Közügyek és karácsonyi remények

A karácsonyi köszöntőben szó esett a boldogsággal kapcsolatos korábbi bejegyzésekről. Korábbi bejegyzéseim azt a meggyőződést tükrözték, hogy Magyarország társadalmi problémái nem pusztán anyagi természetűek, de még a gazdaság problémái sem érthetők meg a gazdaságban részt vevő emberek rendszeren kívüli problémái nélkül. Vagyis nem leszünk feltétlenül boldogabbak attól, ha az anyagi jólétünk nő, sőt, vannak nálunk sokkal boldogabb és szegényebb népek is. Illendő, hogy Karácsony napján szó essen ezeknek a boldogsággal kapcsolatos evilági csetlés-botlás keresztény kritikájáról is. Ez a blog világnézetileg semleges, de nem relativista: a Karácsony alapvetően keresztény ünnep.

XVI. Benedek pápa szűk egy hónapja adta ki Spe Salvi kezdetű enciklikáját (hír, összefoglaló), amelynek fordítását és ismertetését azóta is kiválóan végzi a Vatikáni Figyelő blog.

Spe salvi facti sumus - A remény által üdvözülünk, mondja Szent Pál a rómaiaknak, és nekünk is (Róm 8,24). A 'megváltás', az üdvözülés a keresztény hit szerint nem egyszerűen egy tény. Abban az értelemben kapjuk a megváltást, hogy reményt, megbízható reményt kaptunk, ami segít szembesülnünk a jelenünkkel. A jelen, mégha az egy fáradságos jelen is, akkor élhető és elfogadható, ha egy cél felé visz, és ha ebben a célban biztosak lehetünk, ha ez a cél olyan nagy, hogy megéri az út fáradalmait. S akkor rögtön felmerül a kérdés: milyen lehet ez a remény, ami igazolhatja azt a kijelentést, hogy belőle kiindulva, csupán azért, mert létezik, mi meg vagyunk váltva? És milyen megváltásról van itt szó?

Az Enciklika 17-25. pontja az evilági intézményekkel, a műszaki és társadalmi haladás gondolatával foglalkozik. Gondolatai minden közügyek iránt érdeklődő embernek fontosak lehetnek vallási meggyőződéstől függetlenül. Az enciklika ugyanis nem pusztán a jól ismert, liberálisok által is gyakran vallott konzervatív kételyt hangoztatja (17-21). Számomra erősek az áthallások az amerikai pragmatikus hagyományból is. A 24-25. pont arról szól, hogy a jó rendszerek sem elégségesek a boldogsághoz.

"Az emberi dolgok helyes elrendezése, a világ erkölcsi jóléte sosem garantálható egyszerűen struktúrák révén, akármennyire értékesek legyenek is. Ezek a struktúrák nem csupán fontosak, de szükségesek is. Mindazonáltal az ember szabadságát nem iktathatják ki, nem is szabad kiiktatniuk. A legjobb struktúrák is csak akkor működnek, ha egy adott közösségben léteznek élő meggyőződések, amik képesek kiváltani az emberek szabad hozzájárulását a közösség rendjéhez. A szabadságnak szüksége van meggyőződésre; a meggyőződés nem önmagától létezik, hanem mindig újra meg újra közösen kell megszerezni".
"Minthogy az ember mindig szabad marad, és szabadsága mindig törékeny is, nem fog soha sem megvalósulni ezen a világon a jó véglegesen konszolidált uralma. Aki egy visszavonhatatlan, örökre szóló jobb világot ígér, hamisan ígér; megfeledkezik az ember szabadságáról. A szabadságot mindig újra és újra meg kell nyerni a jó számára. A jóhoz való szabad csatlakozás sosem egyszerűen magától alakul ki. Ha léteznének olyan struktúrák, amik végérvényesen rögzítenék a világ egy meghatározott - jó - állapotát, azok az ember szabadságának tagadásával járnának, és emiatt végső soron egyáltalán nem volnának jó struktúrák".
"A meg-megújuló fáradságos keresés, hogy helyes rendszert biztosítsanak az emberi dolgoknak, minden generáció számára feladat marad; sosem mondható egyszerűen bevégzett feladatnak. Minden generációnak azonban hozzá kell járulnia ahhoz, hogy meggyőző módon szabad és jó rendszert alakítson ki, ami iránymutatással szolgálhat a következő generáció számára az emberi szabadság helyes használatára. És ezáltal - az emberi korlátokon belül - egy bizonyos garanciát is nyújtsanak a jövőre nézve. Másszóval: a jó struktúrák segítenek ugyan, de egyedül nem elegendőek. Az embert soha nem lehet egyszerűen kívülről megváltani."

(Az Enciklika szövege meglehetősen tömör, és nem vettem magamnak a bátorságot a tartalmi összefoglalóhoz, ezért kénytelen voltam a Vatikáni Figyelő fordításaira hagyatkozni - remélem, nem bánják).

Jómagam evilági intézmények megváltoztatásával és építésével foglalkozom a magyar gazdaság területén. A társadalmi haladás eszményét hirdető baloldaliak, progresszívek számára ez a munka talán nem szorul igazolásra, a konzervatívokkal azonban valódi vita alakulhat ki. Számomra az egyház is evilági intézmény, és az idézet első két mondata minden evilági intézményre értelmezhető. A megfelelő evilági struktúrák, intézmények "nem csupán fontosak, de értékesek is", de, ahogy a negyedik mondat rávilágít, attól törékenyek, hogy azokban jóra és rosszra is képes szabad emberek élnek, dolgoznak, cselekszenek (ld még a 21. és 22. pontot). A jól működő intézmény szerkezete és a használók belső meggyőződése is generációról-generációra megújulásra szorulhat. Gondoljunk csak gazdasági életünk etikai normáira és mintáira, olyan régi gazdasági intézményekre, mint mondjuk az állami posta, vagy a műszaki és gazdasági progresszió egykori szimbólumának számító, ma hazánkban mély válságban lévő vasútra! Evilági intézményeink törékenyek, és lehetetlennek tartom azok megjavítását belső meggyőződés és remény nélkül.

Úgy gondolom, hogy nem szükséges sem a progresszió hívének, sem kereszténynek lenni ahhoz, hogy ezeket a gondolatokat elfogadjuk, bár kétségtelenül megkönnyíti a helyzetünket, ha hiszünk valamiben. A nagyszerű amerikai pragmatikus filozófus, Richard Rorty magyarul és elérhető Esetlegesség, irónai és szolidaritás című könyvében egy olyan politikai filozófiát vázol, amelyben egy heterogén belső meggyőződésű társadalom tagjai is rendelkezhetnek egy olyan közös reménnyel, ami az ironikus látásmód segítségével felvértezi őket azzal a szkepszissel, amelyet az enciklika is megfogalmaz, és képessé tesz bennünket egy szolidaritáson alapuló, jobb evilági rendszereket létrehozó közösségi életre.

A Karácsony keresztény eredetű ünnep, amit azonban Magyarországon a legszélesebb körben megünneplünk. A mai napon szinte senki nem dolgozik hazánkban. Azoknak a közügyek iránt érdeklődőknek is kiváló alkalom ez arra, hogy az ünnep eredetén vagy a pápai gondolatokon elmélkedjen egy kicsit, akiket nem érint meg az ünnep evangéliumi üzenete. Egymás megértése sokkal könnyebbé teheti evilági közös ügyeink (pl. európai alkotmányozás) rendezését jövőre.