Magyarországi vita a magyar gazdaságpolitikáról

Miközben az Economist szinte minden kommentáló szerint pontos és találó helyzetképet fest a magyar gazdaság megtorpanásának politikai gazdaságtanáról, a Népszabadság hasábjain magyar gazdaságpolitikusok és értelmiségiek vitatkoznak ugyanerről immár négy hónapja.

"A magyar gazdaság növekedése a legfrissebb és a rossz előjeleknél is rosszabb előrejelzések szerint szinte leállt. Mikor és hogyan juthatunk el odáig, hogy ismét érzékelhető sebességgel közeledjünk a fejlett világhoz?" Ezzel a kérdéssel indítottuk el a magyar gazdaság kilátásairól szóló vitánkat három és fél hónappal ezelőtt. Íme Vértes András vitaértékelője, és az előtte lévő vitacikkek.

• Vértes András: A lassulás határai, 2007. november 17.
• Matolcsy György: Alagútból alagútba, 2007. november 23.
• Soós Károly Attila: Nyomorúságos gazdasági csodáink, 2007. november 23.
• Csillag István-Mihályi Péter: Minden rendben?, 2007. november 28.
• Király G. István: Csak őszintén, 2007. november 29.
• Magas István: Stabilizációs egyszeregy, 2007. december 5.
• Greskovits Béla: Más ligában játszunk, 2007. december 8.
• Morris Pedro: A piros lap másik oldala, 2007. december 11.
• Reszegi László: Mi vagyunk a kivételek, 2007. december 13.
• Róna Péter: Vesztésre játszottunk!, 2007. december 21.
• Heim Péter: Brezsnyevi pangás, 2007. december 29.
• Palócz Éva: A kiutat még meg kell találni, 2007. december 29.
• Mellár Tamás: Szakmai konszenzus és társadalmi párbeszéd, 2008. január 4.
• Kun István: Kötél az ország nyakán, 2008. január 8.
• Gazdag László: Bérinfláció és más mesék, 2008. január 16.
• Simon András: Nem mese az, 2008. január 24.
• Szentgyörgyi Zsuzsa: Hiedelmek és tévhitek, 2008. január 29.
• Hamecz István: Kompország gazdasága, 2008. február 6.
• Csillag István: A növekedés határai, 2008. február 18.

A saját véleményem itt olvasható és kommentálható:

• Antal Dániel: Még meg sem száradt a minta
  

Magyarország az eheti Economistban

Magyarország szerepel kedvenc lapomban. Az Index címoldalán már olvasható egy magyar nyelvű összefoglaló a cikkből, és olvasható online a teljes cikk is: Hungary's economy: A Magyar mess. Sőt, az Economist számtalan nagyszerű online újítást indított el, azon túl, hogy a Facebookon is lehet olvasni, elérhetőek az 1843 és 2003 közötti régi számok, ingyenes regisztráció után minden cikkről lehet vitatkozni. Az eddigi magyar hozzászólók egytől egyig meglepően önkritikusak, és arról beszélnek, hogy mi, magyar emberek vagyunk a hibásak. Szóval, senki nem próbálja a féltudású elitre kenni a dolgot. Az Economist szerint a magyar politika rövid távú taktikázásból áll, és senki nem foglalkozik a hosszú távú, gazdaságszerkezeti problémákkal.

Felhőkarcolók Kolozsvárott

Azt hiszem, ehhez a hírhez nem kell kommentár: 14 felhőkarcoló épül Kolozsvárott. "Ha a jelenlegi fejlődési trend megmarad, a városnak minden esélye megvan rá, hogy Románia és Kelet-Európa legjelentősen banki, üzleti, egyetemi és IT központjává váljon". Nem csoda, hogy megindult a visszavándorlás!

McCain a demokráciák globális koalícióját javasolja

A republikánus elnökjelölt szívemből beszélt, amikor bejelentette javaslatát a Demokráciák Ligájáról. Noha az ENSZ eredetileg a népek önrendelkezési jogára és az emberi jogok egyetemességére szerződött, mára az emberi jogokat komolyan vevő és demokratikusan működő országok gyakran kisebbségbe kerülnek a világszervezetben, mert a diktatúrák sokkal jobban megszervezik a közös fellépésüket. Ennek nincsen jobb példája, mint az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának működése.

A korábbi republikánus elnökjelöltek emiatt általában az ENSZ elhagyását javasolták az amerikaiaknak, ami beláthatatlan következményekkel járna a nemzetközi kapcsolatokban. McCain egy olyan ügyet karolt fel, amit a világ demokratái sok helyen vártak: a nemzetközi ügyekben a demokratikus államok hangolják össze diplomáciájukat, alkuerejüket, és a meggyőzés erejével keressenek új tagokat.

Az Egyesült Államokban két idealista elnökjelöltnek van a legnagyobb esélye a győzelemre. Szerintem egy idealista EU-elnökkel sokat javíthatnának a világ menetén.

Korábban: bejegyzések az európai elnökválasztásról

Magyarország már nem bevándorlási célpont

Magyarország a Kádár-rendszer alatt egy olyan ország volt, ahonnan az emberek inkább elmentek. A rendszerváltás után az egyik elsőként demokratizálódó, és leggyorsabban fejlődő országként hosszú idő után először lettünk bevándorlási célország, aminek felbecsülhetetlen értéke volt: az egyre gyorsabban fogyó és öregedő lakosság olyan új, munkaképes emberekkel bővült, akik hozzájárultak a nyugdíj- és egészségügyi ellátás finanszírozásához.



Magyarország azért nem érezte a bevándorlás társadalmi feszültségeit, mert a hozzánk érkezők döntően magyar anyanyelvűek voltak. A határon túli magyar közösségeket ez alaposan meg is viselte, számunkra viszont láthatatlanná tett olyan nemzetgazdasági és demográfiai folyamatokat, amelyekkel Európa alaposan megküzdött ebben az időszakban.

A kegyelmi időszaknak azonban vége. Ahogy Horváth Réka EU-blogjában megmutatta, már 2004. körül majdnem megvalósult Nyugat-Erdély felzárkózása, tavaly pedig már inkább magasabbak voltak a jövedelmek és jobbak a munkaszerzés lehetőségei Erdélyben mint Magyarországon. 2007. volt az első olyan év, amikor Magyarország újra kivándorlási forrás lett, és a természetes fogyással együtt igen gyorsan elkezdett fogyni a lakosság is. (Persze továbbra is vannak bevándorlók, de sajnos ennél több a kivándorló). A kivándorlás egyik legfontosabb mozgatórugója, hogy a jobb munkalehetőségek és a kedvezőbb politikai körülményeknek köszönhetően a határon túli magyarok egy része elkezdett visszaköltözni szülőföldjére. Ha ez a folyamat nem áll meg, két vagy három év múlva 9-es számmal fog kezdődni Magyarország népessége.

Az ENSZ emberi jogi bizottságának mindenről Izrael jut az eszébe

Nehéz volna bármilyen rangsort felállítani az ENSZ fenntartható fejlődés bizottsága és az emberi jogi tanácsa között. Az előbbinek az elnökét a Zimbabwe adja, ahol hatszámjegyű az infláció és nyolcvan százalék körüli a munkanélküliség, az utóbbi pedig amellett, hogy Iránban és Üzbegisztában például nem talált emberi jogsértést, eddig már nyolcat fel is tárt, de ebből furcsamód mind a nyolcat Izraelben. Most újra az emberi jogi bizottság rukkolt elő egy nagy dobással, szintén a kedvenc témájában: Richard Falk professzort hat évre megbízta Izrael palesztiniai cselekedeteinek vizsgálatával. Falk professzor azzal vívta ki a fejlődő országok emberi jogi szakértőinek figyelmét, hogy védelmébe vette egy kollégáját, aki helyeselte a 2001. szeptember 11-i new yorki terrortámadást. Valószínűleg megvan már a prekoncepicója is, hiszen nemmel tud válaszolni a saját költői kérdésére: "Vajon felelőtlen túlzás volna a palesztinokkal szembeni bánásmódot a nácik által kollektívan elkövetett bűnös atrocitásokkal összekapcsolni?"

A Dry Bones persze már 2006-ban megjósolta, hogy Izrael állandó téma lesz a tanács ülésein. Erről jutott eszembe, hogy McCain amerikai elnök-jelölt szerint a világ demokráciáinak jobban össze kéne tartaniuk.

Bolgár ex-cár az európai elnökjelöltek között?

Simeon Saxe-Coburg, Bulgária cárja 1943-1946 között, majd miniszterelnöke 2001-2005 között, vélhetően el tudná magát képzelni az EU első elnökeként. Milen Velchev, pártjának alelnöke mindenesetre furcsálná, hogy a szinte magától értetődő jelölés ne kerülne szóba... Nem hiszem, hogy pont ő volna Merkel és Blair között a nevető harmadik, de az olimpiai évében a részvétel is fontos lehet. Forrás: BalkansInsight.

Tibet az Európai Parlamentben

A sors iróniája: ezen a blogon is vitatkozunk már egy ideje a tibeti zavargásokra adható megfelelő válaszról. Én azokkal értettem egyet, akik szerint a tibeti zavargások lehangolók voltak, és a tibeti emigráns kormány törekvéseinek csak ártanak. A Dalai Láma lemondással fenyegette saját népét, ha nem hagyják abba az erőszakot. Ezzel együtt Európa egyik legfőbb vitatémája egy hete, hogy az EU tagok (egy kicsit, mondjuk a megnyitó erejéig) bojkottálják-e a pekingi nyári olimpiát. A vitában a legjobban a tibeti emigráns kormány álláspontjával tudok egyetérteni. Karma Chophel, a tibeti emigráns parlament elnöke a heveskedő Európai Parlamenti képviselőket arra kérte, hogy ne bojkottálják az olimpiát, hiszen Kína marginalizálása árt a Kínában élőknek, viszont Kína minél jobban be van vonva a világ ügyeibe, annál jobban el kell fogadja a nemzetközi kapcsolatok szabályait. A parlamenti vitában elég heves szónoklatok is elhangzottak, a nyugodt hang mégis Tibetből érkezett.

Bulgáriában a rendőrség ellenőrzi a blogokat

Bulgária igen tágan értelmezi a médiumok jogos ellenőrzését, illetve a hagyományos médianyilvánosság és a blogoszféra hatását. Így fordulhatott elő, hogy egy olyan bloggert idéztek be a rendőrségre, aki közzétett egy flash-mob felhívást, és aláírattak vele egy nyilatkozatot, amelyben tudomásul veszi, hogy jogot sértett és a rendőrség rendszeresen ellenőrzni fogja a blogját. A dolog mögött egy Közép-Európában nem ritka jogharmonizációs baki húzódik meg: a bűnelkövetők nyomon követését lehetővé tevő online adatfigyelő rendszerben a bolgár jogalkotó a "súlyos" szót kifelejtette a bűncselekmények szó elől, és így bármilyen vétségre, például be nem jelenetett tüntetés meghirdetésére is vonatkoznak a bolgár változat szerint az EU terror-ellenes intézkedései.

"Ahol az érték a mérték" - új magyar internet-tartalomértékelő rendszer

Íme egy új "webkettes" oldal, a kalkulus.hu, ahol elvileg a felhasználók különféle netes tartalmakat értékelhetnek, ha jól értem, a digg.com mintájára. Aki szeret ilyen újdonságokat kipróbálni, klikkeljen át.

Bookcrossing - veszíts el egy könyvet!

Végre Magyarországra is megérkezett egy kedves globális játék, amelyben emberek könyveket olvasnak el és hagynak el egymásnak. A játékhoz kell egy kritikus tömeg, amelynek megszerzésében saját, dedikált könyveikkel segít Grecsó Krisztián, Karinthy Márton, Kiss Ottó, Lénárt „Léna” Ferenc, Mácsai Pál, Vámos Miklós, Verasztó Antal, Verrasztó Gábor, Vitray Tamás, Závada Pál. Az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár munkatársai pedig felállítottak egy blogot és adatbázist, ahol az elhagyott könyvek sorsát nyomon lehet követni. Nyilván a dolog akkor válik érdekessé, ha elég könyv kerül a rendszerbe, és a megtalálók elolvassák a könyveket, regisztrálják a megtalálás adatait a rendszerbe, és visszaengedik a könyvet a körforgásba, illetve, ha a regisztrált játékosok elkezdenek a könyvekről beszélgetni.

A legnagyobb nemzetközi hálózat, egy nagy könyvtár forgalmával vetekedő bookcrossing.com 130 országban 657 ezer regisztrált olvasóval működik. A tíz legtöbbet megtalált lista alján egy Bill Bryson kötet található 57 megtalálással, a tetején pedig egy német könyvbarát kiadvány 295 megtalálással. Az AuthorCrossing kapcsolódó rendszerben pedig önjelölt szerzők is megpróbálhatják kiadatlan műveiket becsempészni a rendszerbe. Magyarországon három könyv került eddig a rendszerbe, köztük Khaled Hosseini nagyszerű Papírsárkányok regénye angoul.

Szerintem ez egy nagyon kedves kezdeményezés, szóval érdemes megfontolni egy-egy kedves könyv ajándékba kapott másodpéldányának, vagy egy jobb Magyarország útikönyvnek a szabadon engedését!

Korábban: Kacsák a globális fürdőkádban, pénzkövető játékok, az etikát jobban lopják.

Sick, tired, restless

Japán anime nagykövetet nevezett ki

A japán külügyminiszter Dorémont nevezte ki Japán anime-nagykövetének. A japán rajzfilmek globális sikeréből kiindulva a külügyminiszter arra kérte a nagy kék macskát, hogy segítsen a világgal megismertetni Japán pozitív arcát. A macska válaszában azzal köszönte meg a nagyköveti kinevezést, hogy kifejezte reményét, miszerint sikerül világszerte sok embernek megmutatnia, hogyan gondolkodnak, milyen életet élnek a Japánok, és hogyan gondolkodnak a jövőről. Az eseményre két nappal a magyar külügyminiszter japán látogatása után, de látszólag attól függetlenül került sor. Remélem, hogy Dorémon könnyen szót ért majd a kis Vukkal.

Blogajánló: Animemania

Eszperantó mint az EU közös nyelve?

A blogactiv.eu talán legtöbb hozzászólást kiváltott cikke az eszperantót EU-nyelvnek javasló bejegyzés. Nyilván sok mozgalmár mozdult a témára, de a vita kivételesen érdekes is lett, hiszen a javaslat nyilvánvalóan valós problémára mutat rá: nagyon nehéz egy 20-30 nyelvű intézményrendszert működtetni, és még inkább nehéz a polgároknak részt venniük benne. Nagyon kevesen tudnak annyira jól idegen nyelveken, hogy más nyelvű emberekkel közügyekről beszélgessenek, vagy más európai sajtót olvassanak.

Az eszperantó állítólag nagyon könnyen megtanulható nyelv, hazai másodvirágzásában pedig közrejátszott az MTA Nyelvtudományi Intézetének az a döntése, amellyel élő nyelvnek minősítették (így a közoktatásban és a közigazgatásban anyagi és előmeneteli előnyökhöz lehet jutni az eszperantó nyelvvizsgával is). A Kádár-rendszer alatt a szabad utazás jogától megfosztott állampolgárok könnyebben utazhattak eszperantistaként, ami szintén fenntartott egyfajta érdeklődést a nyelv iránt. Mióta az eszperantóra újra lehet nyelvvizsga-pontokat és egyéb kedvezményeket kapni, évente 5500-6000 ember vizsgázik a nyelvből, ami a brüsszeli eszperantó-lobbi számára is fontos érv (Magyar Narancs-cikk: Szemben az angollal). Szerintem ezek nem csak az ösztönzőkről szóló példák (az angol nyelvvizsga sokkal több előnnyel kecsegtet), hanem arról, hogy valóban kis energia-befektetéssel az emberek egy része hajlandó megtanulni ezt a nyelvet.

A lelkes eszperantistáknak az az állítása, amelyben az angol alternatívájaként mutatják be nyelvüket, irreális, és talán az eszperantó baloldali hagyományára és az amerikai imperializmus iránti kérhetetlen kritikaiságra vezethető vissza.

Az a mérsékeltebb gondoloat, hogy az eszperantó hasonló szerepet tölthetne be Európában, mint a latin, amelyet a modern kor elején, hazánkban a 19. század közepéig egyfajta közös közvetítőnyelvként használtak, anélkül, hogy a mindennapi kommunikációban különösebb szerepe lett volna, talán nem érdektelen. A brit eszperantisták (akiknek, ugye, már nem kell angolul megtanulniuk) kampánya arra épül, hogy egy év eszperantó-tanulás miatt sokkal könnyebb élő nyelveket tanítani gyerekeknek, mert jobban megértik az anyanyelvtől különböző (de logikus) nyelvtant. Egy másik visszatérő eszperantista kapaszkodó François Grin professzornak a iskolák Értékelésének Legfelsőbb Tanácsa (Haut Conseil de l'évaluation de l'école) nevű független közintézmény megrendelésére készült tanulmánya, ami rövid távon nem tartja az eszperantó hivatalos elismerését, de második munkanyelvként számol vele. A Grin-jelentés központi kérdése: optimális esetben melyek lennének az Európai Unió munkanyelvei.

A Grin-jelentés szórakoztató része, hogy azzal sokkol, hogy a brit GDP 3 százaléka származik az angol nyelv exportjából (iskolák, nyelvtanfolyamok és turizmus, tananyagok), amit háromszorosa a híres brit EU-visszatérítésnek... Én ezt a példát visszafordítom: az erős nemzetek nyelve és kultúrája iránt nagy a kereslet, mert nagyon jelentős hozadéka van a nyelvismeretnek. Ez nem csak az angollal volt így - ez volt a helyzet régen a latinnal, bizonyos szempontból a franciával és újabban a kínaival is. Lehet, hogy a britek a saját nyelvük exportképessége miatt egyfajta gazdasági externáliaként ezen még keresnek is, de szerintem ma sokkal nagyobb a hozadéka annak a befektetésnek, hogy valaki angolul megtanuljon, mint hogy eszperantóul. Nekem egyelőre úgy tűnik, hogy egy hagyományos nyelv megtanulása egy kulturális hagyomány és egy társadalom felé nyit kaput, az eszperantóé egy nemzetközi mozgalomhoz - például az eszperantisták régóta fenntartank egy hagyományt, miszerint szállást adnak egymásnak világszerte. Mindkettő fontos lehet. Lehet, hogy az eszperantó szerepét a mozgalmárok túlértékelik, de az biztos, hogy egyelőre az eszperantó Vikipedioban több szócikk van, mint a magyar Wikipédiában. A latin Vicipaedia pedig messze le van maradva a kisebb nemzetek nyelve és messze az eszperantó mögött is.

Kínai névadási szokások - kongresszustól az olimpiáig

A hivatalos kínai hírügynökség oldala egy érdekes felmérésről számol be, amelyben a kínaiak névadási szokásait elemezték. (A minta nagyságát nem közli, gondolom, Kínában jó nagy). A kínaiak számára is fontos, hogyan hangzik a gyermek neve, de eléggé másképpen, mint nekünk. Míg mi királyokban és szentekben utazunk, addig a kínaiak magára a jelentésre. Például a He családnevűek közül többen rájöttek, hogy a Xie nevet mellé adva He Xie, azaz harmónia lesz a gyermekük két szóképének a megfejtése. Többen eleve a He Xie "keresztnév" mellett döntöttek. A nevek jelentős része a hírügynökség szerint "a harmonikusan épülő társadalom" gondolata köré szerveződik. (A képen modellek a hagyományos kínai öltözködést propagálják).

Ennél politikusabb nevek is előfordulnak. Az ötévente esedékes nagy kongresszusok is gyakran keresztnévvé válnak. Ha valakinek a kínai vendége a She Bao névre hallgat, jobb ha tudja, hogy az illetőt társadalombiztosításnak hívják, de gyakori az oktatás név is. Az idei évben aktuális még az Ao Yun (Olimpia, ilyen nálunk is van). De az idézett felmérésben a leggyakoribb - kíváncsi vagyok, hogy ezt is a harmonikus társadalomhoz sorolják-e? - a Min Zhu. Akit így hívnak, az a nevében hordozza a kínai demokrácia fogalmát. Link: Chinaview. (A képen Guangxi Zhuang autonóm tartomány nebulói népi fuvolaleckéket vesznek a virágzó körtefák alatt).

Néhány további súlyos klikkelni-való a népi Kína sajtójából: Cute or not - you decide.

Korábbian: Máriák országa - a leggyakoribb női nevek Magyarországon; Istvánok országa - a leggyakoribb férfi nevek Magyarországon.

Európai elnökválasztás: a román elnök Blair mellett?

Egy romániai európai blog szerint Basescu elnök Blairnek ígérte támogatását. A jelenlegi francia elnököt is Blair hívének tartják, egy korábbi francia elnök és miniszterelnök viszont ellene kampányol.

Korábban: Egy elnöke legyen az EU-nak

Origami űrhajó

Lengyelellenesség Izlandon

Todovik blogjában arról ír, hogy egy tizennégy éves izlandi fiú "Szövetség a lengyelek ellen" nevű szervezetéhez három nap alatt 700-an csatlakoztak a viking szigeten. Izlandon hatalmas a jólét és munkaerőhiány van, ezért a munkaerőpiac megnyitása óta 6,8 százalékra ugrott a bevándorlók aránya. Persze a bevándorlók általában dolgozni akarnak, és utána probléma nélkül hazajutni, ezért, ahogy általában lenni szokott, az elkövetett bűncselekmények számában messze elmaradnak a számarányuktól. Az izlandi bűnügyi statisztikák szerint az itt élő lengyelek 0,52 százaléka, míg az őslakos izlandiak 0,73 százaléka ellen emeltek vádat tavaly. CC billandkent.

Egy elnöke legyen az EU-nak

Ezekben a hetekben elindult az európai elnökválasztási láz. Az európai föderalisták amellett érvelnek, hogy Európának erős elnöke legyen, és használjuk ki azt a lehetőségét a Lisszaboni Szerződésnek, az Európai Bizottság elnöke legyen egyben az Európai Tanács elnöke.
A Who Do I Call Europe oldal Nixon elnök legendássá vált mondásával kampányol az ügy mellett. Azoknak az oldaláról, akik erős elnököt szeretnének, egyelőre Angela Merkel és Tony Blair neve merül fel. A Financial Times öt országra kiterjedő közvélemény-kutatása szerint a nyugat-európai nagy tagállamok polgárai erős elnököt szeretnének. Az EUObserver híre szerint Merkel személyesen is beszáll az írországi kampányba. Igaz, ez még csak arról szól, hogy népszavazás erősítse meg a posztot létrehozó szerződést.

Atomenergia és hálapénz

A liberalizáció az árampiacon nem üdvözít - nyilatkozza az atomenergetikus-akadémikus annak kapcsán, hogy cégcsoportja túl drágán adja a villamosenergiát az országban, és ezért más szereplőket is be szeretne engedni az ország összes gazdaságpolitikával foglalkozó intézménye. Sokan biztosan elmennek az ilyen nyilatkozatok mellett - amíg Aszódi nem szólhat bele a gazdaságpolitikába, én is távoltartom magam a paksi fűtőelemektől -, de a BME Nukleáris Technikai Intézetének vezetője kifejezetten állítólagos közgazdasági tanulmányokkal "cáfolja" a téma összes magyar szakértőjének, az Energia Hivatalnak, a Regionális Energia Kutató Központnak, a Gazdasági Versenyhivatalnak és a Magyar Nemezeti Banknak a téziseit. Aszódi az áramot 15-20%-kal túlárazó MVM csoporthoz tartozó Paksi Atomerőmű fő szakértője, a paksi üzemzavar-elhárítás egykori miniszteri biztosa. Egész egyetemi intézete a Paksi Atomerőmű kiszolgálására jött létre. Hát persze, az "ellátásbiztonság" ugyanúgy nem piaci kérdés, mint az egészségügyi, egészen addig, amíg az árról szemérmesen hallgatunk. Az Aszódiék által benyújtott tetemes monopoljáradék viszont sajnos nem kerül személyes összefüggésbe a nyilatkozó akadémikussal.

Zavargások Tibetben

A kínai cenzúra miatt meglehetősen keveset lehet tudni arról, hogy mi folyik a napokban Tibetben. Miközben sokan romantikusan gondolnak a szerzetesek ellenállására, az első kikerült képek igen lehangolóak.



Az FP Passport kommentárja szerint a képeken etnikai motivációjú erőszakos demonstrációkat látunk. A Dalai láma azzal tiltakozik honfitársai akciója ellen, hogy kilátásba helyezte a lemondását.

Új európai blogot indítottam

A blogactiv.eu egy olyan európai bloggyűjtemény, ahol európai ügyek iránt érdeklődők írnak és vitatkoznak több nyelven. A blogactiv.eu címen a csatlakozó blogok legfrissebb válogatott anyagai olvashatók. Jómagam az angol nyelvű felületen central.blogactiv.eu címen egy közép-európai fókuszú blogot indítottam, ahol remélem sikerül a magyarországi ügyeken és a magyar nyelvterületen túlmutató vitákra inspirálni embereket. Érdemes néha kinézni a tágabb Európába, nézzetek be néha!

A nyugat-európaiak erős EU-elnököt szeretnének

A Financial Times jókora követ dobott az állóvízbe, amikor kimondta, hogy ideje beszélni az EU első elnökéről. A pénzügyi napilap szerkesztősége amellett érvelt, szerintem helyesen, hogy az EU első elnöke legyen élvonalbeli európai politikus. Az egyszerűség kedvéért a lap szerkesztői Angela Merkel és Tony Blair személyében jelölték meg a legjobb jobb- és baloldali jelöltet.

Az FT kampánya ma azzal folytatódott, hogy nyilvánosságra hozták az általuk rendelt nemzetközi közvélemény-kutatás adatait. Eszerint a franciák, olaszok és spanyolok háromnegyede, a britek fele szerint kell világpolitikailag jelentős személyiséget választani az EU első elnökének. A németek 45 százaléka egyetért, 47 százaléka viszont nem ért egyet ezzel a felvetéssel, ami mindenképpen elgondolkodtató. A felmérés szerint nem alakult ki egységes megítélés a lehetséges jelöltekről, de Merkel és Blair az a két személyiség, akiknek a saját országukon túl is vannak támogatóik. Például a franciák 18 százaléka Merkelt, 12 százaléka Blairt preferálná. A harmadik legerősebb jelöltnek a spanyol baloldali ex-miniszterelnök, Felipe González tűnik.

Az FT kutatásának másik érdekes eredménye, hogy az öt vizsgálatba bevont ország polgárainak a többsége helyesli Koszovó függetlenségének elismerését. Az elnöknek legalább a tagállamok 55 százalékát és a lakosság 65 százalékát képviső támogatottságot kell szereznie, a szavazáson a tagállamok képviselői vesznek részt.

Előzmény: Ki legyen az EU első elnöke?

Európai tudományos kutatói díjat kapott a boldogságkutatás

A tavalyi évben többször került szóba a boldogság és az anyagi jólét kapcsolata: például egy régebbi felmérés segítségével megmutattam, hogy olyan kevéssé, mint a magyarok- ábra megfejtése az előző linken -, egy nemzet gyermekei sem örülnek ekkora anyagi jólétnek, a magyarok a gazdasági életben közepesen versenyképesek, de a látszat ellenére meglehetősen békések. Úgy látszik, hogy a téma a permanens identitásválságban lévő EU-t is érdekli, ugyanis európai tudományos díjat adományoztak Luisa Corrando boldogságkutatónak. Az ügyről Horváth Réka EU-blogján értesültem, aki további kérdéseket tesz fel (vitatkozzatok vele is!)

Ki legyen Európa első elnöke?

Van valami az európai demokratikus deficitben: miközben az Egyesült Államok modern politika-történetének legizgalmasabb előválasztása zajlik, és három kiváló és különböző (az első nő, az első feketebőrű, a legöregebb) jelölt közül lehet választani, Európában is elindult a vita: az EU első elnöke a legkisebb közös többszörös legyen, vagy egy az amerikai jelöltekhez mérhetően fajsúlyos, világszerte elismert vezető? Az amerikai elnök alkotmányjogi értelemben nem kifejezetten erős, mégis döntő befolyása van a világ menetére. A Lisszaboni Szerződés által létrehozott új EU elnöki poszt sem lesz alkotmányosan erős, és pont ezért azokkal értek egyet, akik a fajsúlyos jelölt mellett szállnak síkra, és egyetértek a Financial Times cikkével, amelyben lényegében kettő ilyen vezetőre szűkítik a listát. Angela Merkel Keleten született, a Nyugat második legnagyobb államát kormányozza jobbról, együtt a baloldallal. Tony Blair jómódban született, Európa leghagyományosabb baloldali pártját megreformálva kormányzott a jobboldali választók segítségével. Mindketten méltó partnerei lennének McCainnek, Obamának, Medvegyevnek vagy Hu Jintaonak.
Úgy gondolom, hogy Tony Blair véleményét túlzottan markánsnak gondolják politikus-társai, ezért félnénének megválasztani, talán pont Sarkozy és Merkel kivételével, akiknek nem lehet mellette kisebbrendűségi érzésük. Azért sokatmondó, hog a Google-használók Németország kivételével világszerte még mindig inkább Blairt keresik. A megosztóbb személyiségének jele, hogy ellene már aláírásokat is gyűjtenek. Amerikában nemi és faji kérdések, Európában a nemzeti kérdések kísértenek: mit jelent, ha a jelölt angol vagy német? De nem ezek a fontos kérdések.

Korábban: Tony Blair pályaképe, Blair köszönti Sarkozyt.
Folytatás: A nyugat-európaiak erős EU-elnököt szeretnének

Vita a társadalombiztosításról

Az Ingyenebedéden az egységes társadalombiztosítás illúziójáról lehet vitatkozni. Itt található egy kritikus cikk az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról a Konzervatóriumon, illetve egy, a környékünkön hirdetett aktivista oldal a potyázásról. Adalékok: egy öregedő társadalom versenyképessége. A vita rólunk szól!

Fogy a kubai csapat

Az FP Blog számolt be róla, hogy meglehetősen gyorsan fogy Kuba olimpiai selejtezőket játszó válogatottja. Az Egyesült Államokban tartott selejtező- tornán az első meccs előtt hét kubai labdrarúgó hagyta el a válogatottat és kért menedékjogot, valamint lehetőséget arra, hogy az egyre gyorsabban fejlődő amerikai bajnokságban játszhasson. Ezután még két játékos fordított hátat a kommunista csapatnak, úgyhogy a Honduras elleni első mérkőzésnek a kubai válogatott tíz fővel vágott neki, és végül 0-2-re kikapott. A kubaiaknak így nem sok esélyük van a pekingi kijutásra, igaz, ha mégis sikerülne, ott már nem hiszem, hogy újabb játékosok lépnének le.
Korábban: A szabadság vihara

Deus - forradalmi időket élünk

Kedvenc zenekarom, a dEUS elképesztő újdonságokkal rukkolt elő az idei évben. A készülő új album jegyében megújult a deus.be, ami mindenképpen a világ legjobb zenekari honlapjai közé sorolható. A látogató bejárhatja Barmanék stúdióját, és itt-ott az új zenéket és videókat találhatja meg. Az oldalra belépve azonnal a második kislemezt, a Slowt hallgathatjuk, amelynek van egy hivatalos és egy korai klipje is.

Az új lemezről először az Architect kislemez jelent meg (Mit csinál az építész?). dEUS – The Architect. Az együttes MySpace oldalán is meghallgatható mind a két új szám - egyik jobb mint a másik! A Facebook iLike alkalmazását használók nem csak hallgathatják és nézhetik az új számokat, de nyomon követhetik az új turnét is.

A Tom Barman körüli összművészeti kollektíva a korai korszakában is nagyszerű volt. A Nothing Really Ends kislemezzel és a Pocket Revolutionba visszatért új formáció az utolsó lemezzel (ami nálam az év lemeze és koncertje volt) Európában soha nem látott magaságba emelkedett. Ezt követte a rövid kitérő a Barman rendezésében, a dEUS klippjeiből ismert amatőr és professzionális színészekkel készült Any Way the Wind Blows mozival, ami tulajdonképpen az Everybody's Weird kiterjesztése egy napra.

Nem kérdéses, hogy Barmanék idén ismét magasabbra helyezik a lécet. Forradalmi időket élünk.

Deus - Slow

Jon Spencer Blues Explosion - Bellbottoms

Ez a videó megváltoztatta a zenéről alkotott felfogásomat és a zenehallgatáshoz való viszonyomat úgy tíz éve :)

Eladó UFO-ház

A képen látható 1970-ben épült UFO házat a Signal Mountain oldalában Tennessee államban, Chattanoogaban lehet megvenni. Az űrkorszak hősi időszakában több amerikai épített űrutazás-témájú házat. A most eladó ház építési évében a legmodernebb technikával volt felszerelve, ami különösen izgalmas lehet a '70-es évek retro-divathulláma miatt. A reménybeli vásárlók látogatóinak állítólag jövőre már vízumot sem kell kérniük.

Idén is aktuális - a 12 pont saját szavakkal leírva

Pest város közössége nevében az alulírottaknak arról van szerencséjük értesíteni a hivatalosan a magyar nemzetet, hogy azt a reformot, aminek kivívása más országokban a polgárok vérébe került, Budapesten 24 óra alatt békés és törvényes úton, törvénytisztelő egyetértésben sikerült kivívni. Amikor a városi önkormányzat értesült arról, hogy a város polgárai és más lakosai nyílt ülésen szeretnék megvitatni napjaink komoly politikai fejleményeit, a tanácstermek évszázadok óta bezárt ajtait 1848. március 15-én három órakor a nép előtt megnyitotta. Miután aaz önkormányzat tagjai megértették a nép azon törvényes kívánságait, amelyet már korábban is nagyobb részt maguk is hazafiasan képviseltek, azokat egy szívvel és közös akarattal magáévá tette. Sőt, azt a tizenkét pontot, aminek nagyrészét a nemzet már az 1790-es Országgyűlés óta is annyiszor sürgetett, a jelenlegi országgyűléshez intézett petíció formájában aláírta.

A nemzet a következőket óhajtja:

1. Sajtószabadság, a cenzúra eltörlése.
2. Felelős kormány Budapesten.
3. Évenként összeülő Országgyűlés Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőség származásra és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.
5. Honvédség.
6. Közteherviselés.
7. Az úrbéri, feudális függelmi viszonyok megszüntetése.
8. A bíróságokon és a választásokon mindenki legyen egyenlő.
9. Legyen Nemzeti Bankunk.
10. A katonaság esküdjön föl az Alkotmányra. A magyar katonákat ne lehessen külföldön bevetni, az itt állomásozó külföldieket vigyék el tőlünk.
11. Engedjék szabadon a politikai meggyőződésük miatt bebörtönzötteket.
12. Egyesüljünk Erdéllyel.

Ezt követően az önkormányzat két határozatot hozott. Először is arról döntöttek, hogy Pest város küldöttei a fenti, közkívánatra elfogadott követeléseket terjessze az Országgyűlés elé, őfelségét, a hódolva szeretett uralkodót pedig kérjék meg, hogy az Országgyűlés székhelyét minél előbb tegye át Pestre. Másrészt a közgyűlés az alulírott választmány tagjait azzal bízta meg, hogy intézkedjen célszerűen a rend fenntartásáról, és a közgyűlés határozatainak szerezzen érvényt.

Link: Tavalyi bejegyzés

Sarajevo - Kultur Shock live in San Francisco

A főbűnök XXI. századi értelmezési kísérlete

A Konvervatóriumon elég élénk vita bontakozott ki Gianfranco Girotti L'Osservatore Romano-nyilatkozatáról a főbűnök XXI. századi katolikus újraértelmezési kísérletéről. Az angolszász sajtó a Daily Telegraph cikke kapcsán kapta fel a fejét a nyilatkozatra, Magyarországon többek között a FigyelőNet számolt be róla. Amíg még a Vatikáni Figyelő nem ír róla, addig szerintem a katolicizmusban járatlan olvasóknak nem érdemes messzemenő következtetéseket levonnia a hírből. Egy ilyen sajtónyilatkozat nem kiforrott álláspont, és főleg nem megfellebbezhetetlen.

A tudósítások szerint napjaink főbűnei a génmanipuláció, az emberkísérletek, a környezetszennyezés, a társadalmi igazságtalanságok okozása, a szegénység okozása, a túlzott gazdagság és a drogfogyasztás volnának. Az érseki nyilatkozat szerint a "múlt főbűnei" meglehetősen individualisztikus dimenziójúak voltak. Persze erre bárki rávághatja, hogy pont ettől van etikai dimenziójuk. Nem pusztán szócsavarás, hogy közösségi, társadalmi folyamatoknak igen-igen problémás etikai dimenziót adni. Az erkölcsi parancsoknak ugyanis addig van hatásuk, amíg van címzettjük, végrehajtásuknak pedig alanya. Ez pedig végső soron az ember. Az emberrel szemben értelmes erkölcsi elvárásoknak egy közösséggel szembeni érvényesítési kísérlete sajnos könnyen kollektív felelőtlenségbe fordulhat.

Az új főbűnök felvetésénél sokkal távlatosabb és érdekesebb felvetésnek tartom, hogy a katolikus egyház esetleg rehabilitálná Luther Mártont.

Kép: Hieronymus Bosch - A hét főbűn és a négy utolsó dolog. Korábban: A Vatikán a klímaváltozás ellen; egyéb vallás témájú bejegyzések.

Kik érzik magukat a globalizáció nyerteseinek?

A BBC fantasztikus, 34 országban 34500 fővel készült globalizációs attitűd-felmérése részben megerősíti a Pew felmérés eredményeit. A megkérdezettek 50 százaléka tartja túl gyorsnak a gazdasági globalizáció folyamatait és 34 százalékuk túl lassúnak. 64 százalék szerint a globalizáció terheit nem igazságos arányban osztják meg a Föld népei. Európában szinte mindenki lassítani szeretne, ezzel szemben Törökország, Fülöp-szigetek, Indonézia, Brazília, Kenya, Mexikó és a közép-amerikai kisebb országok lakói gyorsítanának. Míg a Pew-felmérés szerint a globalizációval kapcsolatban jó vagy nagyon jó érzéseket az elsősorban az afrikaiak, jelentős leszakadva pedig a latin-amerikaiak éreznek, addíg a BBC felmérés bal oldali ábrája alapján a nigériai, kenyai és ghánai emberek elsöprő többsége érzi úgy, hogy a globalizáció segíti a gazdsaági fejlődést. Náluk jobban csak a kínaiak értenek ezzel együtt. Dani Rodrik blogjában a felmérés egyik legérdekesebb momentumára hívja fel a figyelmet: míg a kínaiak érzik a legpozitívabbnak a globalizáció hatását, egyúttal kimagasló arányban túl gyorsnak is gondolják a változásokat. (Widespread Unease about Economy and Globalization – Global Poll, pdf)

Koszovói útinapló

Két romániai magyar fiatal blogol második hónapja Koszovóból. "Koszovón látszik gyakorlatilag, hogy most épül, úgy értem a szó szoros értelmében, tehát egy csomó befejezetlen, illetve most épülő házat, meg tömbházat láttunk. A határ után megálltunk albán zászlókat fotózni, ami az amerikaiakkal együtt általában ki van tűzve a házak homlokzatára, de aztán rájöttünk, hogy semmi értelme, mert mindenhol fellelhetők" - írja Timi a rádiótudósításában. Koszovóban több mint húsz éve nem lehet jogosítványt (hajtásit) szerezni, és ehhez képest egész jól elközlekednek, és a muzulmán hagyományok dacára a jugoszláv rendszer a nőket emancipálta. Nagyszerű blog! Kép: Harisnyareklám Kosovska Mitrovicában.

Fotóarchívum: Kriza János Néprajzi Társaság

Véletlenül akadtam rá a Kriza János Néprajzi Társaság Fotóarchívumára, amely, ha jól értem, az Erdélyi Adatbank része. Az egyébként tréfás szerzői jogi politikával működő honlapon fantasztikusan érdekes néprajzi fotógyűjtemény található az 1910-es évektől napjainkig. Az ismeretlen fénykész művén szánon húzott gabona látható 1928-ból (Blezsény/Blăjeni, Hunyad megye). És íme, két szép lány népviseletben.

Hogyan kell országot alapítani?

A Foreign Policy nagyszerű útmutatót állított össze az országalapításban gondolkodók számára Koszovó kapcsán.

1) Részvételi feltételek (kijelölt terület, stabil népesség, létező kormány és kommunikációs képesség más országokkal).
2) Függetlenségi nyilatkozat (néhány balszerencsésen járt nyilatkozat elkerülendő hibái)
3) Elismerések begyűjtése a régi országoktól
4) Csatlakozás az ENSZ-hez (levél Ban Ki-moon főtitkárnak, türelem, diplomácia, stb.)

Az első teszten átment Transznisztria, Somaliland a komolyabb jelentkezők közül, és Sealand többé-kevésbé a nem komolya közül, igaz, már negyven éve elvan ebben a státuszban. Somalilandnak komoly támogatottsága van a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó akadémikusok között, mivel hosszabb ideje inkább hasonlít egy működő országra, mint Szomália, amelyből ki szeretne válni, de a függetlenségi nyilatkozatukkal bizony elbuktak.

A nyilatkozatok begyűjtése a hidegháború vége óta relatíve szimpla ügy - Koszovó most már két tucat felett jár -, akkor volt utoljára ugyanis olyan tábor, ahol lehetett számítani arra, hogy egy nagyobb országcsoport vagy igennel, vagy nemmel szavaz összehangoltan. Ma ebben a stádiumban van Palesztina (aminek viszont nincsen igazán kijelölt területe) és Észak-Ciprus, ami a léte óta egyetlen ország elismerését, a megszálló Törökországét nyerte el. Külön eset Tajvan, ami az összes kínai elismeréssel indult 1949-ben, és sorban veszíti el őket, ma már igen nagy összegekkel segíti azokat a pici szuverén országokat, amelyek még mindig elismerik. (Ezek közül Nauru valószínűleg maga is meg fog szűnni és lakói menedékjogot fognak kérni Ausztráliától). A függetlenségi nyilatkozattal együtt szokott járni az ország szuverenitási szimbólumainak kijelölése, bár szélsőséges esetben ez még az ENSZ-tagsághoz sem szükséges, csak az olimpiai részvételhez.

Az ENSZ-csatlakozási kérelem nem nagy ügy, bár az első három lépés tisztázása előtt értelmetlen. Ezt követően jön az igazi teszt: a meglévő tagok kétharmada előtt kell igazolni, hogy az ország megfelelel az ENSZ elvárásainak, többek között, hogy béke-szerető országként kíván működni (Alapokmány, harmadik fejezet. A sors fintora, hogy nagyon sok nem békeszerető ország is szavaz a kérdésben). Sajnos a szavazásra bocsátás feltétele a Biztonsági Tanács ajánlása, ahol az öt privilegizált helyzetű nagyhatalom bármelyike vétójoggal élhet - vagyis az igazi diplomácia kihívás, a nagyhatalmi kamarilla-politikában való jártasság tesztelése csak itt kezdődik. Ahogy az előző példák is mutatják, az ENSZ-en kívül is van élet, de az ENSZ-tagság számtalan olyan együttműködési forma előtt olajozza meg a kaput, hogy aligha érdemes kihagyni.

FP: Russia to recognize Abkhazia?

Kiscápák a budapesti állatkertben

Az origó arról számolt be, hogy már láthatók a budapesti állatkerben az első év elején kikelt kiscápák. A barnasávos bambuszcápa a kisebb termetű cápafajok közé tartozik. A kifejlett állatok 70-80 cm hosszúak, és eredetileg az Indiai- és a Csendes-óceán közötti tengerrészekben élnek, ahol főként az élőhelyek pusztulása, a korallszirti dinamitos halászat és az egyéb környezetkárosító halászati technológiák keserítik életüket.

Formatervezett bicikliparkolók rendelhetők

A Praktikus Városból tudom, hogy a Kolbászból kerítést! stúdió formatervezett bicikliparkolókat árul, sőt, segít közterületen engedélyeztetni. A Magyarországon közpénzből kihelyezett bicikitárolók zöme a hazai morálhoz alkalmatlan, mivel a kerekénél rögzíti a kerékpárt, amit egy pillanat alatt kicsavaroznak a tolvajok és elviszik a bicikli nagyját. Belvárosi üzletek, középületek, társasházak, nincs több mentség, tessék rendelni!

Választási tőzsdék: amikor az emberek pénzzel szavaznak

Ahogy az Arrow-paradoxon bebizonyítja, hogy az emberek véleményének összegzésére nincsen tökéletes szavazási procedúra, úgy a szavazás elvén működő közvélemény-kutatásoknak is sok hibája mutatható meg. Az Internettel együtt terjedt el egy érdekes alternatív közvélemény-kutatási módszer, a választási tőzsde (ld stock market games). Ebben a rendszerben a játékosok a jelöltek részvényeiből vehetnek, jó esetben igazi pénzen, kevésbé jó esetben valamilyen játékpénzen. A módszer hívei szerint jobban működik, mint a szokásos telefonos közvéleménykutatás, noha a játékosok alapsokasága általában nem reprezentatív.

Az első ábrán a CNN választási tőzsdéjének republikánus kereskedése látható. Ez a versengés már lezárult, mivel John McCain megszerezte a lehetséges delegáltak több mint felét. A meglehetősen nyitott versengésben már hamar kiemelkedett az ázsiója, és Giuliani habozása után, Huckabee és Romney kezdeti sikerei dacára előrejelezte a győzelmét. Miért működik a rendszer? Egyrészt a szokásos szavazási rendszereknek egy fontos hátrányát kiküszöböli: az emberek részpreferenciákat is kifejezhetnek, mondjuk, az elején megtehették tétjeiket fele-fele arányban McCainre és Giulianira, ha számukra ez a két jelölt tűnt esélyesnek. A valós választási folyamatban is folyamatosan mérlegelnek a választók, például, ha két párt is viszonylag szimpatikus nekik, akkor a kampány, és a többi választó magatartása is változtat a magatartásukon. Ez egy egyszerű, egyváltozós kutatásban, ahol egy pártot lehet megjelölni, nem jelenik meg.
Íme, a CNN demokrata-tőzsdéje. A rendszernek további előnyei is látszanak. A játékban eddig több mint 100 ezer adás-vétel történt, vagyis jópár ezer ember vesz benne részt. Ez több, mint ahányan egy tipikus közvélemény-kutatásban válaszolnak, ráadásul aktívabb részvételt is jelent. A nagy számok törvénye szerint pedig a minta torzító hatása a minta nagyságával együtt folyamatosan csökken, vagyis kellően nagy számú minta esetén gyakorlatilag mindegy, hogyan alakult ki a játékosok mezőnye. Ráadásul, mivel játékról van szó, nem vonatkoznak rá a közvéleménykutatási szabályok. De ami talán a legfontosabb: a játékban való részvétel pénzbe kerül, vagy legalábbis jóval több időbe (regisztráció, belépés, adás-vételek kalkulálása) mint egy szavazás, az idő pedig pénz. És az emberek a pénzükkel lehet, hogy meggondoltabban szavaznak, mint a lapjukkal.

Nem ízlik az ingyenebéd - fizessenek a szegények is
Bundestag Election Exchange Game 2002
Közgazdasági elméleti háttér: Németh András - Hírpiacok szimulációja (pdf)

A globalizáció elfogadottsága világszerte

A Pew Global Attitudes Project keretében napvilágot látott legújabb felmérés szerint igen érdekesen oszlik meg a globalizációhoz való viszony az egyes régiók, de még inkább a generációk között. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy melyik régióban hányan válaszolnak úgy, hogy "nagyon jó" érzéseik vannak a világkereskedelem és a kommunikáció által létrejövő egyre nagyobb fokú globális összekapcsolódással kapcsolatban. A fiatalok mindenhol nagyobb mértékben éreznek így. A globalizációval a legjobban az afrikai emberek azonosulnak.
Érdekes módon a Közép- és Kelet-Európai fiatalokban nagyobb a saját kultúrfölényük hite, mint a nyugat-európai vagy észak-amerikai társaikban. Talán ez az önbizalom is segít abban, hogy a kelet-európaik sokkal lazábban állnak a bevándorlás kérdéséhez, mint a nyugatiak. A kelet-európaiak szintén nagyobb mértékben azonosulnak az angol nyelv hódításával. (Ezek az eredmények itt érhetők el: A Global Generation Gap)

Korábban: Hol érzik jól magukat a földlakók, Európa a békés globalizációban érdekelt, egy pillanat alatt áttekinthető összefüggések.

A csehek vízum nélkül utazhatnak az Egyesült Államokba

Csehország kétoldalú egyezményben érte el polgárai szabad utazásának jogát az Egyesült Államokba. Az összes közép-európai ország, így Magyarország is régen szeretné ezt elérni, és a legtöbb országnak jó esélye van rá, hogy idén erről meg is állapodik az amerikaiakkal.Ez érthető módon felbosszantotta az EU illetékeseit.

Az EU hosszabb ideje tárgyal arról az USA-val, hogy minden EU polgárra vonatkozzanak azonos vízumfeltételek. Szerintem igaza van azoknak az elemzőknek, akik szerint az Egyesült Államok szándékosan osztja meg ebben a kérdésben az európai országokat - így minden országtól egy kicsit többet tud elérni a kétoldalú egyezményekben, és gyengíti az EU világpolitikai erejét. Szerintem ez azonban nagyon rövid távú politika. Az EU meglehetősen kritikus a mostani amerikai kormánnyal szemben, de azért a világpolitikában és különösen katonai téren az EU, illetve az EU és NATO tag európai államok az USA legrégibb, intézményes szövetségesei. Lehet, hogy egy erősebb EU kritikus volna az USA néhány kezdeményezésével szemben, de mi ez a világ többi részéhez képest?

Vénusz légycsapója

Vénusz légycsapója (Paul Lenz)