A gazdaság energia vasút versenyképesség témájú posztok először az antaldaniel.blog.hu hivatalosabb blogon jelennek meg, minden egyéb csak itt. Van facebook és twitter oldal is.

2007. szeptember 21.

Állami engedélyt követelnek egyes cigányzenészek

Épp a napokban írtam arról, hogy egy éve liberalizálták a DJ-piacot, amikor kiderült, hogy születtek azért ennek az intézkedésnek is ellenzői. A meglehetősen szürreális 43/1998. (VI. 24.) IKIM rendelet ugyanis a minőségi vendéglátás védelmében átmentette a demokratikus piaci Magyarországra az egykori kommunista cenzúrát, és a minden élő zenei fellépést, a lemezlovasoktól a cigány népzenéig állami engedélyhez kötött. Ha valaki azt gondolná, hogy mindennek alapjogokhoz van köze, azt hihetné, hogy a művészi kifejezés szabadságát, a szólásszabadságot és a vállalkozás szabadságát sértette a miniszteri rendelet, de egyes cigányzenészek szerint pont fordítva van: a rendelet eltörlés sért emberi jogokat! A rendelet eltörlése sérti a cigányzenészek emberi méltóságát! Az egykori kisebbségi politikus, zenész és alapítványi elnök Raduly István eképpen nyilatkozott a Világgazdaságnak:
A cigányzenészek nevében az elnök elmondta: az elmúlt több mint hetven évben a roma előadóművészeknek vizsgát kellett tenniük, hogy megkapják a szakmai minősítést. Biztosíték volt ez a muzsikusoknak és garancia a közönségnek, hogy a vendéglátóhelyeken minőségi zene szóljon. Azzal, hogy a tárcavezető tavaly ősszel eltörölte ezt a rendeletet, a cigányzenész szakmát segédmunkává alacsonyította, több ezer roma muzsikus emberi és szakmai méltóságát tette tönkre - szögezte le az alapítvány elnöke. Raduly József közölte: megkeresték a Fidesz egykori oktatási miniszterét, aki ígéretet tett arra, hogy jövő héten interpellál a Parlamentben a cigány muzsikusok érdekében.
A rendeletet valaha azért hozták, hogy a művészeket megfosszák az önkifejezés és a szólás szabadságától, és anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe hozzák őket. Persze, a szabadság feladása előnyökkel járt: aki alávetette magát a procedurának, az kiszoríthatta a színpadról azt, aki nem volt hajlandó állami engedélyt szerezni. Raduly István szerint a szegregált, faji diszkrimináció által sújtott cigányság méltóságát az adja meg, ha állami engedéllyel húzhatja a nótát. Orwell fantáziája ehhez szegényes volt, Naipaulnak kellett írnia azokról a felszabadított rabszolgákról, akik felháborodottan követelték uruk kötelékeit és gondoskodási kötelmeit vissza Afrikában. Ismerjük a Stockholm-szindrómát is, amikor a túszok annyira azonosulnak a bezárt helyzetükkel, hogy a kiszabadításukra érkezők helyett a túszejtőkkel értenek egyet. Raduly szerint nem más, mint az államilag engedélyezett munka ad méltóságot a cigány zenésznek, amit az elmúlt hetven évben az adott meg, hogy csak engedély birtokában léphettek a közönség elé. A munka nemesít, a művészet, a vállalkozás és a szólás szabadsága másodlagos. Lenin, Sztálin és kiváló magyar tanítványuk mindenesetre biztosan elmosolyodik a pokolban. Kép: Kálló János a hévízi Hotel Termálban, CC Simon1944. Köszönet a linkért: Zeneipari zombik.