

Na, lassan végére érek az évértékelésnek, tavaly, tavalyelőtt volt az év filmje is, ez most egyértelműen Tom Barmané az
Any Way the Wind Blows című filmjével, amit Budapesten a flamand filmfesztiválon mutattak be. Tavaly Tom Barman a
dEUS-szal volt az év visszatérője a zenei életbe, ez a film a zenei karrier újrakezdése előtt készült. A soundtrack önmagában nagyszerű, a Summers Here nyitószám zseniális.

Az év legjobb kiállítása az International Center of Photographyban a
Snap Judgements volt. Fantasztikus képek, amelyek egészen megváltoztaták szegényes, elavult és közhelyes Afrika-képemet.
A kortárs afrikai fényképészek kiállítása lenyomta a várva-várt második Fotó- és Videó Triennálét is, bár az is nagyszerű volt, de az
Ecotopia témával nekem talán túlzottan politikus.
Az év legkiválóbb alkotása pedig számomra a
Jump volt
T. Kelly Masontól és
Diana Thatertől , amit a
Whitney Biennálén láttam, és azt hiszem, ez az alkotás szeretette meg velem a videó műfaját, amit eddig mindig eléggé idegenkedve néztem. A neostrukturalista film annyira lenyűgözött, hogy külön ezért egyszer újra befizettem az egész kiállításra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése