Állami engedélyt követelnek egyes cigányzenészek

Épp a napokban írtam arról, hogy egy éve liberalizálták a DJ-piacot, amikor kiderült, hogy születtek azért ennek az intézkedésnek is ellenzői. A meglehetősen szürreális 43/1998. (VI. 24.) IKIM rendelet ugyanis a minőségi vendéglátás védelmében átmentette a demokratikus piaci Magyarországra az egykori kommunista cenzúrát, és a minden élő zenei fellépést, a lemezlovasoktól a cigány népzenéig állami engedélyhez kötött. Ha valaki azt gondolná, hogy mindennek alapjogokhoz van köze, azt hihetné, hogy a művészi kifejezés szabadságát, a szólásszabadságot és a vállalkozás szabadságát sértette a miniszteri rendelet, de egyes cigányzenészek szerint pont fordítva van: a rendelet eltörlés sért emberi jogokat! A rendelet eltörlése sérti a cigányzenészek emberi méltóságát! Az egykori kisebbségi politikus, zenész és alapítványi elnök Raduly István eképpen nyilatkozott a Világgazdaságnak:

A cigányzenészek nevében az elnök elmondta: az elmúlt több mint hetven évben a roma előadóművészeknek vizsgát kellett tenniük, hogy megkapják a szakmai minősítést. Biztosíték volt ez a muzsikusoknak és garancia a közönségnek, hogy a vendéglátóhelyeken minőségi zene szóljon. Azzal, hogy a tárcavezető tavaly ősszel eltörölte ezt a rendeletet, a cigányzenész szakmát segédmunkává alacsonyította, több ezer roma muzsikus emberi és szakmai méltóságát tette tönkre - szögezte le az alapítvány elnöke. Raduly József közölte: megkeresték a Fidesz egykori oktatási miniszterét, aki ígéretet tett arra, hogy jövő héten interpellál a Parlamentben a cigány muzsikusok érdekében.

A rendeletet valaha azért hozták, hogy a művészeket megfosszák az önkifejezés és a szólás szabadságától, és anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe hozzák őket. Persze, a szabadság feladása előnyökkel járt: aki alávetette magát a procedurának, az kiszoríthatta a színpadról azt, aki nem volt hajlandó állami engedélyt szerezni. Raduly István szerint a szegregált, faji diszkrimináció által sújtott cigányság méltóságát az adja meg, ha állami engedéllyel húzhatja a nótát. Orwell fantáziája ehhez szegényes volt, Naipaulnak kellett írnia azokról a felszabadított rabszolgákról, akik felháborodottan követelték uruk kötelékeit és gondoskodási kötelmeit vissza Afrikában. Ismerjük a Stockholm-szindrómát is, amikor a túszok annyira azonosulnak a bezárt helyzetükkel, hogy a kiszabadításukra érkezők helyett a túszejtőkkel értenek egyet. Raduly szerint nem más, mint az államilag engedélyezett munka ad méltóságot a cigány zenésznek, amit az elmúlt hetven évben az adott meg, hogy csak engedély birtokában léphettek a közönség elé. A munka nemesít, a művészet, a vállalkozás és a szólás szabadsága másodlagos. Lenin, Sztálin és kiváló magyar tanítványuk mindenesetre biztosan elmosolyodik a pokolban. Kép: Kálló János a hévízi Hotel Termálban, CC Simon1944. Köszönet a linkért: Zeneipari zombik.