Vége a lakossági gázmonopóliumnak

Egy újabb monopóliumnak lett vége Magyarországon: februárban lép a lakossági piacra az első alternatív gázszolgáltató, amely a jelenlegi közüzemi tarifánál 8 százalékkal alacsonyabb árat kínál. A gázmonopólium megtörésére különösen kevés esélyt adtak az elemzők - meglátjuk, az első fecske csinál-e nyarat. Szerintem volna még mit tenni a piaci környezet javításáért, de önmagában a piacra lépés ténye is nagy pszichológiai fegyvertény. Akárcsak a vasútnál itt sem sokan látják még a piacot, nemhogy a versenyt. Korábban: Holt terhek - hogyan törhetők meg a monopóliumok? Kép: Thomas Hawk. További szép gázmérők itt.

Frissítés: Ukrán hátszéllel szabadulhat fel a magyar földgázpiac; Fapados szolgáltató kínál olcsó lakossági gázt; a szolgáltató honlapja gas.hu.

Amerika a Nagy Válság éveiben

Az amerikai Kongresszusi Könyvtár fantasztikus digitalizált közkinccsel rendelkezik, amelyeket elkezdett gyűjteményenként a flickr oldalain is megosztani. Ezt a nagyszerű képet, Russel Lee alkotását a 1930s-40s in Color - Amerika a Nagy Válság éveiben című színes fényképgyűjteményből töltöttem le. Ezt az időszakot számomra legjobban a Coen testvérek szürreális komédiája, az Odüsszeusz feldolgozásából született Oh Brother Where Art Thou? idézi meg, ahol a filmkészítők ugyanezt az elfelejtett színvilágot is igyekeztek megidézni. (Közgazdászok számára más okból is kötelező ismerni az időszakot). Az amerikai közkönyvtár nem kér pénzt a képekért, nem butítja le a felbontását, nem korlátozza a felhasználását, hiszen egy közcélú gyűjteménynek azért van, hogy a közös kultúrkincset eljuttassa az emberekhez. Remélem, egyszer idehaza is lesznek ilyenek!

Frissítés: A Múlt-kor is beszámol a kezdeményezésről

Sarkozy és a vallás

Lehetett sejteni, hogy Sarkozy sok mindenben Blair utódja lesz az európai politikában, de hogy a vallás legyen politikájának egyik központi kérdése, arra biztos kevesen fogadtak volna. Az index arról számol be, hogy a laikus francia elitnek kezd betelni a pohár. Magyarul eddig a legjobb beszámolókat a ügyről Horváth Réka EU-blogján találtam, aki beszámolt Sarkozy címzetes kanonoki címének átvételéről és a lateráni beszédéről is. A címzetes lateráni kanonok cím minden francia államfőnek jár IV. Henrik óta, de az ötödik köztársaság elnökei közül csak a jobboldaliak "mentek el érte", nem lényegtelen módon az a Valéry Giscard d’Estaing is, aki az EU alkotmányozó konventjét vezette, és így nagyrészt szellemi atyja a Lisszaboni Szerződésnek is.

Sokan írták az elmúlt években, hogy a 21. század a vallás évszázada lesz, és ezt talán azért nem vettük komolyan, mert Magyarországon igen gyengék az egyházak, és Európa talán az egyetlen civilizáció, ahol ez a hatás még nem nagyon érvényesül. Sokszor ismétlem, mert nagyon fontosnak tartom, az európai kulturális örökség jegyzékébe elsőként a Cluny apátságot jegyezték be, még az előző francia kormány kulturális miniszterének kezdeményezésére. Szerintem Sarkozy lépései ezen a téren váratlanok, de egyáltalán nem meglepők egy olyan embertől, aki elnökként először az Egyesült Államokba utazik nyaralni, és a Bush családdal ebédel. Mindenesetre szép európai történet, hogy egy magyar és görög zsidó szülőktől származó francia polgár köztársasági elnök és lateráni címzetes kanonok lesz egyszerre.

Kiegészítés: Sarko gets religion (FP Blog)

Első világháborús blog

Sok hasonló blogot lehet találni a neten, de talán Magyarországon még senki nem csinálta: valaki elkezdte felrakni a nagypapája első világháborús naplóját a blogterre. Az I. világháború olyan történet, amit túl hamar elfelejtettünk, magyar részről az okokat számba se vettük, és az eredményeket sem értékeltük higgadtan. Alig várom a folytatást. (A képen hadifogságba esett osztrák-magyar katonák láthatók).

Harry Lamin's letters from the first World War
Múlt-kor: Divatba jöttek a történelmi blogok

A magyar-zsidó társadalmi szerződésről

Amikor a magyarországi zsidóság reprezentatív (önmagát reprezentatívnak tartó) szervezete, a Mazsihisz nem fogadta el a magyar nemzet egységét megtestesítő köztársasági elnök ebédmeghívását, valakinek szöget kellett volna üssön a fejébe, hogy itt valami nagy baj van. Rengetegféleképpen lehet ezt a problémát forgatni: aki nem fogad el egy ebédmeghívást, azt illendő-e másodszor meghívni? Mi van akkor, ha a köztársasági elnök nem fogadja el legközelebb a Mazsihisz meghívását?

És lám, a civil társadalom valahol csak működik, ugyanis a judapestnek eszébe jutott, hogy bizony ez így nincsen rendben! A judapest közösség nevében shadai elutasítota azt a tételt, hogy a Mazsihisz az egész magyar zsidóságot képviselné, és engesztelőleg fordult a köztársasági elnökhöz, hitet téve a párbeszéd és a pluralizmus szükségességéről, és a rossz szájizet adó ebédhez egy díszcsomagolású flódnit küldött desszernek. (A flódni-ügy sajtója). Shadai akciója tulajdonképpen 2007. legszebb civil akciója volt, amire ráadásul a Köztársasági Elnöki Hivatal is pozitívan reagált.

Az egészet csak bevezetőnek szántam shadai újabb akciójához, a magyar-zsidó társadalmi szerződésről szóló okfejtéshez, ami a Konzervatórium jobboldali közönségének dobott egy labdát. A vitát 407 komment után be kellett rekeszteni, illetve az egész ügy átkerült judapestre. Látszik, hogy van miről beszélni, és őszinte tiszteletem az alternatív zsidó portálnak, hogy nekiment ennek a vitának. Érdemes benézni.

A féltudású elit vitája

Idén sem marad el a féltudású elit tézisének kritikai elemzése, hiszen sem a problémafelvetés lényegéig, sem a kínált diagnózis elemzéséig nem jutottunk el. Az első cikkben a beszédes írói álnév és az anonimitás volt a téma, a másodikban a használt elit-fogalom problematikussága. Most némi frissítésként lássuk, hogy a neten kibontakozott vitában milyen pró és kontra érvek hangzottak el Publius Hungaricus cikke kapcsán.

Kritikus hangvételű írások: Tallián Miklós az elefánt feljegyzéseiben jól beolvas Publius Hungaricusnak, egyrészt az írói álnév-választás nagyképűsége miatt, másrészt azért, amiért elválasztja az elitet a társadalomtól. Vuosi Suomessa Publius Hungaricus Finnországgal való példálózását kérdőjelezi meg. A Kerthelyi Agrárium az elitellenes diskurzus problémájára hívja fel a figyelmet. A kultplay a polgári körökhöz hasonlítja az írást és gúnyolódik rajta. Bereznay András alaposan nekiveselkedik, kijelenti, hogy szerinte Publius Hungaricus a politikai elitről nyert benyomásait általánosítja az egész elitre, és azt állítja, hogy a szerzőnek inkább a kontraszelekciót okozó gyenge demokráciát mint a szaktudás hiányát kellene felrónia. Lényegében Tóta W. Áprád is ezt az érvet képviseli, amikor a demokratikus verseny élesebbé tételében látja a (politikai) elit kontraszelekciójának ellenszerét. Fido igen szellemes humorral fordítja meg az elitellenes gondolatmenetet, és ugyanazért vádolja a választópolgárokat, amiért Publius Hungaricus az elitet - lényegében ezzel ugyanazt sugallja, mint Bereznay András. Bizony ez már a reductio ad absurdum kategória.

Egyetértő írások: Bratwurst alapvetően egyetért a cikkel, de egyrészt megjegyzi, hogy olyan nincs, hogy egy társadalomnak csak az elitje változik, másrészt hozzáfogna a magyar állam visszabontásához. Homo Politicus egy új generáció új nyelvét üdvözli az írásban. "Esti Kornéll" a virtus.hu oldalán egyetért, és úgy fűzi tovább a gondolatmenetet, hogy az elit tagjait politikai, büntetőjogi és gazdasági értelemben is meg kell büntetni. A Tangó Blog az argentín hasonlat okán (amit egyébként Bokros Lajos vezetett be a magyar gazdaságról való gondolkodásba) jelzi, hogy a magyar táncművészet terén is hasonló folyamatok figyelhetők meg.

Egyéb: Kapecz Zsuzsa azt állítja, hogy Bartha Attila mindezt már megírta a Beszélőben, és ezt különféle liberális tézisekkel veti össze. A Népszabadság publicistája a változásmenedzsmentről ír a cikk kapcsán. Kitalátor nem tartja elég alaposnak Publius Hungaricus elitkritikáját, hiányolja belőle az elit nemzetellenességét taglaló elemeket. Prágai Tamás alapvetően gúnyolódik Publius Hungaricus első cikkén a Magyar Hírlapban, felidézve, hogy a tudás-hatalom gondolat szerinte lejáratódott. Zuango a cikk kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy a jogokhoz kötelességek is járnak, és egyetértőleg idézi a cikket. Új Péter a magyar polgárok monopóliumokkal szembeni tűröképességét idézi a cikkből. A Tirpákbokrétás Publius Hungaricus munkásságát Tisza Katának a miniszterelnökhöz fűződő ismeretségét sejtető bennfentes látleteihez hasonlítja a féltudású elit cikket. A Reakción elég jól elszórakoznak a cikken. Íme az Index kapcsolódó fóruma is.

Szegény Bereznay András radikális Publius-kritikája jól elvérzett a Konzervatóriumon.

Újratöltve: A féltudású elit vitája folytatódik!

Újévi médiaszereplések

Úgy látszik, félévente vége szakad a csendes munkának, és valami felkelti az érdeklődést a hivatali munkám iránt. Január 2. óta újra az érdeklődés középpontjába került az államvasutak működése, úgyhogy a médiában rengeteg helyen találkozhattatok velem. Akit érdekel, hogy mivel töltöm a munkanapjaimat, most különösen széles képet kaphat róla: egy órás beszélgetést készített velem a Gazdasági Rádió, interjút közölt velem a Magyar Nemzet, röviden szerepeltetett az M1 Híradója, illetve az eheti Magyar Narancsban van egy hosszú interjú a bankkoszolidáció, és a Postabank és a MÁV analógiáiról. A blogomon azonban továbbra is tartózkodom a hivatali teendőim taglalásától, és a hivatali tevékenységemmel kapcsolatos kritikákat is inkább a Magyar Vasúti Hivatal honlapján keresztül küldjétek el.

A Narancs-interjú közben felkerült Tevan Imre Kötött pálya blogjára, ahol érdekes vita alakult ki róla. Szóval ott is hozzá lehet szólni!

Totál új érzelemhalál - Bada Tibor kiállítása

Január 18-ig még látható a K. Petrys Ház galériában Bada Dada Totál új érzelemhalál című kiállítása. A tavaly tragikus halált halt vajdasági magyar művész, Bada Tibor életműve ma még nem áttekinthető. Gimnazista koromban rám is felszabadítóan hatottak képregényei és nagyszerű antislágere, az Apa kocsit hajt. Azóta tudom, hogy legkiválóbb kortárs művészeink is így voltak ezzel a kezelhetetlen zsenivel. A kiállítások a művész néhány kiváló festménye, rajza mellett olyan relikviák is láthatók, mint a már idézett dal kézirata, vagy a napjainkban fantasztikus aktualitást kapott, még a nyolcvanas években készült Terror-metró című képverse. Bada Dada az élet és a halál dolgait kendőzetlenül, a biológiai folyamatokat is dokumentálva, a kimondva túlzottan is elcsépelt szavak képi ábrázolásával sokkolóan tárgyalja - kell némi bátorság a kiállítás végignézéséhez, de nagyon megéri.

Tudósok Bada Dadával - Apa kocsit hajt

"Közszolgáltatási időgép és élménypark"

Állandóan visszatérő témán, és egyben hivatásom is a mesterséges gazdasági monopóliumok lebontása, illetve a nemzeti vagyon széthordásának intézményi korlátozása. Ebben a témában rendszeresen jelennek meg cikkeim, amelyek egy szakköztisztviselőhöz mérten igyekeznek komolyan bemutatni közös dilemmáinkat. Új Péter nálam sokkal szórakoztatobban mutatja be a mesterséges magyar állami monopóliumok, a posta és a vasúti közszolgáltatás problémáját. (Kép: Swamibu, CC)

Itten az egészségügyi szkanderozásban szokott előjönni, hogy hát micsoda egy ostoba neolib globalista profitérd antiszoc kapitál burzs dogma, hogy csak az működőképes, ami magántulajdonban van, hogy a köz, a KÖZ, igenis, a KÖZ is képes működtetni mindenféle dolgokat a saját hasznára, szépen, jól, hatékonyan, profit meg mindenféle gusztustalanságok nélkül. Aha. Lehet. De abban biztos vagyok, hogy ha a postát eladtuk volna Csányinak, a MÁV-ot Demjánnak, a BKV-t meg, mittudomén, Leisztingernek, akkor most nem volna sorban állás, anyázás, levélkeresgélés, motorról leszállni képtelen kézbesítő, indokolatlan hópánik. Profithajhászás volna, haszonelv, pénzéhes kaparás. És szolgáltatás. Undorító volna, tényleg, undorító.

Új Péter nagyon szellemes postai és tömegközlekedési helyzetképe után a privatizációt javasolja, ami Magyarországon sajnos politikai kérdés, így arról köztisztviselőként nem nyilatkozhatom. De a mesterséges monopóliumok lebontása, a posta, a vasút és más tömegközlekedési szolgáltatók versenyeztetésének megteremtése valódi szakpolitikai lehetőség.

Cikkeim: Hogyan törhetők meg a monopóliumok? (többi cikk), szakpolitikai olvasmányok: (monopol)szabályozás, regulation, posta, post.

A határok után, alulnézetben

Az angol blogomon indítottam egy sorozatot arról, hogy az EU csatlakozás és különösen a 2007. december 21-i schengeni övezethez való csatlakozás hogyan változtatja meg a szomszédainkkal való kapcsolatot, vagyis a határnyitásról alulnézetben. A sorozat azért angol nyelvű, hogy a szomszédok is hozzá tudjanak szólni és én is értsem a válaszukat. Az első rész a szlovák-magyar határ eltűnésének három epizódjáról szól: a közlekedési táblákkal helyreállított határról, a határállomás feltételezett szétlopásáról, és a határmenti vasútállomásról elszállított dinamitról. Első rész: Szlovákia. Kép: Antennae (CC).

Közkincs 2008-ban: József Attila

A tavalyi évben kedvenc magyar költőm, Kosztolányi Dezső műveinek közkinccsé válásáról emlékeztem meg (két nappal korábban a kelleténél). 2008. január 1-én a magyar irodalom újabb nagy művei válttak közkinccsé, vagyis az örökösök engedélye nélkül szabadon felhasználhatóvá, sokszorosíthatóvá, kiadhatóvá. Idén Somlyó Zoltán, Juhász Gyula, és persze a sokak kedvencének számító József Attila rajongói örülhetnek, nekik ugyanis a szerzői jogi oltalom utolsó két évében is meggyűlt a bajuk az örökösökkel, akik a rajongók által begépelt verseket vetették ki a nemzeti gyűjteményünkből, a Magyar Elektronikus Könyvtárból.

Ugyancsak jelentős festmények váltak szabadon reprodukálhatóvá, hiszen közkinccsé vált Vaszary János, Nagy István, Pólya Tibor, életműve. A bal oldali képen Nagy István 1920-ból származó, szabadon reprodukálható önarcképe látható. A szerzői jogok furcsaságáról, és a szabadalmakhoz képest közgazdaságilag meglehetősen káros szabályozásáról főleg 2006-ban vitatkoztunk sokat - a téma sajnos még sokáig aktuális lesz.