Vita: Megérné-e lecserélni a magyar erőműveket?

Magyarországi villamoserőművi parkjának megújításának időszerűsége szinte a rendszerváltás óta állandó polémiák tárgya, az atomerőmű megújításán és bővítésén kívül mégis kevés konkrétumot hallunk róla. Mennyit nyernénk ezzel? Vajon ténylegesen megérné-e megújítani az erőműveinket? Ki szeretne vitatkozni?

(Műfaji kísérlet: a Facebook oldalamon is lehet vitatkozni Note formátumban)

Az erőművek viszonylag egyszerű termelő üzemek, mivel általában két fontos inputból, tüzelőanyagból és munkából állítanak elő egy terméket, áramot. Ugyan az áram értékesítési lehetőségei majdnem percenként változnak, a termelési szerkezet mégis viszonylag egyszerűnek tekinthető. Az erőművi egységeket néhány világcég szállítja mindenhova, ezért a világban most épülő erőművek beruházási adatai irányadónak tekinthetők Magyarországra is. A várható tüzelőanyagköltségek ha nehezen is modellezhetők, de összevethetők más országokkal, hiszen a legtöbb tüzelőanyagnak globális (urán), kontinentális szinten regionális (olaj, kisebb mértékben feketekőszén és gáz) piaca van. A megújuló energiahordozók rendelkezésre állása (napsütéses órák, szeles órák) többé-kevésbé előrejelezhetők.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) által 1984. óta szisztematikusan gyűjtött és modellezett beruházási és működtetési költség adatokból elég nagy pontossággal meghatározható, hogy mibe kerülne Magyarország erőművi parkját lecserélni. Ha a számításaim nem csalnak, Magyarországon az IEA szemléletével összevethető villamosenergia-termelői árak hat év átlagában 22,2 forintra jöttek ki egy kWh piacra vitt áramra. Ez az érték persze az urán és a gáz árának igen nagy fluktuációja miatt, illetve az amortizáció számításának módszerei miatt nem teljesen vethető össze a hazai gyakorlatban számított önköltséggel vagy a nagykereskedelmi árakkal, de egy jó becslésnek adható. (Tavaly természetesen ennél jóval olcsóbban termelték az áramot). A legnagyobb termelői, a Paksi Atomerőmű 8-10 forintos önköltséget számol el. Kritikusok a szememre vethetik, hogy a Mátrai Erőmű vélhetően komolyabb szén-dioxid költségekkel, az Paksi Atomerőmű pedig a mostani amortizációt meghaladó pótlási költségekkel kellene hogy számoljon, ezért szintén az IEA adatait beírva az elmúlt 6 év historikus adatai helyére az jönne ki, hogy a szén-dioxid kibocsátást jobban büntető, és az előrelátóbb tartalékképzés mellett 26,7 forintra emelkedne az áram önköltségi ára (ami nem mellesleg a fogyasztói árakat legalább tíz forinttal megemelné).

Mit nyernénk egy teljesen új erőművi parkkal? Ha minden erőművet nagyjából azonos kapacitású és fűtőanyagot használó, de teljesen modern erőműre cserélnénk, és élveznénk a technológiai haladásból fakadó nagyobb erőművi hatásfokot (és elszenvednék a nagyobb létszámhatékonyságból fakadó pótlólagos munkanélküliséget), akkor az önköltségi szint mintegy 18,2 forintra volna csökkenthető. Nem teljesen egyértelmű, hogy más fűtőanyagok használatával ezen sokat lehetne faragni: az atomenergia önköltségi ára is körülbelül 18 forintra jön ki. A teljes erőműparki cserével (ami természetesen sem pénzügyileg, sem technikailag nem kivitelezhető egyik napról a másikra), 3,6 billió forint azonnali költségünk merülne fel, amit az építkezések tényleges elhúzódása miatti 1 billió áthidaló költség növelne. A gigaberuházások összességében mintegy évi 132 milliárddal csökkentenék a hazai termelésű energia előállítási ára.

Ha ez igaz volna, akkor aligha érné meg Magyarországon erőművekre nagyobb léptékben költeni. Ezek a számok természetesen sok szempontból elnagyoltak, és bemutathatók ennél rózsaszínűbb keretben is. Ha azt gondoljuk, hogy a szén-dioxid kibocsátás és az atomerőmű élettartamának problémáját csak prolongáljuk, aminek a költsége most vonal alatti, a beszámolókban meg nem jelenő tétel, akkor az erőművi park cseréjének költségelőnye körülbelül a duplájára ugrik. A megújítás költségei jelentősen csökkennének, ha Magyarország az euróövezetben volna, és nem forintkamatokkal kellene számolni. (Ezekről talán majd később).

Veszélyben van-e a hazai ellátás biztonsága? Aligha. A probléma inkább az, hogy Magyarország rossz versenyképessége jórészt okozója a magyar energiaszektor rossz versenyképességének is. A magas országkockázat, a jogszabályi környezet bizonytalansága, a szektorra kivetett magas (külön)adók mind-mind a modernizáció ellen ható tényezők, ugyanakkor EU tagságunk lehetővé teszi, hogy versenyképesebb országokból, például Szlovákiából importáljunk áramot. A kérdés tehát nem úgy merül fel, hogy lesz-e áramunk, h a bentmaradunk az Unióban, hanem úgy, hogy az hazai termelésű lesz-e? A hazai termelés természetesen munkahelyeket, adóbázist és itthoni környezetszennyezést jelent. Az import lehet, hogy tartósan olcsóbb megoldás lesz, csak kérdés, hogy hazai adóbevételek és munkahelyek hiányában ki fogja megfizetni. Szerintem ez a versenyképeségi kérdés egyik tétje.

(Minden kommentet örömmel fogadok. Érdeklődés esetén szívesen megosztok még több számot is, de elsőre talán ez is sok...)

Mégsem ragadósak a bérek

Az ún. "keynesiánus" közgazdászok azért szerették az inflációt, mert a béreket ragadósnak tartották, és a versenyképesség hiányát a keresetek elinflálásával tartották lehetségesnek. A mostani világválság empirikusan igazolta, hogy tévedtek. A bérek lefelé is változtathatók, ha ez a munkahely megőrzésének a feltétele.

Miközben sokunknak azt tanították, hogy a nominális bérek nem képesek igazodni egy vállalat vagy egy nemzetgazdaság csökkenő teljesítőképességéhez, én ezt soha nem tartottam egy érthető dolognak. Miért ne értené megy egy dolgozó, ha hiteles vezetőtől hallja, hogy a rossz időkben kevesebbel is be kell érnie, ha meg akarja tartani a munkahelyét. A mostani válságban Írország, Görögország, Románia sorra bizonyította, hogy a béreket lehet lefelé változtatni. (Mellesleg a magyar közigazgatásban is történt nominális bércsökkenés a tizenharmadik havi jövedelem elvételével). Jómagam a MÁV évek óta megoldhatatlan veszteségtömegének egyetlen ellenszerének az elmúlt évek reálbéremelkedésének visszavételét tartottam, amit éveken át elképzelhetetlennek tartott minden politikus és vezető.

Egy friss felmérés azonban azt igazolja, hogy az emberek mégsem irracionálisak. A álworkmania.hu által közölt felmérés szerint a munkakeresők ma 7 százalékkal kisebb nominális bért (vagyis 11 százalékkal kisebb reálbért) kérnek, mint tavaly ilyenkor. A tényleges állások betöltésének pedig az eredetileg elképzelt összegnél harminc százalékkal kevesebbért is elfogadják az állást. Mindez a jövő évi bérstatisztikákban már alighanem érzékelhető lesz.

Magyarország persze még befelé megy a válság, hiszen hazánkban különös módon az elmúlt évben (részben az állami tulajdonú vállalatok és a közigazgatásnak köszönhetően) nem csökkentek, hanem nőttek a bérek, amelyeken nem meglepő módon egyre kevesebb szerencsét munkavállaló osztozott egyre több munkanélküli kárára. A piaci szektorban azonban már megindult az alkalmazkodás.

Bár a bérek csökkenése rövid távon rossz hír a munkavállalóknak, nem annyira, mint elsőre hangzik. A hazai gazdaásg tényleges teljesítményéhez a forint leértékelődésével és inflációval tudna még igazodni a gazdaság. Az infláció roppant igazságtalan, mert a kisnyugdíjastól a vállalatvezetőig vesz el, teljesítménytől független, ráadásul a kisebb megtakarítással rendelkezőket jobban súlytja. Mint az elmúlt hónapokban megtanultuk, a forint leértékelődése is igen komoly krízist okozhat sok devizában eladósodott háztartásban.

A "keynesiánus" jelzőt azért teszem idézőjelbe, mert valójában Keynes nagyszerűbb közgazdász volt, mint akik hivatkozni szoktak rá. A magukat ideheza "keynesiánusnak" tartó közgazdászok viszont ideje, hogy önvizsgálatot tartsanak, mert a tények cáfolják egyik alaptézisüket.

Trianon-emléknapra: nemzetstratégia, felőrlés és a nemzetek közötti együttműködés rendszere

A trianoni békeszerződés 90. évfordulójára és az első hivatalos emléknapra jelent meg a komment.hu cikkem a témában. Nagyon sokan szólnak hozzá, aminek örülök, mert jó ezen a napon elmélkedni azon, hogy hova jutottunk és mit tanulhatunk belőle. Az első világháború témája nagyon érdekel mióta olvasok róla - úgy gondolom, hogy azért tudunk róla olyan keveset, azért nem tanítjuk az iskolában, mert itt nagyon nem áll össze az önmagunkról szőtt mesénk. 1914-1918. között elszakadt a film, de nem nagyon tudjuk, hogy hol.

Slovakia, Cerová vrchovina Highlands

Slovakia, Cerová vrchovina Highlands
Originally uploaded by Peter Fenďa

Szlovákiában pár évvel a schengeni csatlakozás után emlékművek fognak emlékeztetni bennünket arra, hogy hol is van az államhatár. Elsősre ezt a képet találtam egy ideális emlékművi helyszínről: már tényleg nem is látható, hogy itt a határ.

Komment: a magyar gazdaság egyedül maradt?

A portfolio.hu kiváló, ábrával illusztrált cikke szerint Magyarország a maga útját jára a a gazdasági világválsággal együtt járó költségvetési válságkezelésben (Magyarország egyedül maradt az Unióban). A pontos részletek nélkül egy hosszabb és alaposabb elemzés alapján ezt a képet árnyalni lehet.

A portfolio.hu ábrája azt mutatja meg, hogy miként igazították ki a költségvetésüket az EU tagjai 2007-2009. között. Az ábra majdnem helyesen mutatja be, hogy Magyarország különleges politikát folytatot, bár azt nem veszi figyelembe, hogy az egyes országok eltérő pillanatban kerültek be és ki a válságból.

Ezzel szemben az EU összes hivatalos gazdaságpolitikai célszámát és indikátorát vizsgálva (ide értve a négy maastricthi célszámot és a tizenhárom fő lisszaboni indikátort) tíz év adatait elemezve igyekeztük Magyarországot elhelyezni különféle csoportosulásokban egy, a Visegrad Review számára készült elemzésben. Bennünket az érdekelt, hogy Magyarország természetesen tagja-e a visegrádi csoportnak, illetve a visegrádi csoport gazdasági és gazdaságpolitikai koherenciája nő vagy csökken?A jóval részletesebb elemzésünk részben megerősítette a portfolio.hu elemzését abban a tekintetben, hogy az alapvető fiskális és monetáris politika szempontjából Magyarország eltávolodott a visegrádi országoktól (amelyek egyébként sem alkottak ilyen szempontból egységet) és 2008-ra Görögországgal alkottunk egy csoport. Magyarország hamarabb került az IMF-EU mentőövbe, és kisebb deficittel, ezért valószínűleg ma már egyedül sodródunk a görögök nélkül. Egy gazdaság és a gazdaságpolitika nem csak a kormányzat politikájából és költéséből áll. A tágabb és hosszú távú lisszaboni indikátorokat is figyelembe véve Magyarország egy relatíve stabil visegrádi országcsoporthoz tartozik, illetve attól dél felé sodródik, és nagyon hasonlít Horvátországhoz, Szlovákiához, Lengyelországhoz és Litvániához. Vagyis még teljesen nem úsztunk el, de az biztos, hogy az eddigi kormányzati lépések nem a saját régiónk felé vittek bennünket.

Úgy gondolom, hogy a hasonló politikai és társadalmi folyamatok miatt meglehetősen hasonlóan viselkedtünk, mint a görögök, de szerencsére az adósságállományunk még nem tart ott, mint az övék. A gazdaságunk szerkezete és a gazdaságpolitikánk viszont egyelőre még a Közép-Kelet-Európához és a Nyugat-Balkánhoz, nem a Dél-Balkánhoz áll közelebb.

Eredetileg az antaldaniel.blog.hu oldalon posztolva.

Óriás: Az egyikben ott

Alternatív meghajtású autók versenye - 5. Széchenyi futam

Az idén rendezték meg 5. alkalommal a magyar autógyártás zászlóshajójának, az Audi-gyárnak a parkolójában az alternatív meghajtású járművek versenyét. A komoly szponzorok és a csapatok láthatóan növekvő büdzséje mutatja, hogy nem csak tudósok, mérnökök, feltalálók és sportemberek versenyeznek,de az elektromos, hidrogén- és tüzelőanyagcellás autóipar majdani beszállítói és háttéripara is. A részletesebb elemzés előtt íme egy hangulatos képgaléria a versenyről. 

A verseny egyben nagyszerű csapatépítő tevékenység volt a Visegrad Investmentsnek is, és reméljük, hogy több technológia győztesével is alkalmunk lesz együtt dolgozni. 

Gratulálunk a győzteseknek, külön a másodszor is nyertes HY-GO csapatnak és a villanyverdásoknak!

PS: Itt lehet szavazni egy fotóversenyben a Széchenyi futamos képre - vigyük hírét a magyar futamnak a nagyvilágban, hajrá Magyarország!

Ez is Magyarország!

A lejátszás gombra kattintás után néhány másodperc és elindul a vetítés, vagy a nyilakkal kiválaszthatók a képek, nagyban pedig megnézhetők itt.

Miért érezzük rosszul magunkat Magyarországon? I.

Nem fogok elkezdeni népszerű pszichológiai posztokat írni, de összegyűjtöttem, amit a közgazdászok mint társadalomtudósok erről írogattak, mértek, és a szemem elé került.

Egy elég régi, de igazgalmas, és hamarosan megismételendő kutatás megmutatta, hogy az egész világon a magyarok a legboldogtalanabbak a jövedelmükhöz képest, pedig ráadásul világviszonyban I. . A kutatás felvételekor a szlovákok, horvátok, törökök, lengyelek, kínaiak, pakisztániak, brazilok, indiaiak, ghánaiak, dominikaiak, kolumbiaiak, mexikóiak nálunk boldogabb, de szegényebb népek voltak. Bár általában igaz, hogy az anyagi jólét és a boldogság között szoros összefüggés van, minél gazdagabb egy nemzet, annál kevesebbet ad hozzá a boldogság-érzethez a jólét. A jövedelmükhöz képest a legkevésbé boldogok a saját jövedelmi szintjükön a magyarok, más szinteken az amerikaiak, osztrákok, nyugat- és kelet-németek, portugálok, szlovének, románok, oroszok, fehéroroszok és moldávok. Nem is mernék következtetést levonni azon túl, hogy Magyarország súlyos gazdasági válsága ellenére talán ennél is súlyosabb társadalmi válságban van. (A jövedelmükhöz képest a legboldogabbak: az izlandiak, hollandok, észak-írek és írek, puerto ricoiak, kolumbiaiak, fülöp-szigetiek, ghánaiak, nigériaiak és bangladeshiek). Bár a kutatás régi, Európában azóta is csak a bolgárokkal és az oroszokkal versenyzünk boldogtalanságban.

A magyar gondolkodásra nem csak az anyagi elégedetlenség, de a nagyon rövidtávú haszonkeresés is jellmező (talán ezért is adósodott el társadalmunk ilyen krónikusan). Egy kutatásban 17,000 középvezetőt kérdeztek arról, hogy mennyire értenek egyezet ezzel az állítással: "Több embernek kéne inkább a mának, mint a jövőnek élnie", illetve azzal, hogy "Több ember él a mának, mint a jövőnek". A világon a legjobban az orosz, argentín, lengyel és magyar menedzserek értettek ezzel egyet. Európa és a világ legversenyképesebb gazdaságaiban (Dánia, Ausztria, Hollandia, Svájc, Malajzia és Szingapúr) viszont az emberek pont fordítva gondolkodnak.

Adrian G. White, a University of Leicester tudósa azt kutatja, hogy az emberek mitől és hol érzik magukat szubjektíven, a saját szempontjukból jól. Ő is bemutatja a jövedelem és az elégedettség általános, de nem mindent magyarázó kapcsolatát.

Az Economist Intelligence Unit egy buddhista milliárdos felkérésére elkészítette az egyes országok békességének rangsorolását. A pontszámok azt tükrözik, hogy az adott ország táradalma mennyire él békében önmagával és a világgal: békésen gyakorolják-e a hatalmat, mennyien vannak fegyverben, hányszor fordulnak a polgárok egymás ellen,és milyen gyakran élnek a kényszerítés, például a bebörtönzés alkalmazásával. Magyarország az EU tagállamokhoz hasonlóan a világ legbékésebb országai közé tartozott 2006. körül, bár az első helyen álló, legbékésebb Norvégia mellett megelőzött bennünket a szomszédos Ausztria, társadalmi átmenetet másfél évtizeddel korábban kezdő Portugália, illetve a volt szocialista ország közül nálunk sikeresebben fejlődő Csehország, Szlovénia és Szlovákia is. Mondanom sem kell, hogy az elmúlt években sokat csúsztunk lefelé, a világ 18. helyéről a 27. helyre, és olyan országok előztek bennünket meg, mint Urugay, Malaysia vagy Omán.

Nekem az a véleményem, hogy a globalizáció és a kapitalizmus korszakában akkor lehetünk boldogabbak, ha sokkal jobb, a világra nyitottabb, és több bizalmat, együttműködési lehetőséget teremtő jogi, társadalmi normákat igyekszünk megteremteni és követni, és jobb gazdasági intézményeket hozunk létre.

A magyar high-tech export

Sokan gondolnak még ma is a magyar iparra egyfajta elavult gazdasági ágazatként, amely nem fontos - már régen nincsen Ipari Minisztérium, sőt Ipari Főosztály sem. Kevesen gondolnak viszont Magyarországra mint a világ egyik legfejlettebb ipari országára, pedig a helyzet pontosan ez. Miközben szeretünk magunkra mint mezőgazdasági-élelmiszeripari nagyhatlomra, tudásgazdaságra és magas hozzáadott értékű szolgáltatóra gondolni, valójában egy fejlett ipari ország vagyunk. Magyarországon mobiltelefonokat, csúcsminőségű autókat, laptopalkatrészeket gyártanak olyan gyárakban, amelyekhez az államnak lényegében semmi köze nincsen. Nincs képviseletük a magyar államigazgatásban. A munkásaikat nem az állami Volán járatok hordják, mivel amikor a járatokat kialakították, még nem volt ott a gyár. Az ilyen gyárak (döntően a jármű és elektronikai gyáripar részeként) adják a világviszonylatban is jelentős magyar export negyedét, ami Németországnál és Csehországnál is magasabb arány. A Világbank erre vonatkozó sratégiája két gazdaságpolitikai kérdést is felvet bennem: - Mi lenne, ha a magyar gazdaságpolitika prioritásként kezelné a magyar ipari termelést? - És mi lenne akkor, ha a mezőgazdaságot, közlekedés-szállítást vagy az energiaszektort ugyanannyira békén hagyná, mint az ipart?

Roubini Görögországról - magyar áthallással

Nouriel Roubini azzal lett a világ egyik legbefolyásosabb közgazdásza, hogy meglehetősen pontos képet festett a 2008-2009-es világgazdasági válságról - előre. Roubini ma az Egyesült Államok pénzügyminiszterének a főtanácsadója, a Stern School professzora és a világ 410. legtöbbet idézett közgazdász tudósa. A Portugáliára, Spanyolországra, Olaszországra, Írországra és Görögországra vonatkozó javaslatai Magyarországra is jól alkalmazhatók, hiszen a magyar gazdaság az eurózóna alulteljesítő államaihoz hasonló tüneteket produkál.

Roubini javaslatai a magyar közgazdászok kisebbségéhez hasonlóan a fiskális egyensúly helyett a versenyképességet helyezik középpontba. (Jómagam is ezzel a megközelítéssel értek egyet mióta gazdaságpolitikával foglalkozom, így elfogult vagyok).

"Így tehát a versenyképesség helyreállítása, nem csak a fiskális kiigazítás a fenntartható fejlődési pályára való visszatérés szükségszerű feltétele. Egy évtizednyi defláció is megtenné ezt a hatást, de ez stagnáló gazdasággal járna együtt, amelyről Argentína évtized eleji példája bebizonyította, hogy politikailag nem járható út. Ehhez a leértékelésen és az eurózóna elhagyásán át vezetne az út. A ó megoldás a strukturális reformok olyan gyorsítása, ami egyszerre növeli a termelékenységet és tartja féken a magán- és közszféra béreit, de politikailag ez sem könnyen kivitelezhető. [...] A gyengébb euró nem csökkentené a strukturális reformok szükségszerűségét; éppen ellenkezőleg, ennek a fő haszonélvezői az olyan országok volnának mint Németország, amelyek a relatív munkaerőköltséget csökkentő fájdalmas reformok árán állították helyre a versenyképességüket".

Mit jelentene ez Magyarországon? Az állami vállalatoknál dolgozók bérének a csökkentését, a közművek árszabályozásának megszigorítását és a reménytelen vállalatok privatizációját (a Malév államosítása helyett).

Roubini írása (via Social Economy) és egy csomó versenyképességi poszt korábbról és a görög párhuzamok.

Villamosenergia: merre áramlik az áram?

Egy téli nap Magyarországon és Közép-európában: az export és import áramlatok a MAVIR napi aktuális adatai alapján Északkelet/Északról Délnyugat/Nyugat felé mutató áramlást mutatnak egy apró import-áramlattal Szerbia felől. Ahogy az erőműveink életkora nő, növekszik a gazdaság energiaigénye és a befektetések sorra elmaradnak, Magyarország egyre inkább rászorul a villamosenergia-importra. Jelenleg az ipari termelőszektor válsága miatt az energiak-külereskedelem szaldója nagyjából egyensúlyban van, de amikor a magyar gyárak a maximális kibocsátással termelnek, akár 30%-ra is nőhet Magyarország villamosenergia-importja.

Szélsőséges időjárás és klímaváltozás Budapesten

Az OMSZ honlapján világosan látható, miként változott Magyarország klímája az elmúlt százhusz évben: az évi középhőmérséklet a világátlagot meghaladó mértékben emelkedett, és az évi csapadék mennyisége jelentősen csökkent. Engem az érdekelt, hogy igaz-e az a vélekedés, miszerint a klímaváltozás szélsőségesebbé tette az időjárásunkat. Ezen a hisztogramon az 1881-2010 között rögzített budapesti hőmérsékleti rekordokat (minden nap legalacsonyabb és legmagasabb értéke) ábrázoltam. Ha a hőmérséklet egyenletesen emelkedett volna, akkor azt várnánk, hogy az 1880-as évek körül van sok rekord (a rekord hidegek) és a 2000-es évek körül sok (a rekord melegek). Ehelyett azt láthatjuk, hogy az utolsó 30 évre esik az összes hőmérsékleti rekord 40 százaléka, az azt megelőző 90 évre pedig csak 60 százaléka. Mindez azt jelenti, hogy a budapesti emberek és az infrastruktúra is sokkal nagyobb téli fűtési és nyári hűtési sokkoknak van kitéve, ami emberéletben és költségben is jelentős kárt okoz.

További egy pillanat alatt áttekinthető összefüggések.

PS: Egyébként számomra nem triviális, hogy milyen eloszlást kellene kövessenek a hőmérsékleti rekordok, és hogyan kellene kinéznie a hisztorgramnak.

Zeitgeist - mai origó címlap

Elbújt a nyilvánosság elől Demszky nem ment el nyilvános programjára, így nem tudták kérdezni tanácsadójáról.
Házkutatást tart a rendőrség a MÁV-nálA gyanú szerint a MÁV Informatika Zrt. vezető- jének döntései jelentős kárt okoztak a MÁV-nak. A rendőrség tanácsadói szerződéseket keres.

Elfogták a BKV szökésben lévő igazgatóját

Veres János elismeri cége APEH-tartozásátEljárás folyik Tállai András és Kapolyi László képviselők cégével szemben is.

Cégébe pumpálta személyes vagyonát Kapolyi

Az erdőn túl - Beyond the Forest

Poniklo - az album

Meghozta hát a postás a Poniklo szólóalbumot, meghallgattam párszor figyelmesen, és vételre ajánlom mindenkinek, főleg, mert 2900 forintért a házhoz is viszik ezt a szép kiállítású CD-t. (Mint mindig, a layout most is José kezét dicséri a Grotesqueből). Az egész lemezre jellemző az igényeeség: a hangzás George Shilling és a belga mastering studiónak köszönhetően, a hangzás bármelyik belga vagy svéd indie zenekar számára megfelelő volna. A dalszövegek kiválóak, ami magyar pop és rock történetében ritka, és Poniklo Imre tényleg odatette magát mögé. Fel lehetne róni, hogy nem mindig tudja kiénekelni azt, amit szeretne, és van egy-két olyan szám, szerintem a balladisztikus darabok, amelyek még nem találták meg a helyüket, de összességében "hiánypótló" a lemez.A MySpacen is hallható számok húzósak, az "Éjjel" pedig tényleg olyan, amilyennek hallani szeretnénk egy magyar slágert - magával sodró és szívhez szóló dal. A záródal (Lesz még tavasz) számomra a Fanzinet idézi, csak ezerszer jobb hangzással - és azon az úton is érdemes volna egyszer végigmenni. Legközelebb az Unbending Trees vendégeiként december 19-én lehet meghallgatni a produkciót élőben. Ha nem is világszínvonalú a produkció, magyar nyelven ritka jó. Az Amber Smith magyar nyelvű lemezeiről, a Ponikloról, az Óriás EP-ről és nagylemezről, esetleg a Kiscsillagról pedig már össze lehet válogatni egy olyan magyar playlistet ami a szívnek és a fülnek is kellemes!

Poniklo / Amber Smith

Idén Ponikló Imre levetette Amber Smith alteregóját, és a kissé fáradt produkciót felcserélte a saját nevét viselő, de a kiváló dobos személyében átfedő Poniklo projektre, amely a Merlinben (az Amber Smitht megelőző Fanzinehoz kötődő Grotesque 10 éves buliján) mutatkozott be.
A Merlin-buli igen erős kezdés volt, az első négy szám olyan erővel és lendülettel szólt, mint az Amber Smith Pozitív korszaka, vagy a némi kacskaringóval az Amber Smith 1.0 gitárosszekciójából lett Óriás. A magyar nyelvű produkció számomra egy kissé fésületlen, még nem teljesen színpadra érett, néha leülő, de szenvedélyes és minőségi produkció volt. Az első klip az Éjjel, aminél szerintem van jobb szám is - szóval hajrá Poniklo!

Majdnem egyidőben, a múlt héten egyúttal az Amber Smith is méltóan zárt le egy korszakot: azt hiszem, a magyar indieben egyedülálló módon sikerült letörni a magyar kulturbürokrácia utolsó üvegfalát, és a Művészetek Palotája fesztiválttermében bemutatni a tíz évet felölelő repertoárt a rendes felállásban, a közepén egy akusztikus blokkal. Bár a hangosított zenével legendásan barbár módon bánó MüPa sokkal kevésbé volt érett a találkozásra, mint az Amber Smith - fájdalomküszöb feletti basszus, a garázsból szóló gitárok, puffogó dobok, de mindenki megérdemelte azt, hogy ezt így, együttt láthassa még egyszer a nemzet reprezentatív színpadán: ezt már senki nem veheti el tőlünk.
Bátor dolog volt váltani, ami szerintem megérte- az Amber Smith az első időszakban volt igazán szenvedélyes és progresszív, tisztességgel követve a Nyugatot és messze megelőzve a magyar rockot. Mire idehaza elismerté vált, talán megkopott a tűz, amit az Óriás és a Poniklo visz tovább. Az új produkció friss, erős és zajos. Korai volna értékelni az első lemezt, de hogy Imre a magyar indie egyik mozgató figurája marad, az biztos - szorgalom, szenvedély és kitartás, magyarul.

Egy kis korrekció - most olvastam Imre kedves sorait, aki állítja, hogy az Amber Smith nem halott, csak pihen... szóval hosszú életű lesz! Várom a postai utánvéttel megrendelt Poniklo albumot, folyt. köv.

A nyomozó: nézhető magyar film?

Sokan ajánlották nekem az elmúlt hónapokban "A nyomozót", mint a "nézhető magyar film" új díszpéldányát. Nos, ez a nézhető magyar futball-közvetítés és a hallgatható magyar popzenével rokon fogalom. A kidolgozatlan karaktereket a szokásos karakter-paródia, a poénok hiányát az öniróniának álcázott rossz tréfák fedik el. A "jól bevált", semmit fel nem vállaló k-európai groteszkbe hajló film ez is, amelynek talán egyetlen erénye, hogy van cselekménye, amelyhez többé-kevésbé ragaszkodik is. Szerintem ha a "kiváló magyar film" A megáll az idő, a "jó magyar film" A tanu, és a "nézhető magyar film" a Valami Amerika, akkor ez talán a tévébe jó. Bár két közpénz-alapból is támogatták, szerintem inkább arra jó példa, hogy miért nem érdemes egy halott ipart az államnak életben tartania.

Ez is Magyarország

Száz éven belül vége a falusi turizmusnak?

Ha ilyen ütemben folytatódik a falvaink várossá nyilvánítása, száz év múlva egy sem marad, és így aztán a magyar területfejlesztés és pályázatírás csodafegyvere, a falusi turizmus is ki fog halni. Egy falu várossá nyilvánításhoz elég egy marginális választókörzetbe esni, vagy egy nagy szülöttet adni a kormánynak. Az index.hu kiváló beszámolója szerint

Július 1-jétől kilencvenezer magyar lett városlakó anélkül, hogy költöznie kellett volna. Ők abban abban a 22 községben laknak, amelyeket ezen a napon várossá nyilvánítottak. [...] Az új városokban az emberek féltik a sokak megélhetését jelentő állattartást, a városok vezetői viszont abban bíznak, hogy több pályázati lehetőségük lesz, mint eddig. [Az állattartás alatt pedig nyilván nem az aranyhal, a francia bulldog vagy a teknőc tartását értették]

Az új városok közül a kedvencem Csanádpalota, amely a városi mellett az "Európai Falu" címet is megpályázta, és jelenleg új városként még falusi turizmussal hirdeti magát a neten. Na persze, az urbánus légkör még hiányzik. Íme, a magyar urbanizáció emelkedő csillagzatú települései:


Új városok 2009 nagyobb térképen való megjelenítése

[Szili Katalin, a]z Országgyűlés [azóta lemondását bejelentő]elnöke reményét fejezte ki, hogy Kozármisleny lehetőségei szerint csatlakozhat Pécs olyan nagy fejlesztéseihez, mint a Pólus, vagy az Európa kulturális fővárosa program.