Európa a békés globalizációban érdekelt

Az amerikai-kínai hatalmi vita néha kezd hidegháborús jelleget ölteni. Kína fegyverkezik, anyahajót épít, és fenyegetőzik, hogy elfoglalja Tajvant. Az Egyesült Államok mindenféle gazdasági szankcióra emlékeztető dologgal vág vissza, és szídja a jüan árfolyamát. Katonailag ma még az Egyesült Államok sokkal erősebb, a valutaversenyben viszont nem úgy tűnik, hogy Kína szoríthatja meg az USA-t.

Kína 1,33 billió dollárt tart a valutatartalékai között - ez 971 milliárd eurónak, 244,6 billió forintnak felel meg. A kínai kormány most csendben azzal fenyeget, hogy ezt az amerikai kincstárjegyekben lévő összeget szépen eladja. (Svájc és Oroszország, eltérő okokból, már jelentősen csökkentette dollárkészleteit - Putyin elnök a rubelből szeretne világvalutát kreálni).

A lépést aligha lehet teljes mértékben elképzelni, mert vajon ki lesz a vevő? A dollár árfolyama biztosan tovább fog zuhanni, a dollárkamatok az égbe szöknek (hiszen meglehetős túlkínálat lesz amerikai állampapírokból) és az amerikai be fognak zárkózni az országukba, mert külföldön semmit sem fog érni a pénzük. Kína bukik egy csomót a valutatartalékán, és az euró lesz a világ első számú tartalékvalutája, ráadásul a világ jobban bízik bennünk, mint a kínaiakban és az amerikaiakban. Eddig ennek a folyamatnak érzékelhettük pozitív tendenciáit - kis ráhagyással elmondhatjuk, hogy száz év után a világ tőkepiaci központja kezd visszatevődni hozzánk. Igen ám, de az elöregedő Európa is bezárkózhat a saját belső piacára, mert olyan drága lesz az euró, és bármilyen termék, amit euróért dolgozó emberek állítanak elő, hogy nem lesz senki a világpiacon, aki megvegye. Márpedig egy elöregedő társadalom belső piaca szükségszerűen szűkül.

Azok az országok, amelyek nyitottak a világgazdaságra, nagyon rosszul járhatnak, mert ezek a lépések egy háborúhoz hasonló mértékben átrendezhetik a világkereskedelmet. Magyarország ilyen ország, mivel természeti erőforrásokban szegény, gazdasága relatíve kicsi, és a népessége fogy. A hozzánk hasonló, a világpiacon versenyképes országok egyértelműen a világbékében és a békés világkereskedelmi folyamatokban, vagyis egy békés globalizációban érdekeltek.