Indie koncertek Koszovóban

2003-ban a Durgas nemzetközi indie zenekar több koncertet adott Kosovska Mitrovicában. A koncertekre vegyes, illetve csak szerb közösség előtt került sor, az ENSZ és a KFOR békefenntartóinak felügyelete mellett. A legnagyobb koncertet a Ibar folyón átívelő, a két koszovói népcsoportot elválasztó és összekötő hídon tartották, ahol kétezer ember tudott békésen és boldogoan együtt szórakozni. Remélem, hogy a résztvevők fel tudják még idézni az öt éves emlékeket, és nem hallgatnak arra a püspökre, aki háborúba hívja őket.

Korábban: Durgas: Back to the Start.

Kibontott táj

Bukta Imre az egyik legkiválóbb élő magyar képzőművész. Kibontott táj című retrospektív kiállítása 2008. február 24-ig látható Debrecenben a Modemben. A kiállítás honlapján jó néhány alkotásának reprodukcióját lehet némi türelemmel végigböngészni, életrajza néhány további munkája pedig itt található meg. Bukta Imre a vidéki Magyarország és korunk magyar tájának legnagyobb festője. Aki eljut Debrecebe, ne hagyja ki!

Nincs többé Polaroid

2006-ban a fényképezőgépek, és most a hozzávaló papír gyártását is beszüntette a Polaroid. A fényképezésnek ezt az izgalmas mellékágát jelentő technika nem érte meg a hetvenedik születésnapját annál a cégnél, amelynek a neve eggyé vált vele. Remélem, hogy a gyártás jogát átadják kisebb cégeknek, mert sok lelkes fényképész és művész eszköztárából nem hiányozhat a különleges színképet adó, azonnal papírra dolgozó, megismételhetetlenül egyedi műveket létrehozó technika. Hír: Index. Kép: smallestbones

A szuverenitás szimbólumai a Balkánon

Koszovó pályázaton kívánja kiválasztani új nemzeti lobogóját. Mivel a tartomány azt állítja, hogy nem kíván Albániához csatlakozni, a függetlenségi harcok kezdetén használt albán sasos lobogók nem jöhetnek számításba. 2000-ben az akkori elnök, Ibrahim Rugova az egykori "Dardánia" régi jelképeit vette elő, de a New Kosovo Report szerint a kissé gyökértelenné vált hagyomány nem tett szert népszerűségre. A nyilvános pályázat első körében ezernyi zászló-javaslat érkezett a világ minden tájáról, ezekből az ötletekből három javaslatot véglegesítettek. Az már biztos, hogy a Szimbólumok Bizottsága szerint sas nem lehet a befutó zászlón. Az FP Blog felidézi, hogy a daytoni békeszerződés után Bosznia-Hercegovina (bal oldali zászló) három népcsoportja képtelen volt megállapodni a közös nemzeti zászlóról és a himnuszról, így arról a helyi ENSZ-adminisztráció döntött, többek között azért, hogy a bosnyák versenyzők részt vehessen az olimpián. Montenegró a Szerbiától történő teljes elszakadás után az albán szimbólumhoz hasonlóan vörös alapú, de nem fekete, hanem arany sasos nemzeti lobogót választott (jobb oldali zászló). Itt azonban könnyebb helyzetben voltak az alapító atyák és anyák, mivel Montenegrónak van valamennyi szuverén múltja.

Frissítések

Végül a kék mezőben fehér Koszovó-térkép győzött néhány EU-csillaggal, de ahogy a képen látható, a függetlenség kikiáltásakor az elmúlt években használt kétfejű fekete sasos zászló volt a főszereplő, igaz, az amerikai lobogónak is jutott szerep. Bár több országnak van tervezett zászlója, ebben az esetben különösen nehéz lesz, hogy mind a szerb, mind az albán nemzetiségű lakók kötődjenek a tervezett szimbólumhoz.

2008. február 17: Koszovó függetlensége percről-percre
Egy kicsit több angolul.

Újra a vasútról

A hét elején Friderikusz Sándor készített velem egy félórás interjút az ATV-n a munkámmal kapcsolatban. Az adás idején éppen Brüsszelben voltam több vasúti hivatal vezetőjével, de rengeteg visszajelzés érkezett még aznap éjjel. A téma lényegében ugyanaz, mint a január eleji írásos és rádióinterjúkban, ha valaki vitatkozni akar róla, akkor Tevan Imre blogján talán rengeteg kommentárt. Az előző beszélgetés egyébként nagyon izgalmas volt, Róna Péter közgazdász lényegében a gazdasági rendszerváltást kritizálta, Petschnig Mária Zita pedig védte. (Ha valaki megnézi a videostreamet, az első fél óra az ő vitájuk, aztán jön a velem készült interjú).

Korábbi bejegyzések a vasútról és a rendszerváltásról.

Az igazi Patyomkin páncélos

Rengeteg érdekes kérdést vet fel a Patyomkin páncélos felújított verziója. Eisenstein nagyszerű némafilmje a korai sztálinizmus idején, 1925-ben készült Moszkvában. A filmet 1958-ben Brüsszelben a világ legjobb filmjének választották. A film eredeti (néma) verzióját és vélhetően cenzúrázták, vagy Eisenstein maga öncenzúrázta, de az ideológiailag kényes művet szinte mindenhol más vágásban vetítették. Az 1926-os németországi bemutatóra például 14 elemet változtattak meg.


(A Patyomkin páncélos első negyven perce)

A mai világban a filmeket tömegesen sokszorosítják, és a világ nagy részén általában azonos változatban kerülnek forgalomba, így az önazonosság kérdése ritkán merül fel. A rendezői változatok néha hosszabbak, a moziforgalmazók szempontjait nélkülöző további jeleneteket tartalmaznak. A filmtörténet kezdetén azonban a filmek sokszorosítása még nem nagyüzemben történt, az egyes tekercsek variálása, és a film "igazi" formájának megtalálása nem egyértelmű. Ugyanezek a kérdések fognak felmerülni mostanában, amikor a digitális technika számtalan változat elkészítését teszi lehetővé.

Korábban: A némafilmek sztárjai újra felbukkanak; Dandy Warhols - Insane

Vége a lakossági gázmonopóliumnak

Egy újabb monopóliumnak lett vége Magyarországon: februárban lép a lakossági piacra az első alternatív gázszolgáltató, amely a jelenlegi közüzemi tarifánál 8 százalékkal alacsonyabb árat kínál. A gázmonopólium megtörésére különösen kevés esélyt adtak az elemzők - meglátjuk, az első fecske csinál-e nyarat. Szerintem volna még mit tenni a piaci környezet javításáért, de önmagában a piacra lépés ténye is nagy pszichológiai fegyvertény. Akárcsak a vasútnál itt sem sokan látják még a piacot, nemhogy a versenyt. Korábban: Holt terhek - hogyan törhetők meg a monopóliumok? Kép: Thomas Hawk. További szép gázmérők itt.

Frissítés: Ukrán hátszéllel szabadulhat fel a magyar földgázpiac; Fapados szolgáltató kínál olcsó lakossági gázt; a szolgáltató honlapja gas.hu.

Amerika a Nagy Válság éveiben

Az amerikai Kongresszusi Könyvtár fantasztikus digitalizált közkinccsel rendelkezik, amelyeket elkezdett gyűjteményenként a flickr oldalain is megosztani. Ezt a nagyszerű képet, Russel Lee alkotását a 1930s-40s in Color - Amerika a Nagy Válság éveiben című színes fényképgyűjteményből töltöttem le. Ezt az időszakot számomra legjobban a Coen testvérek szürreális komédiája, az Odüsszeusz feldolgozásából született Oh Brother Where Art Thou? idézi meg, ahol a filmkészítők ugyanezt az elfelejtett színvilágot is igyekeztek megidézni. (Közgazdászok számára más okból is kötelező ismerni az időszakot). Az amerikai közkönyvtár nem kér pénzt a képekért, nem butítja le a felbontását, nem korlátozza a felhasználását, hiszen egy közcélú gyűjteménynek azért van, hogy a közös kultúrkincset eljuttassa az emberekhez. Remélem, egyszer idehaza is lesznek ilyenek!

Frissítés: A Múlt-kor is beszámol a kezdeményezésről

Sarkozy és a vallás

Lehetett sejteni, hogy Sarkozy sok mindenben Blair utódja lesz az európai politikában, de hogy a vallás legyen politikájának egyik központi kérdése, arra biztos kevesen fogadtak volna. Az index arról számol be, hogy a laikus francia elitnek kezd betelni a pohár. Magyarul eddig a legjobb beszámolókat a ügyről Horváth Réka EU-blogján találtam, aki beszámolt Sarkozy címzetes kanonoki címének átvételéről és a lateráni beszédéről is. A címzetes lateráni kanonok cím minden francia államfőnek jár IV. Henrik óta, de az ötödik köztársaság elnökei közül csak a jobboldaliak "mentek el érte", nem lényegtelen módon az a Valéry Giscard d’Estaing is, aki az EU alkotmányozó konventjét vezette, és így nagyrészt szellemi atyja a Lisszaboni Szerződésnek is.

Sokan írták az elmúlt években, hogy a 21. század a vallás évszázada lesz, és ezt talán azért nem vettük komolyan, mert Magyarországon igen gyengék az egyházak, és Európa talán az egyetlen civilizáció, ahol ez a hatás még nem nagyon érvényesül. Sokszor ismétlem, mert nagyon fontosnak tartom, az európai kulturális örökség jegyzékébe elsőként a Cluny apátságot jegyezték be, még az előző francia kormány kulturális miniszterének kezdeményezésére. Szerintem Sarkozy lépései ezen a téren váratlanok, de egyáltalán nem meglepők egy olyan embertől, aki elnökként először az Egyesült Államokba utazik nyaralni, és a Bush családdal ebédel. Mindenesetre szép európai történet, hogy egy magyar és görög zsidó szülőktől származó francia polgár köztársasági elnök és lateráni címzetes kanonok lesz egyszerre.

Kiegészítés: Sarko gets religion (FP Blog)

Első világháborús blog

Sok hasonló blogot lehet találni a neten, de talán Magyarországon még senki nem csinálta: valaki elkezdte felrakni a nagypapája első világháborús naplóját a blogterre. Az I. világháború olyan történet, amit túl hamar elfelejtettünk, magyar részről az okokat számba se vettük, és az eredményeket sem értékeltük higgadtan. Alig várom a folytatást. (A képen hadifogságba esett osztrák-magyar katonák láthatók).

Harry Lamin's letters from the first World War
Múlt-kor: Divatba jöttek a történelmi blogok

A magyar-zsidó társadalmi szerződésről

Amikor a magyarországi zsidóság reprezentatív (önmagát reprezentatívnak tartó) szervezete, a Mazsihisz nem fogadta el a magyar nemzet egységét megtestesítő köztársasági elnök ebédmeghívását, valakinek szöget kellett volna üssön a fejébe, hogy itt valami nagy baj van. Rengetegféleképpen lehet ezt a problémát forgatni: aki nem fogad el egy ebédmeghívást, azt illendő-e másodszor meghívni? Mi van akkor, ha a köztársasági elnök nem fogadja el legközelebb a Mazsihisz meghívását?

És lám, a civil társadalom valahol csak működik, ugyanis a judapestnek eszébe jutott, hogy bizony ez így nincsen rendben! A judapest közösség nevében shadai elutasítota azt a tételt, hogy a Mazsihisz az egész magyar zsidóságot képviselné, és engesztelőleg fordult a köztársasági elnökhöz, hitet téve a párbeszéd és a pluralizmus szükségességéről, és a rossz szájizet adó ebédhez egy díszcsomagolású flódnit küldött desszernek. (A flódni-ügy sajtója). Shadai akciója tulajdonképpen 2007. legszebb civil akciója volt, amire ráadásul a Köztársasági Elnöki Hivatal is pozitívan reagált.

Az egészet csak bevezetőnek szántam shadai újabb akciójához, a magyar-zsidó társadalmi szerződésről szóló okfejtéshez, ami a Konzervatórium jobboldali közönségének dobott egy labdát. A vitát 407 komment után be kellett rekeszteni, illetve az egész ügy átkerült judapestre. Látszik, hogy van miről beszélni, és őszinte tiszteletem az alternatív zsidó portálnak, hogy nekiment ennek a vitának. Érdemes benézni.

A féltudású elit vitája

Idén sem marad el a féltudású elit tézisének kritikai elemzése, hiszen sem a problémafelvetés lényegéig, sem a kínált diagnózis elemzéséig nem jutottunk el. Az első cikkben a beszédes írói álnév és az anonimitás volt a téma, a másodikban a használt elit-fogalom problematikussága. Most némi frissítésként lássuk, hogy a neten kibontakozott vitában milyen pró és kontra érvek hangzottak el Publius Hungaricus cikke kapcsán.

Kritikus hangvételű írások: Tallián Miklós az elefánt feljegyzéseiben jól beolvas Publius Hungaricusnak, egyrészt az írói álnév-választás nagyképűsége miatt, másrészt azért, amiért elválasztja az elitet a társadalomtól. Vuosi Suomessa Publius Hungaricus Finnországgal való példálózását kérdőjelezi meg. A Kerthelyi Agrárium az elitellenes diskurzus problémájára hívja fel a figyelmet. A kultplay a polgári körökhöz hasonlítja az írást és gúnyolódik rajta. Bereznay András alaposan nekiveselkedik, kijelenti, hogy szerinte Publius Hungaricus a politikai elitről nyert benyomásait általánosítja az egész elitre, és azt állítja, hogy a szerzőnek inkább a kontraszelekciót okozó gyenge demokráciát mint a szaktudás hiányát kellene felrónia. Lényegében Tóta W. Áprád is ezt az érvet képviseli, amikor a demokratikus verseny élesebbé tételében látja a (politikai) elit kontraszelekciójának ellenszerét. Fido igen szellemes humorral fordítja meg az elitellenes gondolatmenetet, és ugyanazért vádolja a választópolgárokat, amiért Publius Hungaricus az elitet - lényegében ezzel ugyanazt sugallja, mint Bereznay András. Bizony ez már a reductio ad absurdum kategória.

Egyetértő írások: Bratwurst alapvetően egyetért a cikkel, de egyrészt megjegyzi, hogy olyan nincs, hogy egy társadalomnak csak az elitje változik, másrészt hozzáfogna a magyar állam visszabontásához. Homo Politicus egy új generáció új nyelvét üdvözli az írásban. "Esti Kornéll" a virtus.hu oldalán egyetért, és úgy fűzi tovább a gondolatmenetet, hogy az elit tagjait politikai, büntetőjogi és gazdasági értelemben is meg kell büntetni. A Tangó Blog az argentín hasonlat okán (amit egyébként Bokros Lajos vezetett be a magyar gazdaságról való gondolkodásba) jelzi, hogy a magyar táncművészet terén is hasonló folyamatok figyelhetők meg.

Egyéb: Kapecz Zsuzsa azt állítja, hogy Bartha Attila mindezt már megírta a Beszélőben, és ezt különféle liberális tézisekkel veti össze. A Népszabadság publicistája a változásmenedzsmentről ír a cikk kapcsán. Kitalátor nem tartja elég alaposnak Publius Hungaricus elitkritikáját, hiányolja belőle az elit nemzetellenességét taglaló elemeket. Prágai Tamás alapvetően gúnyolódik Publius Hungaricus első cikkén a Magyar Hírlapban, felidézve, hogy a tudás-hatalom gondolat szerinte lejáratódott. Zuango a cikk kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy a jogokhoz kötelességek is járnak, és egyetértőleg idézi a cikket. Új Péter a magyar polgárok monopóliumokkal szembeni tűröképességét idézi a cikkből. A Tirpákbokrétás Publius Hungaricus munkásságát Tisza Katának a miniszterelnökhöz fűződő ismeretségét sejtető bennfentes látleteihez hasonlítja a féltudású elit cikket. A Reakción elég jól elszórakoznak a cikken. Íme az Index kapcsolódó fóruma is.

Szegény Bereznay András radikális Publius-kritikája jól elvérzett a Konzervatóriumon.

Újratöltve: A féltudású elit vitája folytatódik!