltban, a vasútörültek különc világában él. A bolt tulajdonosa hirtelen halála után a boltot felszámolják, de Fin örököl egy elhagyott vidéki mellékvonali állomásépületet. A beköltözéskor az állomás előterén találja Joe-t, a puerto ricói hot dog árust, aki beteg édesapját helyettesíti a boltban, és kis híján elüti a kávéért siető, szórakozott Olivia, a környéken egyedül élő középkorú művésznő. Innen minden adott a legbeváltabb indie recept szerinti kamaradrámához: három pozitív hős, problémákkal és méltósággal, nagyszerű, a filmhez komponált instrumentális indiezene, két mellékszereplő és két mellékhelyszín. Szép, feszes, drámai, mélyen megható és hiteles alkotás, amely nem lép új ösvényekre, hanem az amerikai független film kitaposott ösvényén hoz létre remekművet.
Számomra az idei év biztosan nem az irodalom és a képzőművészeté volt, kevés kiállításra jutottam el és kevés új regény kötött le, úgyhogy az év könyvei számomra az ismeretterjesztő kategóriából kerütlek ki.
Az idén szomorúan megbicsaklott európai alkotmány eszméjéhez bizony nem rossz felidézni, hogy az Unió polgárainak elődei vagy kétezer éven át nagyjából ugyanazt tartották törvényesnek és igazságosnak, ezért valami csak összeköt bennünket, ehhez pedig nagyszerű könyv A római jog Európa történelmében Peter Steintől (íme Hamza Gábor méltatása az ÉS oldalán). Az Elmék harca (a második világháború kódfejtőinek története) szintén lebilincselően izgalmas, és az információk felhasználását és kezelését jobban átgondolva páratlanul tanulságos olvasmány volt. (Visszatekintés: a 2004. év értékelése»»»)

Az év legjobb zenéi 2008-ban, 2007-ben, 2006-ban, és 2004-ben.