Az év legjobb könyvei

Mióta van honlapom, van ez az év végi értékelés, persze egyre kevésbé vagyok up-to-date kultúrafogyasztó, ezért a valódi éves termésből nincsen értelme választani.

2002-ben Bostonban egy barátom ajánlotta ezt a könyvet azzal, hogy „varázslatos”, amikor az iráni demokrácia lehetőségéről beszélgettünk. Idén év elején olvastam el, és szinte biztos voltam benne, hogy jobb könyvet nem fogok az évben a kezembe venni. Az év legjobb, legszebb, legmeghatározóbb regénye Amin Maalouftól a Szamarkand.

A Szamarkand története a 13. században kezdődik Khajjámmal, aki szerelmes verseket írt, és egyszerre hordozta a középkori Európa és az iszlám műveltségét, a történet pedig a 20. században ér véget. Szabadság, szerelem, a civilizációk békéje.

A Szamarkand meghatározta ezévi érdeklődésemet, úgyhogy nem meglepő, ha az év dokumentumkötete kapcsolódó témájú lett, Stephen Kinzertől az All the Shah's Men. Kinzer a nemrégiben kutathatóvá vált archívumokból rekonstruálta, hogy a brit és az amerikai hidegháborús hírszerzés, elsősorban a CIA miként működött közre az iráni demokratikus kormány megdöntésében. Mindkét könyv megerősít abban a hitemben, hogy ha valahol, Iránban lesz demokrácia, úgyhogy erről a témáról jövőre is biztosan sokszor lesz szó itt.

2005-ben Peter Steintől A római jog Európa történetében és az Elmék harca Stephen Budianskytól volt a két kedvenc könyvem.

2004-ben Bernard Schlinktől a Felolvasó volt a kedvenc évi olvasmányom.