Szégyen

A Flamand Rádiózenekar Bartók- és Ligeti-koncertjét Belgiumban egy roma család képével reklámozták. Nem csak a Belgiumi Magyarok Szövetsége kérte ezt ki magának. Nagykövetünk az ügyet diplomáciai síkra terelte, és magyarázatot kért (szerencsére kapott is!) a flamand kormánytól. Nagykövetünk azt sem értette, hogy mi köze van Bartóknak és Ligetinek a cigányokhoz és a cigányzenéhez.


Az Index.hu a brüsszeli Magyar Kulturális Intézet vezetőjétől már nem kevesebbet idéz, mint hogy „a minket irritáló fénykép… valami Európán kívüliséget, elmaradottat, reménytelenül nem modernet sugall. Olyasmit, amivel nem akarunk azonosulni a külföld felé”. És ez még mindig semmi. Petőcz György írása a mai napig megtalálható a Magyar Kulturális Intézet honlapján a sokat mondó Malőr címen. „Hát így állunk ma Európában, az identitásokért és imázsokért folytatott kulturális küzdelem frontjain” - zárulnak az igazgató szavai. Nekem még egy mondat hiányzik.

Koszovói ping-pong diplomácia

A ping-pong diplomácia az 1970-es években vált kifejezéssé, amikor a Kínai Népköztársaságot el nem ismerő Egyesült Államok csapata asztaliteniszt játszott a népi kínaiakkal, majd ezen sportdiplomáciai esemény elvezetett Nixon elnök történelmi látogatásáig. Van némi ironikus humor Koszovó egyébként nem túl rózsás helyzetében. A függetlenségét bő egy hete kinyilvánító egykori jugoszláv tartománynak Oroszország és Kína vétója miatt egyelőre nincsen esélye az ENSZ-tagságra, a sportdiplomáciában megkezdődött a közeledés: a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség elfogadta a koszovói válogatott jelentkezését a világbajnoki selejtezőre. És hol játszott először a koszovói válogatott? Dél-Kínában. Bár a dolgok jelen állása szerint a koszovói versenyzők nem indulhatnak a pekingi olimpián, de a a ping-pong diplomácia következő lépése (éppen az 1992-es ENSZ-embargó alatti ex-jugoszláv olimpiai küldöttség precedense alapján), hogy nem koszovói, hanem olimpiai zászló alatt mégis ott lehet néhányuk a játékokon. Kép: Etherhill.

Hasonló: A New Yorki Filharmonikusok koncertje Észak-Koreában
Frissítések: Talán mégis lesz koszovói csapat az olimpián?; Óriási sikert arattak a New Yorki Filharmonikusok Észak-Koreában.

Szabadon lebeg a forint

A mai napon a magyar monetáris politika legfontosabb lépését jelentették az elmúlt évekből: holnaptól megszűnik a forint árfolyamsávja. A portfolio.hu a szakmai közönségnek kiváló gyorsösszeállítást kínál a sáv történetéről. A lényeg: a forint-euro árfolyamot az euro-zónába való belépésünkig már csak a piac erői befolyásolhatják. Sem a svájci frankban eladósodott háztulajdonosk, sem az exportőrök nem is reménykedhetnek abban, hogy a saját javukra befolyásolják a nemzeti fizetőeszköz értékét. A forint árfolyama a hírre emelkedni kezdett. Ebből azonban még nem lehet hosszú távú következtetést levonni: az új rendszert a piaci szereplők csak holnap kezdhetik élesben tesztelni. Hasonló jelentőségű lépés 2001-ben a csúszó leértékelés eltörlése volt. Akkor azt írtam, hogy hosszú távon aligha képzelhető el piacgazdaság eltérített árfolyammal. Bármi is lesz a rövid távú hatása a mai döntésnek, 18 évvel a gazdasági rendszerváltás után nemzeti fizetőeszközünknek elengedett kézzel is meg kell állnia a világpiacon.

Magyarország 2007-ben: mit mutatnak a statisztikák

A tavalyi év messze legnépszerűbb blogbejegyzése az volt, amikor összegyűjtöttem a 2006. évre vonatkozó első, előzetes éves statisztikákat. Íme, az ezévi válogatás - így éltünk 2007-ben Magyarországon. Mielőtt a kemény anyagiakra térnénk, nézzük, hogyan éltünk tavaly.

Magyarország az egyre jellemzőbb, látványosan erőszakos cselekmények ellenére még mindig a világ békés országai közé tartozik. A Magyar Állam sok hiábja ellenére világviszonylatban elég jól működőnek tekinthető, sajtónk viszonylag szabad, és a korrupció szintje pedig csekély mértékben nő, de azért közép-európai viszonylatban nem vészesen magas. Ugyan a világ gazdag országai közé tartozunk, bennünket a pénz nem boldogít - nincs nálunk boldogtalanabb gazdag nemzet. A tavalyi év számomra jellemző hírei itt olvashatók.

Ahogy azt tavaly sejthettük, 2006. több tényező miatt egy demográfiailag nagyon kedvező év volt. Ma még nem látjuk a 2007. év statisztikáit, de a novemberi adatok alapján valószínűsíthető, hogy 21 ezerrel fogyott Magyarország népessége, és ezer lakosra nézve is valamivel kevesebb gyermek született mint tavaly (KSH pdf). A terhességmegszakítások és a magzati halálozások valamivel csökkentek, a csecsemőhalandóság valamivel nőtt az év során. A demográfiai helyzet azért nem drámai, mert Magyarországon ütemesen nő a bevándorlók száma, tavaly 154 430-ról 166 030-ra. A bevándorlás forrása a nemzetközi trendekkel szemben elősorban Európa, azon belül is Románia, Ukrajna és Németország, Kína és Szerbia-Montenegró, a menekültek száma és aránya elhanyagolható. (Magyar és angol demográfiai linkgyűjtemény, kép - Eszter - kérésére törölve).

A globalizáció fizikai folyamataiban való részvételünk a tavalyi évben tovább nőtt, és az emberek szintjén is egyre jobban bekapcsolódunk a világ életében. Tavaly 3 százalékkal több külföldi járt hazánkban, mint a megelőző évben, ez 39,4 millió főt jelent, ami nagyon magas szám akkor is, ha sokan csak átutaztak az országon. A magyar lakosságra 17,3 millió külföldi utazás jutott, ami 4 százalékkal magasabb az előző évi átlagnál (KSH pdf). Mindez szépen illeszkedik azokba a globalizációs trendekbe, amelyekről szeptemberben beszéltem (Globalizáció és mobilitás). Linkek: bejegyzések a világról.

A tavalyi évben talán minden magyar ember számára érezhető vált a klímaváltozás probélmája. A Kárpát-medence speciális mikroklímája miatt tavaly volt a legmelegebb évünk, mióta mérjük, de világszerte se sokkal maradtunk el az 1998-as rekordtól. Miközben Magyarországon pokoli meleg volt a nyáron, szeretnénk még több szén-dioxidot kibocsátani. Szervezetünket, a bennünket körülvevő flórát és faunát, de épített környezetünket is nagyon megviseli az egykre inkább mérsékelt égövi sivatagira emlékeztető klímánk. Blogomban számos egyéni, illetve közösségi cselekvési lehetőségre próbáltam felhívni a figyelmet.

A 8 százalékos infláció, vagyis átlagos fogyasztói áremelkedéshez képest átlagosan 4,3 százalékkal csökkent a keresetek reálértéke. Ez azt is jelenti, hogy a nettó keresetek 2,8 százalékkal nőttek. Magyarországon 749 ezer ember dolgozott a költségvetési (állami és önkormányzati) szférában átlagosan bruttó 206 206 forintért és 1 millió 933 ember pedig a magánszférában átlagosan 177 400 forintért. Az átlagos nettó kereset tavaly 114 100 forint volt (KSH pdf). A hosszú évtizedek óta tartó infláció legkézzelfoghatóbb jele, hogy az 1 és 2 forintos érméket idén márciusban kivonják a forgalomból.

Magyarország GDP-je, vagyis bruttó hazai terméke (ami némi módosítással a nemzeti jövedelemnek felel meg) a tavalyi évben 1,3 százalékkal növekedett (KSH pdf). Ez azt jelenti, hogy ugyan összességében valamit nőtt a nemzetgazdaság, de a világgazdaság szinte minden régiójától elmaradó mértékben. Magyarország leszakadása a nála fejlettebb negyven ország nagyobbik részétől nőtt, és Szlovákia vagy utólért, vagy lehagyott bennünket az árakkal korrigált egy főre jutó bruttó hazai termékben.

A magyar gazdaságot továbbra is a világviszonylatban is igen fejlett iparunk tartja életben. Az ipar éves szinten körülbelül 8,1 százalékkal nőtt (KSH pdf), jelentősen csökkent a bányászat, elsősorban a csökkenő ütemű útépítések miatt, a dohánygyártás és a textilipar teljesítménye. A legnagyobb növekedést a járműgyártás produkálta, 25,6%-kal, ezt követte 13,3 %-kal a villamos gép és műszergyártás. A világpiacra termelő magyar ipar fejlődése a magas hozzáadott értékű termékek (pl. Audi motorok) jelentős, és a kis hozzáadott értékű szektorokban állt be csökkenés. A jó ipari teljesítmény-adatok mögött egészséges és jelentős termelékenység-növekedés áll, vagyis miközben az ország versenyképessége stagnál, vagy romlik, az iparé inkább nő (kép: Audi Hungária)

A mezőgazdaság minden bizonnyal nagyszerű évet zárt 2007-ben a brutális aszály, illetve a tavaszi fagykár ellenére is. Az agrártermékek ára 38,1% százalékkal magasabb az előző évinél, a növényi terményeknél a növekmény 62,5 %, az állati termékeknél 11,8%. A mezőgazdaság minden jelentős költségtényezője ennél jelentősen kisebb mértékben növekedett. (KSH pdf) Vagyis aki tud védekezni az egyre szélsőségesebb és szárazabb klímánkkal szemben, az vélhetően elég jól járt.

A magyar gazdaság versenyképes- ségével kapcsolatban meglehetősen ellentmondásos kép rajzolódik ki (vitacikkem: Még meg sem száradt a minta). Amíg az állam szerepe a gazdaságban inkább rontja, mint javítja a magyar gazdaság világpiaci sikerének esélyeit, addig a vállalkozások mégis elég szépen helytállnak. A külkereskedelmi termékforgalom továbbra is negatív, de a behozatal csak néhány ezrelékkel marad el a kiviteltől (KSH pdf), vagyis a magyar vállalatok igenis találnak maguknak piacot. A versenyképességet legjobban a közpénzügyek állapota rontja, ami viszont jelentős részben a lakosság jólétét szolgálja. Ezen a területen a gazdaság számára kedvező, de a hétköznapi emberek számára kedvezőtlen változások történtek tavaly: a kiskereskedelmi forgalom összességében 3 százalékkal csökkent (KSH pdf).

Korábban: 2006: mit mutatnak a statisztikák?

Álújságírók újra

Amikor a vasút körül feszült a helyzet, sokféle fegyvert fordítanak ellenem is azok, akik új helyzetet akarnak teremteni. 2005-ben egy korrupt álújságíró indított cikksorozatot ellenem a Figyelőben és a Napi Ászban (!), ami aztán lecsengett, sőt, a Figyelő főszerkesztője később személyese kért tőlem bocsánatot. 2008. elején ismét elég nagy médiafigyelem közepette végzem a munkámat, és egy hasonló álújságírói cikk jelent meg rólam a Heti Válaszban. A vélhetően vasutas anonim szerző féligazságokra épülő cikkének legbosszantóbb része, hogy a köztisztviselői pártsemlegességemet próbálja sejtetésekkel megkérdőjelezni. Ezen kívül egy viszonylag szórakoztató konspirációs elmélet főszereplőjének állít be. A cikk és a főszerkesztővel folytatott levelezésem itt található meg. A Heti Válasz olvasói még az olvasói levelemnek is csak az átszerkesztett változatát olvashatták, de állítólag nemsoká egy interjú formájában meghallgathatják a valóságot is. (Aki ismer, és olvasta a cikket, tudja, hogy még az életrajzi adatok sem stimmelnek - aki onnnan akar megismerni, az inkább térjen vissza erre a blogra...) Kép: MÁV archívum, Heti Válasz.

Helikopterről szórni a pénzt

Az Index a kormányfő mai, a megmaradt állami vállalatok egy részének kedvezményes, lakossági részvényeladását bejelentő beszédét egy nevenincs közgazdásszal értékeltette.

"Lehetne ezt egyszerűbben is csinálni: pakoljanak meg egy repülőt pénzkötegekkel, majd a magasból szórják szét a nép közé - ez volt az első reakciója a lapunk által megkérdezett, neve elhallgatását kérő közgazdásznak Gyurcsány Ferenc ötletére".

Továbbra sem fogok nyilvános belpolitikai vitákba keveredni, de a közgazdász-öntudat nem hagy nyugodni. A helikopterről (nem repülőről!) szórt pénz gondolata ugyanis egyik kedvenc közgazdászomtól, a Nobel-díjas Milton Friedmantől származik. A rendszerváltás után, vagy Nyugaton végzett közgazdászok makroökonómiai bevezető tárgyakon, esetleg elmélettörténet órán (a rendszerváltás előtt: a polgári közgazdaságtan története) hallhattak erről a klasszikus monetarista tézisről, amelynek semmi köze nincsen a kormányfő mai beszédéhez, és az egyébként nem értelmetlen receptet egyáltalán nem lehetne a mai magyar gazdaságban alkalmazni.

A pénzt helikopterről akkor célszerű szórni a kormánytól független jegybanknak, ha a gazdaság a likviditási csapdában van, vagyis a növekedési lehetőségek korlátozottak, a gazdaság nem nő, és egyúttal a nominális kamatszint nulla körül jár. Ez azt jelenti, hogy a pénznek nincsen időértéke, nem éri meg kölcsönadni, illetve kölcsönvenni sem, mert nincsenek új üzleti lehetőségek. Egy ilyen, igen ritka helyzetben jó és olcsó gazdaságpolitika lehet a pénzkínálatot növelni, a lehető legváratlanabb formában és transzmissziós mechanizmus útján, nehogy érdekcsoportok ki tudják használni, illetve a pénzkínálat növekedése nehogy azonnal infláció formáját öltse. A pénz helikopterről szórása annak a metaforája, hogy a pénznek váratlanul, és a végső fogyasztókhoz kell eljutnia.

A magyar gazdaság egyáltalán nincsen likviditási csapdában (liquidity trap), ráadásul ezt a fajta gazdaságpolitikai eszközt a kormány nem, csak a jegybank tudja alkalmazni. Legutoljára ehhez hasonló beavatkozásra Japánban volt példa, ahol az árak folyamatosan csökkentek, és a dezinfláció miatt a vállalatoknak nemhogy beruházni, de még a készleteiket tartani sem érte meg. A likviditási csapdában lévő gazdaságban a kamatszint nulla, mégsem akar senki beruházni, a gazdaság pedig stagnál. Sem a magyar gazdaság helyzete, sem a kormányfő által javasolt gazdaságpolitikai eszközöknek ehhez semmi köze nincs.

Jó volna, ha Milton Friedman nagyszerű, és a közgazdasági oktatásban általánosan használt metaforáját nem harcolná le a magyar belpolitika újságírás.

Indie koncertek Koszovóban

2003-ban a Durgas nemzetközi indie zenekar több koncertet adott Kosovska Mitrovicában. A koncertekre vegyes, illetve csak szerb közösség előtt került sor, az ENSZ és a KFOR békefenntartóinak felügyelete mellett. A legnagyobb koncertet a Ibar folyón átívelő, a két koszovói népcsoportot elválasztó és összekötő hídon tartották, ahol kétezer ember tudott békésen és boldogoan együtt szórakozni. Remélem, hogy a résztvevők fel tudják még idézni az öt éves emlékeket, és nem hallgatnak arra a püspökre, aki háborúba hívja őket.

Korábban: Durgas: Back to the Start.

Kibontott táj

Bukta Imre az egyik legkiválóbb élő magyar képzőművész. Kibontott táj című retrospektív kiállítása 2008. február 24-ig látható Debrecenben a Modemben. A kiállítás honlapján jó néhány alkotásának reprodukcióját lehet némi türelemmel végigböngészni, életrajza néhány további munkája pedig itt található meg. Bukta Imre a vidéki Magyarország és korunk magyar tájának legnagyobb festője. Aki eljut Debrecebe, ne hagyja ki!

Nincs többé Polaroid

2006-ban a fényképezőgépek, és most a hozzávaló papír gyártását is beszüntette a Polaroid. A fényképezésnek ezt az izgalmas mellékágát jelentő technika nem érte meg a hetvenedik születésnapját annál a cégnél, amelynek a neve eggyé vált vele. Remélem, hogy a gyártás jogát átadják kisebb cégeknek, mert sok lelkes fényképész és művész eszköztárából nem hiányozhat a különleges színképet adó, azonnal papírra dolgozó, megismételhetetlenül egyedi műveket létrehozó technika. Hír: Index. Kép: smallestbones

A szuverenitás szimbólumai a Balkánon

Koszovó pályázaton kívánja kiválasztani új nemzeti lobogóját. Mivel a tartomány azt állítja, hogy nem kíván Albániához csatlakozni, a függetlenségi harcok kezdetén használt albán sasos lobogók nem jöhetnek számításba. 2000-ben az akkori elnök, Ibrahim Rugova az egykori "Dardánia" régi jelképeit vette elő, de a New Kosovo Report szerint a kissé gyökértelenné vált hagyomány nem tett szert népszerűségre. A nyilvános pályázat első körében ezernyi zászló-javaslat érkezett a világ minden tájáról, ezekből az ötletekből három javaslatot véglegesítettek. Az már biztos, hogy a Szimbólumok Bizottsága szerint sas nem lehet a befutó zászlón. Az FP Blog felidézi, hogy a daytoni békeszerződés után Bosznia-Hercegovina (bal oldali zászló) három népcsoportja képtelen volt megállapodni a közös nemzeti zászlóról és a himnuszról, így arról a helyi ENSZ-adminisztráció döntött, többek között azért, hogy a bosnyák versenyzők részt vehessen az olimpián. Montenegró a Szerbiától történő teljes elszakadás után az albán szimbólumhoz hasonlóan vörös alapú, de nem fekete, hanem arany sasos nemzeti lobogót választott (jobb oldali zászló). Itt azonban könnyebb helyzetben voltak az alapító atyák és anyák, mivel Montenegrónak van valamennyi szuverén múltja.

Frissítések

Végül a kék mezőben fehér Koszovó-térkép győzött néhány EU-csillaggal, de ahogy a képen látható, a függetlenség kikiáltásakor az elmúlt években használt kétfejű fekete sasos zászló volt a főszereplő, igaz, az amerikai lobogónak is jutott szerep. Bár több országnak van tervezett zászlója, ebben az esetben különösen nehéz lesz, hogy mind a szerb, mind az albán nemzetiségű lakók kötődjenek a tervezett szimbólumhoz.

2008. február 17: Koszovó függetlensége percről-percre
Egy kicsit több angolul.

Újra a vasútról

A hét elején Friderikusz Sándor készített velem egy félórás interjút az ATV-n a munkámmal kapcsolatban. Az adás idején éppen Brüsszelben voltam több vasúti hivatal vezetőjével, de rengeteg visszajelzés érkezett még aznap éjjel. A téma lényegében ugyanaz, mint a január eleji írásos és rádióinterjúkban, ha valaki vitatkozni akar róla, akkor Tevan Imre blogján talán rengeteg kommentárt. Az előző beszélgetés egyébként nagyon izgalmas volt, Róna Péter közgazdász lényegében a gazdasági rendszerváltást kritizálta, Petschnig Mária Zita pedig védte. (Ha valaki megnézi a videostreamet, az első fél óra az ő vitájuk, aztán jön a velem készült interjú).

Korábbi bejegyzések a vasútról és a rendszerváltásról.

Az igazi Patyomkin páncélos

Rengeteg érdekes kérdést vet fel a Patyomkin páncélos felújított verziója. Eisenstein nagyszerű némafilmje a korai sztálinizmus idején, 1925-ben készült Moszkvában. A filmet 1958-ben Brüsszelben a világ legjobb filmjének választották. A film eredeti (néma) verzióját és vélhetően cenzúrázták, vagy Eisenstein maga öncenzúrázta, de az ideológiailag kényes művet szinte mindenhol más vágásban vetítették. Az 1926-os németországi bemutatóra például 14 elemet változtattak meg.


(A Patyomkin páncélos első negyven perce)

A mai világban a filmeket tömegesen sokszorosítják, és a világ nagy részén általában azonos változatban kerülnek forgalomba, így az önazonosság kérdése ritkán merül fel. A rendezői változatok néha hosszabbak, a moziforgalmazók szempontjait nélkülöző további jeleneteket tartalmaznak. A filmtörténet kezdetén azonban a filmek sokszorosítása még nem nagyüzemben történt, az egyes tekercsek variálása, és a film "igazi" formájának megtalálása nem egyértelmű. Ugyanezek a kérdések fognak felmerülni mostanában, amikor a digitális technika számtalan változat elkészítését teszi lehetővé.

Korábban: A némafilmek sztárjai újra felbukkanak; Dandy Warhols - Insane