Indie: az elmúlt hónapok

Legutóbb volt a Fight Test Beck kisérőzenekarától, a Flaming Lipstől, ami nem egy nagyon jó zenekar, de ez egy tökéletes dal tökéletes szöveggel. Aztán előkerült egy régi klipp az A Subtle Plaguetől, attól a zenekartól (kép jobbra), amely elhozta az amerikai indie mozgalmat Budapestre. A Simmersbach fivérek köré szerveződő zenei kollektíva ma a Durgasban él tovább. A klippet Budapesten forgatták, és a Tilos az Á legendás pincéjének hangulata nagyszerűen él tovább a digitalizált filmkockákon. Megjelent az Óriás első ötszámos lemeze, az egész letölthető a honlapjukról. A Vércukor egy csodálatos ballada (mp3), A gyémán-szén féle anyagok halmaza (mp3) pedig a magyar punkrock csúcsa. Volt egy hosszabb bejegyzés az új Iron&Wine albumról, a Sephard's Dogról és ennek kapcsán az eddigi alkotói pályáról. A legutolsó nagy indie ajánló szeptemberben volt, nagyszerű új, egy-két lemezes független zenekarok szerepelnek benne. Nem éppen indie, de nagyszerű volt a Soil&Pimp produkciója. Az összes indie bejegyzés itt tekinthető át egy pillanat alatt, és itt van az indie linkgyűjteményem is.

Fight Test

Logót a dugódíjnak!

Íme a pályázati felhívás a dugodij.hu logójának megalkotására (pdf). A fődíjból a győztes még néhány hónapig ingyen hajthat be a fővárosba. (A kép egy vasúttársaság reklámanyaga: szabad utak).

November 7.

Nagyszerű az Index összeállítása november 7-ről, az állítólagos orosz forradalommal, és a utolsó két ünnep hazai műsorával.

A Subtle Plague - Tilos az Á

Gazdasági témájú bejegyzések: szeptember-október

Ideje volt frissíteni a gazdasági témájú bejegyzések összefoglalóját, ami jobb oldalt, a kiemelt témákból is elérhető. Újabb cikkekel gyarapodott az emberek boldogságérzetének és gazdasági helyzetének boncolgatása, néhány bejegyzés még jobban megpróbálja elhelyezni az Európai Unió gazdaságát a világgazdaságban, és több gazdasági intézmény, elsősorban a különféle monopóliumok témája is frissült. Külön cimke alatt is gyűjtöm a versenyképességgel kapcsolatos bejegyzéseket, amelyekkel hivatalosan is foglalkozom.

További linkek a gyűjteményemből: gazdaság, economy, közgazdaságtan, economics, versenyképesség, competitiveness illetve a teljes gyűjteménynek van egy gazdaság/economy csokra, ahol rengeteg résztémáról lehet olvasni.

További cikkek az RSS olvasómból: economy, economics.

Aki rendszeresen szeretné követni a friss bejegyzéseket, az használja az RSS feedet: http://antaldaniel.blogspot.com/feeds/posts/default. Aki nem tudja, hogy mi az RSS, annak íme a Google RSS olvasójának a bemutatója (angolul), ez egy nagyszerű eszköz, amivel akár több tucat oldal tartalmait is át lehet pár perc alatt nézni, és elég csak azokat felkeresni, ahol valami érdekes újdonság van.

A zene globális sztárjai

A Gracenote Music Maps azt mutatja meg, hogy a Föld egyes országaiban melyik lemezborítót töltik le a leggyakrabban. (Ebből arra lehet következtetni, hogy a régi lemezgyűjtemények digitalizálása és az illegális az internetről letöltött zenék közül mit hallgatnak a főleg hálón lógó fiatalok). A sokmillió letöltés alapján elég világos a kép, ami kultúrakutatók számára sok éves munkát adhat.

Íme, a visegrádi országok zenei ízlésének lenyomata, országonként, erőssorrendben:

• Magyarország: Linkin Park, Depeche Mode, Red Hot Chili Peppers, Metallica, Tankcsapda, Madonna, Queen, The Beatles, Nightwish, AC/DC.
• Csehország: Linkin Park, Kabát, The Beatles, Daniel Landr, Madonna, U2, Red Hot Chili Peppers, Pink Floyd, Queen, Nightwish.
• Lengyelország: Linkin Park, Metallica, Red Hot Chili Peppers, Džem, System of a Down, Verba, Nirvana, Nelly Furtado, O.S.T.R, Happysad.
• Szlovákia: Horkýže Slíže, Metallica, Linkin Park, Red Hot Chili Peppers, Elán, Depeche Mode, U2, Desmod, Madonna, Imt Smile.

Vagyis minden országnak megvan egy-két helyi sztárja (ha külön a lemezeket nézzük, Rúzsa Magdi is feljövőben van, csak neki még nincsen sok lemeze a piacon). Vannak az abszolút örökzöldek, és minden országnak megvan az a globális sztárja, ami valamilyen helyi vegyértékhez kötődve különösen megragadt a helyi talajban: nálunk a Depeche Mode, a lengyeleknél a Nirvana, a csehszlovák utódállamokban Madonna. Sajátosan V4 jelenség a Queenhez való ragaszkodás ("távászi szél vizet árászt").

Vessünk egy pillantást Közép-Európa kulturális referenciapontjaira, a hasonlóság szembeötlő, illetve az is, hogy térségünket németül már nem lehet meghódítani:

• Ausztria: Die Ärzte, The Beatles, Red Hot Chili Peppers, U2, Metallica, Erste Allgemeine Verunsicherung, AC/DC, Linkin Park, Green Day
• Nagy-Britannia: The Beatles, Foo Fighters, Red Hot Chili Peppers, Coldplay, Oasis, Green Day, Queen, Robbie Williams, U2, Pink Floyd.
• Németország: Die Ärzte, Böse Onkelz, The Beatles, Red Hot Chili Peppers, AC/DC, Metallica, Linkin Park, Die Toten Hosen, Robbie Williams, Rammstein.

A Beatles és a Pink Floyd időtállóságához éppúgy nem fér kétség, minthogy az AC/DC és a Metallica stílust teremtett.

És az alábbi erősorrendek talán eloszlatnak néhány tévképzetet, és a civilizációk közötti béke híveinek is adnak néhány globális referenciapontot a kezébe. Mondjuk a Gracenote adatbázisa alapján a tizennyolcévesek tanrendjébe világszerte fel lehetne venni A Fal című Pink Floyd filmet, csak hogy jobban szót értsünk egymással és más demokratákkal. Ha meg az ENSZ popsztárokkal akar erősíteni, akkor Céline Diont céloznám meg.

• Irán: Hayedesh, Googoosh, Pink Floyd, Céline Dion, Dariush, Anastacia, Ebi, Metallica, Shiavash Ghomaysi, Anathema
• Pakisztán: Atif Ashlam, Metallica, Linkin Park, Nushrat Fateh Ali Khan, Guns 'n' Roses, Eminem, Judas Priest, Ali Zafir, The Beatles, U2.

Eszembe jut egy iráni ismerősöm, aki azt mondta, hogy csador nélkül David Beckham poszterekkel és Pink Floyd kazettákkal nyugodtan utazik az országban. Az előbbi a lánygyermekes milicistáknak kell, az utóbbi a fiúgyermekeseknek.

Civilmédia

Íme egy újabb magyar kezdeményezés a civil újságírás felkarolására, a CivilMédia. Bár sokak számára a civil újságírás egyenlő a közérdeklődésre számot tartó blog írásával, ennek az oldalnak a létrehozói kifejezetten egy hírportálszerű működést akarnak támogatni, hírgyártó kváziblogolok segítségével. Hogy ez miért jó a civil újságírónak, azt mindenki eldöntheti maga is, és azt is, hogy az olvasónak jó-e? Nekem egyelőre kicsit érdektelen az oldal, mert főleg olyan dolgokról szól, amit a professzionális médiában kicsit hamarabb, számomra megbízhatóbb források alapján már megírtak. Az viszont, hogy az oldal létrehozóinak miért jó mindez, egyelőre nem tudjuk: az impresszumban nincsenek nevek, nem tudjuk, ki a kiadó, és miből finanszírozza mindezt. Nagy kár: a civil újságírás pont olyan mint a professzionális újságírás abból a szempontból, hogy a szerző és a kiadó hitelesíti a tartalmat.

Frissítés: A CivilMédia becsületére szolgál, hogy írtam a megadott e-mail címükre, és egy napon belül egy alapos, bár nem teljesen lényegre törő választ kaptam, amiből kiderül, hogy a CivilMédiát egy olyan alapítvány fogja kiadni, ami bejegyzés alatt áll. Ez persze nem válaszol arra, hogy akkor most kik adják ki, és az sem derült ki a levélből, hogy kik az alapítványtevők, de a közhiteles nyilvántartásokból előbb-utóbb ezt is biztosan meg fogjuk tudni.

Ismét ellopták a miniszterelnök bronzszobrát

Mit érdemel az, aki egy éven belül másodszor lopja el hazája hosszú idő óta első szabadon választott miniszterelnökének szobrát? És az ország, amelyik hagyja? Az előző eset óta kidolgoztak egy jogszabályt, ami szerint csak azonosított eladótól lehetne venni szinesfémet, amivel egyetértenek a rendőrök és a színesfémkereskedők is. (A közhiedelemmel ellentétben a fő ügyfeleik nem a tolvajok, hanem ipari nagy újrahasznosítók, és az orgazdaság egy nyűgös töredéke a piacnak). A parlamenti ellenzék is benyújtott egy törvénytervezetet. Azt hiszem, sokkal okosabbak volnánk, ha előkerülne az első tolvaj, és megtudnánk tőle, hogy miért lopta el, és miért tett le a tervéről, hogy beolvassza, értékesítse, vagy hazavigye? Talán kicsit többet megértenénk a diktatúrából a jogállamba vezető út kacskaringóiról.

Frissítés: Mentés közben ellopták a tűzoltóság szóvivőjének szolgálati autóját, Budapest, 2007. november 18. Ismét megtalálták Antall József szobrát, 2008. május 6.

A Világgazdasági Fórum 2007-2008. évi globális versenyképeségi rangsora

Magyarország a 47. helyre csúszott a Világgazdasági Fórum globális versenyképességi rangsorában. A visegrádi országok helyezése: Csehország 33, Szlovákia 41, Lengyelország 50. A teljes országlista: pdf letöltés. Magyarország helyezését különösen a makroökonómiai helyzet rontja le, de az árupiac és a munkaerőpiac rugalmatlansága is nagyon szembeötlő. A felsőfokú oktatásunk, a közoktatás és az egészségügyi ellátás még mindig felfelé húzza a teljesítményünket. A legversenyképesebb szomszédunk természetesen Ausztria, a világ egyik leggazdagabb és 15. legversenyképesebb országa.

Mennyire könnyű Magyarországra bevándorolni?

Ahhoz képest, hogy már ezer éve is volt törvényünk a bevándorlók védelmére, manapság nem állunk valami jól ezen a területen. Magyaországnak fogy a népessége, mégis nehezen lehet bevándorolni, és a beilleszkedést támogató politikáink (hosszú távú letelepedés, állampolgárság megszerzése, családegyesítés, bevándorlók politikai részvétele, diszkrimináció-megelőzés) is meglehetősen gyengék.


Huszonnyolc európai ország közül Csehországgal holtversenyben a 17-18. helyen állunk a bevándorlást nehézségének hat szempontját összesítve. A magyar állampolgárságot az európai ennél is nehezebb megszerezni. A térképen minél sötétebb egy ország, annál nehezebb dolga van egy bevándorlónak. A legtöbben Svédország teszi a bevándorlók integrációjáért. Link: integrationindex.eu

A szabadság vihara II: Zádor-interjú

Aki látta a Szabadság viharát, biztosan különlegesen fogja értékelni az 1956-os melbourni olimpiai vizilabda-bajnok Zádorral készült Index interjút: Jobb lett volna, ha soha nem ütnek meg.

"... egy kis, másodosztályú, hajógyári csapatból indultam, de ez sem lehet akadálya annak, hogy valaki nagy eredményt érjen el, ha elhivatott. Saját erőmből kerültem a nagy csapatba, senkinek sem voltam a barátja, senkit nem hátráltattam, megküzdöttem azért, hogy számítsanak rám. Hihetetlenül jó érzés azt látni, hogy a nevem fent van a margitszigeti márványtáblán. Sok-sok éve azért kezdtem el a vízilabdát, hogy oda kerülhessek a nagyok közé. Mindent odaadtam volna azért, hogy a nevemet felvéssék, mindent azért tettem, hogy olimpiai bajnok legyek. Sikerült, megérte küzdeni".

Amilyen jó és felemelő a legjobb 56-os film, olyan jó az interjú. Zádor Ervin egy különlegesen nagyszerű amerikai-magyar ember.