2004 Magyarország - a legjobbak

Természetesen a 2004 Magyarország is véget kell érjen egyszer, így lássuk, mi az, ami ebből a rövid számadásból kimaradt év közben! Akik hozzám hasonlóan Budapesten töltötték az év nagy részét, két fantasztikus koncertélményben biztosan osztozhattak velem: márciusban a texasi Explosions in the Sky az A38 hajón, novemberben az Enablers és a Durgas a Sark Presszóban nyújtott felejthetetlen produckiót a független zenék rajongóinak. Az Enablers valami egészen különös dolgot művel iszonyatos zajjal és átütő spoken words-zel, az Subtle Plague+Drastic Measure = Durgas képletre épülő zenekar lelkesedése,szíve és networkje nélkül pedig talán már Budapesten meg is halt volna az élő zene. Ősszel Koronczi Endre és Gyenis Tibor lélegzetelállítóan bátor és személyes kiálllítása, a Basic volt számomra az év képzőművészeti eseménye a Budapest Galériában Baán András kurátor segítségével, amely vizuális elemezte azt a személyes narratívát, amit a két művész identitásának tekinthetünk. Gyönyörű, költői és az évszakhoz illő volt Vándor Csaba madereledelből készült Szent Ferenc szobra a Ferenciek terén a Pont:Itt:Most ideiglenes köztéri alkotások programjában. Két nagy visszatérő lemezére bulizhattunk, és képzelhettük el, hogy a plafon is leszakadt volna, ha mindez tíz éve jelenik meg: a Jon Spencer Blues Explosion Damage albuma és a Beastie Boys To the 5 Boroughs albuma tökéletes produkciók, de sajnos kevés újdonsággal bírnak. Ezért idén a legjobban a tavaly megjelent Cardigans album, a költői, és három tökéletes számot (Communication, For What It's Worth, Live and Learn) tartalmazó Long Gone Before Daylight dobott fel. Nina Persson nem csak a nemzetközi indie legkedvesebb és egyik legjobb hangú énekesnője, de vitán felül a legerősebb költő a színtéren. Az irodalomban szintén nagy nevek léptek vissza saját műveik árnyékába: Paul Austertől Az orákulum éjszakája, V.S. Naipaultól a nagy összegző Fél élet második fele, a Magic Seeds nem hoztak katartikus élményt a korábbi könyvekhez képest. Számomra így számomra Bernard Schlink magyarul is megjelent Der Vorlesere (A felolvasó; The Reader) lett az év könyve, ami egy egyszerű nyelven írt, megrázó szerelmi történetbe emeli el a Holocaust lényegét a megszokott irodalmi diskurzusból. A moziban a pálmát egyértelműen Neil LaBute ötödik filmje vitte el, aki gender ügyekben alapvető kegyetlen első filmje, a Férfitársaságban kifordításával, most sokkal trükkesebb és majdnem hasonlóan drámai kifordításával, a Faragjunk férfit (Shape of Things) című művel mutatta meg, hogy hova vezet, ha a nemek háborújában a nőknek áll a zászló. És ha már háború, nem csak az év, de minden idők talán legjobb dokumentumfilmje is idén jelent meg hazánkban, a Robert McNamara visszaemlékezéseiből, Philip Glass zenejével készült A háború ködében Errol Morris rendezésében. McNamara a Harvard legfiatalabb üzleti tanársegéde, katona, a vietnami háború hadügyminisztere majd a Világbank elnöke, ma a harmadik világ szegénysége ellen küzdő szervezetek aktív alakja. Visszaemlékezései a politikai és személyes felelősség kérdését állítják a film középpontjába, és abban az évben, amikor egy Moore nevű bugris "dokumentumfilmje" a sláger, különösen fájó, hogy még egy tisztes kritikát sem kapott Morris remekműve idehaza. A kiemelt alkotók és alkotások biztosan nem okoznak csalódást 2005 elején sem, de lássuk, mit hoz a jövő. Mindenkinek boldog új évet, viszlát a következőben!

Az év legjobb zenéi 2008-ban, 2007-ben, 2006-ban, 2005-ben.